Fejér Megyei Hírlap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. MÁRCIUS 1. SZOMBAT Hólepte Tekeres Európa pusztája Puszta — a dunántúli, az „illyési” értelemben —, bár a híres, megrázó mű (A puszták népe) megállapításai erre a kis településre, az itteni lakosságra már a húszas, harmincas években sem voltak jellemzők. Alsótekeres népe tulajdonképpen sohasem élt cselédsorban, annak ellenére, hogy a legtöbben a parkkal körülvett kiskastély lakójának alkalmazottai voltak. Ez a kivételes állapot a minden feudális hagyománytól irtózó, vállalkozó szellemű birtokosnak, Schricker Sándornak volt köszönhető, aki egy német kertész segítségével a 20-as évek elején faiskolát teremtett Alsó- Tekeresen. Kezdetben egy-két holdas, majd az eredmény láttán bővítette a területet, s a második világháború kitörésekor már mintegy 30 holdas faiskola tartozott gazdaságához. Mégpedig egy fajtagazdag, úgynevezett generál faiskola, amely az évelőtől a rózsákig, a különböző gyümölcsfáktól a díszcserjékig sokféle és kiváló minőségű terméket kínált a honi és a külföldi vásárlóknak — mondja hangsúlyt teremtően Barabits Elemér, a siófoki Állami Gazdaság tekeresi főágazatvezetője. — Igen, jól hallotta. Külföldi vásárlókat mondtam. Ugyanis Tekeres már a két világháború között is exportált. Ezzel be is fejezzük a beszélgetést mert megcsendül a telefon (külföldről keresik), s alig hogy leteszi a kagylót, beszólnak az irodába, hogy egy svéd üzletfél érkezett. — Ma az ágazat összes termékének 60 százalékát küldjük exportra — jegyzi meg dr. Ifjú Zoltán ágazatvezető. — Tavaly 28 millió forint értékű árut adtunk el nyugati államokban. Csak ősszel 74 megrakott kamion indult Alsó-Tekeresről Európa különböző országaiba. Legjelentősebb vásárlónk közé tartozik az NSZK, Itália, Svédország, Norvégia. Nagyon fontos, hogy ezután is megbízható, pontos szállítónak tartsanak bennünket. (Megjegyzendő: az ország gyümölcsoltványainak 40 százalékát a Siófoki Állami Gazdaság állítja elő, a Monimpex szállítói között a harmadik, és szaporítóanyag exportőrként az első Magyarországon.) Az irodaépületből kilépve, a tél mesevilága pompázik. Hóprémes háztetők, szikrázó fenyőfák, s az álomszép cseresznye-allé, a főutcán. Balra a Turgenyev, vagy Krúdy kúriára emlékeztető kiskastély. (ebben most étterem és klubhelyiség van), körülötte hangulatos park, szemben a novemberben átadott, sok társadalmi munkával épült ABC-üzlet. A kis települések meghitt nyugalma vesz körül. Tekeres hó alatt... Az egész puszta csupa álom és csönd. Vagy mégsem? Az előkészítő csarnokban legalább 50 asszony dolgozik, Simon Lajosné, Pummer Lajosné, Kovács Kálmánná és a többiek. A tavasszal kiültetendő szaporítóanyagot készítik elő szapora kézzel, szakértelemmel. Amit csinálnak, nem éppen „fehér köpenyes” foglalatosság, itt mégis mindenki szívesen dolgozik. Tóth Béláné például már 1057 óta szinte egyfolytában csattogtatja a kertészollót. — Mennyit keres itt havonta? — Megvan a hatezer —mondja. — De ha vállalok még munkát, többet is keresek. — Ez valami vgmk-féle? — Úgy van ez, tudja, hogy az ember elvállal, mondjuk 5 ezer rózsát. Aztán a családjával együtt megcsinálja. Az én fiam például kocsmáros. Mégsem átall besegíteni. —• Elárulná, mennyit lehet ilyen módon még keresni? — Hát, olyan hetvenezer körül évente. Tekercsen mindenki ért a faiskolai tennivalókhoz, azok is, családostól, akik a másik ágazatban, a szántóföldi növénytermesztésben dolgoznak. (Kétezer 600 hektáron gazdálkodik itt a siófoki állami gazdaság.) És ragaszkodnak a gazdasághoz, a településhez, mely „puszta létére” többre képes, mint sok község. Majzik Ernővel, az állami gazdaság párttitkárával járjuk a települést, ő is itt lakik, innét jár be minden nap a siófoki központba, s Tekeres tanácstagjaként lelkes lokálpatriótája a településnek, mely közigazgatásilag Enyinghez tartozik. — Tekeresnek nincs „kistelepülési komplexusa” — mondja —, itt senki sem érzi magát az isten háta mögött. Jó utak vannak, a közlekedés is korszerű, közel Siófok, Székesfehérvár (színházba például mindkét helyre eljárnak a tekeresiek, Székesfehérvárra 30-an bérletesek), s a legtöbb családnak autója van. Az ABC mellé hamarosan presszó épül és egy újabb klubhelyiség is. A gyerekek taníttatásával nincs gondunk. Iskolába Balatonbozsokra járnak (körülbelül 60-an), s az óvodásoknak Lepsényben van helyük. Az állami gazdaság szállítja őket autóbusszal. Még a kosztjukról is mi gondoskodunk. Az itt főzött ebéd kerül a tányérjukba a bozsoki napközi otthonban. Körülbelül 300 lakosa van a településnek. A fiatalok nem akarnak elvándorolni, sőt a legtöbben itt szeretnének letelepedni. 30 házhelyet osztunk ki az idén. Szászi István nyugalmazott főkertésszel találkozunk a cseresznye-allóban. Negyven évig dolgozott e helyütt. 1939- ben kezdte a munkát. De Tekeres az ő számára a gyermekkor paradicsoma is, hiszen édesapja már a 20-as években ide szegődött. A cseresznyesor történetéről kérdezem. — Harmincnégyben ültették — mondja —, tulajdonképpen véletlenül. A csemetéket egy külföldi megrendelő számára vitték a csomagolóba, de a munkások lefelejtették róluk a fajtajelzést. Minden faiskolai dolgozó biztos volt benne, hogy valamennyi germezdorfi, Schricker Sándor is tudta ezt, mégsem engedte elküldeni őket mondván: fajtajelzés nélkül tilos árut a csomagolóba vinni. Ez szabály. Tehát más csemeték kerültek a szállítmányba, ezeket pedig elültették Tekeresen. Így lett ez a szépséges fasor. A cseresznyetermés mindig a lakosságé volt, az szedte, aki akarta. Most már senkinek sem kell. De ha ezek a fák virágba borulnak, a látványtól megkönnyebbül a lélek... Most, hólepte ágaikkal is gyönyörűek. Talán alusznak ilyenkor, s álmukban csemete koruk társaival találkoznak szerte Európában. Szapudi András Fotó: Gáspár Andrea FELVESZÜNK — árukísérőket — raktári szakmunkásokat. FERROVILL Kereskedelmi Vállalat Fejér Megyei Kirendeltsége Székesfehérvár, Mártírok útja 5. 3032 Gazdaság- és társadalompolitika A MEZŐFALVAI MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁT FELVESZ gyakorlattal rendelkező PÉNZÜGYI CSOPORTVEZETŐT. Mezőgazdasági gyakorlattal rendelkezők előnyben. Bérezés a besorolási rendelet alapján, megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen vagy írásban — részletes, a szakmai területre is kiterjedő — önéletrajzzal a személyzeti főosztályon. Cím: Mezőgazdasági Kombinát, Mezőfalva 2422. Telefon: Mezőfalva: 5. 246 409 Teszöv elnökségi ülés Ülést tartott tegnap délelőtt Székesfehérváron a Fejér Megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége. Elsőként dr. Dudar István, a Teszöv titkára beszélt a tsz-ek tavalyi gazdálkodásáról, a VI. ötéves tervidőszak eredményeiről, és a VII. ötéves terv célkitűzéseiről. Az elnökség beszámolóját a tavalyi tevékenységről Nagy László, a szövetség elnöke ismertette. A tsz-szövetség idei költségvetését Keller Antal, a gazdasági hivatal vezetője terjesztette elő. Születésnapi köszöntés Bensőséges hangulatú ünnepségen köszöntötték tegnap délelőtt Gárdony Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottság székházában Verebes Tibort, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosát, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosát, 70. születésnapja alkalmából. A megyei pártbizottság első titkárának aláírásával üdvözlő levelet adott át az ünnepeknek Knizse Gyula, a megyei pártbizottság titkára, s köszönetet mondott azért az elkötelezett munkáért, amit Verebes Tibor 1933 óta a párt tagjához méltóan végzett. Elismeréssel méltatta a kipróbált, sok küzdelmet megélt kommunista helytállását, példamutató közéleti magatartását Mihálovits András, Gárdony Városi Jogú Nagyközség Pártbizottságának első titkára is. Az ünnepségen felelevenítette Verebes Tibor — aki 1971-től a BM megyei rendőr- főkapitányság nyugdíjasa — életútjának főbb állomásait, az egykori harcok élményeit, s megköszönte a figyelmességet, a jókívánságokat és az ajándékokat. Egymásra utaltság, kölcsönös előnyök Kisüzemek és nagyvállalatok Valamiféle régi, sok évtizedes beidegződés és értékrend szerint a kisüzem ma a legtöbb ember számára bizonyára olyasmit jelent, mint manufakturális, elmaradott technikai színvonalat képviselő. Pedig a kisüzem fogalma éppen az utóbbi egy-két évtized során értékelődött át, s nyert új értelmet szerte a világon. Ideje, hogy mi is odafigyeljünk erre a jelenségre. Ez a véleménye a többi között dr. Kős Ferencnek, a Kisiparosok Országos Szervezete termelési és szolgáltatási főosztályvezetőjének, aki a Fogyasztók Országos Tanácsának egyik ülésén érdekes bejelentést tett. Mindkettőnek kifizetődik Elmondotta, hogy sokan felismerték már: újfajta kisüzemi politikára van szükség Magyarországon. Ezért a KIOSZ felajánlja segítségét. Kutatást indítottak, pontosabban szerződést kötöttek a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen működő Economix kisszövetkezettel, amely vezető tudósokat bízott meg a különféle kutatási ágazatokban, területeken, vizsgálják meg, mi lehet manapság a kisüzem szerepe gazdaságunkban. Világszerte közismert tény, hogy egy olyan mammutvállalatnak, mint a General Motors, csaknem negyvenezer beszállítója van, túlnyomó többségükben kisüzemek. De akadnak hazai példák is, köztük a Taurus Gumiipari Vállalaté, amely már évekkel ezelőtt mintegy száz ipari szövetkezettel, tsz-melléküzemággal, és más kisüzemmel létesített kooperációs kapcsolatokat. E kapcsolatok kialakulásának magyarázatát keresve rég felismert — ma már közhelyszámba menő — igazságok bizonyosodnak be. A korszerű nagyüzem a nagy szériák gyártásában érdekelt, nem éri meg neki a kisebb értékű kiegészítő jellegű alkatrészek, berendezések, és más kellékek gyártásával bíbelődnie. Sokkal kifizetődőbb számára, ha mindezeket a kisüzemektől szerezheti be. szai tüzetesen tanulmányozták az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket (kötetekre rúgó irodalom tanúskodik erről!), s a többi között megállapították: nemcsak a nagyvállalatok hatnak a kicsikre, hanem a kicsik is a nagyokra. Az utóbbiak elemi érdeke, hogy felkarolják, támogassák a kicsik jó kezdeményezéseit. S hogy ez valóban így történt — és történik napjainkban is —, annak legismertebb bizonyítéka, hogy időközben az USA elektronikai, illetve számítógép iparában is óriási vállalatok jöttek létre. Visszatérve Magyarországra — amivel a cikkünket kezdtük —, a KIOSZ-ra: kérdés, hogy világjelenségként értékelhető-e az, amiről az imént szóltunk? Valóban új és mélyebb megvilágításba kell helyezni a kisüzemek és nagyvállalatok kapcsolatrendszerét? Ha igennel felelünk e kérdésre, akkor megvizsgálandó például: mi rejlik amögött, hogy a kisvállalkozások húsz százaléka egy éven belül megszűnik, illetve tönkremegy? Bár az is világjelenség, hogy a kisvállalkozások nem mindegyike életképes, mégis kérdés: nem sok ez a húsz százalék? Elegendő támogatást kapnak-e a kisvállalkozások, különösen azok, amelyek a jövő új és dinamikusan fejlődő iparágainak megalapozásához nyújtanak segítséget? Újabb lehetőségek A vizsgálat csak akkor lehet teljes és igazán hasznos, ha a nagyüzem a kisüzem egész kapcsolatrendszerére kiterjed. Már most nyilvánvaló például: az a célszerű, ha a nagyvállalatnál külön részlegek foglalkoznak azzal, hogy a nagy- és kisüzem kutatási, fejlesztési, még inkább alkatrész beszállítási együttműködése minél zökkenőmentesebb legyen. Mindehhez persze programvezérlésű irányításra, olyan szervezésre van szükség a nagyobb vállalatoknál (s nemcsak azoknál), amely többszörösen meggyorsítja az alkatrészek forgási sebességét, azaz nem készteti tetemes készletek felhalmozására a nagyüzemeket. A túlzott készletek ugyanis nagy értékeket kötnek le, s emelik a gyártási költségeket. Csak néhány példát említettünk annak illusztrálására, hogy van mit javítani, fejleszteni a kis- és nagyüzemek kapcsolatrendszerében. Mert bár igaz az, amit mondottunk, hogy a kicsik meg a nagyok viszonya sohasem lehet teljesen problémamentes (ezeket az élet velejárójának tekinthetjük), még inkább igaz az, hogy egymásra vannak utalva, s nem aknázták ki az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Pedig érdekük, hogy megtegyék, s igen hasznos, hogy ehhez segítséget nyújt a KIOSZ is. Varga Zsuzsa Tanulnak a kicsiktől A kisvállalkozások és nagyvállalatok viszonya persze nem felhőtlen és ellentmondásmentes. Vaskos hiba volna például — az előbbiekre alapozva — a nagyvállalatok puszta bedolgozójának, függvényének minősíteni a kisüzemeket. Ipartörténeti tények bizonyítják, hogy korszakos ipari találmányok nemcsak a nagyvállalatok kitűnően felszerelt óriási laboratóriumaiban, kutatóintézeteiben születnek. Gyakran emlegetik például, hogy az USA elektronikai iparát a kaliforniai Szilícium-völgy kis laboratóriumaiban, üzemeiben alapozták meg. A kapitalista országok ipari vezetői és közgazdá A Propagandista Maros Dénes beszámol a pártdemokrácia kérdéseivel foglalkozó országos elméleti tanácskozásról. Részletesen ismerteti Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének vitaindító előadását, és áttekinti a szekciók munkáját. A folyóirat közli Berecz Jánosnak, a Központi Bizottság titkárának a XXIV. politikai könyvnapok megnyitóján Győrben 1985. november 1-én elhangzott beszédét. Hogyan érvényesül ma társadalmunkban a marxizmus-leninizmus hegemóniája? Milyen feladatok adódnak a marxizmusleninizmus elveinek védelmében, képviseletében? — ezekről a kérdésekről beszélget Simó Endre politikai vezetőkkel. A korszerűsödő pártoktatással két írás foglalkozik. Nuber István megvilágítja a pártoktatás mai rendszerét, a fejlesztési célokat, Rostás László pedig elemzi az 1984/85-ös pártoktatási év néhány tapasztalatát. A VI. ötéves terv időszakában jelentős eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében. Egyes tervcélokat túlteljesítettük, másokat teliesítettünk, de több olyan terület van, ahol az előirányzott fejlődést nem értük el. Németh Miklós felvázolja, mit képviseljünk a propagandában népgazdaságunk VII. ötéves tervéről? új száma Tulajdonviszonyainkról vallott felfogásunk, a tulajdonról oktatott tételeink olykor jelentősen ellentétbe kerülnek társadalmigazdasági valóságunkkal, gazdaságpolitikai törekvéseinkkel, terveinkkel. Ez nemcsak azért okoz gondot, mert helytelen képet alakít ki az emberek fejében a szocializmusról, hanem azért is, mert fékezi korszerűsítési törekvéseinket. Kakulits László kifejti tulajdonviszonyaink elméleti és gyakorlati öszszefüggéseit. A hazai igények és a nemzetközi versenyképesség növelése új, nagy feladatok elé állítja a magyar élelmiszergazdaságot. Ezekről beszélget Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, és Kovács Imrével, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetőjével Almási István. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gondozásra szoruló öregek tartós, folyamatos ellátására a mai családok nagyobb része nem alkalmas. Ez nem a szándék hiányából, a kötelességérzet gyengüléséből adódik, hanem a társadalmi változások tényeiből következik. Cseh-Szombathy László arra hívja fel a figyelmet, hogy a megoldás csak a szociálpolitikától várható. (KS) 3. OLDAL