Fejér Megyei Hírlap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
Csütörtök, 1973. február 1. f Az első lépések Fehérvár*csurgón Követésre méltó módon foglalkozik Horváth Józsefné, a fehérvárcsurgói kisegítő iskola igazgatónője a faluban élő felnőtt cigányokkal: alapismereti tanfolyamot szervezett számukra, s írni, olvasni, számolni tanítja őket. Az esti „cigányiskola a január elején látott munkához. Az „osztály” egyelőre hét „diákból” áll. Közülük öt nő, két férfi. A legidősebb Bözsi mama, aki ötven évesen, kilenc gyermek nevelése mellett vállalkozott arra, hogy elsajátítsa a betűvetés, olvasás, számolás nehéz tudományát. Horváth igazgatónő hetenként két alkalommal két-két órán keresztül tanítgatja őket. Az ábécé kerek betűit, az o-t, az a-t és az á-t már szépen le tudják írni a felnőtt diákok. Az alapismereti tanfolyamot felhasználta Horváthné arra is, hogy a tisztaság, a viselkedés elemi szabályait megismertesse. Gyakran beszélget velük a rendszeres munkábajárás fontosságáról is. Az esti iskola órái nemcsak a tanulással telnek. Pihenésképpen gyakran énekelnek, dalolnak is a felnőtt diákok. NAPLÓ T egy anya mondta a minap szomorúan: mostanáig azt hittem, amit csinálok, jól csinálom. Hajnalban kelek, dolgozom, a gyerekeim kedvenc ételeit főzöm, tisztán tartom őket, iskolába járatom, elviselem a hangoskodást, meghallgatom, megértem a gondjaikat. Egyedül nevelem őket. Egészen mostanáig azt hittem, hogy tisztelnek az erőfeszítéseimért, hogy évek óta nem vettem új ruhát, hogy nem járok sehová, hogy többet is vállalok, mint amire az erőmből futja. Egy beszélgetés során rádöbbentem, hogy a fiam ósdi felfogásúnak tart, mert számukra nem vonzó az örökös gond, a fillérezgetés, a paprikáskrumpli, a lemondás. — Az életem nem példa előttük. — Ez az ürge okoskodik nekem? — mondta egy kamasz, amikor az egyik felnőtt kiokította a kissé hangos társaságot. — Ez az alak, aki még akkor is hazudik, mikor kérdez? Az autóbuszon egy középkorú férfi részegen belekötött egy tizenéves fiúba,és hasonlókorú kislányba. A keze is eltévedt a kislány közelébe, mire a fiú megpróbálta a lányt lovaglásán védelmébe venni. Szó szót követett, a részeg már fennhangon szidta az egész erkölcstelen ifjúságot, mert lám ezek is itt eszik egymást, mindenki szeme láttára. Mikor leszálltunk a végállomáson, a részeg a kocsma felé indult, nyilván felhörpinteni egy-két pohárral, — s az utasok közül valaki csendesen megjegyezte: — Ismerem jól. Ha hazamegy, megint szétveri a családot... Egyszer módomban volt megismerkedni a munkásmozgalom egy veteránjával. Amíg várakoztam rá, felesége kedvetlenül panaszkodott, felsorolta a hibáit, emberi gyengéit, önzését. Példakép lehetne ez az ember és bizonyos vonatkozásban az is , hiszen hosszú évtizedeken át, magát nem kímélve küzdött, harcolt a társadalmi haladásért, volt munkanélküli és volt börtönben és most hajlott korában is hűséges maradt egykori hitéhez. És példakép lehetne az a kőműves is, aki évtizedek óta csikorgó hideg télben és forró nyárban dolgozik az építkezéseken, nem ismeri a lehetetlent, a szakma minden fogása a kisujjában van, de szombatonként haza már félfizetéssel és részegen tér meg. Egy alkalommal a város egyik általános iskolájának diákjait arról kérdeztem, hogy vajon kit tartanak példaképüknek? Kis füzetlapokon sorra érkeztek a válaszok. Néhányan apjukat, anyjukat jelölték meg — a kisebbek közül — volt, aki tanítóját tartotta példaképének, de a legtöbben olyan neveket vetettek papírra, akikkel személyesen soha sem találkozhattak, csak hírből, ismerték, esetleg a történelemkönyv lapjaiból. Ilyen példakép volt néhány élsportoló, filmcsillag, tudós és asztronauta, néhány hős, bátor és igazságos ember. Mondom, ez volt a jellemző, az általános a feleletekben, s csak a kisebbik hányada a válaszoknak kötődött konkrét személyekhez, szülőkhöz, tanítókhoz, baráthoz. A minap én is csalódtam, mégpedig a bibliabeli Salamon királyban, akit köztudottan „bölcs” melléknévvel illettek. Mit olvastam róla? Hogy ez a „bölcs és igazságos” király azzal kezdte az uralkodását, hogy kivégeztette azokat, akik őt uralomra segítették. Dehát ezek valóban olyannyira régmúlt dolgok, hogy csak kevesen ismerik és Salamon lénye körül megmaradt a nítosz, bölcsessége fogalommá vált. Dehát úgy látszik ez a bölcs ember sem volt mentes az emberi hibáktól, éppent úgy, mint azok, akik közöttünk élnek, akik kortársaink. Sok szó esik manapság arról, hogy kell-e az ifjúságnak példakép, s hogy bizony baj van a példaképekkel. Bizonyára kell, mert egy tudatosan és jól megválasztott példakép igen előnyösen befolyásolhatja a gyermek, a fiatal jellemének alakulását, érzéseit, hovatartozását, véleméyét a világról. Mindez sokkal tudatosabban is történhetne, mert ha nem, akkor is választ magának valakit (vagy valamit), akit követni, másolni igyekszik, akihez hasonlítani szeretne. De hát honnan vegyük a példaképeket? Nyúljunk-e vissza a messzi múltba, vagy inkább a jelenben keressünk olyan egyéniségeket, akiknek egyéni és társadalmi magatartásuk, tetteik, gondolkodásuk olyan, amely példája lehet az ifjúságnak? Mindkettő lehet követendő út. És van egy harmadik, amely a legjobban befolyásolhatja a bennünket követő nemzedék gondolkodásmódját és magatartását, az őket körülvevő közvetlen környezet egyarcúsága, hite abban, amit csinál, erkölcse az élet minden vonatkozásában. A példa, amit elsőként felhoztam, a sokat vállaló anyáról ellentmondásosnak tűnik. Mint követendő példa azonban nem vonzó, hiszen minden nemzedék jobban, szebben és tökéletesebben akar élni, mint szülei, nagyszülei. Ez érthető is és az is, hogy a felnőttek morális magatartása különösen élénk reagálást vált ki a fiatalokból — még azokból is, akik bizony inkább más szemében lelik meg a szálkát. Az ifjúság nem viseli el, ha valaki vizet prédikál és bort iszik — a „fogjuk meg és vigyétek" magatartást, sokat vár azoktól, akik példaképül szolgálhatnak.. Mert azért a példaképek közöttünk élnek, a jók is, a rosszak is, cselekedeteink, mindenkori magatartásunk tükre a bennünket követő nemzedéknek. Balázs Katalin A példaképek köztünk élnek HÍRLAP Családi házak, utak, törpevízművek * A bicskei járás fejlesztési tervéről Egy-egy járás ötéves tervidőszakra kialakított sokrétű célkitűzéseiről nehéz lenne röviden teljes képet adni. Erre nem is vállalkoztunk: a megyei tanács bicskei járási hivatalának műszaki osztályán csupán azokról a tervekről, illetőleg időarányos megvalósulásukról kértünk tájékoztatást, melyek a járás életében a legfontosabbak között foglalnak helyet, mint a lakásépítés, az úthálózat- és közműfejlesztés. A tájékoztatás szerint Bicskén tavaly adták át a tervidőszak első tizenkét állami lakását, amit a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat készített. Az OTP- lakásokból ugyancsak 12-t adtak át 1972-ben. A következő 24 OTP-lakást a bicskei Fa- és Építőipari Rtsz a tervek szerint jövőre adja át. Hasonlóan jövőre költözhetnek be a lakók abba a 40 állami lakásba is, amit a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalata idén kezd építeni. A második 40 lakásos házat pedig előreláthatólag 1974- ben adják át. Az ötéves terv előirányzata szerint a járásban összesen 810 kislakás épül fel 1976-ig. Ebből 1971-ben 153-at, tavaly 218-at építettek fel a járás községeiben. Idén újabb 150 kislakással gyarapodik a járás lakásszáma. Megoszlásuk szerint, főként a járás két nagyközsége, Bicske és Csákvár, valamint a Tatabánya vonzáskörzetébe tartozó Szár részesedik nagy számmal az épülő kislakásokból. A tervidőszak első évében például Bicskén 8, Csákváron 28, Száron 25 kislakás épült, a többi pedig a járás különböző községeiben. Az 1971-es esztendőben a járás községeinek belterületén összesen 2,4 kilométer hosszúságú szilárd burkolatú utat építettek. Ezen túl, összesen 1,5 kilométer utat korszerűsítettek. Tavaly újabb 2,4 kilométer hosszú útszakasz kapott szilárd burkolatot. A tervidőszak végéig a járás községeiben öszszesen 10 kilométerrel nő a korszerű szilárd burkolatú belterületi úthálózat. A járdaépítés tervét valamennyi községre kiterjedően — 30 kilométerben jelöli meg a negyedik ötéves terv célkitűzése. Az első két évben a községek járdahálózata 9,5 kilométerrel bővült. A legnagyobb gond a járásban, mint általában másutt is, a községek ivóvízellátása, az ivóvízhálózat megteremtése. Alcsút és Tabajd például közösen kívánja ezt a gondot megoldani. A tizenegy millió forintra tervezett törpevízmű közösen épül fel. A két község közötti területen tavaly fúrattak egy kutat, vizének kéntartalma azonban a megengedettnél nagyobb, így ivóvízként hasznosítani nem lehet. Helyette újabb kutat furatnak, ami márciusra lesz kész. Glóbusz helyett egy magaslaton épített, két 100 köbméteres víztartály biztosítja majd a szükséges víznyomást. Bicskén a 3,5 kilométer hosszú gerincvezeték már kész. A 2500 köbméteres tároló építése folyamatban van, a tervek szerint idén adják át rendeltetésének. A meglévő 13 kilométer vízvezeték-hálózatot további 35 kilométerrel kívánják bővíteni. A társulás szervezése folyamatban van. Mányon már elkészült a hat kilométer hosszúságú vízvezeték. A 100 köbméteres hidroglóbusz, a szivattyúház még ebben az esztendőben megépül. Vértesbogláron a vízműtársulatot még 1972-ben megszervezték és két kilométeres vízvezetéket építettek. A 100 köbméteres glóbuszt és a szivattyúházat a tervek szerint még idén üzembehelyezik. Vál és Vértesacsa ivóvízellátási gondja csupán a következő tervidőszakban oldódik meg. Az erre vonatkozó tanulmánytervek azonban már elkészültek. A Szabad Föld - 24 oldalon Mától bővebb terjedelemben, az eddigi 16 helyett 24 oldalon jelenik meg a Szabad Föld. A falu, a vidék népszerű hetilapja immár a huszonkilencedik évfolyamában jár, közeledik a harmadik X-hez. 1945 óta hűen szolgálja a párt agrárpolitikáját, a falu felemelkedésének ügyét. A lap az évtizedek során együtt haladt a falun végbemenő társadalmi változásokkal, igyekezett a maga eszközeivel segíteni az átalakulást. Olvasóinak, előfizetőinek nagy száma tanúsítja, hogy feladatát híven teljesíti. A lap bővítését is az tette szükségessé, hogy az utóbbi időben növekedett a falu, a vidék lakóinak érdeklődése, igénye a sajtó iránt és megszaporodtak azok a feladatok, amelyeket az élet állított elsősorban a termelőszövetkezeti gazdák, de az egész magyar falu lakói elé. Ennek jegyében gazdagította tartalmát a Szabad Föld, tágabb ablakot nyitott az országra, a világra, és gondoskodik arról is, hogy több színvonalas olvasnivalót, érdeke»«, új rovatokat, szélesebb körű tájékoztatást kapjanak olvasói. QUADROFÓNI A A HTE programjából Értékes munkát végzett 1972-ben a MTESZ egyik legnagyobb egyesülete, a Híradástechnikai Tudományos Egyesület. Sokan emlékezhetnek még a millenniumi Alba Regia Műszaki Hetek keretében rendezett számítástechnikai napokra és számítástechnikai kiállításra. Ezen a rendezvénysorozaton 16 külföldi mérnök, köztük szovjet és amerikai kutatók, valamint több nagynevű vállalat igazgatója volt jelen. Mivel a nagy rendezvényt csak a rendelkezésre álló apparátussal bonyolíthatták, több szakelőadás maradt el. 1973-as terveik középpontjában — az eddig is gyümölcsöző külföldi kapcsolatok, tapasztalatcsere látogatások további szervezése mellett — nagyobb figyelmet fordítanak a szakcsoportok előadásaira. Ezen előadások nagyobb részét az idén a Rádió és Televízió szakosztállyal együtt redezik meg. Napjainkban egyre fontosabb követelmény a rádiózásban és a híradástechnika egyik területén is az élethű hangvisszaadás, a quadrofónia. Ezzel a témakörrel kívánnak foglalkozni az Alba Regia Műszaki Hetek keretében megrendezendő ankétokon. Az elméleti kérdéseken túl ismertetik majd a külföldi és hazai eredményeket, s bemutatóval érzékeltetik azt a többletet, amelyet hangélményben a quadrofónia a hagyományos eljárásokhoz viszonyítva nyújtani tud. Öt szakcsoportban, 16 tervezett előadással kívánják elősegíteni az egyesület ta - jai közötti információcserét, a jobb tájékozódást a híradástechnika legújabb szakkérdéseiben. Két belföldi tanulmányutat is terveznek, egyiket a pécsi tv adóhoz, a másikat pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokra, ahol a hangosítás akusztikai problémáit tanulmányozzák majd. Az elmúlt esztendőredményeihez könyvelhető, hogy kapcsolat alakult ki a drezdai Rádió és Televízió Kutató Intézet mérnökszervezetével. Kölcsönös tanulmányutakat szerveztek, amelyek a vállalatok szempontjából hasznosnak bizonyultak. A Videoton, illetve a ZRF Dresden vezetése elhatározta, hogy rendszeres kapcsolatot létesítenek egymással a műszaki fejlesztés területén, s az idén is szerveznek kölcsönös tanulmányainkat. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület tagjainak száma az év végére elérte a 180 főt. Szervezeti vonatkozásban 1973-ban két tervet kívánnak, megvalósítani. Az egyik: meg akarják tartani és színvonalas programmal ellátni ezt a 180 fős híradástechnikai szakembergárdát. A másik: az idén meg kívánják alakítani a VI. szakcsoportot, amely az elektroakusztikai és híradástechnikai műszerezés kedéseivel foglalkozik majd. ------ 3 — Az óhaj kevés Utazó munkásokkal beszélgettünk a vasútállomáson, mellőzve minden formaságot, bemutatkozást, a megbecsülést feszegettük, közben szinte észrevétlenül a közgondolkodás vizeire eveztünk. Hogy mi benne a fonák, hol, milyen helyzetekben nevezhetjük egészségtelennek, a közre nézve éppenséggel károsnak. Gyakran feltesszük egymásnak például a kérdést: megbecsülnek, elismernek? Az újságok, a rádió, a tévé sarkkérdése is ez, megközelítő, felfedező igény, nyel. A munkáshatalom lényegére utalva hozzátartozik ez a napi politizáláshoz. A közgondolkodás általában jogosnak tartja a kérdés napirenden tartását, holott olykor bizony sokkal helyénvalóbb lenne arról érdeklődni, ki miben, mennyiben szolgál rá az elismerésre, egyáltalán rászolgál-e arra, amit kap, élvez és elfogad. Kérdéseinkről szólva általában elmondhatjuk, hogy azok nem mindig nevezhetők végiggondolt — fogalmazzuk így — politikus kérdéseknek. Túl gyakran kerül első helyre „kötelesség" helyett a „követelés", az „adok" helyett, az „adjatok" igénye. Hol burkoltan, hol nyíltan. Nem csoda tehát, hogy vannak emberek, akiknek a fejében hovatovább már már meg se fordul, hogy mivel tartozik a társadalomnak, szűkebb értelemben a munkahelyének. Egyedül azzal foglalkozik, mi jár nekik forintban, juttatásban, erkölcsi, anyagi elismerésben. S nincs annál rosszabb, ha az ilyen felfogás eluralkodik. Ismerünk örökké elégedetlen, állandóan panaszkodó embereket, akik éppen a közmorál hibás értelmezésétől megzavarva a markukat mindig tartják, de ahol pluszt kellene nyújtaniuk, onnét rendszerint eladalognak. A munkások többségétől ez a tartás idegen; ez a viselkedés számukra ellenszenves. Erről győződhettünk meg törzsgárda, szocialista brigádtagokkal beszélgetve. S éppen értük, miattuk látszik helyénvalónak a közgondolkodás torzulásaira irányítani a figyelmet, hiszen érdemekhez jutni, érdemek nélkül, előnyöket élvezni hangerő árán nem más, mint a csendben dolgozó többség megrövidítése, megkárosítása. Nyugtalanító lehet egy-egy munkahelyen az olyan elképzelés, hogy a nagyobb nyereség reményében növelik az árakat. A nyereség talán valóban több, de egy dologról mégis megfeledkeznek. Arról, hogy az ember nemcsak kereső, hanem egyúttal fogyasztó is. Ilyenformán éppen a hibás közgondolkodás következtében, amit megszereznek a réven, elvesztik a vámon. Naponta találkozunk panaszkodókkal, társaságban, munkahelyen, a hivatalok, az érdekvédelmi szervek folyosóin olyanokkal, akik sérelmezik, hogy a fonák goromba, részrehajló, „a dolgozónak nincs becsülete”. Ilyenkor rendszerint nyomban hajlamosak vagyunk a panaszkodóval együttérezni. Arra ritkán gondolunk: talán azért nincs becsülete, mert nem szolgált rá, hogy legyen, s a gorombaság talán annyi csupán, hogy nem nézik el kötelességmulasztásait. Szeretünk jól, akarunk jobban élni. Természetes emberi törekvés. Nagyon sokan tudják, megtanulták, hogy az óhaj kevés. Sültgalamb nincs. Ahhoz, hogy több jusson, többet kell termelni, s ez nem szólam: jobban kell dolgozni. Első tehát a munka. Mégis sokan még mindig fordítva gondolják, valahogy úgy, hogy először jól élni. De miből, ha nincs hozzá bőség, bőséget produkáló termelékenység, tehát: munka. * Ez a közgondolkodás egyik fonákja, s eredete talán oda vezethető vissza, hogy azt már megkérdezzük egymástól a gondoskodás jogán és jegyében, „hogyan becsülnek?” De azt még ritkán: „rászolgálsz a megbecsülésre?" Nem árt ezúttal is idézni a X. kongresszus határozatából: „A munka szerinti elosztás szocialista elvét következetesen kell érvényesíteni. Elkerülhetetlen, hogy az egyes ágazatok, munkaterületek dolgozóinak átlagos keresete között eltérések legyenek. Minden ágazaton belül is szükségszerű a különbség az egyes dolgozó kategóriák kereseti szintje között a szakképzettségük színvonalától, fizikai igénybevételüktől és más tényezőktől is függően. A szakmákon belül pedig jelentős kereseti szintkülönbségnek kell lennie az egyes dolgozók jövedelmében, begyakorlottságuk, tehetségük, szorgalmuk, munkafegyelmük, teljesítményük szerint. Ennek az eddigieknél következetesebben kell megvalósulnia.” Szp.