Fejér Megyei Hírlap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
Szerda, 1972. november 1. Dolülát is a gyárban Eddig 5S7 vagon cukor Tudósítónk, Halmai József ,levelében beszámol arról, hogy jó ütemben halad az Ercsi Cukorgyárban a répafeldolgozás. A napokban, értékelte az üzem vezetősége az elmúlt egy hónap tevékenységét , és derűlátásuknak adtak kifejezést. Nem véletlenül, hiszen a nyersanyagellátottság kitűnő, a termelők hektáronként 370 mázsás átlaggal büszkélkedhetnek, ami egy holdra vetítve 213 mázsának felel meg. E magas hozam arra enged következtetni, hogy a termelő gazdaságok megfelelően felkészültek, s alkalmazták a legújabb agrotechnikai eljárásokat. A kedvező időjárás hathatóssá tette a gyomirtó szereket, így idén nem igen találtunk ebben a megyében sem gyomos táblákat. Örvendetesnek könyvelhetjük el azt is, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok a megtermelt répa 70 százalékát már géppel szedik, illetve rakják, mind- össza a termés 30 százaléka igényel még hagyományosan kézi munkát. A közös gazdaságokban jó ütemben halad e fontos ipari növény betakarítása, ezzel párhuzamosan az átvétel is. A gyár működési területén tevékenykedő 45 átvevő állomás a répatermés 50 százalékát már lemérlegelte, s rendeltetési helyére továbbította. Ez a kapacitás képes arra, hogy naponta 400—450 vagon répát vegyenek át a termelőktől. Terveik között szerepel, hogy az alapanyagot — tekintve a kitűnő mennyiségi hozamra — irányvonatokkal szállítják a gyárba, amennyiben erre lehetőség nyílik. Az üzemben egyébként nagyon gyorsan történik a vagonok ürítése. Jól szervezték meg a gépkocsik kirakását is. A vagonokból nagynyomású vízsugár továbbítja a répát a csúsztatón keresztül a tárolóhelyre, a répa átrakását pedig egy német márkájú gép végzi el. Ez a rakodó naponta hatnyolc ember helyett dolgozik. Közutakon is érkezik a gyárba az alapanyag, naponta mintegy 65 vagonnal. Az átvételt a gyárban jól megszervezték, s felkészültek arra is, hogy éjjel-nappal fogadják az érkező répát. A gyártelepen két, nagyteljesítményű BUM típusú prizmázógép dolgozik, amelyek a tehergépkocsikat automatikusan „fosztják meg” terhüktől és egyben prizmázzák is a feldolgozandó cukorrépát. A tervek szerint — mivel a hozamok jobbak az átlagnál — új prizmatér kialakítása is szükségessé válik, mert a beérkező répát nem tudnák másképpen tárolni. ... , s Kellemes gondok közepette dolgoznak az ercsiek: eddig 557 vagon cukrot termeltek, s úgy tűnik, hogy a cukorrépa-rekordterméssel párhuzamosan a cukortermelés is jóval túlhaladja a tavalyi tényt, azaz az ercsiek — a termelőkkel együtt — hozzájárulnak ahhoz, hogy enyhítsék az ország cukorgondját. □M-tanácskozás . Előzetes számítások szerint az idén a kohászat termelése 4,3, a gépiparé 8,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, s így némileg túlhaladja a tervezett szintet — jelentette be a KGM vállalatok igazgatóinak keddi értekezletén dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter. Figyelmeztetett azonban arra, hogy kerüljék el a vállalatok a tavaly is tapasztalt év végi hajrát, amikor a IV. negyedév feladatainak 52 százaléka decemberre maradt. A gazdálkodásról szólva rámutatott, hogy a vállalatok egy részének pénzügyi helyzete nem kiegyensúlyozott, ami elsősorban a rossz készletgazdálkodás következménye. Ezért egyes vezetőket leváltottak, korlátozták, letiltották nyereségprémiumukat, több vállalatvezető beruházási jogkörét is korlátozták. HÍRLAP Tanácskozás az újrendszeri munkástovábbképzésről A kormány múlt évi határozatának megfelelően még novemberben megkezdődik a munkások újrendszerű továbbképzése. Célja, hogy a munkások — s elsősorban a szakmunkások — meg tudjanak felelni a gyorsütemű műszaki változásokból, a társadalmi fejlődésből adódó követelményeknek, s továbbképzésük együttjárjon általános és politikai műveltségük állandó emelésével is. A továbbképző tanfolyamok szervezésével megbízott vállalatok, továbbá a SZOT és a szaktárcák képviselőinek részvételével kedden tanácskozás volt a Fáklya Klubban, a célkitűzésekről, főbb feladatokról, a továbbképzésre vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezések értelmezéséről, végrehajtásukról. Látási István, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőhelyettese adott tájékoztatást, míg a tanfolyamok szervezésére vonatkozó általános követelményeket, a felnőttképzésben alkalmazható módszereket Suszter László, a MiM Országos Továbbképzési Kutató Intézetének főmunkatársa ismertette. Az új rendszerű továbbképzés bevezetésében és kiterjesztésében a kormányhatározat — a feltételek biztosítását is figyelembe véve — fokozatosságot írt elő. Az idén — első lépésként — hat iparág 50 vállalata és — a szövetkezeti vállalatok részére — az OKISZ hat központban kezdi meg szakmunkásainak továbbképzését ismeretfelújító, korszerűsítő jelleggel. A népgazdasági és ágazati igényekre alapozva 14 szakmában mintegy 1600 szakmunkás kezdi meg szakmai ismereteinek a legfejlettebb technikához igazodó bővítését, korszerűsítését. A szakmai továbbképzéssel egyidejűleg, illetve ahhoz kapcsoltan megkezdődnek az általános alapismeretek kiegészítését, továbbfejlesztését , a nyolc osztály elvégzését elősegítő, rövidített tanulmányi idejű általános iskolai tanfolyamok is. A fokozatosan mind szélesebb körre kiterjedő továbbképzés előkészítésében a MüM irányítása mellett valamennyi minisztérium közreműködött. A tanácskozáson is hangsúlyozták: e nagyjelentőségű munkában nem nélkülözhetik a pártszervezetek, a különböző tömegszervezetek segítségét. Ehhez a tevékenységükhöz egyébként éppen az elmúlt napokban kaptak útmutatást — a KISZ KB kezdeményezésére, a MüM közreműködésével — a továbbképzést most szervező vállalatok KISZ-bizottságainak titkárai. (MTI) 3 (Folytatás az 1. oldalról) az életben sokszor, hogy pusztán az óhajok nem visznek bennünket előre — legfeljebb demoralizálják gondolkodásunkat, mert eljutunk oda, hogy óhajaink rendre nem valósulnak meg. De nem az a probléma, hogy álmodozunk! A kommunisták igenis álmodozzanak szépről, jóról és a megálmodott szépet és jót terveikbe beépítve vigyék a megvalósulás útjára. A kommunisták rendezik az óhajaikat — ezekből tervet kovácsolva, a lehetőségek megteremtésével a célt el is érik. De csak így — és ebből soha ne hiányozzék a ma, a mai helyzet, amelyből kiindulhatunk a holnap céljai felé. Mert jó lenne, ha már ennyi óvoda, ennyi iskolai férőhely, vagy kollégium lenne. De tudjuk, lehetőségünk ehhez ma még nem elég. Az igen sok vonatkozásban reális, ás oktatásügyünk fejlődését egészében jól szolgáló hanem elemzés és optimális útmeghatározás dolga is. Ezeket ki kell munkálni — ami nem egyik napról a másikra megy. Másrészt az anyagi vonatkozású feladatok sem oldhatók meg egyszerre. Idő kell a megvalósuláshoz. Az illúzió jelentkezhet és jelentkezik a felülrőlvárásban is. Szülessenek a rendeletek! Adjanak pénzt! Igaz, hogy mindez kell. De nem csak ez! Mindenütt sorba kell szedni a saját feladatokat, a minisztériumtól a pedagógusig. Ezután megyénk közoktatásügyi helyzetéről szólt Takács elvtárs. Megállapította: — Általánosan jellemző, hogy intézményeink — nem elégítik ki a férőhely-igényeket. A kielégítettség mértéke intézménytípusonként különböző. És különböző aszerint is, ha városról, nagyközségről, községről vagy tanárról beszélünk. Természetesen a kielégítettség mértékétől függően jelentkezik a túlzsúfoltság gondja is, ami elsősorban a városi általános iskolák jellemzője. Az általános iskolai oktatás kötelező jellegéből fakadóan ugyanis minden tanulót el kell helyezni; nem mondhatjuk, hogy valakit helyhiány miatt nem veszünk fel. Ez mindjárt magával hoz olyan szükségmegoldásokat is, hogy a zsúfolt iskolák különböző rendeltetésű termeit is osztálytermekként kell felhasználni — így egyéb szükséges feladatokat egyes iskolák hely hiányában nehezen, vagy sehogy nem tudnak megoldani. És lehetne még sorolni a Lakásigényeiket a megyei pártbizottság határozata nyomán minden területen igyekeztek megoldani az igényeket a negyedik ötéves tervben ki tudjuk elégíteni. De a munkahelyi körülményhez még sok minden járul: a tantestületi kollektívákon belüli légkör, iskolavezetési módszer — lényegében a munkahelyi demokráciához, vagy demokratikus, meleg családi körülményekhez kapcsolódó tényezők. Van számos testületi kollektíva, ahol öröm élni, van, ahol azonban az intrika, fúrás, rosszindulat, pletyka telepedett meg. Ilyen testületekben rendkívül nehéz az élet. Ezután a határozat egységes értelmezéséről szólva arra hívta fel a figyelmet: rendkívüli módon értünk ahhoz, hogy saját magunk elképzeléseinek megfelelően értelmezzünk dolgokat. Egy határozatból például valakinek ez tetszik, másnak az. — sok embernek a legkülönbözőbb dolgok — és ennek meg1961-es oktatási reform — sok jó intézkedése mellett — néhány illuzórikus célt is maga elé tűzött. Nem rossz célt, de akkor és még ma is csak illúziónak való célt, például a középfokú oktatás általánossá tételét. Illúzió volt az is, hogy az 5 + 1-es oktatási rendszerrel a középiskolát közelebb visszük az élethez és szakmai felkészültséget is adunk. Ha csak ezt a két, dolgot nézzük is, sok lelkes, törekvést idézhetünk fel, amelyek nem jártak azzal az eredménnyel, ami a cél volt. A jövőre nézve a realitásoktól ennyire elmaradni nem szabad! A realitás kérdéséhez tartozik a Központi Bizottság határozatának kezelése is. Mert jelentkezhet és jelentkezik is már illúzió. Jelentkezik a türelmetlenségben. Van határozat — mondják — most gyorsan kell cselekedni! Valóban van határozat, cél. De a végrehajtás következményeket: a többműszakos oktatás, az egy osztályban nagy létszám, a pedagógus túlterheltsége, a mozgalmi megoldások nehéz körülményei, a napközis megoldás korlátaiból fakadó, az oktatás és nevelés minőségére erősen kiható következményekre. De ugyanúgy lehetne sorolni az óvodáktól kezdve más iskolatípusokat is, felsőoktatási intézményeinket kivéve. Ezután az intézmények felszereltségéről és tanerő helyzetéről szólt. Ami a tanerő ellátottságunkat illeti," küzdünk a gondokkal. Főleg falusi viszonylatokban gond a szakképzett tanerőellátás. Megemlítette: szükséges gondolatainkat helyretenni a képesítés nélküli pedagógusokkal kapcsolatosan. Vannak, akik a pedagógus hivatás lebecsülését vélték társadalmunk és tanügyi irányításunk részéről abban, hogy engedélyezzük a képesítés nélküli nevelést. Küzdeni kell azért, hogy a képesítés nélküliek száma és aránya csökkenjen — s ezt mint a fejlődés folyamatát kell kezelnünk. De tudomásul kell vennünk, hogy ez szükségállapot, rohamos fejlődésünkből fakad és szívós munkánkkal megszüntethetjük. És erre az a továbbtanulási akarat, ami a képesítés nélkülieknél megvan, a biztosíték, valamint a pedagógusképzés további fejlesztése is. A tanerőellátás jelentős mértékben összefügg a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel. A pedagógusok anyagi helyzete felelően is akarjuk végrehajtani. Ebből a határozatból nem szelektálhat senki semmit, hiszen az van benne, amit akartunk. Egységes egészként kezeljük, úgy ahogy van, hajtsuk végre az értelmét és részleteit folyamatosan, de mindig érzékelve a fejlődést — így, együttesen! Igyekezzünk kialakítani olyan munkastílust, amely állandóan ösztönöz bennünket az apró, vagy nagyobb önkritikusan feltárt hibák korrigálására. Korrigáló munkastílus kell, soha nem belenyugvó. A határozaton nincs vitatkozni valónk. Ez azonban nem zárja ki a végrehajtás hogyanjának vitáit. Legyen minden tantestületben alkotó vita. Az előadó ezután nevelési céljainkat összegezte az aktíva előtt. Szólt a világnézeti nevelésről, az iskolai rendről és fegyelemről, a család és iskola viszonyáról. Majd így folytatta: — Szinte más az időszaki osztályozás és más az egyszeri felelési, vagy dolgosad osztályozás tartalma. Az év végi jegyben legyen benne a gyerek tárgyhoz való viszonya, ismerete és ne befolyásolja ennek megítélését egy valamely szerencsétlen körülmények között született rossz felelési jegy, vagy szerencsés jobb jegy. Próbáljuk a gyermek tudását mérni — és a tantárgyi osztályozással ne próbáljunk csínyeket, magatartási dolgokat, nem tetsző dolgokat megtorolni. Ezeknek más útja van. Szülői értekezleteken ezekről jó szót ejteni — a szülők is meg fogják érteni, hogy egy tárgyból nem a jegyek összege és az átlag mutatja meg a gyerek értékét, érdemét, hanem a tárgy Ehhez át kell billennünk a tudás mai értelmezésén. Szinte versenyfutást rendezünk a lexikális tudásért. Ösztönöznek erre minket a tananyagok, a pedagógusok, ösztönöznek a rádió- és tévévetélkedők, a tanulmányi versenyek, a vizsgamódszerek. Az aktíva előtt elhangzott beszédben a tárgyi feltételek mellett szóba került a pedagógus személyisége is. Még ha annyira fontos is a tárgyi feltétel az oktatáshoz, mint, ahogy valóban nélkülözhetetlen is, mégis első az ember, aki a tárgyi feltételeket használja, alkalmazza. Attól függően, hogy a kommunizmus eszméjéhez milyen a nevelők viszonya, kapja meg óráról- órára, osztályról osztályra, az alsóbb és felsőbb iskolákban a gyerek, az ifjú a tudományokon, ismereteken, a pedagógus magatartásán keresztül azt az az elkötelezettséget. Szóba került a pedagógusok tekintélye is. — Úgy mondják többen, hogy az amúgy is sok nehézséggel küzdő pedagógusoknak segítsenek a felsőbb szervek a tekintélyt megszerezni, vagy legalábbis nyilvános bírálattal ne rombolják tekintélyüket. Nem hiszem, hogy igaza van az ilyen felvetéseknek. Nem hiszem, hogy attól a pedagógusoknak nagyobb lesz a tekintélye, ha háromszor annyi kitüntetést, jutalmat adnak, vagy évenként háromszor mondde nyilvánosan: jók a pedagógusok. Ettől még nem lesz nagyobb annak a pedagógusnak a tekintélye, aki magának nem teremtett tekintélyt a munkájával, életével. — A munkáját becsülettel végző, szigorú, de igazságos, rendszerető, jóságos, követelő, de megértő pedagógust — ismerete — ami persze eshet egybe is! Ezután az oktató munka korszerűsítéséről beszélt. A mában élünk és a jövőnek dolgozunk! — mondotta többek között. — A tegnap képesített pedagógusnak ma kell a ma és a jövő számára dolgozni. Ebben a rohanó életben, amikor a technika, a társadalom forradalma egyik napról a másikra új és új helyzeteket teremt, nem vállalkozhatunk arra, hogy megtanítsunk mindent, ami várható, vagy amit ma elképzelünk a jövőnek. És mégis a feladatot, a jövő számára dolgozás feladatát ma el kell végeznünk. Mivel tehetjük ezt a legmegfelelőbben? Ha ehhez alapot adunk, ha a tanuló nemzedéket állandóan gyarapodó ismeretanyagot, ami az iskolák végén arra képesít, hogy a „nagy életben” elkezdje tevékenységét. A határozat szelleméből következik azonban az is, hogy a tantestületeknek kollektívan kell azért tenni, hogy a követel oldal mellett a tartozik oldalon is nőjenek a számok. — Szükség van egy olyan tudati átérzésre, hogy pedagógusnak lenni nem magánügy. Aki a pedagógus hivatásra vállalkozik, az nem csupán foglalkozást választott, hanem elkötelezte magát a szocialista ügynek. Ifjúságunk nevelését vállalni, azt jelenti, hogy vállaljuk szocialista jövőnket. Ezt tenni pedig nem lehet ' felemás 'Mo' dón. Világnézetet plántálni nem lehet csak tantárggyal. Világnézetünk átadásában döntő szerepe van a pedagógusnak, annak, hogy tudjuk, szeretik a diákok. Azt is tudjuk, akit a gyerekek szeretnek, azt a szülők is becsülik. — Mi a jövő nemzedékét demokratikusan gondolkodó, a demokráciával szocialista módon élni tudó emberekké akarjuk nevelni. Demokratizmusra pedig az tud nevelni, aki gyakorolja is azt! A tantestület legyen igazán testület, nem pedig a pedagógusok atomizált közössége. Soha nem vethető el a kérdés, hogy alkalmas-e a pedagógus a demokratizmusra, vagy nem. Mert ha valaki az életét közösséggel éli le , akkor az a pedagógus. Ez még akkor is így van, ha a pedagógusok között is találni intrikust, munkatársaival nem összeférőt, önzőt, egyénieskedőt. Voltak is, vannak is, sajnos lesznek is. De előrehaladás soha nem lesz, ha előre félünk a negatív példák miatt. A többség alkalmas és ebből kell kiindulni. Takács elvtárs ezután bx iskolai pártszervezetekről beszélt. Többek között megállapította, hogy a pártszervezetek többsége jelentősen hozzájárul az iskolai párt-, társadalmi élet, munkahelyi körülmények és a diák ifjúsági mozgalmak helyes alakulásához, de vannak olyan szervezetek is, amelyek gondokkal küzdenek. Hiányzik helyenként a kommunista küzdeni akarás. A párt ügyéhez való viszonyulásban helyenként mintha nem is lennének kommunisták, úgy tűnik, mintha a tantestületi egység abban nyerne kifejezést, hogy mindenben, még pártszerűtlenségben, helytelen megnyilvánulásokban is párttag és pártonkívüli egy véleményen, azonos nézeten lenne. Nem jó az ilyen egység! Az iskolák egy részénél nincs önálló pártszervezet. Ez főleg a jelentős számú tantestületű iskoláknál hiányzik. Ma már —, a decentralizálás elindítása után — látszik a jól működő iskolai pártszervezetek előnye. Helyenként ez mégsem tudott megvalósulni, elsősorban megfelelő számú párttag hiánya miatt. Továbbra sem mondunk le az önálló iskolai pedagógus pártszervezetek létrehozásáról. Egyet azonban kertelés nélkül kell látnunk: csak azért gyarapítani a párttag pedagógusok számát, hogy önálló pártszervezet jöhessen létre, nem szabad. Az előadó befejezésül a pedagógusok társadalmi tevékenységét elemezte és szólt az állami szervek, a tanácsok feladatairól, a határozat végrehajtásában. — A Központi Bizottság határozata akkor fog megvalósulni — mondotta —, ha a társadalom minden szerve és rétege elvégzi a reá háruló feladatokat. Társadalmunk összefogó ereje a párt, öszszefogó erő úgy, hogy szervezetei útján szervez, mozgósít a határozatok végrehajtásáért, de úgy is, hogy a kommunistákon keresztül érvényesíti befolyását a legkülönbözőbb szervekben, intézményekben, munkahelyeken. Úgy ítéljük meg, hogy pártszerveink készek a feladatra. A pedagógus pártszervezetek lelkesedéssel állnak készen a határozat megvalósításáért Nagy erőpróbája lesz ez a végrehajtást irányító szerveknek és az egész pedagógus társadalomnak. Nagy erőpróba lesz, de láthatjuk, a cél, is nagy, a tét is nagy. Ezért a célért — lényegében jövőnkért — küzdeni minden fáradtságot és erőt megér. Az aktíva Herczeg Károly zárszavával ért véget. Aktíva az MSZMP oktatáspolitikai határozatáról nemcsak elhatározás dolga, előnyösen változott az elmúlt évben, céllá nőtte magát be érdemjegy pedig az csak az ösztönzés eszköze. Az érdemjegy fetisizálása még soká él szülőben, gyerekben és pedagógusban is. Az érdemjegy — nagyon szép és értelmes magyar szó — tényleg legyen az érdemek jegye. És e vonatkozásban megtanítjuk önállóan gondolkodni, egész emberként vállalja-e