Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
2 tiruilai elüt a jepen A kínai viszony HOSSZÚ történelmi fejlődés után a jelek szerint most érkezett új és döntő szakaszába az a folyamat, amelynek során tartósan rendeződik és új formákat kap a világ vezető hatalmainak kapcsolata. Ennek a példája mindenekelőtt Nixon szovjetunióbeli látogatása, s mindenképpen ehhez a körhöz tartozik nemcsak az amerikai elnök pekingi útja, hanem az NSZK úgynevezett keleti szerződéseinek ratifikálása is. Természetesen minden eseményt összetett módon, csakis a maga érdeme szerint lehet megítélni. Azt a tényt azonban semmiképpen sem lehet tagadni, hogy folyamatban van a vezető hatalmak közötti kapcsolatok felülvizsgálása. Rendkívül érdekes része ennek a folyamatnak a japán —kínai viszony alakulása.. Japán mindmáig az Egyesült Államok legfontosabb ázsiai szövetségese, s a szigetország valójában amerikai támaszpont. Ennek a ténynek a jelentőségét még fokozza, hogy az elmúlt két évtized látványos fejlődése során Japán a tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtt. Az a tény, hogy Japán az Egyesült Államok fegyveres bázisa, látszólag egyértelműen hűvössé tette Kína és Japán kapcsolatait. Japán a legszorosabban együttműködött a Tajvanra menekült Csang Kaj sek klikkel, a pekingi kormány pedig hevesen és élesen ostorozta a Szato kormány politikáját. Ez az egyértelműség azonban csak látszólagos volt. Valójában Kína és Japán kapcsolatát már évek óta bizonyos „keleti kifinomultság” jellemezte. Hosszú évek óta az volt a szokás, hogy — többnyire egy volt külügyminiszter vezetése alatt — Japán kereskedelmi küldöttség utazott Pekingbe a két ország közötti kereskedelmi szerződés megkötésére. Ezt a delegációt minden esztendőben fogadta Csou En-laj kínai miniszterelnök, s a küldöttség aláírt egy olyan, egyáltalában nem gazdasági jellegű nyilat-*kozatot (úgynevezett „memorandumot”) amely egyetértését fejezte ki a Kínai Népköztársaság nemzeti külpolitikai célkitűzéseivel. (Például abban az ügyben, hogy Tajvan Kína része.) Ezért is nevezték a japán—kínai kereskedelmet , ,memorandum-kereskedelemnek”. A lényeges ennek a kapcsolatnak a megítélésében: a kereskedelmi forgalom méretei. Ez a forgalom olyan rohamos gyorsasággal nőtt, hogy 1971-ben már megközelítette az egymilliárd dollárt. Ezzel Japán Kína első számú kereskedelmi partnerévé és voltaképpen a kínai iparosítás legfontosabb külső tényezőjévé vált. Némileg erőteljesebb fogalmazásban úgy is lehetne mondani: ma elsősorban Japán az a hatalom, amely Kínát felszereli. Közismert, hogy talán egyetlen tőkés országban sem fűzik olyan szoros és nyílt személyi és szervezeti kapcsolatok a monopoltőke csúcsait a politikai döntések meghozóihoz , mint éppen Japánban. Ebből a szempontból mindkét fél számára lehetőséget kínált Nixon pekingi látogatása, az a kísérlet, hogy az amerikai és a kínai hatalompolitikai törekvéseket egyeztessék. A nyugati sajtó alaphangja az volt, hogy Japánt „kínos sokk” érte, mert nem tájékoztatták előre az elnöki látogatásról. Nem kétséges, hogy Nixon döntése valóban kínos volt Szato japán miniszterelnök számára, aki — noha részt vett ugyan a Kínával folytatandó „kettős polika” kidolgozásában —, mégis egész politikai karrierjét a Washingtonnal való egyoldalú együttműködésre tette fel. Mindez azonban másodlagos jelentőségű és azt kell mondani, hogy a nyugati sajtónak a „japán sokkról” szóló híradásai erősen túlzottak voltak. Valójában Nixon kínai útja egyenesen alkalmat adott Japán vezetőinek arra, hogy csökkentsék kínai politikájuk „kétarcúságát” és a rendkívül szoros gazdasági kapcsolatokat politikai közeledéssel párosítsák. Peking a jelek szerint teljességgel megértette ezt a lehetőséget. Csou En-laj miniszterelnök Japán egyik ellenzéki pártjának, a nacionalista-buddhista komeito pártnak a küldöttsége előtt kijelentette: szívesen látja a „Szato után következő japán miniszterelnököt Pekingben” és a kapcsolatok rendezését követően kész ellátogatni Tokióba. Tekintve, hogy a nemzetközi politikában ma már köztudott Szato miniszterelnök küszöbön álló visszavonulása — a Csou En-laj nyilatkozat fogalmazása egyáltalában nem zárja ki a gyors magas szintű érintkezésfelvétel lehetőségét, így értékelte a helyzetet Tokió is. Fukuda külügyminiszter — Szato esetleges utódja — azt mondotta: kormánya kész viszonozni a kínai közeledést. A jelek tehát mindenképpen arra vallanak: Japán a belátható jövőben nemcsak Kína elsőszámú külkereskedelmigazdasági partnere lesz, hanem politikai kapcsolataik is normalizálódnak. TEKINTETBE VÉVE azt a tényt, hogy itt egyrészt a világ legnagyobb lélekszámú országáról, másrészt a világ harmadik ipari-gazdasági hatalmáról van szó — a kapcsolatok új formáinak mindenképpen rendkívüli nemzetközi jelentőségük van. — i — e fi KGST tudományos főhadiszállása A KGST-országok tudo*’*■ mányos és műszaki hivatalainak vezetőiből megalakították a Tudományos és Műszaki Együttműködési Bizottságot. Alábbi cikkünk az új KGST-szerv feladataival foglalkozik. , A szocialista országok tudósainak, mérnökeinek és konstruktőreinek közös munkáját a mind szorosabb együttműködés jellemzi. A KGST-országok a szervezet megalakulása — vagyis több mint húsz év — óta rendszeresen kicserélik egymás között az elméleti és kísérleti kutatások eredményeit, a gyakorlati tapasztalatokat, s összehangolják a fontosabb tudományos és műszaki problémák megoldását. A testvéri együttműködés Mindegyik partner számára ■lehetővé teszi, hogy gyarapítsa és szilárdítsa saját országa tudományos és műszaki teljesítőképességét. Hogy milyen lehetőségek kínálkoznak ebben a vonatkozásban, tanúsítja az a tény, hogy a KGST- országokban körülbelül egymillió ember dolgozik tudományos területen. Ez a világ valamennyi tudományos dolgozójának hozzávetőlegesen egyharmada. A tudósok előtt széles távlatokat tár fel a szocialista gazdasági integráció komplex programja. Nemcsak azt tűzi ki feladatul, hogy az együttműködés keretében közösen dolgozzanak ki bizonyos tudományos témákat, hanem azt is, hogy hangolják össze a közös tudományos kutatások taktikáját és stratégiáját. Az okmány kimerítően foglalkozik a tudományos integráció, a műszaki fejlődési szint emelése kérdéseivel. Hogyan valósul meg ez a program? Mi történt már eddig és mi várható ez irányban a közeli jövőben? Hogy ezt megtudjuk, a KGST új szervéhez, a Tudományos és Műszaki Együttműködési Bizottsághoz fordultunk. A KGST 25. ülésszakának döntése alapján alakult bizottságban elmondották, hogy az új szerv, amely a tudományos és műszaki kutatások foglalkozó és időközben megszűnt állandó KGST-bizottság hatáskörét vette át, már megkezdte a munkát. A szocialista országok tudósai előtt álló problémák sokaságából kiválasztották a legfontosabbakat. Íme néhány abból a fő témakörből, amelyet albizottság legfontosabbnak tart: a biológiai élet területén végzendő kutatások, a világtengerek főbb térségeinek tanulmányozása, az élelmiszerek tápértékének növelése, a műanyagok szintézise, új félvezetők és számítótechnikai eszközök létrehozása. E témák mielőbbi kidolgozására az együttműködés leghatékonyabb formáit választották ki, így például az érdekelt országok 34 koordinációs központnt hoztak létre. A koordinátori funkciót rendszerint az adott területen legkiemelkedőbb eredményeket elérő országok tudományos, kutató, illetve tervezőintézetei, intézményei töltik be. A faanyagok komplex hasznosítása témakörében például az Európa-hírű pozsonyi kutatóintézet tölti be a koordinátori szerepet. De megemlíthetnénk még, természetesen más témakörben, a Szovjet Tudományos Akadémia puscsinói biofizikai intézetét, vagy a katalízis kutató szibériai intézetet, és így tovább... A KGST-országok rendelkezésére állnak az olyan egyesülések is, mint például ideiglenes nemzetközi tudóskollektívák, közös laboratóriumok, nemzetközi tudományos, kutató és tervező intézmények. A moszkvai vezetéstudományi intézetben például megalakult a tudósok nemzetközi kollektívája. A komplex program ennek a kollektívának is adott feladatot , végezzenek kutatásokat, felméréseket a szervezett irányítás, a kibernetika és a művelet-kutatás területén. Hamarosan megkezdik gyakorlati tevékenységüket az egészen új típusú nemzetközi szervezetek — a tudományos és termelési egyesülések. Ezek a „trösztök” együttesen végzik majd az új géptípusok kialakításával kapcsolatos kutatásokat, tervezéseket és próbákat. Másik funkciójuk lesz a közösen kialakított géptípusok gyártása és szállítása az érdekelt országoknak. Természetesen nem szabad megfeledkezni a régi, jól bevált együttműködési formákról sem. A bizottság sok figyelmet szentel az együttműködésnek az előretervezések, a káderképzés, a korszerű műszerekkel való ellátás kérdéseinek is. A korábbiakhoz hasonlóan, de nagyobb méretekben folytatódik a kutatások eredményeinek kicserélése. A Szovjetunió kezdeményezésére a bizottság első ülésén javaslatot vitattak meg a tudományos és műszaki felfedezésekkel kapcsolatos adatok cseréjéről. A tudomány nemzetközi gyakorlatában először jött létre ilyen rap"-'tapodás. Ip1"7. csak a tesvérnének szocialista közösségének körülményei között vált lehetővé. Jurij Szinyakov (APNEES) HÍRLAP Ratifikálták a szovjet— npgatnémet szerződést Moszkva A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének szerdai ülésén, a Kremlben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter mondott először beszédet a Szovjetunió kormánya nevében. A szovjet—nyugatnémet szerződés legfőbb jelentősége Gromiko szerint abban jelölhető meg, hogy „meghúzza a záróvonalat a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok hosszú feszültségi időszaka után, amely feszültséget az NSZK vezető köreinek politikája idézett elő.. Megteremti a szükséges politikai és jogi alapot a jószomszédság és a békés, kölcsönösen előnyös együttműködés számára a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között mindkét ország népeinek, az európai béke megszilárdításának érdekében.” A háború után először ebben a szerződésben rögzítették egy nagy tőkés országgal, méghozzá a hitlerista Németország egyik jogutódjával a Lengyel Népköztársaság nyugati határait és az NDK— NSZK közötti határokat —, hangsúlyozta Gromiko. „Ennek a ténynek kétségkívül elsőrendű jelentősége van a szocialista közösség nyugati határainak megszilárdítása szempontjából.” A következőkben elmondotta, hogy a szerződés aláírói kötelezettséget vállaltak az erőszak alkalmazásáról való lemondásra, s ez a tény hozzájárul a fenti elv megerősítéséhez az egész kontinens viszonylatában. Emlékeztetett az NSZK és az NDK között létrejött megállapodásokra, s hangoztatta, hogy az NDK elleni mindennemű diszkrimináció megszüntetése a kor sürgető követelménye. Végül a külügyminiszter arról beszélt, hogy a szerződésben mindkét fél kifejezte készségét az európai biztonsági konferencia előkészítésére. A moszkvai szerződés hatálybalépésének körülményei között, illetve a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás realizálódásával a biztonsági értekezlet előkészítésének „konkrét gyakorlati síkra kell terelődnie azzal a céllal, hogy az értekezletet a legközelebbi jövőben meg lehessen tartani” —, jelentette ki Gromiko. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két háza külügyi bizottságainak nevében az elnökségi ülésen Mihail Szuszlov, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. A szovjet-nyugatnémet szerződés — állapította meg a szónok — egyenlő mértékben megfelel mindkét ország érdekeinek, s egyik fél számára sem nyújt egyoldalú előnyöket, ugyanakkor megteremti a feltételeket ahhoz, hogy alapvető fordulatot érjenek el a két ország viszonyában. Most gyakorlati lépésekre van szükség a szerződés minden pontjának következetes végrehajtása érdekében. Az SZKP Politikai Bizottságának tagja végül hangoztatta, hogy a Kommunista Párt és a szovjet állam a továbbiakban is aktív tevékenységet kíván folytatni a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés elveinek elfogadtaatása érdekében ugyanakkor erélyesen visszaveri az imperializmus agresszív politikáját. A Legfelsőbb Tanács elnökségének ülésén ezután további felszólalások hangzottak el, majd Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke mondott záróbeszédet. A Szovjetunióban a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötését jogosan tekintik a háború utáni időszak egyik legfontosabb történelmi eseményének — mondotta a szovjet államfő. Méltatta a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban az utóbbi időben végbement előnyös változásokat, majd arról beszélt, hogy a szerződés hatálybalépése nagy hatással lesz az egész európai légkörre, megnyitja az utat a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás realizálásához. A napirendre kerülő legfőbb kérdések ezen kívül a szovjet államfő szerint a következők a két német állam viszonyának rendezése, az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be, a Csehszlovákia és az NSZK közötti szerződés kölcsönösen elfogadható alapon történő megkötése, az európai biztonsági konferencia előkészítésének gyakorlati síkra való áttétele. Ezután Nyikolaj Podgornij felolvasta a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásáról szóló törvényerejű rendelet szövegét. Ezt az elnökség tagjai egyhangúlag jóváhagyták. A Legfelsőbb Tanács elnöksége ugyanezen az ülésen úgy döntött, hogy megvizsgálásra a szövetségi, illetve a nemzetiségi tanács külügyi bizottsága elé utalja az idén április 9-én megkötött szovjet—iraki szerződést. (MTI) A Szovjetunió Legbelsőbb Tanácsának elnöksége ratifikálta a szovjet—nyugatnémet szerződést. Képünkön: Podgornij államfő (bal oldalt) méltatja az aláírást. Az előtérben: Leonyid Brezsnyev. (Telefoto — Fejér megyei Hírlap) Csütörtök, 1972. június 1 Nixon Varsóban Varsó Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója jelenti: Nixon amerikai elnök Teheránból szerdán délelőtt egynapos hivatalos látogatásra a lengyel fővárosba érkezett. A repülőtéren államfőnek kijáró tisztelettel fogadták Nixon elnököt. A várócsarnok homlokzatát lengyel és amerikai állami zászlók díszítették, disszázad sorakozott fel. A magasrangú vendéget huszonnégy ágyú díszsortüze köszöntötte. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jablonski az államtanács elnöke majd Piotr Jaroszewicz miniszterelnök üdvözölte. (MTI) Haiphongot bombázták Saigon A dél-vietnami hadszíntéren szerda hajnalban mindenekelőtt az ostromlott Kontum tartományi székhely térségében folytak heves harcok. A saigoni hadvezetőség elismerte, hogy a népi erők egységei még mindig a város belterületén tartózkodnak, de hozzáfűzte, hogy az „ellenség kivonulóban van” ... Közben a B—52-es repülőgépek szerda hajnalban ismét szőnyegbombázásokat hajtottak végre a város és környéke ellen. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége szerdán bejelentette, hogy B—52-es hadászati repülőgépek kedden Haiphongot és környékét bombázták. A hadvezetőség szerint bombatámadás érte Haiphong rakodópályaudvarát is. DIFK-nyilatkozat Párizs Az amerikai delegáció szerdán délelőtt ismét elutasította a VDK és a DIFK küldöttségeinek azt a javaslatát, hogy csütörtökön üljön össze a Vietnam-konferencia. A DIFK-küldöttség szóvivője ezzel kapcsolatban újságírók előtt szerdán délben kijelentette: a DIFK továbbra is kitart a tárgyalások folytatása mellett, mert csak így lehet megtalálni a probléma politikai megoldását. A szóvivő nyomatékosan hangsúlyozta: ismét félreérthetetlenül le kívánja szögezni, a DIFK nem „kommunista rendszert” akar teremteni Dél-Vietnamban, mint ezt amerikai részről állítják. A DIFK a nemzeti egyetértés kormányának megalakítását sürgeti, melynek feladata az igazán szabad és demokratikus választások előkészítése lesz. A DIFK semmiféle „megtorlást” nem tervez, a nemzeti egyetértés kormányának biztosítania kell mindenki számára a demokratikus szabadságjogokat és a termelési eszközök magántulajdonát is. A szóvivő ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a felszabadított területeken, így például a májusban felszabadított Quang Tun tartományban a népi forradalmi bizottság felszólította a saigoni kormányzat tisztviselőit, hogymaradjanak hivatalukban és folytassák rendes tevékenységüket. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Nixon-látogatás után Moszkvában kiadott közleménynek Vietnamra vonatkozó megállapításairól, a szóvivő kijelentette: abban az amerikai fél csak megismételte korábbi álláspontját, melyet a DIFK eddig is elutasított. A Szovjetunió viszont újból kifejezésre juttatta, hogy támogatja a vietnami nép igazságos harcát, s helyesli a VDK-nak és a DIFK-nek a párizsi konferencián előterjesztett ésszerű javaslatait, melyekreális alapot nyújtanak a probléma rendezésére. (MTI)