Fejér Megyei Hírlap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

Kedd, 1977. november 1. Sertéstelep épül A SÁRBOGÁRDIAK „KULCS­MUNKÁJA” H­a elnézel a régi, nádfede­­les hizlaldáktól a Kossuth­­ma­or túlsó végére, már látod a csillogó fémvázakat mere­dezni. Az öreg sertésgondozó nap-nap után átsétál megnéz­ni az építkezést, mikor már elcsendesült a környék, és hazamentek a munkások. Gyakran csóválja a fejét, nem tudja elképzelni, hogy érzik majd magukat a disznók eb­ben a „palotában”. A sertéstelep építését au­gusztus 8-án kezdték Előszál­láson. Zsiga Lajos, a sárbo­­l­­rdi TÉVÁLL építésvezetője úgy mondja, hogy ez „kulcs­­munka” a tsz-közös vállal­kozásnak, itt dolgozik az em­berek háromnegyed része. En­nél csak a sárbogárdi SER KÖV építése volt nagyobb volumenű munka. Ideiglenes felvonulási épü­letben, iratoktól zsúfolt aszta­lon teregetjük ki a terveket. Az egyik sarokban szénkupac, a másikban egymásra dobált ládák. Kint földmarkoló dol­gozik. — Még az idén átadjuk a négy battériás malacnevelő épületet — mutat ki az abla­kon az alumínium épületekre az építésvezető. — A három készülő épület, melynek a vá­zait látja, kocaszállás, kan­szállás, és fiaztató lesz. Épül ezenkívül még szociális épü­let és néhány járulékos helyi­ség. A telep AGROKOMPLEX technológiával fog üzemelni, a belső berendezéseket Agárd­­ról szállítják A malacneve­lőhöz csak az alapozási mun­kákat kellett elvégezni, és a helyszínen összeszerelni az előre gyártott elemeket. Az átadási határidő: 1979. július 31. Szeptemberben egy egyeztető tárgyalás volt, ahol a Lenin Tsz, a sárbogárdi építők és az AGROKOMP­­LEX szakemberei arról tár­gyaltak, lenne-e mód és lehe­tőség az átadási­­ határidő előbbre hozására. — Egyelőre csak elviekben egyeztünk meg, konkrét ígé­ret még nem született — mondja Kovics Sándor gépe­sítési főágazatvezető, a beru­házás ,,gazdája”. A TÉVÁLL dolgozói azt mondták, nem tőlük függ a dolog, ha az AGROKOMPLEX is időre szállítja a berendezéseket, mi pedig úgy vagyunk, hogy ha holnap elkészülne, az sem lenne korán. Nagyon remél­jük, hogy ha nem is hónapok­kal, de hetekkel sikerül ha­marabb elkészíteni, ennek a költségeit vállalnánk, már úgy értem a hamarább való fizetést. Harmincmillió fo­rintos beruházásról van szó.­­ Jelenlegi körülményeink között, főleg az elletésnél csak szükségmegoldásokról lehet beszélni —, szól dr. Gu­tai András, az üzemi állat­orvos. — A meglevő, korsze­rűtlen épületeinkben a tűz­rendészeti hatóságok nem en­gedik alkalmazni az infra­­lámpát, a szállást sem lehet ..téliesíteni’. Állategészség­ügyi szempontból is rengeteg javulást jelent majd, ha el­készül az új telep. — Ha már hetvennyolcban részlegesen el tudnánk he­lyezni állatokat az új épület­ben, az lenne az ideális megoldás — mondja Váradi István párttitkár. — A hidro­­glóbusz áll már, jövő év első negyedében pedig megfúrat­­juk a kutat is. A dunaújváro­si járási pártbizottság kezde­ményezte, hogy hozzuk előbb­re az átadást. Én jónak ítélem a kivitelezők hozzáállását a kérésünkhöz. Tóth József­né főagronómus a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát példáját említi. — Ott úgy értek el ország­­ra szóló eredményeket, hogy alárendelték a növényter­mesztést az állattartásnak, fogalmazhatunk úgy is, hogy nem a félkésztermékre, ha­nem a késztermékre — tejre, húsra — helyezték a hang­súlyt. Előszálláson, a Lenin Tsz-ben jelenleg 35—10 száza­lékát adja az állattenyésztési főágazat a termelési értéknek Ha elkészül a telep, ötszáz kocát tartanak majd, így a megnövekedett hízószámmal megfordul ez az arány, az ál­lattenyésztés produkál majd nagyobb árbevételt. * Takács Pál, a tsz elnöke ezen a napon nem volt a fa­luban. A nagykarácsonyi el­nökkel­ és a megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség igazga­tójával a vaszari szarvasmar­hatelepet tanulmányozták. A két tsz összefogással épít egy 10­00 férőhelyes tehenészeti telepet. Jelenleg 270 tejelő tehene van a szövetkezetnek. 1982-ig nyolcszázra kívánják ezt a számot,­­növelni. Nemsokára esténként az idősebb tehenészek is ámulva nézhetik, hogyan kezd épül­ni egy modern, jelenleg a legkorszerűbb technológiájú szakosított tehenészeti telep. Bárcsak több követőre ta­lálna megyénkben az előszál­­lásiak beruházó kedve, jó pél­dája! Gabnai Gábor­Fotó: Fási László „Hogy fogják ott magukat érezni a hízók?!’. Néhány hét alatt „nőttek a vázas lóidból” a készülő épületek sem- RLAP Alcsút-Tabajd Közös kommunális fejlesztés Kétezerkétszáz alcsúti és ezernyolcszáz tabajdi lakos érdekeit szolgálja az az új vízmű és a hozzá tartozó 16 kilométeres vezetékhálózat, amelyet közösen hoznak lét­re a két településen. A fon­tos kommunális beruházás kivitelezését már javában végzik. A földmunkák idő­ben való elkészítéséért a bicskei költségvetési üzem vállalt felelősséget, a veze­tékek szerelése pedig a Fe­jér megyei Vízmű Vállalat feladata. A településfejlesztési munka központjában áll a közműhálózat kiépítése, il­letve további bővítése a bicskei járás számos köz­ségében. A két nagyközség­ben, Bicskén és Csákváron a vízvezetékhálózat gyara­pításával párhuzamosan fo­lyik az egyre szükségeseb­bé váló szennyvízkezelő­­rendszer kiépítése is. Má­sutt, mint Mányon, s most Alcsúton és Tabajdon is, a jó minőségű ivóvíz szolgál­tatása és a korszerűsödő falusi háztartások magasabb komforttal való ellátása tet­te szükségessé a kommuná­lis fejlesztésre szánható pénzeszközöknek a vízveze­ték-építésre való koncentrá­­lását.­­ Az egyes települések együttműködésére az utóbbi időben egyre több ígéretes példa akad a járás terüle­tén. Mind a beruházás meg­valósításában, mind a ki­vitelezői kapacitás helyes felhasználásában együttmű­ködnek nemcsak azok a te­lepülések, amelyeket a közös tanácsi szervezettség fűz­egymáshoz. A négyezer al­csúti és tabajdi lakos együt­tes érdekeit szolgáló vízmű­hálózat kivitelezése várha­tóan 1978-ban fejeződik be. 3 _ A MEGOLDÁS ÚTJAIT Ismét túl vagyunk valamin: egy ülésen és egy határozaton — mondta ismerősöm, aki a napilapok vastagbetűs címeinek színvonalán követi a hazai politikai és gazdasági élet esemé­­nyeit. Való igaz. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nemrég ülésezett és határozatot hozott hosszú távú külgazdasági politikánk —, illetve a termelésszerkezet fej­­lesztésének irányelveiről. De, hogy túl lennék ezen — azt ép­pen nem mondhatjuk. Legfeljebb az irányelvek és a hatá­rozat kidolgozását megelőző elemző munkán vannak túl azok, akiknek ez a dolga. A végrehajtás azonban éppen hogy hát­ra van. Aki figyeli a magyar népgazdaság fejlődését, aki figyel­mesen maga köré tekint a műhelyben, gyárban, tervezőiro­dán, akihez valamilyen csatornán eljutnak a nemzetközi piac­ról érkező hírek és üzenetek, az jól tudja, hogy gazdasá­gunk csak úgy felelhet meg a magasabb követelmények­nek, ha sikerül meggyorsítani fejlődését, ha a belső és külső igényeknek megfelelően át akarjuk és át tudjuk alakítani a termelés szerkezetét. Miért mondom én ezt, például annak, aki maga csupán egyetlen gépet kezel, vagy annak, aki csak tíz embert irá­nyít az Ikarusban, esetleg annak, aki naphosszat szalag mel­lett ül a Videotonban? Miért mondom annak, aki orvos, ápolónő, éjjeliőr, tanár, színész, vagy annak, aki kávét főz egy eszpresszóban? Miért mondjuk azoknak is, akik lát­szatra távol állnak az irányítás, a szervezés feladatától, esetleg az anyagi javak termelésétől is? Miért is? Gazdasági feladataink megoldását elsősorban lóerőkben, tonnákban, wattokban mért lehetőségeinkre alapozhatjuk. Segítségünk természetesen a népgazdaság bevált irányítási rendszere, az élenjáró üzemek tapasztalata és a tudományos kutatás is. A tartalékot azonban az ember jelenti. A mun­kás, aki reggelenként bekapcsolja a gépét, aki szerszámot köszörül és mindenki, akinek tájékozottsága, műveltsége, gondolkodása, véleménye és szorgalma, mondhatnám úgy is, hogy tudata, nemcsak függ attól, hanem vissza is hat arra, amivel, akivel és ahogyan dolgozik. Nem új tétel, legfeljebb újra és újra ismételni kell, hogy a termelés legfontosabb tényezője az ember. S ha az objek­tív feltételek korlátozottak, ha a nyersanyag-tonnák, az energia-wattok, és a gépi lóerők nem szaporíthatók számlá­latlanul, akkor a termelés legfőbb tartaléka is a munkás szorgalma lesz. A szorgalom, amelyet divatok, vagy micso­dák néha-néha száműznek szótárunkból, s amelynek befo­lyásolására sok máson kívül ideológiai és politikai eszközök is rendelkezésre állnak. Az úgymond belterjesebb gazdálkodás és a felgyülemlett szubjektív tartalékok eredményeként, a népgazdaság fejlő­dését befolyásoló határozat végrehajtásában növekvő szerep jut a dolgozó embernek. Az ember és a munka viszonyát motiváló minden körülménynek, köztük az ideológiai neve­lésnek is. Legközvetlenebb gazdasági gondjaink megoldásának sok­féle lehetősége, fejlődő társadalmunk problémái, a világ új kérdései, a nemzetközi osztályharc alakulása, a kommunista mozgalomban folyó véleménycsere mind-mind az ideoló­giai tényezők fontosságát hangsúlyozzák. Azt sugallják, hogy előrehaladásunk legfontosabb tartaléka lett az embe­rek, személyes magatartása, kibontakozó cselekvési készsége, a társadalmi és személyes célok összehangolása. És mert az emberi tartalékok, erények, a tehetség, a szorgalom, a munkával és a politikával való azonosulás — kibontakozta­tásával jobbára még tartozunk, egy határozat megszületése után aligha mondhatjuk el, hogy túl vagyunk a nehezén. Legfeljebb azt, hogy látjuk a megoldás útjait. Miskolczi Miklós „Ész és mész nélkül nem lehet...” 135 dekával több cukor mázsánként . Október 29-e csak egy nap a 150-ből az Ercsi Cukorgyár­ban is. A százötven vagy né­hány nappal rövidebb-hosz­­szabb kampány időszakból. A története sem túl különleges, de jellemző. Jellemző arra az összetar­tásra, ami az élelmiszeripar „nehéziparát” jelentő cukor­ipar gyárai között az elmúlt évtizedekben kialakult. — Régi szólásmondás — kezdi a beszélgetést hétfő kora reggel a cukorgyár igaz­gatója —, hogy ész- és mész nélkül nem lehet cukrot gyártani. Szombaton pedig kellemetlen helyzetbe kerül­tünk: a Volán gépkocsijai, amelyek Tatabányáról úgy­nevezett visszfuvarban szál­lítják gyárunknak a mészkö­vet, nem tudtak rakodni a Dunai Vasműben, ahonnét kohósalakot szállítanak­­ odaútban. Köztelen a cukorgyárakhoz, s máris a gyár vezetőinek asztalán a hatvaniak üzene­te: a szükséges háromszáz mázsa meszet előállítják gyá­ruk mészművében, vasárnap és hétfőn szállítható.­­ S az aláírás előtt a szoká­sos szakmai érdeklődés: hogy álltok? Mennyi a répa, a cu­kortartalom a napi feldolgo­zás? Merthogy a hazai cu­korgyárak között is folyik a verseny. November 7-e tisz­teletére, az éves terv túltel­jesítése érdekében, a haté­konyabb, gazdaságosabb fel­dolgozás érdekében. Mondhatták volna, hogy mész nélkül nálunk sem megy a termelés, s eszünk is van annyi, hogy nem moz­gatjuk meg a mészégető bri­gádjait azért, hogy a verseny­társ „oxigénhiányát” leküzd­­je. Merthogy a verseny vég­összesítésekor minden üzem­óra eredménye nyom valamit a mérlegen. Mondhatták volna. De nem mondták. Segítettek. S az Er­csi Cukorgyár zavartalanul vészelte át ezt a hét végét. A Hatvani Cukorgyárban sem jelent szenzációt ez az ügy. Legfeljebb a mészégető bri­gádok naplójába egy váratlan bejegyzés kerül: háromszáz mázsa mész soron kívüli ége­tésével kisegítettük az ercsi testvérgyárat. A kampány 55-ik napján. Amikor az ötvenöt nap fel­dolgozási átlaga elérte már a 190 vagon répamennyiséget. Amikor az átlagos cukortar­talom 15,37 százalék, ami azt jelenti, hogy idén, eddig min­den mázsa répából 135 deká­val több a cukor, mint egy évvel ezelőtt, az akkori öt­venöt nap átlaga. Ami még annyit is jelent, hogy egy évvel ezelőtt 961 vagon cu­kor került a raktárba, idén pedig már 1087 súlyvagonnal. Vagyis 126 vagon a többle­tük. — A kampány ötvenöt napját vizsgálva, érdekes a napi cukortermelés átlaga is — mondja Félix Andor igaz­gató —, hiszen az 1976. első 55 nap 18 vagon és 14 mázsa átlagával szemben idén eddig 20 vagon és 14 mázsa cukrot termeltünk. Éppen két vagon, vagyis 200 mázsa a raktárba kerülő napi többlet. Cukorban. S ki méri meg, hogy mennyivel több van a kollektívában? Azokban, akik ötvenöt nappal ezelőtt újra kihúztak minden ünne­pet a naptárukból, hogy öt hónapon át éjjel-nappal üze­melhessenek a berendezések, fogadhassák a répát, tölthes­sék fel a cukorraktárt. Megmérik — mondják a gyár vezetői. — Eredménye­ikkel mérik meg ebben a kampányidőszakban is a kol­lektívát. A végtermék súlyú vagonjaival, s az emberi helytállás mértékeéységgel ki nem mutatható mércéjével. Néha olyan aprósággal mé­retnek meg, mint a múlt hét végén a mészhiány áthidalá­sával. Amiként most a hat­vani gyár kollektívája mesr méretett itt, Ercsiben, úgy méretik meg minden szüksé­ges alkalommal az ercsi gyár kollektívája is az iparon be­lül , megméretnek azokon az ünnepeken is, amelyeket műszakokkal ünnepelnek. A hűség, a helytállás mércéjé­vel. Kátay Antal

Next