Fejér Megyei Hírlap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
Kedd, 1978. szeptember 19. Legfontosabb: a veszély elhárítása Gázgyártás és szolgáltatás A Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat székesfehérvári üzemegysége ebben az évben 120 millió köbméter földgáz és 5 ezer tonna propán-bután gáz értékesítését tervezi. Nagsy András, üzemegységvezető mondta: " Az árbevételünk közel lesz a 300 millió forinthoz. Fejér megyében több mint 35 ezer 600 fogyasztóhoz juttatjuk el a vezetékes gázt, a PB-gázfogyasztók száma is 80 ezer fölött van. A megyén kívül még ,mi látjuk el Százhalombattát is földgázzal. A vezetékes gáz összmennyiségét a különböző vállalatok, gyárak kapják. 430-an dolgoznak nálunk, ezeket a feladatokat ennyi emberrel kell megoldanunk. Ez sokszor nehezen megy. Főleg a hálózatépítéseknél kevés a létszám. A dunaújvárosi üzemünk is munkaerőhiánnyal küzd. Az üzemek munkájáról Kovács Zoltán műszaki vezető beszélt. Az építési üzem új hálózatokat épít, illetve a már meglevőket újítja fel vagy cseréli. A fogyasztók igénye szerint belső szereléseket is végeznek. A propán-bután gázszolgáltatási üzem feladata a palackos gáz biztosítása, a készülékek javítása, a cseretelepek működtetése. Az üzemfenntartási üzem a karbantartási és felújítási munkákon kívül még cseretelepek létesítésével is foglalkozik. Tervezik, hogy 1980- ig a dróthálós „ketreceket” alumíniumfalú épületekre cserélik ki. A dunaújvárosi üzem a várost látja el gázzal, most még földgázzal és városi gázzal vegyesen. A jövő évben már teljesen átállnak földgázszolgáltatásra. A velencei üzem a tó környékére és Martonvásárra juttatja el a földgázt. Tatai Györgytől, a szolgáltatási üzem vezetőjétől megtudtam, hogy 1977 júliusától működik az újfajta ügyeleti szolgálat Az ügyelet tagjai: a vezető szerelő, két beosztott szerelő, a gépkocsivezető, a diszpécser és egy műszaki dolgozó (általában üzemmérnök vagy technikus), aki a lakásán tart készenléti szolgálatot. Négy, ilyen felépítésű csoport van. — Székesfehérváron 150 kilométer hosszú, csővezetékre kell ügyelnünk. Ezenkívül 27 nyomásszabályzót üzemeltetünk. A gyárakban, üzemekben 23 nyomásszabályzó van, ezek javítását is mi végezzük. Hegedűs József 1966 óta dolgozik a gázgyárban. Ott volt szakmunkástanuló is. A múlt évtől az ügyeleti szolgálat tagja, vezetőszerelő. — A munkánkban legfontosabb a veszély elhárítása, vagyis a gázömlés megszüntetése. Csak ezután lehet a helyreállítást megkezdeni. — És ha a gázszolgáltatás visszaállítása elhúzódik? — Erre is van példa. A közelmúltban a Vörös Hadsereg útján egy 80 méteres csőszakaszt cseréltünk. A munka három hónapig tartott. A fogyasztók addig PB- gázos készüléket kaptak. — Milyen a munkarend? — Folyamatos műszakban vagyunk: 24 órát dolgozunk, 48 óra szabad. Vállaltuk ezt a beosztást és csináljuk. Az órabérre 30 százalék pótlékot kapunk, ez sem mindegy. Havonta 4600 forint fölött keresek. Volf Csaba beosztott szerelő. Öt éve dolgozik a vállalatnál, az ügyeletnél ő a legfiatalabb. — A szakmai gyakorlat nagyon sokat számít. Elég egy rossz mozdulat, és már kész a baj. Nem szabad kapkodnunk. Nem játék, amit csinálunk. — Egy 24 órás műszak alatt hány helyre mennek ki? — Ez nagyon változó. Néha csak két helyre, de van úgy, hogy harmincra is. Ha este kilenc óra után érünk oda egy címre, az nem jelenti azt, hogy azért nem mentünk előbb, mert elaludtunk, hanem mert sok munkánk volt. Nyilván előbb egy kórházi, óvodai vagy bölcsődei hibát szüntetünk meg, és utána megyünk a lakásokra. „Súlyoznunk” kell. — Megszokta már, hogy se vasárnap, se ünnepnap? — Ilyen a munkánk. A vezetéknek nem mondhatjuk, hogy szilveszterkor ne repedjen el a gázkészülék sem érti meg, hogy karácsonykor szívesebben lennénk otthon, családi körben. — Az ügyeletesek jól megértik egymást — vette át a szót Tatai György — Szívesen helyettesítenek, nem „szúrnak” ki a másikkal. Megoldják egymás között a cseréket. Csak így lehet jól dolgozni. A gázgyárban a legnagyobb gond az, hogy akadozik az anyag- és alkatrészellátás. Ma több, mint ötvenféle készüléket használnak az országban: tűzhelyeket, fűtőberendezéseket, konvertorokat, vízmelegítőket stb. Ezenkívül különböző csövek, idomok, csaptelepek vannak. Felsorolni is nehéz lenne Például az Élmunkás úti gázömlésnél úgy kértek kölcsön idomokat, szűkítőket. Ha a lakosság gázszagot érez vagy bármilyen rendellenességet tapasztal, azonnal értesítsen bennünket. Éjjelnappal bármikor a 11-097-es telefonszámon. Ez egy új szám, még nem sokan ismerik — mondta befejezésül Nagy András. V. Varga József A szövetkezet tükrében Lépésváltás Adonyban — Elsorvad ez a község — törölgette szaporán a port a takarító néni, miközben a hivatalos helyiségben a hivatalos személyre várakoztam. — Régen csaknem ötezer lakosa is volt, ma már alig van háromezer-hétszáz. Valóban elsorvad Adony? — Tettem fel a kérdést magamnak, hiszen községeinkhez viszonyítva jelentősnek nevezhető ipara van és a szolgáltatások köre is meglehetősen kiterjedt. Kavicsbányája, betonkeverő üzeme, ÉRDÉRT telepe, ruházati szövetkezete és nem utolsósorban termelőszövetkezete van. Munkalehetőség akad bőven, és a kereskedelmi hálózat is kielégítő. Elsorvadna Adony, ez a jó fekvésű, kellemes, Duna-parti község, amely még római kori előtörténettel is büszkélkedhet? • Az Adonyi Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet 110 dolgozót foglalkoztat. Ebből nyolcvanan árutermelő ágazatban, a többiek pedig a hagyományos szolgáltatás területén dolgoznak. Szolgáltatásaik nemcsak Adonyban, hanem Ercsiben, Perkátán, Rácalmáson, Iváncsán, Pusztaszabolcson, Beloianniszban, Besnyőn, sőt részben Dunaújvárosban is a lakosság rendelkezésére állnak. Az árutermelés bébi-, fiú- és kamasznadrágok készítését jelenti, melyet a szövetkezet zömmel a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére, végez, évente nem kisebb, mint százezer darabos nagyságrendben. Egyébként november 2-án ünnepelheti — ha ünnepli — a szövetkezet fennállásának 30. évfordulóját. Mindezt Kral Józsefnétől tudom meg, a Ruházati és Szolgáltató Szövetkezet elnökétől. Elsorvadásról nem kerül szó Ellenkezőleg. A fejlődés igénye bontakozik ki beszélgetésünkből, amelyhez Paróczi Ferenc, a szövetkezet műszaki vezetője csatlakozik., — Nyolcvan dolgozónkkal, öt helyen termelünk. Ez a szétszórtság elnyújtja a termékek elkészítési idejét, nagyobb az átfutási idő, lassúbb a pénzforgás, és az egyes munkahelyek közötti félkész termékszállítás megemeli termékeink árát — magyarázza Paróczi Ferenc. Tény. A szabászat és a befejező részleg legalább két kilométerre esik a központi üzemháztól, és a munka egy része Iváncsán készül. — Egy új üzemházban szeszeretnénk összevonni a gyártást és a község központjában ezáltal felszabaduló épületben egy szolgáltatóházat alakítanánk ki, mivel szolgáltató egységeink is szétszórtak — újságolta a szövetkezet elnöke. Az elképzelés egy-kettőre tervben öltött testet. A 763 négyzetméter alapterületű könnyűacélszerkezetes épületet és a kapcsolódó szociális létesítményeket a szövetkezet maga tervezte. Az új csarnokban az anyagbeérkezéstől a kiszállításig egy helyen készülnének a nadrágok, ami a normaidő 20 százalékos csökkenését, a gyártókapacitás 17 százalékos javulását és természetesen a termések árának csökkenését vonná maga után. De lesz-e az új létesítményhez új munkaerő, ha a község lélekszáma rohamosan csökken? — Az átszervezéssel nem tervezünk létszámbővítést — válaszol a műszaki vezető — Nincs munkaerőgondunk, bár az utóbbi hónapokban aki felvételre jelentkezett, azt felvettük Igaz, ma először el kellett tanácsolnom egy fiatal asszonyt. Létszámunk feltöltődött. — Az eljárók, szeretnének itthon dolgozni — kapcsolódik a beszélgetésbe Kral Józsefné elnök. — A fiatalok már nem mennek el Adóívből, különösen amióta az OTP helyi fiókja igen előnyös építési támogatást biztosít. Sokan építkeznek. Nagyon szép, kétszintes házak épülnek a községben. Adony nem sorvad el. Igaz a Ruházati Szövetkezet fejlesztésére még várni kell egy kicsit, hiszen mivel mindöszsze egyéves gondolat, csak a következő ötéves tervben kaphat helyet a beruházások sorában De úgy látszik, a lakosság csökkenése megállapodott. Meglehet, mire felépül a szövetkezet kétszintes — már egészen iparosodott küllemű — új munkacsarnoka. Adony lélekszáma is gyarapodóra fordul.. J. B. HÍRLAP Újítási ankét Az ALBAKER Fejér megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat székesfehérvári központjában újítási ankétot rendeztek. Évente tartanak hasonló rendezvényt a vállalatnál. A mostanin 19 újítási ötletet mondtak el a részéveők. A legjobb ötletek benyújtóit a helyszínen utalvánnyal jutalmazták, amelyet mindjárt fel is vehettek a pénztárban. Az újítók elsősorban a gazdálkodással, szállítással, üzemeltetéssel kapcsolatos ötleteket mondtak el, amelyek jelentősek a takarékosság szempontjából is. A vállalat vezetősége felkérte a legötletesebb újítókat, hogy készítsék el a gazdasági számításokat is. Az újítások bevezetéséről a legközelebbi ankéten tájékoztatják a résztvevőket a gazdasági vezetők." Tizenhat község üzeme Polgárdiban a költségvetési üzem nyolc évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy dolgozói elvégezzék a nagyközségben mindazt a munkát, amit a szociális létesítmények, az utak állapota, a szennyvíz-elvezetés és a hulladék elszállítás követel. Akkor 200 ezer forintnyi állóeszközzel kellett megoldaniuk feladataikat. Azóta túlléptek Polgárdi határán, működési területük megnövekedett, a székesfehérvári járásban tizenhat községben várják őket, ha az iskolákban, óvodákban, orvosi rendelőkben és művelődési házakban kell felújítást, javításokat végezni. A megsokasodott munkához fejleszteni kellett az üzemet is. Az évek során növekedett gépparkjuk, javultak a munkakörülmények és jelenleg 4 millió 600 ezer forint értékű állóeszközzel dolgoznak. Ennek ellenére a felszerelések hiányossága miatt gondot okoz az útkarbantartások elvégzése. Az idén tavasszal az érintett községek javaslatára, határozat született, hogy az üzem felszereltségét további célgépekkel javítják. Tímár Ferenc üzemvezető elmondta, hogy a szükséges rakodógép, úthenger és bitumenmelegítő megvásárlásához a községek 50—70 ezer forinttal járulnak hozzá. A megnövekedett terület ellátásához javítani kellett a munkásszállítást is. A dolgozókat jelenleg három gépkocsi viszi munkába és a közeljövőben még egyet vásárolnak a személyszállításhoz., A költségvetési üzem az idén szervezte meg a konténeres szemétszállítást. Egyelőre négy községet — Polgárdit, Lepsényt, Soponyát, Sárszentmihályt — vontak be a konténeres szemétszállításba, megfelelő gépkocsi és 45 konténer beszerzésével. A hulladéktároló és megsemmisítő telepet Lepsény mellett alakították ki. A költségvetési üzem dolgozói az idén 10,5 millió forintnyi munkát végeznek el a hozzájuk tartozó községek területén. Ebből körülbelül 4 millió forint értékű az építőipari , megrendelés. Ezt a legnehezebb teljesíteniük a szakemberek hiányában. Féléves eredményeik mégis biztatóak, hiszen a szükségesnél kevesebb létszámmal az első hat hónapra jutó tervüket 11 százalékra teljesítették, több mint 4 és fél millió forint értékben. A munka nagy részét óvoda, bölcsőde és iskolafelújítások jelentették. — 3 — 1 Tapasztalatcserék A negatív előjelű tapasztatlatcserék iskolapéldái közé tartozik az az eset, amikor a háromtagú „tapasztalatszerző csoport” délelőtt tizenegy órakor érkezett meg az egyik vállalathoz, s így kezdték: a délutáni meccsre otthon akarunk lenni. Feladatuk „mindössze” egy új termelésszervezési rendszer átvételéhez szükséges tapasztalatok megszerzése volt. S mert időközben még ebédelni is kellett, a kölcsönös bemutatkozáson túl már aligha futotta idejükből a tapasztalatszerzésre. Sebaj! Majd máskor, mások, másként. Van időnk! A jó tapasztalatok csak jobbá válhatnak az idő múlásával. Azok meg, amelyek nem állják ki az idő próbáját, úgysem váltak volna hasznára a tapasztalatszerzőknek. Hát így élünk Pannóniában — mondhatnánk most, s elintézhetnénk e jelenséget egy kézlegyesítéssel. Mint ahogyan gondjaink egy részét el is intézzük. Legyintéssel. Mert ehhez szükségeltetik a legkevesebb erőfeszítés, a legkisebb energia. Azzal meg ugye takarékoskodni kell! K-ként az idővel — ha például még egy meccs is van a láthatáron. De félre az iróniával, hiszen a tapasztalatcserékben hatalmas lehetőségek rejlenek. Ki tagadná például, hogy hazánk építőipara jó 30 százalékkal növelhetné kapacitását, szinte egyetlen fillér többletbefektetés nélkül, ha ésszerűen szervezett, alapos tapasztalatcserék útján olyan fokra emelnék a szervezettséget, s ennek révén az élő és holt munka hatékonyságát, mint amilyen az ágazat első öt vállalatánál már természetes gyakorlat? Vagy ha hazánk vegyiparában legalább megközelítenék az a hatékonysági szintet, amelyről a nemrégiben hazánkban járt amerikái magyarok egy csoportja csupa felsőfokú jelzővel szólt, mint tapasztalatról. Mint egyetlen magyar vegyipari gyárban szerzett tapasztalatáról. Ha az egyik megyében működő üzem átvenné a szomszéd megyében lévő üzem jó tapasztalatait, ha az egyik műhely átvenné a szomszéd műhely hasznosítható tapasztalatait, ha az egyik esztergályos átvenné a másik esztergályos sokszor csak apró „fogástitkait”... És lehetne sorolni tovább a tapasztalatcserék lehetőségeit. És kellene is sorolni, méginkább kellene gyakorolni. De okosan, célratörően, komolyan. Felelősséggel. Hogyha egy embert, egy brigádot elküld a közösség tapasztalatcserére, számonkéréssel várja vissza őket. Következetes számonkéréssel Az újat, a jobbat megvalósítani kész támogatással. Mert ez is feltétele a tapasztalatcserék eredményességének. Az, hogy a megvalósíthatót megvalósítsák. Az, hogy a tapasztalatcseréket szigorú munkának, ne pedig valamiféle jutalomésnak, leegyszerűsített jutalomszabadságnak tekintsék. Lényegében csak a hazai tapasztalatcserék fonákságairól és lehetőségeiről szóltam eddig, s nem véletlenül. Meggyőződésem ugyanis, hogy mindenekelőtt a hazai jó tapasztalatokat kellene hasznosítanunk. Mert ezek — a lényegét tekintve azonos feltételrendszer közepette — általában megvalósíthatók az azonos szakmai területeken. Ezekhez általában pontosan olyan gép, anyag és szakértelem kell, amivel hazánk rendelkezik. S ha rajtam múlna, külföldi tanulmányútra csak a tanulmányozandó kérdésben élenjáró eredményeket felmutató vállalat, gazdaság, intézmény szakembereit delegálnám. Azokat, akik itthon, eredményeikkel már tanítják vagy taníthatják a szakmát. Félreértés ne essék, nem a hazai és külföldi jutalomutak, utaztatások ellen kívánok szólni. A világ- és országjárás korunk szükségletei. De uram bocsá’, attól az autószerviztől, ahol nem képesek egy FIAT kocsi szelepbeállítását — technikai eszközök hiányában — elvégezni, igazán fölösleges — közpénzen — tanulmányútra küldeni embereket a FIAT torinói gyárába. S attól a kisvállalattól, ahol a háromezer forintos zsebszámológép is csak divatos levélnehezék az üzemvezető asztalán, kár tapasztalatcserés delegációt küldeni a Videotonhoz. Általában, ahol a tapasztalatcserék csak a munkaidőalapot csökkentik, s remény sincs arra, hogy a szerzett tapasztalatokkal egykor növeljék azt, kidobott pénz, elherdált munkaidő minden utaztatás. Mindebből azonban kár lenne azt a következtetést levonni, hogy a tapasztalatcserék feleslegesek. Egyáltalán nem azok. Csak céltudatosan kell megszervezni, s célratörően végrehajtani minden tapasztalatcserét. S az így szerzett tapasztalatokat közkincscsé tenni! Kátay Antal A Zalaegerszegi Bútorgyár az idén hatszáznegyvenmillió forint értékben készít szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat. A gyár éves tervének időarányos részét túlteljesítette. A második félévben tovább növeli tőkés exportját . (MTI Fotó: Rózsás Sándor felvétele ( KS)