Fejér Megyei Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
*■ UkPAl Kania a Tengermelléken Varsó Stanislaw Kania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, kedden látogatást tett Gdanskban , és Gdyniában. Gdanskban megkoszorúzta az 1970. decemberi tragikus események tizedik évfordulóján emelt emlékművet, Gdyniában pedig találkozott a „Párizsi Kommün” Hajógyár pártaktívájával. Az ülésen a hajógyár pártszervezetének első titkára tájékoztatást adott a tavaszra tervezett kilencedik kongresszus előkészületeiről. A beszámolót vita követte, amelyben felszólalt Stanislaw Kania is. A többi között rámutatott: a vezetésnek hiteles, teljes tájékoztatásra van szüksége az ország helyzetéről, mert csak így kerülhetők el a helytelen döntések. A hatodik és a hetedik plénum határozatai alapján a pártvezetés a szocialista demokrácia fejlesztésére törekszik és a széles körű társadalmi együttműködést bátorítja. A szakszervezeti mozgalomról szólva kijelentette, hogy a párt az állami vezetés építő viszonyra törekszik minden szakszervezettel. Stanislaw Kania beszélt az ország gazdasági problémáiról is. Emlékeztetett arra, hogy 1980-ban — az előző évhez hasonlóan — csökkent a nemzeti jövedelem. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy ne romoljanak a lakosság életkörülményei, bármennyire nehéz feladat is ez. A Központi Bizottság első titkára felszólalásában foglalkozott az ifjúság helyzetével is, s rámutatott, hogy mindent el kell követni a fiatal házasok lakásellátásának javítása érdekében. A külpolitikáról szólva Kania többi között rámutatott: a Szovjetunió és a többi szocialista ország bízik abban, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt létrehozza a szocialista demokrácia, a szocialista megújulás olyan programját, amelyet az egész lengyel munkásosztály, az egész nép magáévá tesz. Nehéz esztendőt zárunk — mondotta Kania, és hozzátette: azt szeretnénk, ha a jövő év a nyugalom, a társadalmi kapcsolatok összhangjának éve lenne. Pekingi mérleg Peking Éliás Béla, az MTI tudósítója írja: Belpolitikai eseményekben mozgalmas, egyben problémákkal terhes volt Kína számára az 1980. esztendő. A sajtó hagyományos évvégi mérlege többek között olyan eseményeket emel ki, mint a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Titkárságának visszaállítása és Hu Jao-pang főtitkár kinevezése. Az év jelentős belpolitikai eseményeként értékelik a lapok Csao Ce-jang, a „szecsuáni reformer” miniszterelnöki kinevezését, Liu Sao-csi volt államelnök posztumusz rehabilitását és a tizek perének megrendezését.Természetesen a sajtó helyet ad az év fontos eseményei között annak is, hogy Kína sikeres interkontinentális ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre a Csendes-óceán térségében. Kevés szó esik viszont a mérlegkészítésben arról, hogy gazdaságilag Kína nem éppen sikeres időszakot zár. Az év folyamán felszínre kerültek a gazdasági tervezésben és fejlesztésben elkövetett újabb hibák. Az ipari termelés elmaradt a várakozástól, s az államháztartás hiánya a betervezett nyolcmilliárd jüan helyett több mint tizenegymilliárd jüannal növekedett. Külföldi gazdasági szakértők szerint a most záruló évben 15—20 százalékos volt Kínában az infláció. A kínai vezetés is hivatalosan beismeri, hogy a mezőgazdaságban a kenyérgabona termelése tíztizenötmillió tonnával maradt el a tavalyitól. Az év második felében újabb ellentétek kerültek felszínre az „egységet és stabilitást” hirdető kínai vezetésben. A jelek szerint meggyengült, sőt teljesen bizonytalanná vált Hua Kuo-feng pártelnök pozíciója és a kínaiak ma már nyíltan beszélnek annak valószínűségéről, hogy Mao elnök személyesen kijelölt utódának a miniszterelnöki tisztség feladása után távoznia kell a pártelnöki tisztségből is. A gazdasági zűrzavar tehát vezetési és politikai válsággal párosul, ami kevés jót ígér a kínaiak számára az új évre. A Kínai Kommunista Párt XII. kongresszusára olyan időszakban készül, amelyre súlyosbodó gazdasági, politikai és társadalmi bizonytalanság nyomja rá bélyegét. A kínai párt adós maradt az ország lakosságának Mao Ce-tung, a „kulturális forradalom” újraértékelésével és a kongresszus előtt feltehetően nem kis mértékű tisztogatást kell végrehajtania a pártban és a hadseregben egyaránt. (MTI) TELEX Washington Az algériai közvetítőküldöttséggel folytatott négynapos tárgyalássorozat után az Egyesült Államok „újrafogalmazta” a túszügy megoldásával kapcsolatos álláspontját — közölte kedden este Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes. Christopher nem közölt részleteket. A The New York Times szerdai számában olyan értesülést közöl, hogy Washington a túszok szabadon bocsátásával egyidőben hajlandó lenne egy bizonyos — az Irán által követeltnél lényegesen kisebb — összeget átutalni egy algériai bankszámlára. Amint az amerikaiak elindulnak hazafelé, a bank az összeget eljuttatja Iránnak. Varsó Varsóban kedden befejezte munkáját a Lengyel írószövetség 21. kongreszszusa. A tanácskozáson — mint már jelentettük — Sztefan Szczepanski neves prózaírót választották meg a szövetség elnökévé. A kongresszuson — a PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint — mintegy félszáz felszólalás hangzott el az irodalmi élet helyzetéről, az alkotó művészek társadalmi felelősségéről. Shrewsbury Thatcher asszony, brit kormányfő magnóra vett hangjával akarják eszméletre téríteni a Brit Konzervatív Párt Shrewsbury-i ifjúsági szervezetének közúti balesetet szenvedett, kómás állapotban fekvő 17 éves elnökét. Egyelőre nem közölték, a harcias brit politikusnő melyik beszédét választották e különös gyógymód eszközéül... Új-Delhi Az észak-indiai Pundh városában a rendőrség letartóztatott egy pakisztáni diverzánst, akinél titkos iratokat, négy pisztolyt és lőszert találtak. Az ügynököt már hosszú ideje körözték a biztonsági szervek. Az üggyel kapcsolatban az indiai sajtó rámutatott, hogy az utóbbi hónapokban Indiában fokozódott a pakisztáni részről folytatott ellenséges tevékenység. Pundi város környékén több jelentős fegyver- és hadianyagraktárat fedeztek fel.* — India kormánya és népe az atomfegyverek teljes betiltása mellett foglal állást — jelentette ki egy nyilatkozatában Indira Gandhi miniszterelnök. Országunk nem rendelkezik atomfegyverrel, és nem is áll szándékunkban atomfegyver gyártása. A nukleáris energiát kizárólag békés célokra kívánjuk felhasználni — mondotta Indira Gandhi. Az SZKP XXVI. kongresszusa elé Gyorsabb fejlődési ütem A Szovjetunióban a gazdasági és szociális fejlődésre vonatkozó tervek a Legfelsőbb Tanács küldötteinek jóváhagyása után törvénnyé váltak, így lett törvény az 1981-es terv is. Mit jelent a terv megvalósulása az egész országnak és az egyes családoknak külön-külön? Megfigyelők szerint a szovjet gazdaság fejlődésének üteme 1981-ben gyorsabb lesz, mint a megelőző évben. Emellett a fogyasztási cikkek gyártása nagyobb mértékben nő, mint a termelőeszközöké. Ugyanakkor egy másik tényező is észrevehető: a terven vezérfonalként húzódik végig erőteljes törekvés a takarékosságra ! Mivel indolkolható ez adott esetben? Nyikolaj Gyjakonovot, az Állami Tervbizottság folyó népgazdasági terveivel foglalkozó osztályának vezetőjét kértük meg, hogy kommentálja ezt a helyzetet. Nyikolaj Szergejevics, ismeretes, hogy a Szovjetunió vezető helyet foglal el a világ olaj- és gázkondenzátum kitermelésében, vas- és acéltermelésében, a cső- és műtrágyagyártásban, és hatalmas kapacitásokkal rendelkezik a villamos energia előállítása, a szén és természetes földgáz kitermelése terén. Miért vált szükségessé mégis, hogy ilyen szigorúan takarékoskodjunk a fűtőanyaggal, az energiával és a nyersanyaggal ? — Ez egyáltalán nem paradoxon. Vezetni a termelésben — ez még nem jelenti azt, hogy elegendő mennyiséggel rendelkezünk, ön említette meg a csöveket. A Szovjetunió gyártja a világon a legtöbbet, mégis jelentős mennyiségű importra kényszerül. A másik lehetőség a termelés további fokozása. Ez viszont nem könnyű, de annál költségesebb feladat, és egyáltalán nem gazdaságos, ha rosszul használjuk ki, vagy egyenesen „elherdáljuk” mindazt, amit ekkora munkával termeltünk meg. A legújabb felmérések szerint ez gyakran megtörténik. — Ennek egyik jellemző példája — az olajjal együtt feltörő gáz, amely elég az olajkályhában? — Igen, ezt is idesorolhatjuk. A természeti kincsek kitermelésének és feldolgozásának jelenlegi szintjén a Szovjetunióban (a világtermelés egynegyede) 1 százalék nyersanyag- és fűtőanyag-megtakarítás egyenértékű körülbelül 6 millió tonna olaj, több mint 4 milliárd köbméter földgáz, 2 millió tonna vasérc pótlólagos bevonásával a termelésbe. Minél gazdagabbak vagyunk, annál értékesebb alaptőkénk minden egyes százaléka. A hatékonyságra való törekvés arra is kötelez bennünket, hogy minden egyes elköltött rubelből, a felhasznált nyersanyag minden egyes tonnájából a lehető legtöbbet nyerjük. Emellett van még egy fontos tényező: a megtakarított anyagok olcsóbbak, mint az újabban kitermeltek, következésképpen nagyobb a gazdasági hasznuk. Meghatároztuk, hogy egyszázalékos megtakarítás mit jelent a szovjet népgazdaság számára. De a valóságban mekkora megtakarítás érhető el? Vajon a takarékoskodás igénye és a valóságos lehetőség nem egy és ugyanaz? — Az 1981-es év (sok év után először) nem irányozza elő a villamos energetika kimagasló arányú fejlesztését az ipar egyéb ágaihoz képest. Az elektromos energia termelése 3,5 százalékkal, az összes ipari termelés pedig 4,1 százalékkal nő. Ez az öszszehasonlítás még nem tárja fel a változás lényegét. Ez abban áll, hogy az elektromosenergia-fogyasztás a mezőgazdaságban 7,3, a kommunális szolgáltatások terén 5,2, a közlekedésben pedig 4,1 százalékkal nő. Mindebből kiderül, hogy az ipar csak meglehetősen szerény villamosenergia-növekedésre — mintegy 2,2 százalékra — számíthat. Szigorúbb, ugyanakkor teljesen reális energiafelhasználási normákat vezettünk be termelési egységre számítva. Nagyjából ugyanez a helyzet a fűtőanyaggal is. A 10. ötéves tervben az éves fűtőanyag-megtakarítás átlagosan 25 millió tonna volt — 1981-ben ezzel szemben 41 millió tonnás megtakarítást kell elérni. Ez részben az állami intézkedések nyomán valósul meg. Abszolút értékben az elektromos energia termelése 45 milliárd kilowattérral nő. Ebből csaknem 30 milliárd jut az atomerőművekre és a vízi erőművekre. Aggregátokkal szerelik fel a novovoronyezsi, a belojarszki, a csernobili, a rovnói, a kólai és a leningrádi atomerőműveket. Ez majdnem 8 millió tonna szerves fűtőanyag megtakarítását teszi lehetővé. A szakemberek számításai szerint további 7 milliárd kilowattóra megtakarítást eredményez az április elseje és október elseje között érvényben lévő „nyári időszámítás”, melyet a világ számos országában bevezettek. Az előirányzott megtakarítás nagy részét azonban az ipari felhasználók fűtőanyagenergiafogyasztásának csökkentésével kell elérni. A feladat bonyolult, de, amint az élenjáró vállalatok tapasztalata mutatja, reális alapokon nyugszik. A gépgyártásban jelentősen csökkenteni kell a kész hengerelt áru felhasználási arányát. E feladatot harmadrészben a kohászok oldják meg a fém minőségének javításával. A feladat oroszlánrészét azonban ismét a gépgyártóknak kell elvégezniük a konstrukció fejlesztésével, a modern technológiák alkalmazásával. Az 1981-es tervben első ízben szerepel a másodlagos forrásokat figyelembe vevő felosztás. Milyen eredmény érhető el ebből a szempontból? — Jól ismert a másodlagos fűtőanyag-energiaforrások felhasználásának gyakorlata a magnyitogorszki kohászati kombinátban, a volhovi alumíniumkombinátban, a novopolocki „Polimir” elnevezésű termelőüzemben. 10 év alatt ebben a három üzemben ilyen módon körülbelül 25 millió tonna fűtőanyagot takarítottak meg. A közvetlen gazdasági hatás mellett javulnak a környezetvédelem feltételei is. — Végeredményben milyen célokat valósítunk meg a takarékosságból származó haszon segítségével? —■ Mindenekelőtt a lakosság jólétének növelését, minden család életkörülményeinek javítását. Felhívom a figyelmét a következő adatra: az ipari termelés átlag 4,1 százalékos növekedése mellett a könnyűipari, élelmiszeripari, hús- és tejipari termelés növekedési üteme gyorsabb lesz. Lényegében minden ágazat, beleértve a nehézipart is, fogyasztási cikkeket gyárt, így például a kultúrcikkek, a háztartási cikkek gyártása 5,7 százalékkal nő majd. Az 1981-es terv teljesítése lehetővé teszi az egy főre jutó reálbér 2,9 százalékos emelését, és nagyobb mennyiségű árut biztosít a fogyasztók számára. Egyébként 1981-ben a kiskereskedelmi áruforgalom nagyobb mértékben növekszik majd, mint a pénzbeli jövedelmek. Ez azt jelenti, hogy a vásárló számára is bővül a választék. APNEKS A forradalmi Kuba 22 esztendeje Huszonkét esztendővel ezelőtt, 1959. január 1-én, a felszabadító erők bevonultak Oriente tartomány szívébe, Santiago de Cubába, a szigetország második legnagyobb városába. A Batista rendszer nyolcvanezres hadserege képtelen volt tovább ellenállni a nép által támogatott háromezer főnyi felszabadító csapat végső rohamának. Egyetlen hét leforgása alatt a szabadságharcos sereg diadalmasan vonult végig az egész szigetországban, bevonult Havannába és megalakította a forradalmi kormányt. Amikor 1956 decemberében a maroknyi bátor férfi partra szállt Kubában, az akció sikere katonailag szinte reménytelennek látszott. A Granma hajóval érkező forradalmár harcosokat Batista katonái felfedezték és a túlerővel vívott egyenlőtlen harc után a 80-ból csak 12 szabadságharcos tudott Fidel Castro vezetésével a Sierra Maestra hegységbe vonulni. A forradalmároknak mindössze hét puskájuk volt. Velük szemben az Egyesült Államokat kiszolgáló Batista tábornok modern serege állt tankokkal, repülőgépekkel és hadihajókkal. De Kuba népe le akarta rázni az amerikai igát, s meg akart szabadulni a diktátor véres rendszerétől. A szabadságharcosok mellé állt és kivívta a győzelmet. A Santiago de Cubába való bevonulás azóta nemzeti ünnep a szigetországban. A huszonkét esztendő előtti győzelem megnyitotta az utat ahhoz, hogy az amerikai kontinens egyik országában szocialista fejlődés kezdődjék. „Kuba: Amerika szabad területe” — hirdetik a szigetország földjén a feliratok. Az Egyesült Államok uralkodó körei azonban nem akarnak beletörődni abba, hogy floridai partjaiktól 130 kilométerre egy ország népe a szocializmust építse. Washington 1961-ben a régi, Latin-Amerikában többször bevált recept alkalmazásával próbálkozott. A CIA kubai ellenforradalmárokból zsoldoscsapatot szervezett és bevetette őket a szigetország ellen. A Disznó-öbölben partra tett ellenforradalmárok ellen az egész kubai nép megmozdult és 72 óra leforgása alatt felszámolták a zsoldostámadást. Az USA ezután gazdasági blokáddal akarta térdre kényszeríteni a szigetország népét. Amerikai nyomásra a legtöbb latin-amerikai kormány megszakította diplomáciai kapcsolatát Kubával, s felfüggesztette kereskedelmét a szigetországgal. Kuba azonban a szocialista közösség testvéri támogatásával túljutott e súlyos és veszélyes heteken. A Szovjetunió és a többi szocialista állam a szigetország számára előnyös gazdasági szerződés alapján eljuttatta Kubába mindazokat a cikkeket, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi élethez. Segítséget nyújtott ahhoz is, hogy Kuba fokozatosan gépesítse a cukornádaratást, s iparosítási programba kezdjen. Bár a fenyegető amerikai magatartás nem szűnt meg, a blokád széttöredezett az eltelt évek folyamán, s ma már sok latin-amerikai állam újította fel a diplomáciai kapcsolatot Kubával, s folytat kereskedelmet a szigetországgal. Eközben a szocializmust építő Kuba felszámolta az analfabétizmust és Latin- Amerikában páratlan egészségügyi hálózatot hozott létre. 1975-ben megtartották a Kubai Kommunista Párt első kongresszusát, amely meghirdette a forradalom intézményesítésének időszakát és az országot elindította az állandó, tervszerű népgazdasági fejlődés útján. 1979. végéig a társadalmi termelés évente átlagosan 6,3 százalékkal emelkedett. A közelmúltban lezajlott II. pártkongresszus ismét bizonyságot adott arról, hogy a kubai nép halad a szocializmus építésének útján. Az 1981—85 évekre elfogadott irányelvek évi ötszázalékos növekedést határoznak meg a társadalmi termelésben. Kuba népe felkészül arra is, hogy a január 20-án hivatalba lépő Reagan-kormányzat a korábbinál agresszívebb magatartást tanúsít majd velük szemben. A kongresszus ezért úgy foglalt állást, hogy ki kell képezni minden fegyverforgatásra alkalmas kubait. Ha kell, az agresszor egy egész néppel találja szembe magát. A testvéri szocialista országok segítik Kubát. Ami hazánkat illeti, Magyarország éppen húsz éve vette fel a diplomáciai kapcsolatot a forradalmi Kubával. Ez alkalomból Kádár János és Fidel Castro külön üzenetet váltott egymással. Hazánk szakemberek küldésével, gépek és üzemrészek szállításával igyekszik támogatni a kubai népgazdaság fejlődését. Nagy ünnepen köszöntjük a kubai népet és sok sikert kívánunk a szocializmus építésében, az imperializmus ellen, a békéért és a társadalmi haladásért vívott közös harcban. (RS) ! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1981. JANUÁR 1.