Fejér Megyei Hírlap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

NEM GYEREKJÁTÉK A MEDOSZ ÉS A HVDSZ MEGYEI KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE HETI RÁDIÓ- ÉS TV-MŰSOR THORDAY TANÁR ÚR AXIÓMÁI FEJÉR MEGYEI HÍRLAP fl^SZM^ECYEmZOTTSflGHi^EGYenflNAmApj^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Hétfő, 1985. október 28. XLI. évfolyam, 253. szám Ára: 1,80 Ft Népfrontértekezlet Székesfehérváron Megélénkült a közélet A Hazafias Népfront Székesfehérvár városi értekezletének résztvevői szombaton a megyeszékhely tanácsának nagyter­mében jöttek össze, hogy meghallgassák és megvitassák a népfront városi bizottságának beszámolóját az 1980 óta vég­zett munkáról. Ám nemcsak a népfrontos tevékenységről és tennivalókról volt szó, hanem az attól elválaszthatatlan újabb középtávra szóló tanácsi tervkoncepcióról is. Részt vett a városi nép­frontértekezleten Knizse Gyu­la, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára, ott voltak a városi pártbizottság vezetői, a városi tanács tisztségvise­lői, országgyűlési képviselők és pótképviselők, valamint a népfronttal együttműködő politikai, társadalmi szervek, tömegszervezetek képviselői. Az értekezlet résztvevőit Kiss László, a Hazafias Nép­front városi elnöke köszön­tötte, majd Nagy Gabriella, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára szóban egészítette ki az írásos beszá­molót. Arról szólt a jelentés, hogy a beszámolási időszakban eredményesen dolgoztak Szé­kesfehérváron a népfront­szervek a szocialista nemzeti egység erősítése, a szocialista demokrácia fejlesztése érde­kében. A 25 városkörzet bi­zottsága egyre jobb összhang­ban tevékenykedett, meg­nyerve az ügynek új munka­társakat, új aktivistákat. A beszámolás ideje alatt erő­teljesebben munkálkodtak azért a népfrontosok, hogy a városban élő és itt dolgozó emberek tudatában, érzésvi­lágában fejlődjön az egészsé­ges lokálpatriotizmus. A moz­galom adta módszerek, lehe­tőségek alkalmazásával, a vá­ros szeretetére, a városfej­lesztés társadalmi segítésére, a közös értékek megbecsülé­sére, védelmére ösztönözték a lakosságot. A népfrontbizott­ság kezdeményezésében e cik­lusban megalakult városszé­pítő és -védő egyesület is el­ismerésre méltóan tevékeny­kedik az ügyben. Említésre méltó a terület­­bejárás rendszere és a társa­dalmi munka értéke, ami az utóbbi fél évtizedben a ter­vezett 101 millió forinttal szemben várhatóan 265 millió forintot tesz ki. Ez a ténysze­rű adat nagyszerűen repre­zentálja az összefogás erejét, amiben még igen sok a tarta­lék. Miként van még tartalék a népfrontbizottság és a ta­nács együttműködésében, a körzeti népfrontvezetők és a tanácstagok, a lakóterületi pártalapszervezetek és a kör­zeti népfrontbizottságok kap­csolatrendszerében is és a la­kóbizottságok mozgatása sem hanyagolható ezután. Jól érzékelték a népfront­szervek a város lakosságának növekvő közéleti érdeklődését és különböző témájú fórumok összehívásával is hozzájárul­tak a lakóhelyi demokratiz­mus fejlesztéséhez. A sokrétű tevékenységben sok ezer régi és új népfront­aktíva vesz részt. Az össze­tett tevékenységből kiemel­kedik az alkotmányos, köz­jogi munka, amely az általá­nos választások alkalmával igencsak felélénkült. Vég­eredményben egyenletesen fejlődő, a kor követelményei­hez igazodó, eredményes munkáról adott számot az újabb feladatokat megjelölve a beszámoló. Kapcsolódott a lakóhelyi demokratizmus folyamatához a hetedik ötéves tanácsi terv­­koncepció, amiről a körzetek­ben már véleményt mondtak az emberek. A társadalmi vi­ta hasznosságát is elemezte Balázs Miklós, a városi ta­nács elnöke, rámutatva a vá­rosi és a térségi érdekközös­ségek további lehetőségeire. A beszámolót és a tanácsel­nök tájékoztatóját felszólalá­sok követték. Seres József, a Székesfehérvári Pártbizott­ság első titkára a megyei pártbizottság nevében is meg­köszönte mindazoknak mun­káját, akik közéleti felelős­séggel járultak és járulnak hozzá a megyeszékhely javát szolgáló közszellem formálá­sához, a népfrontmozgalom tartalmának gazdagításához. Horváth András, a Hazafias Népfront megyei titkára, az egyre inkább politizáló fóru­mok hasznosságát méltatta, és hangsúlyozta a társadalmi bázis szélesítésének lehetősé­geit. Felszólalt az értekezleten Molnár Géza, dr. Irmes Gel­­lért, Szűcs Józsefné, Galántai Tamás, Kaleta Jánosné, Karl József, Reichert Béla, Füzi Sándor, Karászi Kálmán. A választáson ötventagú bizottság tagjainak szavaztak bizalmat. Az elnökségben ti­zenheten dolgoznak. Elnök­nek ismét Kiss Lászlót vá­lasztották. Alelnökök: Dávid Lajos, dr. Gartai István, dr. Horváth István. Titkárnak Nagy Gabriellát választották. N. E. Losonczi Pál hazaérkezett New Yorkból Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke vasárnap délelőtt hazaérkezett New Yorkból, ahol részt vett az ENSZ-köz­­gyűlés 40. jubileumi üléssza­kán és az ENSZ fennállásá­nak 40. évfordulójával kap­csolatos megemlékezéseken. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében volt Horn Gyula külügyminisztériumi államtit­kár. Losonczi Pál fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke; Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára; Várkonyi Pé­ter külügyminiszter és Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Hazánkba érkezett az osztrák külügyminiszter­ ­ Leopold Gratz, az Osztrák Köztársaság Szövetségi kül­ügyminisztere Várkonyi Pé­ter külügyminiszter meghí­vására tegnap hivatalos lá­togatásra hazánkba érkezett. A lenini normák szellemében vitatja meg a szovjet társadalom Az SZKP új szerkesztésű p­rogram te­rvezete „Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében — az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján — előirányozza a szocializmus tervszerű és minden­­oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kom­munizmus felé. Ez a békéért és a társadalmi haladásért foly­tatott küzdelem programja” — hangzik az SZKP új szerkesz­tésű programtervezete, amelyet a szombati szovjet sajtó ho­zott nyilvánosságra, s az alábbiakban rövidítve közlünk. Az okmány rámutat, hogy a társadalmi felszabadulás világtörténelmi folyamata, amely a nagy októberrel kezdődött, a német fasiz­mus és a japán militarizmus szétzúzása után meghozta a kizsákmányolók hatalmának megdöntését Európa, Ázsia, majd pedig Amerika számos országában. A szocializmus, amely elsődlegesen a Szov­jetunióban vált valósággá, világrendszer lett. Az új társadalom felépítésének marxista-leninista elmélete gyakorlatilag nemzetközi méretekben igazolódott, s a szocializmus földünk hatal­mas térségein jutott érvény­re, országok egész csoportjá­nak példáján szemléletes módon igazolódott vitathatat­lan fölénye, a kommunista civilizáció létrehozásának útjára százmilliók léptek. Újabb és újabb népek von­ják meg bizalmukat a kapi­talizmustól, nem kívánják vele összekapcsolni fejlődé­sük távlatait, szívósan von­zódnak a társadalmi beren­dezkedés olyan típusához, az olyan társadalmi viszonyok­hoz, amelyek a szocialista országokban már kialakul­tak.A program a Szovjetunió kommunista távlatait jelle­mezve rámutat, hogy az SZKP végső célja, a kom­munizmus felépítése a Szov­jetunióban. Az okmány szerint „a szocializmus és a kommunizmus az egységes kommunista formáció két egymás után következő sza­kasza. A kettő között nincs éles határ; a szocializmus fejlesztése lehetőségeinek és fölényének minél teljesebb kibontakoztatása, a rá jel­lemző általános kommunis­ta elvek erősítése jelenti a társadalom tényleges előre­haladását a kommunizmus felé.” ,,A kommunizmus osztály­nélküli társadalmi rend, ahol a termelőeszközök egy­séges össznépi tulajdonban vannak, a társadalom vala­mennyi tagja teljes szociális egyenlőséget élvez, ahol az emberek sokoldalú fejlődésé­vel egyidejűleg a tudomány és a technika szüntelen fej­lesztése alapján növekednek a termelőerők, ahol bőven buzog a társadalmi gazdaság valamennyi forrása és meg­valósul a magasztos elv. „Mindenki képességei sze­rint, mindenkinek szükség­letei szerint.” A kommuniz­mus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szerve­zett közössége, ahol érvénye­sül a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára el­sőrendű létszükségletté, felis­mert szükségszerűséggé vá­lik, ahol minden egyes ember képességeit a nép szempont­jából a legnagyobb haszonnal gyümölcsöztetik.” Az SZKP új szerkesztésű programtervezete meghatá­rozza a párt gazdasági stra­tégiáját, szociális politikáját, a szovjet társadalom politi­kai rendszere fejlesztésé­nek, az eszmei nevelőmunká­nak, az oktatásnak, vala­mint a tudomány és a kultú­ra terén kifejtendő tevé­kenységnek a feladatait. Az okmány kifejti, hogy az SZKP milyen feladatokat tű­zött ki nemzetközi síkon, a békéért és a társadalmi ha­ladásért vívott küzdelemben a pártpolitika fő célkitűzései­ként. Ezek a következők: biztosítani kell a kedvező külső feltételeket ahhoz, hogy tökéletesedjék a szocia­lista társadalom és tovább­lépés történjék a kommu­nizmus felé a Szovjetunió­ban, ki kell küszöbölni a vi­lágháború veszélyét, el kell érni az általános biztonságot és a leszerelést; a Szovjet­uniónak szüntelenül szélesí­tenie és bővítenie kell együttműködését a testvéri szocialista országokkal, min­denképpen elő kell mozdítani a szocialista világrendszer erősödését és fejlődését; fej­leszteni kell az egyenrangú, baráti kapcsolatokat a fel­szabadult országokkal; a Szovjetuniónak fenn kell tartania és fejlesztenie kell kapcsolatait a tőkés államok­kal a békés egymás mellett élés, valamint a hatékony és kölcsönösen előnyös együtt­működés alapján; ápolni kell az internacionalista szolida­ritást a kommunista és a forradalmi-demokratikus pártokkal, a nemzetközi munkásmozgalommal, a né­pek nemzeti­ felszabadító harcával — hangoztatja az okmány, majd kiemeli: „Az SZKP-nak a külpoliti­kai kérdésekkel kapcsolatos álláspontja egyesíti magá­ban a szovjet nép érdekeinek szilárd védelmét, az impe­rializmus agresszív politiká­jával való határozott szem­­behelyezkedést és a párbe­szédre, a nemzetközi kérdé­sek konstruktív megoldását célzó tárgyalásokra való készséget” — hangoztatja az okmány. „Nincs magasabb rendű és felelősségteljesebb küldetés, mint a béke meg­őrzése és erősítése, az agresz­­szió és a militarizmus erői­nek megfékezése — a mai és az elkövetkező nemzedékek életének nevében. A szocia­lizmus eszménye a háborútól és a fegyverektől mentes világ.” A szocialista országokkal való együttműködést érintő fejezet kimondja: „Az SZKP elsődleges je­lentőséget tulajdonít a Szov­jetunió és a többi szocia­lista ország közötti baráti kapcsolatok további fej­lesztésének és erősítésének. A párt szilárd elvtársi kapcsolatokra és sokoldalú együttműködésre törekszik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden állama között. Abból indul ki, hogy a szocializmus országainak összeforrottsága megfelel mindannyiuk saját érdekei­nek csakúgy, mint közös ér­dekeiknek, és szolgálja a bé­ke és a szocialista eszmények győzelmének ügyét. Az SZKP különleges gondot for­dít a barátság átfogó erősí­tésére, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai közötti kapcsolatok fejlesztésére és tökéletesí­tésére. Ezen országok sokoldalú együttműködésének hajtó­erejét jelentik az őket irá­nyító kommunista és mun­káspártok. A testvéri orszá­gok kommunistái összefor­­rottságának erősítése, és a társadalomirányítási gyakor­­lat kölcsönös gazdagítása céljából az SZKP a jövőben is közreműködik a pártközi kapcsolatok szélesítésében, amelyek kiterjednek a pár­tok valamennyi szintjére a Központi Bizottságoktól az alapszervezetekig. Az SZKP ugyancsak hozzá kíván já­rulni a vélemény- és ta­pasztalatcseréhez kétoldalú, illetőleg sokoldalú alapokon. Az SZKP továbbra is foly­tatja a Szovjetunió és a töb­bi szocialista országok kö­zötti államközi kapcsolatok szilárdításának, azok egyez­ményes keretek közötti rög­zítésének, a törvényhozó szervek, a társadalmi szer­vezetek közötti kapcsolatok fejlesztésének irányvonalát, és a politikai együttműködés minden formájának további aktivizálására törekszik­. A szovjet kommunisták szorgalmazzák a testvéri or­szágok mind hatékonyabb együttműködését a nemzet­közi színtéren, figyelembe véve mindegyikük saját ér­dekeit, illetve a közösség ál­talános érdekeit. Olyan körülmények köze­pette, amikor még létezik a NATO imperialista katonai tömbje, a párt szükségesnek tartja, hogy minden eszköz­zel elősegítse az imperializ­mus agresszív törekvéseivel szembeni kollektív védelem, a szilárd békéért és a nem­zetközi együttműködéséért vívott küzdelem eszközét je­lentő Varsói Szerződés Szer­vezete tevékenységének töké­letesítését. A gazdasági együttműkö­dés területén az SZKP síkra­­száll a szocialista országok anyagi összeforrottságának alapját jelentő szocialista gazdasági integráció további elmélyítéséért. A párt külö­nösen fontosnak tartja, hogy a testvéri országok követke­­zetesen egyesítsék erőiket a termelés intenzívebbé tételé­nek, a tudományos-műszaki fejlődés felgyorsításának kulcsfontosságú területein, hogy együttesen oldják meg a történelmi jelentőségű fel­adatot; népeik jólétének emelése, biztonságuk erősí­tése érdekében meghódítsák a tudományos-műszaki fejlő­dés újabb csúcsait. Az SZKP a jövőben is ak­tívan részt vesz abban a kö­zös munkában, amely a test­(Folytatás a 2. oldalon)

Next