Fejér Megyei Hírlap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
A HÍRLAP ÜNNEPI MELLÉKLETE T ■ ■ 0rténelm , ,'7? " umottm, is« s 80 JZABAD NÉP m xifm MIB8IUT« pAWT KflZEOWTii**.•** f * AMM'kBAMll V Wi<iiiiinnnfiaíif»ri'i'jir.iiAiiiL»r..jTiirJ~~~Timanri-rtinnuiiiinrf-ooonii-nrrrni^nnnn...... Szabad ország Bevonult Pozsonyba a Vörös Hadsereg Tizenhárom kilométerre vannak az oroszok a Stefanskijehetői Forradalmi harcok dúlnak Bécs utcáin — Kai Isruhe elesett dokumentum Huszonkilenc éve annak, hogy a Magyar Kommunista Párt központi lapja, a SZABAD NÉP 1945. április 5-i számában, a háború végét jelentő örömhír jelent meg: EGÉSZ MAGYARORSZÁG FELSZABADULT! De hadd beszéljen erről a „Szabad ország” cím alatt megjelent írás: „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem. Bukarest, Szófia, Belgrád, Varsó és Budapest diadalmas megvívása után a Vörös Hadsereg Bécs és Berlin kapuit döngeti. Most már Magyarország, a német imperializmus utolsó csatlósa is végképp kihullt Hitler vazallusai sorából. Ha négy keserű évszázad nem volt elég, Hogy megtanuljuk gyűlölni a német elnyomást, az utolsó esztendőben minden magyar megtanulta, hogy mi a német iga, a fasiszta rabság. Az elmúlt esztendőben, főleg pedig az utolsó hónapok alatt az egész nemzet újra megtanulta e szavak értékét: szabad Magyarország, magyar szabadság. Szertefoszlottak a rágalmak és a hazugságok. Nemzetünk saját véres tapasztalatai és nyomorúsága árán megtanulta megismerni az igazi ellenséget és az igazi barátot. Nem volt förtelem és szenny, melyet a magyar reakció 25 esztendőn keresztül ne fröcskölt volna a Szovjetunióra, és ma, a háború dúlásaitól szenvedett népünk a Szovjetunióban és a Vörös Hadseregben üdvözli a fölszabadítót és megváltót. A Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat katonailag a német elnyomás alól. Most amikor Hitler vert hadainak utolsó maradványai menekülnek az osztrák határon át, a magyar földről, köszöntjük a Vörös Hadseregben azt a páratlan katonai erőt, amelynek segítsége nélkül népünk nem lett volna képes lerázni nyakáról az idegen hódító igáját ... Az ország teljes felszabadulásának dátuma jelenti a német imperializmussal és a belső fasizmussal való végleges szakítást. A fölszabadult és a háború tanulságán okult népünk soha sem fogja megengedni többé, hogy országunkat még egyszer láncra fűzze a német hódító akarat.” A SZABAD NÉP 1945. április 5-i száma ma már nemcsak sajtótörténeti érdekesség, hanem történelmi dokumentum is. C. BL ■ I Mm* /xaε y ú-s-v* A'**«*»?■ *>*>r om*ÄvM: *r»«« mm*« «**■« »ritte*■ tetexxtexteo * Won >»» ***** ' KJ'*' n 1 * „n.»x< *xte*xz te#***9* K> M*> w* *»*. M, MM**» Wf». X ****** **.'• * *** ** >** ssssr.** M**y« U< H *9 W4Mm*m*m****** «g****,Ä®*♦<***» ******* »MM **M * ****** > v ímmmm ** •WW****"* * 4««**>* **•♦**• 4* ♦**»*• rn *<**< «♦«‘».VT- k ******** SwSS^äwB Pmilitodi Bét» !*ko$si»m . ggSg VW* ttetetete * te«** fyteo# te»*«* M i X •:**> '*«>?** <♦"«*** WAdK » ‚0VVMtelv &***+*• - *-«*-** » ***«**Xy^» '*?*«« k- M te ***'»* tottoyte Xff******* A te* x w»* ****** teilte »-•. 1 vxo * WA«* Bf rte* V «♦MMotet» * «sas»- »-»* * Sp».* «pa« -**•* as —* —ITTJSS-Sat Ontt* mto***?** •€**>”*«*• Ä’yÄt s ä'ää F «SS. iSSI rrrä rrs ws8uar^aar»a& mef*arsB8SBm& -Ä fVÄS *V tV*Mt*e>v M x JM» ♦ MeteMO* tete* M" * ri » 'S v«. <W*»'x-vx< *1 »«fMfWWWW*» k*»x»x< «Mte-Attv'A «Wt W ,<m «Itaker -o x . x x<o*Vr :v .<-x».'« * v v i<%« ^ *3* <w« X wT >x xs.x - v - *■«** x •■**> ; < ^ >”*«*' xV<^r>> »^ ^ •ii ' y* )•«)'(»* >yx. . -.yv* <;*; iy Vy«te>><- *.<m*c-x >A. <>.'. . <•>.««<. !1'‘AC<A)Ai >"*%*■ yxxyysyn , V.O-. <x.>* AkAf > >:<Mte kófíxít »XX *>rix..' •»» > - k <v>^.vx. .-.v/.- v •«<•' >x «^x<Ay»y<^• a< <<> ■>; ,......................... —.......................................................... dfeÄtdÄ;. ■ -’v“ ' vHL * ’ * /< '>-« » i z% \<! i ' ^ Kurázsiék hazatérése Gárdony előtt, mintha végleg megfulladt volna a mozdony, kimerült nyekkenésekkel megállt a szerelvény. Fény sehol, a kazánból nyüszítő sípolással szökött a gőz. Valaki azt mondta a lapos kocsin, a batyuk közül előbújva, hogy legjobb lenne leszállni. Tíz család rakodott fel a deszkákra Budafokon, ez volt az első szerelvény, amelyre hazatérő menekülteket vettek föl a szovjet katonák. — Hogy-hogy leszállni! — mordult föl egy asszony — Hová az istennyilába szállna le, látom, itt víz van a sínek mellett. Március huszonhatodika volt és éjszaka, hideg éjszaka, a sínek két oldalán sötét vizet láttunk, fogalmunk se volt arról, miért-meddig rostokol itt a szerelvény. — Ez itten Gárdony, ha jól látom. — nyögdösött a kocsi elején az öregember és ő is azt mondta, jó lenne leszállni, lehet, hogy reggelig itt vesztegel a vonat és nem tudhatja senki, hol áll meg, ha egyszer elindul. — Biztosan van itt valahol valami üres ház, reggelig meghúzhatná magát az ember és semmiség átjutni Agárdra. A lakatosok batyui között sírni kezdett a kisfiú, egyre jobban elkapott bennünket az idegesség, hogy mi lesz velünk, mit kellene csinálnunk, a tó feketén aludt és aludt minden, a mozdony is abbahagyta a sípolást. — Én leszállok! — mondta határozottan egy asszony, akit délután láttam először, amikor felnyomakodtunk erre az átkozott lapos kocsira — Beszállok! — ismételte és már huppant is egy batyu a földön. Aztán még egy, csördültek a kövek és akkor mintha valamennyiünkbe belevágott volna a szabadulás láza, megindult a vakorgány lefelé. Teljes sötétségben tettük egymás mellé a batyuinkat, ráültettük, pokrócba burkoltuk a gyerekeket, s valaki siránkozni kezdett, hogy nem lehet a sínek mellől elmenni, víz van mind a két oldalon. Pedig most ösztönösen távolodni szerettünk volna a pályától, amelyen eddig döcögtünk. Nem mertünk bemenni a faluba. Fogalmunk se volt arról, mi történt itt három hét alatt, amíg Budafokon tartózkodtunk. A sötét égen szikráztak a csillagok, hideg volt, erősen érzett a tavaszi víz, a föld szaga. A mozdony, mintha elaludt volna. A mozgó asszony fölszedte a batyut, pattogó parancsokat osztogatott a gyerekeinek és mi is elindultunk. — Nem kell hangoskodni! — figyelmeztetett valaki . Talán senki se veszi észre, hogy leszálltunk. Libasorban mentünk a keskeny gyalogúton, a sínek mellett. Egy gyerek fel-felsírt, hogy fázik a lába, valaki rápisszent ijedten: Ne félj, nemsokára lefeküdhetsz. Egyikünk se tudta, hol hogyan fektethetjük le a gyerekeket. S arra se gondoltunk, mi lesz a másik gyerekével. Csak lépegettünk, lihegtünk, mentettük magunkat és a kis matyónkat. Fehérvárunk menet jobb kézről az első háznál átmentünk a síneken. A mozdony fekete szemekkel pihent, valami szerszám csörrent a vezetői fülkében és lusta fény szivárgott ki a kazán ajtaján. Ez bedöglött. — mondta a lakatos felesége, amint elmentünk mellette. Embert nem láttunk, beszédet nem hallottunk. Aztán egy sötét házba keveredtünk, a morgó asszony ment be elsőnek, ajtó nem volt, belülről szalma és karbolszag áradt ki az üres ablakon. — Van szalma — mondta az asszony —De nehogy gyufát gyújtson valaki! Betódultunk a huzatos, büdös lakásba. Hajnalban, amikor felébredtünk, azt mondta a lakatos felesége. ■— Szent ég, itt csupa vér ez a szalma. Biztosan kórház volt. Mennyi ember vére, ki fizet meg egyszer ezért! — és kapkodni kezdett, kihordta holmijukat a sáros udvarra, ahová beért már a tiszta napfény. •1* Agárdon a villanyszerelő házát szálltuk meg, volt ajtó és deszkával fedett ablak Innen Fehérvárra megyünk. De megnézzük előbb, maradt-e valami a bútorainkból, amit negyvennégy szeptember huszadikán hoztunk ide. Semmi. Három héttel ezelőtt, amikor elindultunk innen Buda-B• L ---------Út--------- az arany fokozatig Legszívesebben lebeszélt volna a randevúról, mert hogy nincs semmi megírni való abban, amit nap-nap után tagadhatatlan lelkesedéssel, másokat is tettekre szólító ügybuzgalommal csinál. Csodálni való, hogy bírja hosszú évek óta ugyanolyan szigorú, gyors ütemű tempót diktál önmagának Kovács Józsefné, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára. Akik a nőmozgalom, az MNDSZ hőskorából ismerik, a fáradhatatlan, örökmozgó aszszonyt, a kommunistát tisztelik benne. De hát honnan a mindig lángoló, másokat is gyújtó erős akarat, milyen kiapadhatatlan forrásból táplálkozik teremtő igyekezete? A PRÓBATÉTEL Fiatalon „megméretett”. Igaz már túl volt az 1945-06 és az 1947-es választási agitációs csatározásokon, amikor egy péntek délután azt a megbízást kapta, szervezze meg falujában vasárnap délutánra az MNDSZ-t.• Nem mondom kicsit inamba szállt a bátorság. Mit mondjak majd, ha egyáltalán összejönnek. Éjszakai töprengésemben odáig jutottam, hogy kora reggel biciklire pattanok és elmegyek a szomszédos Petőházára, segítséget kérek a cukorgyár párttitkárától. Amikorra megvirradt, már tanultam az avatóbeszédem szövegét. Úgy tettem, ahogy kigondoltam. Mentem a gyárba, ahol örömmel fogadtak. Biztattak: ne féljek, nem lesz semmi baj. Ők majd mozgósítják a falut, még kultúrműsort is rögtönöznek. Ennek a segítségnek erőt adó sugallatát azóta sokszor éreztem. Aztán otthon megmértem jónéhányszor keresztbe meg hosszában is udvarunkat, a beszéd gyakorlása közben. Valahogyan így kezdődött a Győr-Sopron megyei Fertődön Kovács Józsefné pályafutása. A cukorgyár kommunistái és munkásai vasárnap délelőtt járták a falut, hívták az embereket a délutáni rendezvényre. Sokan kívül rekedtek. Édesanyja és a rokonság is eljött őt meghallgatni. Még ma annyi sok-sok év távlatából is zavarba ejti első nagy élményének, nyilvános politikai szereplésének emlékezete. A BIZONYÍTÁS Ezután a bizonyítás következett. Kovács Józsefné esetében ez a folyamat mind a mai napig tart Ez a nemes tulajdonság kristályosodott benne olyan emberi értékké, amely egyben vezetői erényévé vált. Politikai poszton teljesítette küldetését ott a soproni járásban, amikor az MNDSZ járási titkári tisztével bizták meg és nem sokkal később Fejérben is, ahol a nőszervezet megyei titkárává választották. Több dossziényi írásos dokumentumot is őriz. Ám szívében is rengeteg élményt hordoz. — Hosszú ideig a nők között végzett munka eredményével mérten önmagam és közvetlen segítőim tevékenységét. Aki részese volt ennek a feladatnak, az tudja, hogy lelkesedés, a folyton újat kereső és teremtő akarat nélkül elszomorítóan egyhangúvá laposodik a politikai munka. Rengeteg energiám és éjszakám ment a tanulásra, az iskolarendszerű képzésre és önképzésre egyaránt. Egyetlen nap tanulmányi szabadság nélkül végeztem el a felső fokú óvónőképzőt. Szívből örülök annak, hogy ma már ilyen áldozatot nem láván a politikai élet Az idő fakította papírlapok is emlékeztetői egy-egy akciónak. Agárdi rózsaliget. Asszonyok kezdeményezték, háborúellenes tiltakozásuk, békeszeretetük megnyilatkozásaként. Gárdos Mariska levele a történelmi múltat, a fehérvári feminista nőmozgalom korát idézi. Aztán egy újabb dokumentum: az adonyi termelőszövetkezetből útjára induló szocialista brigádmozgalomról, a kisgépkezelő tanfolyamról, a fóti gyermekváros Fejér megyei pavilonjáról. Sokak szemében mosolyogni való marék-toll akcióról. A FELNŐTTSÉG KORA Kovács Józsefné a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy akit amivel megbíznak az képességeinek legjavát adja. Mindig tanuljon, művelje önmagát az ember. — Nekem a szakszervezeti élet, az SZMT-titkári funkció új nagy feladatot jelent. Éjszakákon át olvastam a SZOT határozatokat, a különböző rendeleteket, hogy ne csak érezzem, hanem tudjam is mi miért való. Munkaterületem a kultúr- és agit. prop., a káder- és szervezési feladatok ellátása. Hozzám tartozik a nőbizottság az ifjúsági és sporttevékenység. Négy szakma — közalkalmazottak, pedagógusok, orvosegészségügyi, KPVDSZ — megyei bizottságával, mint felügyelő, SZMT-titkár tartom a kapcsolatot. Most vannak az éves beszámolók. Gazdag eredményekről adnak számot. Dicséri közvetlen munkatársai szorgalmát, hozzáértő igyekezetét, segítőkészségét, amely nélkül egyetlen vezető sem boldogulhat. Amikor a párt megyei végrehajtó bizottságának ülésein véleményt mond, mindig évtizedes gazdag tapasztalataiból is merít. Csak olyan ember képes másokhoz is meggyőzően szólni, például a felnőtt oktatásról, a dolgozó huszonnégy órát lakóhelyedért mozgalomról, a szakszervezet fórumairól, aki maga is részese a hétköznapi vállalkozásoknak. Szabad idő? — Akkor vagyok igazán boldog, amikor Rózsa, a kislányom hazajön a főiskoláról vagy ha hozzá utazom. Ha minden úgy sikerül, ahogy tervezzük, akkor ő pedagógus lesz. Nagyon szép hivatást választott. Szerintem nincs halasabb, mint emberekkel foglalkozni, őket művelni és tanítani. Nincsenek nagy tervei, elérhetetlen egyéni céljai. Soha nem kívánt többet, mint amennyire becsületes élete alapján érdemesültnek érzi magát. Tetteiben mindig a legtöbbet, önmagát adja. Újabb kitüntetése is ezt minősíti. Németh Erzsibet , 1974. április 4.