Fejér Megyei Hírlap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-01 / 257. szám
Kedd, 1977. november 1. Sertéstelep épül A SÁRBOGÁRDIAK „KULCSMUNKÁJA” Ha elnézel a régi, nádfedeles hizlaldáktól a Kossuthmaor túlsó végére, már látod a csillogó fémvázakat meredezni. Az öreg sertésgondozó nap-nap után átsétál megnézni az építkezést, mikor már elcsendesült a környék, és hazamentek a munkások. Gyakran csóválja a fejét, nem tudja elképzelni, hogy érzik majd magukat a disznók ebben a „palotában”. A sertéstelep építését augusztus 8-án kezdték Előszálláson. Zsiga Lajos, a sárbolrdi TÉVÁLL építésvezetője úgy mondja, hogy ez „kulcsmunka” a tsz-közös vállalkozásnak, itt dolgozik az emberek háromnegyed része. Ennél csak a sárbogárdi SER KÖV építése volt nagyobb volumenű munka. Ideiglenes felvonulási épületben, iratoktól zsúfolt asztalon teregetjük ki a terveket. Az egyik sarokban szénkupac, a másikban egymásra dobált ládák. Kint földmarkoló dolgozik. — Még az idén átadjuk a négy battériás malacnevelő épületet — mutat ki az ablakon az alumínium épületekre az építésvezető. — A három készülő épület, melynek a vázait látja, kocaszállás, kanszállás, és fiaztató lesz. Épül ezenkívül még szociális épület és néhány járulékos helyiség. A telep AGROKOMPLEX technológiával fog üzemelni, a belső berendezéseket Agárdról szállítják A malacnevelőhöz csak az alapozási munkákat kellett elvégezni, és a helyszínen összeszerelni az előre gyártott elemeket. Az átadási határidő: 1979. július 31. Szeptemberben egy egyeztető tárgyalás volt, ahol a Lenin Tsz, a sárbogárdi építők és az AGROKOMPLEX szakemberei arról tárgyaltak, lenne-e mód és lehetőség az átadási határidő előbbre hozására. — Egyelőre csak elviekben egyeztünk meg, konkrét ígéret még nem született — mondja Kovics Sándor gépesítési főágazatvezető, a beruházás ,,gazdája”. A TÉVÁLL dolgozói azt mondták, nem tőlük függ a dolog, ha az AGROKOMPLEX is időre szállítja a berendezéseket, mi pedig úgy vagyunk, hogy ha holnap elkészülne, az sem lenne korán. Nagyon reméljük, hogy ha nem is hónapokkal, de hetekkel sikerül hamarabb elkészíteni, ennek a költségeit vállalnánk, már úgy értem a hamarább való fizetést. Harmincmillió forintos beruházásról van szó. Jelenlegi körülményeink között, főleg az elletésnél csak szükségmegoldásokról lehet beszélni —, szól dr. Gutai András, az üzemi állatorvos. — A meglevő, korszerűtlen épületeinkben a tűzrendészeti hatóságok nem engedik alkalmazni az infralámpát, a szállást sem lehet ..téliesíteni’. Állategészségügyi szempontból is rengeteg javulást jelent majd, ha elkészül az új telep. — Ha már hetvennyolcban részlegesen el tudnánk helyezni állatokat az új épületben, az lenne az ideális megoldás — mondja Váradi István párttitkár. — A hidroglóbusz áll már, jövő év első negyedében pedig megfúratjuk a kutat is. A dunaújvárosi járási pártbizottság kezdeményezte, hogy hozzuk előbbre az átadást. Én jónak ítélem a kivitelezők hozzáállását a kérésünkhöz. Tóth Józsefné főagronómus a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát példáját említi. — Ott úgy értek el országra szóló eredményeket, hogy alárendelték a növénytermesztést az állattartásnak, fogalmazhatunk úgy is, hogy nem a félkésztermékre, hanem a késztermékre — tejre, húsra — helyezték a hangsúlyt. Előszálláson, a Lenin Tsz-ben jelenleg 35—10 százalékát adja az állattenyésztési főágazat a termelési értéknek Ha elkészül a telep, ötszáz kocát tartanak majd, így a megnövekedett hízószámmal megfordul ez az arány, az állattenyésztés produkál majd nagyobb árbevételt. * Takács Pál, a tsz elnöke ezen a napon nem volt a faluban. A nagykarácsonyi elnökkel és a megyei Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójával a vaszari szarvasmarhatelepet tanulmányozták. A két tsz összefogással épít egy 1000 férőhelyes tehenészeti telepet. Jelenleg 270 tejelő tehene van a szövetkezetnek. 1982-ig nyolcszázra kívánják ezt a számot,növelni. Nemsokára esténként az idősebb tehenészek is ámulva nézhetik, hogyan kezd épülni egy modern, jelenleg a legkorszerűbb technológiájú szakosított tehenészeti telep. Bárcsak több követőre találna megyénkben az előszállásiak beruházó kedve, jó példája! Gabnai GáborFotó: Fási László „Hogy fogják ott magukat érezni a hízók?!’. Néhány hét alatt „nőttek a vázas lóidból” a készülő épületek sem- RLAP Alcsút-Tabajd Közös kommunális fejlesztés Kétezerkétszáz alcsúti és ezernyolcszáz tabajdi lakos érdekeit szolgálja az az új vízmű és a hozzá tartozó 16 kilométeres vezetékhálózat, amelyet közösen hoznak létre a két településen. A fontos kommunális beruházás kivitelezését már javában végzik. A földmunkák időben való elkészítéséért a bicskei költségvetési üzem vállalt felelősséget, a vezetékek szerelése pedig a Fejér megyei Vízmű Vállalat feladata. A településfejlesztési munka központjában áll a közműhálózat kiépítése, illetve további bővítése a bicskei járás számos községében. A két nagyközségben, Bicskén és Csákváron a vízvezetékhálózat gyarapításával párhuzamosan folyik az egyre szükségesebbé váló szennyvízkezelőrendszer kiépítése is. Másutt, mint Mányon, s most Alcsúton és Tabajdon is, a jó minőségű ivóvíz szolgáltatása és a korszerűsödő falusi háztartások magasabb komforttal való ellátása tette szükségessé a kommunális fejlesztésre szánható pénzeszközöknek a vízvezeték-építésre való koncentrálását. Az egyes települések együttműködésére az utóbbi időben egyre több ígéretes példa akad a járás területén. Mind a beruházás megvalósításában, mind a kivitelezői kapacitás helyes felhasználásában együttműködnek nemcsak azok a települések, amelyeket a közös tanácsi szervezettség fűzegymáshoz. A négyezer alcsúti és tabajdi lakos együttes érdekeit szolgáló vízműhálózat kivitelezése várhatóan 1978-ban fejeződik be. 3 _ A MEGOLDÁS ÚTJAIT Ismét túl vagyunk valamin: egy ülésen és egy határozaton — mondta ismerősöm, aki a napilapok vastagbetűs címeinek színvonalán követi a hazai politikai és gazdasági élet eseményeit. Való igaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nemrég ülésezett és határozatot hozott hosszú távú külgazdasági politikánk —, illetve a termelésszerkezet fejlesztésének irányelveiről. De, hogy túl lennék ezen — azt éppen nem mondhatjuk. Legfeljebb az irányelvek és a határozat kidolgozását megelőző elemző munkán vannak túl azok, akiknek ez a dolga. A végrehajtás azonban éppen hogy hátra van. Aki figyeli a magyar népgazdaság fejlődését, aki figyelmesen maga köré tekint a műhelyben, gyárban, tervezőirodán, akihez valamilyen csatornán eljutnak a nemzetközi piacról érkező hírek és üzenetek, az jól tudja, hogy gazdaságunk csak úgy felelhet meg a magasabb követelményeknek, ha sikerül meggyorsítani fejlődését, ha a belső és külső igényeknek megfelelően át akarjuk és át tudjuk alakítani a termelés szerkezetét. Miért mondom én ezt, például annak, aki maga csupán egyetlen gépet kezel, vagy annak, aki csak tíz embert irányít az Ikarusban, esetleg annak, aki naphosszat szalag mellett ül a Videotonban? Miért mondom annak, aki orvos, ápolónő, éjjeliőr, tanár, színész, vagy annak, aki kávét főz egy eszpresszóban? Miért mondjuk azoknak is, akik látszatra távol állnak az irányítás, a szervezés feladatától, esetleg az anyagi javak termelésétől is? Miért is? Gazdasági feladataink megoldását elsősorban lóerőkben, tonnákban, wattokban mért lehetőségeinkre alapozhatjuk. Segítségünk természetesen a népgazdaság bevált irányítási rendszere, az élenjáró üzemek tapasztalata és a tudományos kutatás is. A tartalékot azonban az ember jelenti. A munkás, aki reggelenként bekapcsolja a gépét, aki szerszámot köszörül és mindenki, akinek tájékozottsága, műveltsége, gondolkodása, véleménye és szorgalma, mondhatnám úgy is, hogy tudata, nemcsak függ attól, hanem vissza is hat arra, amivel, akivel és ahogyan dolgozik. Nem új tétel, legfeljebb újra és újra ismételni kell, hogy a termelés legfontosabb tényezője az ember. S ha az objektív feltételek korlátozottak, ha a nyersanyag-tonnák, az energia-wattok, és a gépi lóerők nem szaporíthatók számlálatlanul, akkor a termelés legfőbb tartaléka is a munkás szorgalma lesz. A szorgalom, amelyet divatok, vagy micsodák néha-néha száműznek szótárunkból, s amelynek befolyásolására sok máson kívül ideológiai és politikai eszközök is rendelkezésre állnak. Az úgymond belterjesebb gazdálkodás és a felgyülemlett szubjektív tartalékok eredményeként, a népgazdaság fejlődését befolyásoló határozat végrehajtásában növekvő szerep jut a dolgozó embernek. Az ember és a munka viszonyát motiváló minden körülménynek, köztük az ideológiai nevelésnek is. Legközvetlenebb gazdasági gondjaink megoldásának sokféle lehetősége, fejlődő társadalmunk problémái, a világ új kérdései, a nemzetközi osztályharc alakulása, a kommunista mozgalomban folyó véleménycsere mind-mind az ideológiai tényezők fontosságát hangsúlyozzák. Azt sugallják, hogy előrehaladásunk legfontosabb tartaléka lett az emberek, személyes magatartása, kibontakozó cselekvési készsége, a társadalmi és személyes célok összehangolása. És mert az emberi tartalékok, erények, a tehetség, a szorgalom, a munkával és a politikával való azonosulás — kibontakoztatásával jobbára még tartozunk, egy határozat megszületése után aligha mondhatjuk el, hogy túl vagyunk a nehezén. Legfeljebb azt, hogy látjuk a megoldás útjait. Miskolczi Miklós „Ész és mész nélkül nem lehet...” 135 dekával több cukor mázsánként . Október 29-e csak egy nap a 150-ből az Ercsi Cukorgyárban is. A százötven vagy néhány nappal rövidebb-hoszszabb kampány időszakból. A története sem túl különleges, de jellemző. Jellemző arra az összetartásra, ami az élelmiszeripar „nehéziparát” jelentő cukoripar gyárai között az elmúlt évtizedekben kialakult. — Régi szólásmondás — kezdi a beszélgetést hétfő kora reggel a cukorgyár igazgatója —, hogy ész- és mész nélkül nem lehet cukrot gyártani. Szombaton pedig kellemetlen helyzetbe kerültünk: a Volán gépkocsijai, amelyek Tatabányáról úgynevezett visszfuvarban szállítják gyárunknak a mészkövet, nem tudtak rakodni a Dunai Vasműben, ahonnét kohósalakot szállítanak odaútban. Köztelen a cukorgyárakhoz, s máris a gyár vezetőinek asztalán a hatvaniak üzenete: a szükséges háromszáz mázsa meszet előállítják gyáruk mészművében, vasárnap és hétfőn szállítható. S az aláírás előtt a szokásos szakmai érdeklődés: hogy álltok? Mennyi a répa, a cukortartalom a napi feldolgozás? Merthogy a hazai cukorgyárak között is folyik a verseny. November 7-e tiszteletére, az éves terv túlteljesítése érdekében, a hatékonyabb, gazdaságosabb feldolgozás érdekében. Mondhatták volna, hogy mész nélkül nálunk sem megy a termelés, s eszünk is van annyi, hogy nem mozgatjuk meg a mészégető brigádjait azért, hogy a versenytárs „oxigénhiányát” leküzdje. Merthogy a verseny végösszesítésekor minden üzemóra eredménye nyom valamit a mérlegen. Mondhatták volna. De nem mondták. Segítettek. S az Ercsi Cukorgyár zavartalanul vészelte át ezt a hét végét. A Hatvani Cukorgyárban sem jelent szenzációt ez az ügy. Legfeljebb a mészégető brigádok naplójába egy váratlan bejegyzés kerül: háromszáz mázsa mész soron kívüli égetésével kisegítettük az ercsi testvérgyárat. A kampány 55-ik napján. Amikor az ötvenöt nap feldolgozási átlaga elérte már a 190 vagon répamennyiséget. Amikor az átlagos cukortartalom 15,37 százalék, ami azt jelenti, hogy idén, eddig minden mázsa répából 135 dekával több a cukor, mint egy évvel ezelőtt, az akkori ötvenöt nap átlaga. Ami még annyit is jelent, hogy egy évvel ezelőtt 961 vagon cukor került a raktárba, idén pedig már 1087 súlyvagonnal. Vagyis 126 vagon a többletük. — A kampány ötvenöt napját vizsgálva, érdekes a napi cukortermelés átlaga is — mondja Félix Andor igazgató —, hiszen az 1976. első 55 nap 18 vagon és 14 mázsa átlagával szemben idén eddig 20 vagon és 14 mázsa cukrot termeltünk. Éppen két vagon, vagyis 200 mázsa a raktárba kerülő napi többlet. Cukorban. S ki méri meg, hogy mennyivel több van a kollektívában? Azokban, akik ötvenöt nappal ezelőtt újra kihúztak minden ünnepet a naptárukból, hogy öt hónapon át éjjel-nappal üzemelhessenek a berendezések, fogadhassák a répát, tölthessék fel a cukorraktárt. Megmérik — mondják a gyár vezetői. — Eredményeikkel mérik meg ebben a kampányidőszakban is a kollektívát. A végtermék súlyú vagonjaival, s az emberi helytállás mértékeéységgel ki nem mutatható mércéjével. Néha olyan aprósággal méretnek meg, mint a múlt hét végén a mészhiány áthidalásával. Amiként most a hatvani gyár kollektívája mesr méretett itt, Ercsiben, úgy méretik meg minden szükséges alkalommal az ercsi gyár kollektívája is az iparon belül , megméretnek azokon az ünnepeken is, amelyeket műszakokkal ünnepelnek. A hűség, a helytállás mércéjével. Kátay Antal