Fejér Megyei Hírlap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

A HÍRLAP ÜNNEPI MELLÉKLETE T ■ ■ 0­r­t­é­n­e­l­m , ,'7? " umottm, is« s 80 JZABAD NÉP m xifm MIB8IUT« pAWT KflZEOWTi­i­**.•** f * AMM'kBAMll V Wi<iiiiinnnfiaíif»ri'i'jir.iiAiiiL»r..jTiirJ~~~Timanri-rtinnuiiiinrf-ooonii-nrrrni^nnnn...... Szabad ország Bevonult Pozsonyba a Vörös Hadsereg Tizenhárom kilométerre vannak az oroszok a Stefanskij­ehetői Forradalmi harcok dúlnak Bécs utcáin — Kai Isruhe elesett dokumentum Huszonkilenc éve annak, hogy a Ma­gyar Kommunista Párt központi lapja, a SZABAD NÉP 1945. április 5-i számában, a háború végét jelentő örömhír jelent meg: EGÉ­SZ MAGYARORSZÁG FELSZABA­DULT! De hadd beszéljen erről a „Szabad or­szág” cím alatt megjelent írás: „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem. Bukarest, Szófia, Belgrád, Varsó és Bu­dapest diadalmas megvívása után a Vö­rös Hadsereg Bécs és Berlin kapuit döngeti. Most már Magyarország, a német impe­rializmus utolsó csatlósa is végképp kihullt Hitler vazallusai sorából. Ha négy keserű évszázad nem volt elég, Hogy megtanuljuk gyűlölni a német elnyo­mást, az utolsó esztendőben minden ma­gyar megtanulta, hogy mi a német iga, a fasiszta rabság. Az elmúlt esztendőben, fő­leg pedig az utolsó hónapok alatt az egész nemzet újra megtanulta e szavak értékét: szabad Magyarország, magyar szabadság. Szertefoszlottak a rágalmak és a hazug­ságok. Nemzetünk saját véres tapasztalatai és nyomorúsága árán megtanulta megis­merni az igazi ellenséget és az igazi bará­tot. Nem volt förtelem és szenny, melyet a magyar reakció 25 esztendőn keresztül ne fröcskölt volna a Szovjetunióra, és ma, a háború dúlásaitól szenvedett népünk a Szovjetunióban és a Vörös Hadseregben üdvözli a fölszabadítót és megváltót. A Vörös Hadsereg felszabadította hazán­kat katonailag a német elnyomás alól. Most amikor Hitler vert hadainak utolsó ma­radványai menekülnek az osztrák határon át, a magyar földről, köszöntjük a Vörös Hadseregben azt a páratlan katonai erőt, amelynek segítsége nélkül népünk nem lett volna képes lerázni nyakáról az ide­gen hódító igáját ... Az ország teljes felszabadulásának dátuma jelenti a német imperializmussal és a belső fasizmussal való végleges szakí­tást. A fölszabadult és a háború tanulságán okult népünk soha sem fogja megengedni többé, hogy országunkat még egyszer lánc­ra fűzze a német hódító akarat.” A SZABAD NÉP 1945. április 5-i száma ma már nemcsak sajtótörténeti érdekes­ség, hanem történelmi dokumentum is. C. BL ■ I Mm* /xaε y ú-s-v* A'**«*»?■ *>*>r om*ÄvM: *r»«« mm*« «**■« »ritte*■ tetexxtexteo * Won >»» ***** ' KJ'*' n 1 * „n.»x< *xte*xz te#***9* K> M*> w* *»*. M, MM**» Wf». X ****** **.'• * *** ** >** ssssr.** M**y« U< H *9 W4Mm*m*m****** «g****,Ä®*♦<***» ******* »MM **M * ****** > v ímmmm ** •WW****"* * 4««**>* **•♦**• 4* ♦**»*• rn *<**< «♦«‘».VT- k ******** SwSS^äwB Pmilitodi Bét» !*ko$si»m . ggSg VW* ttetetete * te«** fyteo# te»*«* M i X •:**> '*«>?** <♦"«*** WAdK » ‚0VVMtelv &***+*• - *-«*-** » ***«**Xy^» '*?*«« k- M­ te ***'»* tottoyte Xff******* A te* x w»* ****** teilte »-•. 1 vxo * WA«* Bf rte* V «♦MMotet» * «sas»- »-»* * Sp».* «p­­a« -**•* as —* —ITTJSS-Sat Ontt* mto***?** •€**>”*«*• Ä’yÄt s ä'ää F «SS. iSSI rrrä rrs ws8uar^aar»a& mef*arsB8SBm& -Ä fVÄS *V tV*Mt*e>v M x JM» ♦ MeteMO* tete* M" * ri » 'S v«. <W*»'x-vx< *1 »«fMfWWWW*» k*»x»x< «Mte-Attv'A «Wt W ,<m «Itaker -o x . x x<o*Vr :v .<-x».'« * v v i<%«­ ^ *3* <w« X wT >x xs.x - v - *■«** x •■**> ; < ^ >”*«*' xV<^r>> »^ ^ •ii ' y* )•«)'(»* >yx. . -.yv* <;*; iy Vy«te>><- *.<m*c-x >A. <>.'. . <•>.««<. !1'‘AC<A)Ai >"*%*■ yxxyysyn , V.O-. <x.>* AkAf > >:<Mte kófíxít »XX *>rix..' •»» > - k <v>^.vx. .-.v/.- v •«<•' >x «^x<Ay»y<^• a< <<> ■>; ,......................... —.......................................................... dfeÄtdÄ;. ■ -’v“ ' vHL * ’ * /< '>-« » i z% \<! i ' ^ Kurázsiék hazatérése Gárdony előtt, mintha végleg megfulladt volna a mozdony, kimerült nyekkenések­­kel megállt a szerelvény. Fény sehol, a kazánból nyüszítő sípolással szökött a gőz. Valaki azt mondta a lapos kocsin, a ba­tyuk közül előbújva, hogy legjobb lenne leszállni. Tíz család rakodott fel a deszkák­ra Budafokon, ez volt az első szerelvény, amelyre hazatérő menekülteket vettek föl a szovjet katonák. — Hogy-hogy leszállni! — mordult föl egy asszony — Hová az istennyilába száll­na le, látom, itt víz van a sínek mellett. Március huszonhatodika volt és éjszaka, hideg éjszaka, a sínek két oldalán sötét vizet láttunk, fogalmunk se volt arról, mi­­ért-meddig rostokol itt a szerelvény. — Ez itten Gárdony, ha jól látom. — nyögdösött a kocsi elején az öregember és ő is azt mondta, jó lenne leszállni, lehet, hogy reggelig itt vesztegel a vonat és nem tudhatja senki, hol áll meg, ha egyszer elindul. — Biztosan van itt valahol valami üres ház, reggelig meghúzhatná magát az ember és semmiség átjutni Agárdra. A lakatosok batyui között sírni kezdett a kisfiú, egyre jobban elkapott bennünket az idegesség, hogy mi lesz velünk, mit kellene csinálnunk, a tó feketén aludt és aludt minden, a mozdony is abbahagyta a sípolást. — Én leszállok! — mondta határozottan egy asszony, akit délután láttam először, amikor felnyomakodtunk erre az átkozott lapos kocsira — Beszállok! — ismételte és már huppant is egy batyu a földön. Aztán még egy, csördültek a kövek és akkor mintha valamennyiünkbe belevágott volna a szabadulás láza, megindult a vakorgány lefelé. Teljes sötétségben tettük egymás mellé a batyuinkat, ráültettük, pokrócba bur­koltuk a gyerekeket, s valaki siránkozni kezdett, hogy nem lehet a sínek mellől el­menni, víz van mind a két oldalon. Pedig most ösztönösen távolodni szerettünk volna a pályától, amelyen eddig döcög­tünk. Nem mertünk bemenni a faluba. Fogal­munk se volt arról, mi történt itt három hét alatt, amíg Budafokon tartózkodtunk. A sötét égen szikráztak a csillagok, hideg volt, erősen érzett a tavaszi víz, a föld sza­ga. A mozdony, mintha elaludt volna. A mozgó asszony fölszedte a batyut, pattogó parancsokat osztogatott a gyerekeinek és mi is elindultunk. — Nem kell hangoskodni! — figyelmez­tetett valaki . Talán senki se veszi észre, hogy leszálltunk. Libasorban mentünk a keskeny gyalog­­úton, a sínek mellett. Egy gyerek fel-fel­sírt, hogy fázik a lába, valaki rápisszent ijedten: Ne félj, nemsokára lefeküdhetsz. Egyikünk se tudta, hol­ hogyan fektet­hetjük le a gyerekeket. S arra se gondol­tunk, mi lesz a másik gyerekével. Csak lépegettünk, lihegtünk, mentettük magun­kat és a kis matyónkat. Fehérvárunk menet jobb kézről az első háznál átmentünk a síneken. A mozdony fekete szemekkel pihent, valami szerszám csörrent a vezetői fülkében és lusta fény szivárgott ki a kazán ajtaján. Ez bedög­lött. — mondta a lakatos felesége, amint elmentünk mellette. Embert nem láttunk, beszédet nem hallottunk. Aztán egy sötét házba keveredtünk, a morgó asszony ment be elsőnek, ajtó nem volt, belülről szalma és karbolszag áradt ki az üres ablakon. — Van szalma — mondta az asszony —­­De nehogy gyufát gyújtson valaki! Betódultunk a huzatos, büdös lakásba. Hajnalban, amikor felébredtünk, azt mondta a lakatos felesége. ■— Szent ég, itt csupa vér ez a szalma. Biztosan kórház volt. Mennyi ember vére, ki fizet meg egyszer ezért! — és kapkodni kezdett,­ kihordta holmijukat a sáros ud­varra, ahová beért már a tiszta napfény. •1* Agárdon a villanyszerelő házát szálltuk meg, volt ajtó és deszkával fedett ablak Innen Fehérvárra megyünk. De megnéz­zük előbb, maradt-e valami a bútoraink­ból, amit negyvennégy szeptember husza­dikán hoztunk ide. Semmi. Három héttel ezelőtt, amikor elindultunk innen Buda-B•­ L ---------Út---------­ az arany fokozatig Legszívesebben lebeszélt volna a rande­vúról, mert hogy nincs semmi megírni való abban, amit nap-nap után tagadha­tatlan lelkesedéssel, másokat is tettekre szólító ügybuzgalommal csinál. Csodálni való, hogy bírja hosszú évek óta ugyan­olyan szigorú, gyors ütemű tempót diktál önmagának Kovács Józsefné, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának titkára. Akik a nőmozgalom, az MNDSZ hőskorából is­merik, a fáradhatatlan, örökmozgó asz­­szonyt, a kommunistát tisztelik benne. De hát honnan a mindig lángoló, másokat is gyújtó erős akarat, milyen kiapadhatatlan forrásból táplálkozik teremtő igyekezete? A PRÓBATÉTEL Fiatalon „megméretett”. Igaz már túl volt az 1945-06 és az 1947-es választási agi­­tációs csa­tározásokon, amikor egy péntek délután azt a megbízást kapta, szervezze meg falujában vasárnap délutánra az MNDSZ-t.­­• Nem mondom kicsit inamba szállt a bátorság. Mit mondjak majd, ha egyál­talán összejönnek. Éjszakai töprengésem­ben odáig jutottam, hogy kora reggel biciklire pattanok és elmegyek a szomszé­dos Petőházára, segítséget kérek a cukor­gyár párttitkárától. Amikorra megvirradt, már tanultam az avatóbeszédem szövegét. Úgy tettem, ahogy kigondoltam. Mentem a gyárba, ahol örömmel fogadtak. Biztat­tak: ne féljek, nem lesz semmi baj. Ők majd mozgósítják a falut, még kultúrmű­sort is rögtönöznek. Ennek a segítségnek erőt adó sugallatát azóta sokszor éreztem. Aztán otthon megmértem jónéhányszor keresztbe meg hosszában is udvarunkat, a beszéd gyakorlása közben. Valahogyan így kezdődött a Győr-Sop­­ron megyei Fertődön Kovács Józsefné pá­lyafutása. A cukorgyár kommunistái és munkásai vasárnap délelőtt járták a falut, hívták az embereket a délutáni rendez­vényre. Sokan kívül rekedtek. Édesanyja és a rokonság is eljött őt meghallgatni. Még ma annyi sok-sok év távlatából is zavarba ejti első nagy élményének, nyil­vános politikai szereplésének emlékezete. A BIZONYÍTÁS Ezután a bizonyítás következett. Kovács Józsefné esetében ez a folyamat mind a mai napig tart Ez a nemes tulajdonság kristályosodott benne olyan emberi érték­ké, amely egyben vezetői erényévé vált. Politikai poszton teljesítette küldetését ott a soproni járásban, amikor az MNDSZ járási titkári tisztével bizt­ák meg és nem sokkal később Fejérben is, ahol a nőszer­vezet megyei titkárává választották. Több dossziényi írásos dokumentumot is őriz. Ám szívében is rengeteg élményt hordoz. — Hosszú ideig a nők között végzett munka eredményével mérten önmagam és közvetlen segítőim tevékenységét. Aki ré­szese volt ennek a feladatnak, az tudja, hogy lelkesedés, a folyton újat kereső és teremtő akarat nélkül elszomorítóan egy­hangúvá laposodik a politikai munka. Rengeteg energiám és éjszakám ment a tanulásra, az iskolarendszerű képzésre és önképzésre egyaránt. Egyetlen nap tanul­mányi szabadság nélkül végeztem el a felső fokú óvónőképzőt. Szívből örülök annak, hogy ma már ilyen áldozatot nem láván a politikai élet Az idő fakította papírlapok is emlékez­tetői egy-egy akciónak. Agárdi rózsaliget. Asszonyok kezdeményezték, háborúellenes tiltakozásuk, békeszeretetük megnyilatko­zásaként. Gárdos Mariska levele a törté­nelmi múltat, a fehérvári feminista nő­mozgalom korát idézi. Aztán egy újabb dokumentum: az adonyi termelőszövetke­zetből útjára induló szocialista brigád­­­mozgalomról, a kisgépkezelő tanfolyam­ról, a fóti gyermekváros Fejér megyei pa­vilonjáról. Sokak szemében mosolyogni való marék-toll akcióról. A FELNŐTTSÉG KORA Kovács Józsefné a világ legtermészete­sebb dolgának tartja, hogy akit amivel megbíznak az képességeinek legjavát adja. Mindig tanuljon, művelje önmagát az em­ber. — Nekem a szakszervezeti élet, az SZMT-titkári funkció új nagy feladatot jelent. Éjszakákon át olvastam a SZOT határozatokat, a különböző rendeleteket, hogy ne csak érezzem, hanem tudjam is mi miért való. Munkaterületem a kultúr- és agit. prop., a káder- és szervezési fel­adatok ellátása. Hozzám tartozik a nőbizott­ság az ifjúsági és sporttevékenység. Négy szakma — közalkalmazottak, pedagógusok, orvosegészségügyi, KPVDSZ — megyei bi­zottságával, mint felügyelő, SZMT-titkár tartom a kapcsolatot. Most vannak az éves beszámolók. Gazdag eredményekről adnak számot. Dicséri közvetlen munkatársai szorgal­mát, hozzáértő igyekezetét, segítőkészségét, amely nélkül egyetlen vezető sem boldo­gulhat. Amikor a párt megyei végrehajtó bizottságának ülés­ein véleményt mond, mindig évtizedes gazdag tapasztalataiból is merít. Csak olyan ember képes mások­hoz is meggyőzően szólni, például a felnőtt oktatásról, a dolgozó huszonnégy órát la­kóhelyedért mozgalomról, a szakszervezet fórumairól, aki maga is részese a hétköz­napi vállalkozásoknak. Szabad idő? — Akkor vagyok igazán boldog, amikor Rózsa, a kislányom hazajön a főiskoláról vagy ha hozzá utazom. Ha minden úgy sikerül, ahogy tervezzük, akkor ő pedagó­gus lesz. Nagyon szép hivatást választott. Szerintem nincs halasabb, mint emberek­kel foglalkozni, őket művelni és tanítani. Nincsenek nagy tervei, elérhetetlen egyé­ni céljai. Soha nem kívánt többet, mint amennyire becsületes élete alapján érde­mesültnek érzi magát. Tetteiben mindig a legtöbbet, önmagát adja. Újabb kitünte­tése is ezt minősíti. Németh Erzsibet , 1974. április 4.

Next