Fejér Megyei Hírlap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1986. NOVEMBER 1. SZOMBAT Gazdaság- és társadalompolitika Búzavetés végén a Szabad Életben Fajta és gondosság Az utolsó fordulókat tet­ték meg a vetőgépek pénte­ken a Székesfehérvári Sza­bad Élet Termelőszövetke­zet 18-as tábláján. A boron­­gós, hűvös időben Bódis Ta­más főagronómus arca sem túl vidám.­­ Kemény talajon, por­ban kezdtük a magányké­szítést, az aszály 25—30 szá­zalékkal növelte a vetés költségeit. Könnyebbséget csak az október végi, 16—25 milliméter eső hozott — ad­ta meg az okát. A talajelőkészítést két Rába-Steiger traktor végez­te, könnyű tárcsával, illetve ásóboronával, továbbá egy John Deere, nehéz tárcsával. Velük párhuzamosan haladt a három­fajta vetőgép, egy másik táblán pedig az új módszert, a szórva­vetést a HSZV—12-es, röpítő tárcsás vetőgép illusztrálta. A vető­gépek után a gyűrűshen­­gerezés zárta a talajmun­kát, a keservesen kiböjtölt vízkészlet megőrzése és a tömör vetőágy érdekében. A Szabad Életben az idén 900 hektáron vetettek őszi búzát, de előtte gondosan el­végezték a talajfertőtlení­tést és a gyomirtást. A jó minőségben elvégzett agro­technikai munkákon kívül Kisfaludon a vetőmag, a jól termő, a szélsőséges időjá­rást tűrő fajták kiválasztásá­ra is nagy gondot fordítottak. — Nem titok, hogy elősze­retettel próbáljuk ki az új fajtákat, sőt az elismerés előtt álló fajtajelölteket is — magyarázta Varjas Gyula elnök. — A most elvetett martonvásári 10-es, 12-es, 14-es és 15-ös, valamint a legújabb szegedi fajták mel­lett, földbe tettünk a fajta­jelölt MV—18-asból is. Ez­zel a módszerrel lépéselőny­be kerülünk, hiszen 20—30 hektáron előre biztosítjuk jövő évi vetőmagszükségle­tünket, másrészt a kísérleti parcellákat a fajták, a ke­mikáliák és a vetési eljárá­sok összehasonlításának te­kintjük. A kísérleti termés­­eredmények alapján hatá­rozzuk meg ugyanis a követ­kező évek vetésszerkezetét, fajta-arányait. Ily módon év­ről évre 70—130 kilóval na­gyobb hektáronkénti átlag­hozamot, 1986-ban például csaknem 1,5 millió forint ár­bevétel-többletet értünk el búzából. A HSZV—12-es vetőgépet éppen töltötték a tábla szé­lén. Az ügyes, hidraulikus emelőszerkezettel ellátott pótkocsi néhány percre csök­kentette a kieső időt, s Új­vári János máris megindul­hatott a gépével, amelynek elején pókláb-szerűen nyúlt ki két oldalt a vetésszéles­ség jelző. — A szórva­vetés legalább megduplázza a vetési telje­sítményt. Amott három Laj­­ta-gép 18 méter szélesség­ben vet és lassabban halad, én pedig egyedül 12 méterre szórom a magot — fűzte hozzá a traktoros. Valóban, az élénkpiros búzaszemek egyenletesen szálltak mindkét oldalra, s a főagronómus leguggolva ellenőrizte a szemek elosz­lását. Azt bizonygatta, így egyenletesebb a kelés is, és az idén már a terület 60 százalékán az új vetési mód­szert alkalmazták. A Székesfehéravári Szabad Élet Tsz-t többek között bú­zatermesztésben is az or­szág legjobb gazdaságaival emlegeti egy sorban. Ennyi lenne a titok? A gondos ta­lajelőkészítés, növényápolás és az új fajták, új eljárások befogadása? — Semmi csalafintaság nincs ebben; nálunk az idei aszályos évben is hét tonna volt a búza átlagtermése, a kukorica, amelynek betaka­rítását a napokban fejeztük be, pedig nyolc tonnát adott hektáronként. Mi ezen az őszön is megadjuk a gabo­nának a nyolc tonna feletti átlaghozamra „jogosító” tápanyagot, a többi az idő­járástól függ — tárta szét a karját az elnök. Ide, a vetési beszámoló végére kívánkozik, hogy a határjárás előtt Varjas Gyu­la beszédes grafikont mu­tatott az irodájában. Az öt­venes évek­ 2,2 tonnájáról 8,7 tonnára „tornászták fel” a búza átlagtermését. A jól végzett munka tudatában, ennél alább jövőre sem akarják adni. Zsiday Csaba Töltik a HSZV szórva-vetőgépet. A módszer megduplázza a vetési teljesítményt Irodalom a gépek mellett mindennapos dolag, hogy a nyugdíjasok visszamennek régi vállalatukhoz dolgoz­ni. Az viszont ritkább, hogy társadalmi munkát végez­ni járnak vissza. Pákozdi Katalin, aki 27 évig volt a VOR dunaújvárosi gyárának dolgozója, ez utóbbiak közé tartozik. Legtöbbször nem is megy üres kézzel, hanem nehéz csomagokat cipelve. Köny­vek vannak bennük, a Kos­suth Könyvkiadónál meg­jelent kötetek. Vissza ritkán visz belőlük, szinte mind a dolgozók könyvespolcaira vándorol. Még a gyár vegytisztító részlegében dolgozott, ami­kor elvállalta a politikai könyvek terjesztését. Mita­gadás, akkor nem igen kap­kodott senki e megbízatás után. Úgy látott a munká­hoz, hogy már az első évben megháromszorozta elődje forgalmát. Ugyanis nem vár­ta meg, hogy a lányok, asz­­szonyok keressék őt, hanem a gépek mellé vitte a köny­veket. S nem kellett sok idő, amikor meglátták már messziről kiabáltak neki: Mit hozott Kató néni? A könyvterjesztői mun­kát nem látja befejezettnek a könyv eladásával, hanem módot talál rá, hogy napok, hetek múltán érdeklődjön arról, hogy elolvasták-e, tetszett-e? És ilyenkor hosz­­szas beszélgetések követ­keznek. Elve, hogy csak jó könyvet szabad ajánlani, mert aki egyszer „becsa­pottnak” érzi magát, legkö­zelebb már meggondolja a vásárlást. Meggyőződése, hogy a po­litikai, történelmi témájú könyv nagy nevelőerő, és mindenképpen a jövőt szol­gálja. Néha amikor köny­vet ajánl, megkérdezik tőle: „Ugyan minek ezt nekem tudni?” Válaszával a szülői felelősségre apellál: „És, ha a gyereked erről kérdez, mit válaszolsz neki?” Nagyon szereti a fiatalo­kat, de ezt az érzését is könyvekkel közvetíti. Szíve­sen megy az ipari tanulók közé, és nekik külön olcsó könyveket válogat, amit ke­vés pénzükből is megvásá­rolhatnak, amelyekkel meg­alapozhatják majdani könyvtárukat. Azt mondja Pákozdi Kata­lin, hogy számára a legna­gyobb öröm, amikor az au­tóbuszon olvasó asszonyo­kat lát, amikor az ebédidő­ből maradó néhány percre is könyvet vesznek a kezük­be. Most, hogy nyugdíjban van, már bőven jut ideje könyvterjesztéssel foglal­kozni, de amikor még dol­gozott, bizony munka után végezte ezt. A gyárban már akkor azt tartották: a mun­kaidő után végzett munka lehet csak társadalmi tevé­kenység. M. L. Szénszállal erősített műanyag Szénszállal erősített mű­anyagok előállításával kí­sérleteznek a­­ Budaplast Fővárosi Műanyagipari Vállalatnál. A szénből ké­szült igen vékony, s rend­kívül nagy szakító­szilárd­­ságú szálak használata kü­­­lönféle szerkezeti anyagok erősítésére világszerte új­donság. Ezt az új anyagot eddig a legfejlettebb or­szágokban főként a repü­lőgépek, rakéták külső bur­kolatának kialakításához használták. A szénszállal erősített műanyagok sok­kal szilárdabbak a fémnél, súlyuk azonban jóval ki­sebb. A szénszálnak ezt a kedvező tulajdonságát igye­keznek újabban kihasznál­ni az autóiparban is, kü­lönféle karosszériaelemek elkészítéséhez. Az új szer­kezetű anyagokkal egyrészt fokozzák az autók bizton­ságát, másrészt pedig csök­kenteni tudják a gépkocsik fogyasztását azzal, hogy ki­sebb lesz a súlyuk. A szén­szálak alkalmazásának vár­hatóan nagy jelentősége lesz a műszaki műanyag­cikkek előállításában is. Látogatás Fejérben Fejér megyében tett teg­nap látogatást Mihalics Ve­ronika, a KISZ Intéző Bi­zottságának tagja, az ifjú­sági szövetség Somogy Me­gyei Bizottságának első tit­kára. Székesfehérváron Kra­­csun Csaba, a KISZ Fejér Megyei Bizottságának első titkára kíséretében a 320. Sz. Árpád Ipari Szakkö­zépiskola és Szakmunkás­képző Intézet vezetőivel és diákjaival találkozott. Ezt követően Velencén, a poli­tikai képzési központban a KISZ megyei és városi bi­zottságainak vezetőivel foly­tatott eszmecserét a vezető­­képzésről és a tömegpro­pagandáról. A lakóterületi ifjúsági munkával Sárbo­­gárdon ismerkedett a KISZ Intéző Bizottságának tagja. I­n­jekcióstű-gyártó gépsor Kínába Egyszer használatos injek­cióstűket gyártó két gép­sort indítottak útnak a Di­ósgyőri Gépgyárból Kínába. A berendezés, amely ötöd­annyi helyet foglal el mint a korábbi hasonló gépsorok, a Diósgyőri Gépgyár, a Me­dicor és az amerikai Tool­­matic cég közös fejlesztési munkájának eredménye. A legkorszerűbb eljárással dolgozó géplánc magába foglalja a méretre húzó, egyengető és darabológépe­ket is. A Toolmatic Kínában referenciagénnek szánja a most leszállított berende­zéseket, és a fejlesztésben részt vevő magyar vállala­tokkal együtt komoly gaz­dasági eredményt vár a gép­sortól a kínai és általában a távol-keleti piacon. Ha a be­mutatkozás sikeres lesz, amire minden remény meg­van, igen jelentős üzleti le­hetőséghez jut a Diósgyőri Gépgyár is. Egy-egy beren­dezés ára ugyanis megköze­líti a hárommillió forintot. GYÓGYULÓBAN — Most mit csináljak? Ki­fogtam magamnak ezt a lá­zat, meg a kínzó köhögést, pedig nincs is itt még az ideje, nincs járvány, influen­za, azt mondják. Itt, a váró­ban azért elég sokan köhö­günk egymásra, amíg sorra kerülünk, be az orvoshoz. — Táppénzen van? — Ma szeretném vissza­íratni magam, munkába. Még nem bírom jól magam, de majd befejezem a gyó­gyulást fizetésért, az üzem­ben. Srác koromban soha nem voltam én beteg, szí­vós anyagból vagyok. Csak, tudja, ha az ember lehúzott már néhányszor tíz évet az életből, kemény fizikai me­lóban, a szabad ég alatt, mert villanyszerelő vagyok. .. Elkoptam én is már annyi­ra, hogy itt fáj, ott zörög, örökké az orvosnál ücsörög­hetnék. Most lázam sincs. A köhögés meg ... A cigarettá­tól úgyis . . . — A pénz miatt siet visz­­sza? — Azért is. De meg is un­tam, úgyis örökké csak kül­dözgetnek, röntgenre, bel­gyógyászatra, egyik orvostól a másikig, mintha közleke­dési rendőrök volnának, s mindenütt: várni. Kaptam orvosságokat, azoktól gyó­­gyulóban vagyok, íratok is még, aztán — remélem, so­káig nem látnak az orvo­sok. — Most még hagyján — mondja a körzeti orvos — most nincs is sok beteg Fe­hérváron, legalábbis az én körzetemben. De mit csinál­jak, ha annyi lesz a beteg az ajtóm előtt, hogy ha szoro­san venném, három perc jutna egyre-egyre. Még meg­vizsgálni is kevés. És köz­iben telefonon is sürgős hí­vások, nagyon rosszul van valaki a családból.. . Több­nyire kiderül, hogy nyugod­tan megvárhatta volna a rendelés végét, de ha csak egyszer is ... Vállalhatom a felelősséget? Láthatatlan­ban? Persze, ha indokolt, ha indokolatlan a sürgős hívás, a váróban ülő betegek isszák meg a levét, mert még ké­sőbb kerülnek sorra. Nincs, de nem is lehet egé­szen pontos jogi szabályozás arról, hogy egy felnőtt ma­gyar állampolgár mikor, milyen mértékig igényelheti — a mindenkire érvényes ingyenes egészségügyi ellá­táshoz való jog alapján — az orvosi segítséget. Adott esetben: a beteg hoz­zátartozója nem orvos (ha az lenne, nem kéne orvost hívni), nem tudja szaksze­rűen eldönteni, mennyire veszélyes a magas láz, a szívtáji fájdalom. Aggódik a betegéért. — Az orvos kötelessége, hogy a hívásra kimenjen, megvizsgálja és ellássa a be­teget — mondja a városi egészségügyi osztály vezető­je. — Magam is így tettem, amíg ezt a munkát végez­tem, hosszú évekig ... — És ha emiatt csak há­rom percek jutnak a váró betegeire a rendelési idő hát­ralévő részéből? — Lelkiismeretes orvos annyi időt fordít minden betegére, amennyi szükséges. Akár a rendelési időn túl is. De ilyen ritkán adódik. Fehérváron minden orvosi állás be van töltve, az egy orvosra jutó napi körzeti betegforgalom (kivéve a gyermekrendelőket) alatta van az országos átlagnak. Panasz? Nekem is mondták már, nem egyszer. Ilyenkor mindig az volt a válaszom a kollégáknak: csak szólj, ha akarod végigülöm a rendelé­sedet, meglátjuk közösen, futja-e tényleg megfelelő el­látásra az idődből.. . Kétszáznegyven egészség­­ügyi dolgozó, közülük ötven­négy orvos a székesfehérvári körzetekben — ez az örök­ség, amit most — az egész­ségügyi integráció utolsó lépcsőjét is meghágva — örökségül hagyott a tanács a megyei kórház-rendelőinté­zet által irányított városi alapellátás számára. Ezentúl együttműködési szerződés rögzíti a város és a kórház kötelezettségeit, hallom az illetékes főigaz­gató-helyettestől. A tanács, persze, ezzel nem tette le a felelősséget a városi lakos­ság jó ellátásáért ezen a roppant fontos, életre-egész­­ségre menő szolgáltatási te­rületen, így például már most is a 25 felnőtt körzeti orvosi állás gyarapítására, új kialakítására készül az épülő nyugati városrészben. Fehérvár felnőtt járóbeteg­ellátásában nagy segítséget nyújt (elsősorban a nagy­üzemekben) a roppant fej­lett üzemorvosi szolgálat is. Az integráció haszna pedig­ a hatékonyabb gyógyítás, ugyanezekkel a rendelkezés­re álló lehetőségekkel. Amit az integráció lényege felől még tájékozatlan beteg „küldözgetésként” fog fel, az voltaképp gyorsabb gyógyu­lása érdekében történik, a szakorvosi rendelések és a körzetek együttműködésével. Más kérdés, természete­sen, hogy ez az együttmű­ködés „működhetne” még megolajozottabban, még zök­kenőmentesebben is. Ebben remélhetőleg éveken belül eligazít majd mindenkit a fehérvári orvosi rendelőkben az integráció élő gyakorlata. A gyógyulás feltételei te­hát rendelkezésre állnak a székesfehérvári körzeti ellá­tás számára. A tárgyi és a szakmai fel­tételek legalábbis. Az emberi minőség köve­telményei felől is igen rit­kán érkezik már panasz a felettes egészségügyi szer­vekhez. Hallok, visszamenőleg, egy táppénzes visszaélés ügyéről, amelyben lezárult már az eljárás, a vétkes megkapta érte azt, ami meg­illette. Egy másik, ugyancsak le­zárult fegyelmi ügy, amit az egészségügyi osztály vezető­je említ: az egyik rendelő­ben rákaptak, hogy a ren­delési idő befejezése előtt fél órával már nem oszta­nak kartont a betegeknek. Holott az orvosnak és egy­általán, az egészségügyi dol­gozónak nemcsak etikai, ha­nem munkajogi kötelessége is, hogy a rendelési idő utol­só percéig fogadja és ellás­sa a segítségért hozzá for­dulókat. Az új integrációs helyzet­ben hallom, a megyei kór­házrendelőintézet főigazga­tó-helyettesétől, még nem volt szükség fegyelmi vagy etikai eljárás indítására. De indokolt esetben természete­sen ők sem lesznek kevésbé következetesek. Hiszen ez a rendettartás nem rongálja, ellenkezőleg: növeli az or­vostársadalom tekintélyét. Azt a nagy tiszteletet és bi­zalmat, amit hivatástudat­tal elkövetett, lelkiismere­tes, s jól felkészült orvosok sokasága vívott ki, nemze­dékek során, a magyar or­vostársadalomnak. Mekis János 3. OLDAL

Next