Fejér Megyei Hírlap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1976. január 1. ------------------------------------------------------HÍRLAP EREDMÉNYES ÖT ESZTENDŐ — ' . " " ~~ • ........­ ’ —..........................■■ Tizen­ketten a negyedik ötéves tervről Terv-forduló is volt ez az év vége; 1975 búcsúztatásával a negyedik öt­éves tervtől is „elköszönünk”. Visszatekintésünk, szokásos számvetésünk öt év eredményeit, sikereit, gondjait és örö­meit is átfogja. Tizenkét vállalat, üzem, gazdaság, intézmény vezetőjétől kérdeztük: mit tartanak legfontosabbnak ezek közül? ÁGOSTON OSZKÁR, a Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárának igazgatója: A IV. ötéves tervben elért eredményein­ket dokumentáló tényszámok között nehéz rangsort­ megállapítani. Mégis, ha sorrend­ben mondom az adatokat, elsőként talán azt említeném meg, hogy a termelékenység a vártnál lényegesen nagyobb mértékben nőtt, és így az ötéves terv teljesítése során az egy főre jutó termelési érték a tervezett 1,3 millió forint értékű termékkel szemben csaknem másfél millió forintot érő lett. Az ötéves terv teljesítéséhez erre a termelé­kenység növekedésre annál is inkább szük­ség volt, mert létszámunk az öt év során végig mintegy száz fővel a tervezett alatt volt. Összegezve: a negyedik ötéves terv évei alatt összesen kétmilliárd-ötszázhétmilió forint termelési értéket produkáltunk itt Dunaújvárosban, a Beton- és Vasbetonipari Művek, végső soron a népgazdaság számára, s ez majdnem kétszázmillió forinttal több, mint amennyit 1970-ben terveztünk. Fon­tosnak tartom még kiemelni az összterme­lésünk mintegy 30 százalékát kitevő lakás­elemek gyártásában elért eredményünket. Ebből a termékből a tervezett 6260 helyett 7044-et gyártottunk A IV. ötéves terv sikeres,teljesítése egy­ben 1975. évi termelési tervünk 101 száza­lékos teljesítését is jelenti. HEGYI JÁNOS, a SZIM székesfehérvári köszörűgépgyárának igazgatója: — A negyedik ötéves terv időszaka alatt a gyár kollektívája jelentős sikereket ért el. Árutermelésünk az öt év alatt 68,6 szá­zalékkal nőtt, amit létszámnövekedés nél­kül, a hatékonyság fokozása révén értünk el. Ebben az időszakban a legfontosabb feladatunk a termékszerkezet korszerűsíté­se volt. 1971-ben a vasúti­ fék gyártása mellett megkezdtük a közúti fékek gyár­tását is. A termelési összetétel változását jól mutatja az alábbi adat: 1970-ben összes termelésünk 45,4 százalékát tette ki a jár­­műfékgyártás, az idén ez az arány már 79,4 százalékra nőtt.­­ A gazdasági eredményeknek megfele­lően nőtt dolgozóink átlagkeresete is: a munkásoké 37,9 az alkalmazottaké pedig 27,3 százalékkal. Beruházásokra összesen 96 millió forintot fordítottunk. Dolgozóink élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében számos intézkedést tettünk. Például: elkészült a 176 személyes mun­kásszállónk, új 790 személyes fürdő­ öltözőt­­ építettünk. Az ipari tanulóink számára új műhelyrészt alakítottunk kel, korszerűsítet­tük a nagycsarnok fűtését. Száz férőhe­lyes óvoda építését vállaltuk. BERKES ISTVÁN, a Váci Petőfi Tsz elnöke: — Szövetkezetünk, a negyedik ötéves tervet szanálással kezdte. Jó adottságai el­lenére 1971-ben több mint hárommillió fo­rint mínusszal zárták a gazdasági évet. Ke­mény munkával, a negyedik ötéves tervben rögzített előírások és feladatok következe­tes megvalósításával tízmilliós eredmény­nyel zártuk ezt a tervidőszakot. És az a cé­lunk, részben már véglegesített formába, tervbe is rögzítettük, hogy az ötödik ötéves tervben rejlő lehetőségeket is jól­­kihasz­náljuk.­­ A búzatermesztésben tartjuk a negy­venöt-negyvenhat mázsás hektár átlagot, a termesztés költségeinek nagyobb növekedé­se nélkül. A termesztés feltételeiről gon­doskodtunk. Folytatjuk háromszáz hektá­ron a napraforgó termelést, amely az elmúlt két évben a leggazdaságosabb növények közé került, elértük a hektáronkénti tizen­nyolc mázsás átlagot. Tervünk az, hogy az ötödik ötéves terv végéig elérjük a húsz mázsát.­­ Ahogyan megterveztük, jövőre m­ár kétszázas tehenészettel gazdálkodunk, a tervidőszak végéig elérjük a háromszázat, a háromezerötszáz literes fejési átlagot, 1980-ig a jelenlegi nyolcszázról ezeröt­százra növeljük az anyajuhállományt. MÓRI ISTVÁN, a Hazafias Népfront székesfehérvári városi bizottságának titkára: — Igen eredményes öt esztendőt tudha­tunk magunk mögött. Fehérvár lakói, üze­meinek, hivatalainak dolgozói szívvel-lé­­lükkel segítették a tervek valóraváltását, négy év alatt a lakossági vállalatok által teljesített társadalmi munka megközelítet­te a 100 millió forintot. Ez időszak alatt épült fel a Millenniumi óvoda, az ifjúsági ház, magasodik a város határában e Millenniumi emlékmű. A Piac téri várfal kibontásánál, rendezésénél is sok társadalmi munkát tudhatunk a közre­működők javára. Különösen szépen fejlőd­tek a városperemi lakóterületek, elsősorban öreghegy és Ráchegy. Az itteni lakosság két keze munkájával is közreműködött, hogy szebbé tegye lakóhelyét, öreghegyen megépítettek 16 kilométer vízvezetéket, s átadták az ugyancsak társadalmi munká­ban épített orvosi rendelőt, gyógyszertárat. A ráchegyiek a fásításban és a járdaépí­tésben jeleskedtek. Négy év alatt több ezer facsemete került a földbe, s évente 70 ezer tő virágpalánta díszíti a lakóhelyek kör­nyékét. Az utóbbi ,időben az új lakótelepek lakói is bekapcsolódtak a környék rende­zésébe: fát ültettek, murvát hintettek stb. Az üzemek közül a Fe­jér megyei Állami Építőipari Vállalat, a Könnyűfémmű és az Ikarus jeleskedtek leginkább és segítették a várospolitikai tervek megvalósítását. TARR MIKLÓS, a székesfehérvári Nehézfémöntöde gazdasági igazgatója: — Sikeres, minden korábbinál eredmé­nyesebb időszakot tudhatunk magunk mö­gött. Az öt év krónikájából az alábbi leg­jelentősebb eseményeket emelném ki: fel­épült az új telephelyünk, 1972. első felétől már minden vonatkozásban korszerű kö­rülmények között termelhettünk. A követ­kező évben, 1973-ban a nyugatnémet KLUDI céggel kötött kooperáció révén ex­porttal is bővült termelésünk. Idén pedig korszerűsítettük a folyamatos öntőtechno­lógiát.­­ Az öt év alatt több mint kétszeresére nőtt a termelésünk: 1971-ben 247 millió, 1975-ben (várhatóan) 590 millió forint lesz az árbevételünk. Nyereségünk 15 millióról 55,4 millió forintra, létszámunk 275-ről 382-re, s bérszínvonalunk 26 900 forintról 36 704 forintra emelkedett.­­ Az 1975-ös évről még csak annyit: kongresszusi verseny-felajánlásként 30 mil­lió forinttal kívántuk növelni a termelési értékünket, s 45 millió forintra teljesítet­tük vállalásunkat. Vállaltuk, hogy négy millió forinttal csökkentjük az önköltséget, 4,2 millió forintos önköltségcsökkentést ér­tünk el. Exporttervünket 87 millió forintra­­teljesítettük, ami 3 millióval több a terve­zettnél. TARCSI REZSŐNÉ, Ercsi tanácselnöke: — Ha leltárt készítünk Ercsi fejlődésének utóbbi öt évéről, sok tárgy, sok siker kerül a listára. A gazdagodásnak csak külső, lát­ható jegyeit sorolom, mert néhány sorban nem lehetne összegezni azokat a változá­sokat, amelyek az emberek életformájában, tudatában hoztak új mennyiséget és mi­nőséget. •­ — A lakosság jobb ellátását szolgáló nagy élelmiszer áruházunk az utóbbi évek gyümölcse. Ötven gyermeket fogadó óvodát építettünk és már hozzákezdtünk az új ala­pozásához, amely 100 óvodásnak kínál ott­hont. Ez is, mint sok más a nagyközségben, a helyi erők összefogásának eredménye. A dunai kőolajfinomító például egymillió fo­rinttal járult hozzá a közös ügyhöz, a hon­védség 770 ezer forintot tett a közös kasszába Megvan a község „kútfője”, 1500 köbméter vizet tud szolgáltatni naponta, ez hosszú évekre kielégíti ivóvíz-igényünket. A vízmű­társulás megszervezése a következő fela­datunk. Épül a szennyvízelvezető rendszer, a tisztító telepe. Új utak épültek, szaporod­tak a járdák kilométerei, házsorok, új ut­cákká verődtek, öt év alatt több mint két­száz családi és társasház épült nagyközsé­geinkben. DR. DUDAR ISTVÁN, a Fejér megyei Tsz-szövetség titkára: — A megye mezőgazdasági termelőszö­­vezetei politikailag, gazdaságilag, és szer­vezetileg is tovább erősödtek a negyedik ötéves terv éveiben. A természetes bizo­nyíték erre az a termelési eredmény, amit a közös gazdaságok produkáltak. A megye ötéves terve a halmozott termelé­si érték 50 százalékos növekedésével szá­molt, amit már 1974-ben elértek a tsz-ek. A növénytermesztésen belül a búza- és a ku­koricatermesztés eredménye külön is figye­lemre méltó. A megváltozott világ­piaci igényekre tekintettel, a tervezett­nél háromezer hektárral nagyobb terü­leten termeltek búzát 1975-ben a gaz­daságok. Az előirányzott 33,1 má­­­zsa/hektáros átlaghozamot is jóval túlha­ladták, 37,6 mázsa volt az átlag, de az 1974. évi termés ezt is meghaladta. Az ágazat eredménye azzal jellemezhető, hogy a ne­gyedik ötéves terv ideje alatt a hatodik év termését is megtermelték a szövetkezetek, ami mintegy 20 ezer vagonnyira tehető. Kukoricából hektáronként 50 mázsával szá­molt a terv 1975-re, a tényleges eredmény 63—64 mázsa lesz, ami már a legfejlettebb országok átlagával egyenlő. A tervezettnél 7 ezer vagonnal nagyobb termés jelzi, hogy fokozatosan megteremtődik a kukorica ipari feldolgozásának bázisa is. Az állattenyésztésen belül a legjelentő­sebb eredményeket a sertéstenyésztés hoz­ta. Bár a legutóbbi két évben csökkent , a­­ háztáji gazdaságok által termelt mennyi­ség, a sertésállomány 30 ezerrel meghalad­ja a tervezettet, az értékesítésben mintegy 80 000 többlet várható. A szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésében nem értük el a terv céljait, a háztájiban csökkent az állomány, a hozamok sem nőttek a tervezettnek meg­felelően. A tett intézkedések azonban jel­zik, hogy néhány éven belül ez az ágazat is azt adja, amit a népgazdaság vár tőle. A gazdálkodás eredményeinek növeke­déséhez feltétlenül hozzájárult a két évvel ezelőtt kezdődött egészséges koncentrá­ció, a szövetkezeti demokrácia, az önkor­mányzat nagyon jelentős fejlődése. PÓLINGER KÁROLY, a Fejér megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója: — Sokan aggódnak, hogy majd nem si­kerül folytatni a háztáji sertéshústermelést olyan mértékben, mint a negyedik ötéves tervben. Fejér megyében, az ismert gondok ellenére, 1975-ben is több, min­t százhúsz­ezer hízót adott a háztáji, a negyedik öt­éves tervidőszak második legjobb­ éve volt ez megyénkben. Véleményem szerint nem­­ lesz különösebb baj az ötödik ötéves terv első évében sem. Annak ellenére optimista vagyok, hogy ez évben nagy mértékben csökkent a háztájiban a kocaállomány. A tsz-ek, az állami gazdaságok, valamint vál­lalatunk koca­akciója ezt, ha nem is teljes mértékben, de megfelelő módon ellensú­lyozta. Vállalatunk egymaga több, mint háromezer-ötszáz kocát helyezett ki a ház­tájiba és olyan kapcsolatot teremtett a szerződő partnerekkel, hogy annak alapján bizakodhatunk is a tervezett­­ felvásárlási terv teljesítésében. — Véleményem szerint jövőre a háztáji adja a negyedik ötéves terv átlagát, ami száztízezer hízó. Igaz, hogy az év első felé­ben, az előző évihez mérve, vala­mivel ke­vesebb lesz a háztájiból a hízó,, de az év második felében már ismét a régi forga­lomra számíthatunk. SCHÖN JÓZSEF, a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat igazgatója: Az utóbbi fél évtizedre szóló forgalmi tervünket 1975. október 10-én teljesítettük. A tervidőszakban több mint négy és fél milliárd forintot forgalmaztunk. A növek­vő forgalom nagyobb hányada — 60 szá­zaléké — termelékenységből adódik.­­ A lakosság elsősorban kereslete alapján és a vásárlói igények kielégítésében méri munkánkat. Úgy érzem, ez ügyben is meg­tesszük a tőlünk telhetőt. Öt éve nem egé­szen százmilliós átlagkészlettel dolgoztunk, 1975-ben 144 millióssal, gyorsult a forgási se­besség ami a hatékony készletgazdálkodá­sunkat mutatná. A 115 négyzetméterről 7537 négyzetméterre nőtt az eladótér. Bővült a szaküzleti hálózat — Domus, cipő. Agro­­üzletház — tíz egységünkben vezettük be az önkiszolgáló rendszert. Megvalósítottuk ,,pince­programunkat”, vagyis raktárain­kat leköltöztettük a pincékbe, s ezzel is megnagyobbodott az eladótér. Javult a dol­gozóink szociális helyzete, keresetük éves átlagban meghaladja a 30 ezer forintot. Jogos büszkeséggel említem meg kollek­tívánk szocialista brigádjainak munkasze­­retetét, új elgondolásainkat támogató ma­gatartását. Ennek köszönhető, hogy egy ki­vételével minden évben „dobogós” vállalat voltunk. Vagyis, minden reményünk meg­van a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaja kitüntetésre. SZABÓ GYULA, a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet elnöke: — Szövetkezetünk egyidős az ötéves terv­vel. 1970-ben hét üzlettel indultunk, akkor 92 millió forintos évi kereskedelmi forgal­munk volt. Jelenleg 34 egység tartozik há­lózatunkba és a forgalom elérte a 200 mil­liót. Öt év alatt 760 millió forint értékű árut adtunk el. Szövetkezetünk 700 munkás­taggal látott hozzá a kezdetek feladataihoz, ma 2500-an részesei eredményeinknek, si­kereinknek és természetesen a ránk váró újabb, nagyobb feladatoknak. A népgazdasági és a lakossági igények még nagyobb arányú fejlesztésre kötelez­nek bennünket. Már elkészültek a tervei Dunaújváros legnagyobb áruházának, amely a Dózsa György úton épül, és 2400 négyzetméter alapterületű lesz Kiskeres­kedelmi egységeinket újabb 1500 négyzet­­méterrel növeljük. Négy új vendéglátóipari egység szolgálja a következő években a du­­naújvárosainkat és környékén élőket. A Munkás Művelődési Otthon mellett léte­sülő vendéglátóipari kombinátunk már az idegenforgalom igényeivel is számol. — Büszkék vagyunk arra a kulturális misszióra, amelyben úttörő szerepet vállal­tunk. Nemcsak az anyagi javak kínálását, fogyasztását tartjuk f­­ontosnak, a szellem gyarapodását is. Üzleteinkben helyet ad­tunk a könyveknek, újságoknak. Nemcsak tetszetős áruk kínálják magukat a polco­kon, a szellem rangos alkotásaiból is „ön­­kiszolgálhatjá­k” magukat a vásárlók. BORBÁS SÁNDOR, a Könnyűfémmű pártbizottságának titkára: — Öt év alatt vállalatunk nagy utat tett meg: ez időszakban helyeztük üzembe a szélesszalag-hengermű, 1. üteme keretében megépített objektumokat, és szinte meg­duplázódott a termelési kapacitásunk. Üze­münk nagyüzemmé vált, méghozzá orszá­gos jelentőségű nagyvállalattá. Túlléptünk tehát a korábbi gondokon, 1973-ban már elnyertük a Kiváló Vállalat címet, s ez a gazdasági fellendülés kihatott a későbbi munkahelyi légkörre, csökkent a nagyarányú munkaerőmozgás. Politikai feladatnak tekintettük ez idő­szakban a munkássá nevelést, tekintve, hogy a munkáslétszámunk megnőtt. Ter­melést segítő, embert formáló politikai munka, volt a kommunistáké, egy heterogén dolgozó kollektívából kellett egységes, a munkát, a ter­melést értő munkáskollektí­vát nevelni. E munkánkat segítette a szak­­szervezet, az üzemi KISZ- és a társadalmi szervek. Dolgozóink valóban értik, segítik a mun­kát, bizonyítja ezt az is, hogy a vállalat termelése négy év alatt megkétszereződött, s a termelés növekedése túlsúlyban a ter­melékenységből származik, s ez az arány évről évre növekvő. Ezek az összetevők tették lehetővé, hogy 1974-ben sikerült fel­számolnunk a veszteséges gazdálkodást, és sikeresen teljesítettük a IV. ötéves tervet. A vállalat több mint 150 szocialista bri­gádja szép példát mutatott a munkaer­­kölcsből. 3 DREVENKA GUSZTÁV, a Fémmunkás Vállalat fehérvári gyárának igazgatója: — Gyárunknak a IV. ötéves terv, az első ötéves tervet jelentette, amelyből teljes erővel részt vállalhatott. Értékesítésünket erre az időre egymilliárd forintta tervez­tük, s ezt 104 millióval teljesítettük túl A tervidőszak első évében 142 millió fo­rintnyi alumínium szerkezetet értékesítet­tünk, s az idén ez az érték már 305 millió volt. Megdupláztuk termelésünket, s meg­térültek a gyár beruházási költségei. A jö­vő évtől a tiszta népgazdasági hasznot gya­rapítjuk.­­ Eredményeinket a termelékenység ja­vításával, a jobb munkaszervezéssel értük­­ el, ugyanis évenként átlagosan nyolcvan munkással kevesebb vett részt a termelés­ben, mint az szükségeltetett volna. A szép termelési eredményeknek köszönhető, hogy a tervezettnél több bért tudtunk kifizetni. 1975-ben egy-egy dolgozónak 29 ezer 848 forint helyett 3­1 ezer 944 forintot juttat­tunk. A termékeink hatvan százalékát bel­földön értékesítettük. Szerkezeteinkkel se­gítettük a Beremendi Cement és Mészmű, a miskolci, a gyulai húskombinát, és a Hilton szálló építését, s részt vettünk a lakásprogram megvalósításában. Külföldi nagy építkezésekre is eljutottak terméke­ink példák­ra az Uszty-Ilim-i cellulóz kom­binát, a kievi kibernetikai intézet és az al­gíri olimpiai létesítmények. —­ Szocialista brigádjaink igen jelentős társadalmi munkát végeztek a város javára is, a Millenniumi óvoda és az emlékmű ki­vitelezésében.

Next