Fejér Megyei Hírlap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

I Tisztelgés az államalapító király emléke előtt Gazdag rendezvénysorozat Székesfehérváron Augusztus 13-án érkezik a Szent Jobb­­ Augusztus 19-én ünnepi nagygyűlés Augusztusban Szent István király, az államalapító halálának 950. évfordulójáról emléke­­zik meg az ország. Székesfehérvár — amely annyi történelmi szállal kötődik első kirá­lyunkhoz — az esemény rangjához méltóan, kiemelkedő jubileumi rendezvénysorozattal ké­szül az ünnepre. A rangos programok nemcsak a nagy uralkodó emléke előtti tisztelgésre adnak módot, hanem arra is, hogy felidézzék Székesfehérvár szerepét, jelentőségét, a tör­ténelmi múltban a város mai polgárai és az idelátogatók számára egyaránt. A tisztelgés az országala­pító Szent István király előtt egyházi ünnepség keretében kezdődik. Augusztus 13-án 10 órakor a királyi ereklye, a Szent Jobb a Püspöki Pa­lotához érkezik, ahonnan a város harangjainak hangjai mellett kísérik a Székesegy­házba. Itt az ünnepi köszön­tők utáni 12-től 14 óráig te­kinthető meg az ereklye. Es­te fél nyolckor az Irodalmi áhitat című műsor keretében emlékeznek meg Szent Ist­ván királyról; korának zenei és irodalmi emlékei, vala­mint a későbbi századok, hí­rét öregbítő alkotásai alap­ján. Augusztus 14-én, a zarán­doklatot követően, 10 órakor ünnepi misét tartanak Szent István király tiszteletére, majd a Szent Jobbtól a Romkertben vesznek búcsút. Az eseményekhez kapcsoló­dóan Székesfehérváron a Szent Anna kápolnában „Or­­szágalapító István királyunk életműve és a Szent Jobb története” címmel fotódoku­mentációs kiállítás tekinthe­tő meg, augusztus 12-től 21- ig. A jeles évfordulóhoz kap­csolódva, augusztus 18-án 10 órakor a Megyei Művelődési Központban ..Székesfehér­vár és István király” cím­mel honismereti konferencia kezdődik. A tudományos ta­nácskozáson neves történé­szek, kutatók, muzeológusok tartanak előadásokat, sokol­dalúan megvilágítva István király alakját, életművét. A konferencia helyszínén hely­történeti kiállítás is nyílik. A történelmi évfordulóhoz kötődve képzőművészeti pá­lyázatot is hirdettek, amely­nek alkotásaiból rendezett tárlatot 18-án 15­­órakor nyitják meg a Városi Kép­tárban. Augusztus 19-én 10 órától a Megyei Művelődési Központban a ..Magyar tör­ténelmi bélyegek” címmel rendezett filatélia kiállítás tekinthető meg 22-ig. Augusztus 19-én délután a városi tanács ünnepi testüle­ti ülést tart, amelyen dísz­polgári címeket adományoz­nak. Székesfehérvárért em­­lékplaketteket nyújtanak át. Ugyanezen a napon lesz a István király fejereklyéje a székesfehérvári Bazilika kincstárában Fotó: Rabáczy Városi Képtár, a Deák-gyűj­temény ünnepélyes avatása. A Technika Házában pedig tudományos műszaki konfe­renciát rendeznek, az el­hangzó előadások szintén az államalapítás korába nyúl­nak vissza. Augusztus 19-én 18 órakor, a Szabadság téren számos kórus, zenekar, táncegyüttes, neves szólisták közreműkö­désével ünnepi műsor kez­dődik, amelyet nagygyűlés követ. Ennek résztvevői megkoszorúzzák Szent Ist­ván szobrát, majd a Rom­kertben István király szarko­fágjánál virágokat helyeznek el. Este fél kilenckor a szé­kesfehérvári Bazilikában ünnepi hangversenyt tarta­nak Szent István halálának 950. évfordulója tiszteletére. Augusztus 20-án újból ün­nepi műsorsorozat színhelye lesz a Szabadság tér. Dél­után 3 órától este 7-ig lát­ványosnál látványosabb programok várják az érdek­lődőket. Tartanak haditorna bemutatót, amelyet Kodály Zoltán ,,Ének Szent István királyhoz” című műve alap­ján rendezett oratórikus mű­sor követ. A Romkertben történelmi játszóház lesz és még sok zenés, táncos bemu­tató gazdagítja a nap prog­ramját. Augusztus 13-a és 20-a kö­zött a város számos más ki­állításnak, bemutatónak, ve­télkedőnek, sportprogramnak ad otthont, így kívánva még emlékezetesebbé tenni István király fehérvári ünnepét, kinyilvánítva az itt élők tisz­teletét, hagyományápoló szándékát, amellyel az au­gusztusi jeles napokat kö­szöntik. M. L. Szent István szobrának leleplezése ötven évvel ezelőtt SITT Kornél faltörmelékkel, vagy­is sittel alaposan megrakott két vödörrel araszolgat lefelé a kanyargós lépcsőn. A ház még a múlt században épült, lift nincs, ráadásul belül is jócskán megöregedett, felújí­­tásra szorul. Kornélék legfelső emeleti lakásában így keletke­zett ház a sitt. Amúgy Kornél történész, Rákóczi-koros. Ami anyagi helyzetét illeti, nem a legró­­zsásabb, ezért a fölújítási munkálatok oroszlánrészét maga végezte. Szokásos gon­dosságával, szakkönyvekből ,.kitanulta” a kőművességet, piktorságot és tapétázást, s egy matematikus, meg egy könyvtáros barátjával helyre­pofozta az otthonát. Hanem a sitt. Elszállíttatni drágállta, az utcára nem önti, a kukákba pedig tilos beleten­ni. Kornél tehát cselhez folya­modott. Az est leszállta után, elég elítélhető módon, kis­­ adagonként belecsempészte­­ mégis a kukába a törmeléket,­­ körültekintően elrejtve a ház­tartási szemét közé. Ezért ka­nyarog most is óvatosan a sötét lépcsőház lépcsőin. Kiér a kapu elé, leteszi a vödröket, kicsit kifújja magát. Divatjamúlt cetnadrágja mész­­fröccsös, inge ragasztós, cipő­jén cementmaradványok. A csíkos hózentráger hivatott va­lamelyest elegánssá tenni Kornélt. Ezüstmetáll színű, impozáns kocsi fékez mellette, D-felség­­jelzéssel. Kornélon kívül senki nincs az utcán, a sofőr térké­pet dug ki az ablakon, mutat­ja a keresett helyet, amit nem talál, mindössze a hozzávetőleg­e­ges irány iránt tudakozódik.­­ Hátul a kocsiban abba sem hagyják a németek a diskur- s zust. Kornél megigazítja a hózen-­­ trágert, majd kifogástalan né-­­­metséggel, szabatosan, de a­­ legbonyolultabb nyelvtani for-­­­mákat alkalmazva, néhány germanizmussal, ötletes nyelvi fordulattal magyarázza el az útirányt. Némi visszafogott hu­mor, semmi bizalmaskodás, s az idegeneknek kijáró vendég- f­iátói ajánlat után mosolyogva biccent, fölemeli vödreit és el-­­ indul a kukák felé. Az autóban csönd, a sofőr­­ meglepetésében elfelejt indíta­ni. Kornél azonban pillantásra sem méltatja az ezüstcsodát, kiürített vödreivel vidáman szalad föl az újabb adag sitt­ért. Csak azt tudná, mitől lett ilyen fergeteges jókedve? Igaz, még néhány esti kuká­zás, és teljesen tiszta lesz a lakás! — zsoltár — Gazdaság-és társadalompolitika Húszmillióval több tanácsi pénz szociálpolitikára Rászorultak, gondozottak, segélyek Idén, a Minisztertanács határozata alapján végrehaj­tandó szociálpolitikai intéz­kedésekhez, a Fejér Megyei Tanács költségvetése húsz és fél millió forinttal gyarapo­dott. Ebből az összegből az egészségügyi osztály szociál­politikai csoportja kapott 13,3 millió forintot, amelyet a helyi tanácsok a felnőtt­védelmi szociális gondosko­dásra fordítanak majd. A fennmaradó pénzt gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátására osztja el a megyei tanács vb. A szociálpolitika napjaink­ban, a nehezülő anyagi vi­szonyok között, különösen kiemelt kérdés. Erről tájé­koztatott a megyei tanács vb egészségügyi osztályának ve­­zetője, Telekesné dr. Guóth Zita, és a szociálpolitikai csoport vezetője, Tóth Imré­k­e. A megyében nyolc szociá­lis otthon működik és egy foglalkoztató intézet, vala­mint egy megyei csecsemő­­otthon s egy egészségügyi gyermekotthon az igen sú­lyosan, testileg és szellemileg is sérült gyerekeknek. Ezek felügyeletét, működtetését szintén a csoport látja el. Az utóbbi időben a szoci­ális otthonokban „profiltisz­títást” hajtottak végre. E szó valójában a helyzet ja­vítását takarja, ami az ott­honok lakóinak jelent első­sorban kedvező változást. A különböző korú, de legfő­­képpen egészségi és idegálla­potú embereket kedvezőbben tudják elhelyezni, mint ko­rábban erre lehetőség volt. Több helyre lenne szükség a szociális otthonokban, de nincs rá anyagi fedezet. Az anyagi gondokon túl új igény is fölmerült a szociá­lis otthonokkal kapcsolat­ban. Emeltebb szintű, akár önköltséges ellátást szeret­nének az idősek közül töb­ben, egyágyas szobákkal, il­letve házaspároknak elkülö­níthető lakrésszel. Terveznek átmeneti otthonokat, úgy­nevezett gondozóházakat épí­teni azoknak, akik egyelőre nem kívánják teljesen fölad­ni függetlenségüket. A csecsemő- és gyermek­­otthoni helyzet pillanatnyi­lag kielégítő. Polgárdi-Teke­­respusztán szociális foglal­koztató intézet működik, ez védett munkahely, értelmi fogyatékosoknak. A területi gondozási formák közül a házi szociális gondozás háló­zatát fejleszteni kívánják, itt vöröskeresztesek is oroszlánrészt vállalnak. E te­rületen az egyházak segítsé­ge szintén számottevő. Az említett húsz és fél millió forintból a fölsorolt rétegek rendszeres és rend­kívüli segélyéhez is hozzá­járulnak, valamint a szociá­lis étkeztetéshez adnak még pénzt. Pótolják az idősek klubjában eltörölt tagsági díjak kiesését, s valamelyest emelik a házigondozóik csak­nem jelképes tiszteletdíját. A cukorbetegek havonta száz forintot kapnak a helyi ta­nácstól; természetesen azok, akiknek sem munkahelyük, sem nyugdíjuk nincs. Ez igazán alacsony összeg, de egyelőre több nem áll ren­delkezésre. A mozgássérültek üzemanyag térítési költsé­geihez is pótolnak még vala­mennyit. Egy évre 120—420 liternyi benzin árát fizethe­tik — az anyagi helyzettől függő mértékben. zs.­m. Augusztus 1-től 31-ig KUGLI VERSENYT RENDEZNEK értékes díjakkal! Mindenkit szeretettel várok! CSÓR, Tika büfé, 14 532 ­ A társadalmi megújulás esélyei Együtt élni a konfliktusokkal Ma már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szocializ­mus megszünteti az érdekkonfliktusokat, s a köz javát, mint vízmértéket alapul véve, minden vita gyorsan, hatalmi szóvá­ rendezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalommentesen megegyezés például a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Ófalu) vitájában az atomhulladék-temető építéséről, a víz­­mérték használhatatlan a bős—nagymarosi vízlépcső építését szorgalmazók és ellenzők huzavonájában. Vagy egy másik példa: a kiskőrösi szőlősgazdák az utcára vonultak az eladat­lan borkészletek miatt. A társadalomban meglévő, különféle érdekek felszínre ho­zása, ütköztetése, kezelhetővé tétele idő- és türelemigényes, különösen akkor, ha nincs kellő tapasztalat és kiforrott me­chanizmus. A demokratikus hagyományok, a kellő vita- és politikai kultúra hiánya is nehezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiára egyfelől, és a népgazdasági érdekek kinyilatkoztatására másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy ré­szük szinte észrevétlen, más részük harsány, messze nem azonosak a kifejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző csoportérdekek és érdekcsoportok viszont akkor is léteznek és hatnak, ha nem kapnak legális megnyilvánulási lehetősé­get és mozgásformákat. Jobb ha ezek nyílt vitában megüt­köznek, mintha rejtve maradnak. Nem szabad tehát félni a konfliktusok felszínre jutásától, így ugyanis kezelhetővé vál­nak, míg elfojtva halmozódnak és robbanásszerűen törnek elő. Nem tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két-három évtizedben kialakult a különböző szintű társadalmi-gazdasá­gi vezetők sajátos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánosságot. A lehetőségek, a feladatok széles körű, át­fogó mérlegelése, az elvszerű döntés helyett a legbefolyáso­sabb intézmény, vállalat, csoport érdeke érvényesült. A vaskohászat, a szénbányászat nagy veszteségeinek fel­számolása most azért okoz óriási gondot, mert még a leg­utóbbi években is számolatlanul kapták az állami pénzeket beruházásra, ártámogatásra a központi irányításba beépült lobby közreműködésével. A változó társadalmi-politikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy szer­vezetek és a kiemelt tevékenységi körök feletti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem annyira az irányítási rendszer, a hatalomgyakorlás tudatos átalakítása miatt következett ez be, hanem sokkal inkább azért, mert a „jótékonykodás” egyszerűen lehetetlenné vált a gazdasági erőforrások elapa­dása miatt. A szocialista eszményeket, a távlati célokat összegző, ki­fejező elméleti tételekből nem vezethetők le a gyakorlati lé­pések, a konkrét döntések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási modell működtetésénél korábban feltételezték. Az is nyilvánvaló: az aktív felelősen politizáló állampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott feladatok végrehaj­tására, hanem magának is a tennivalók kezdeményezőjévé, ihletőjévé kell válnia. Vagyis, a különböző intézmények, a párt, az állam, a társadalmi szervek, a politika és a lakosság viszonya, munkamegoszlása megújításra vár. Az emberi civilizáció fejlődésének természetes velejárója, hogy minden jelentős társadalmi réteg és csoport sajátos érdekeinek kifejezésére és érvényesítésére törekszik, arra, hogy egyesületbe szerveződjék. A munkavállalóknak, nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a nőknek, a nagycsaládosok­nak, a horgászoknak, nudistáknak, a bélyeg-, az érmegyűj­­­tőknek, az állatbarátoknak, a környezetvédőknek, az újítók­­nak-feltalálóknak, a kisvállalkozóknak vannak sajátos érő­kei, de nem mindig vannak hatásos érdekkifejező és -érvé­nyesítő szervezetei. A korábban létrejött intézmények jobbára jelenleg is a centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igé­nyeihez igazodnak. A meglévő szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelek­tálják, szintetizálják azokat. Valamennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kormányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekintegrálás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egyesületek sokszor egymás közt az államigazgatási apparátusnál megnyugtatób­ban tisztázhatnák egymást érintő­ keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürokratiz­mus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól, így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igényeivel s ezért nem élvezhetik annak bizalmát, tá­mogatását. Döntéseikben egyébként is túlteng a taktikázás, az egzisztenciális megfontolás, jobbára a hatalmi centrumok elvárásaihoz igazodnak. E központok fogadóképessége pedig saját belátásuktól függ mindaddig, amíg a hatalom megosz­tására és korlátozására nem kötelezi őket törvényi szabályo­zás. Az állampolgárok széles köre a társadalmi berendezkedést akkor ismeri el igazságosnak, ha megfelelően kifejezheti ér­dekeit, ha aktív részese lehet a döntéselőkészítésnek. A tár­sadalmi kontrolltól mentes hivatalok viszont többnyire ok­­vetetlenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szervezett fellé­pésében, s igyekeznek politikai, jogi eszközökkel meggátolni hatalmuk korlátozását. A szakmai ismeretek, a felkészültség hiányára, esetenként politikai veszélyekre hivatkozva meg­nehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk elbizonytalanodása is részben az irányítás, a végrehajtás merev elhatárolásából, a különböző szintek bürokratikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és visszacsatolások hiányából következik. Az itemizáltság, a túlhajtott, nyers anyagi érdek, a máról holnapra élés, a hát­térbe szorított köztulajdonosi jog, az alacsony tőkehatékony­ság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerülőutak leg­alábbis megnehezítik a valós érdekek — így a hosszú távú, a közösségi ihletésű és más értékközpontú hajtóerők — fel­színre kerülését, érvényesülését. Senki nem hiheti, hogy a felismerést követően rendeleti úton, azonnal átalakítható a politikai mechanizmus. Szeren­csére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az or­szággyűlés, a kormányzati munka korszerűsítése. Az orszá­gos pártértekezlet döntései nyomán elkezdődött a személyi konzekvenciák levonása , az országos központok élén. En­nek következetes végigvitele, az új demokratikus politikai intézményrendszer kiépítése — tehát a tennivalók java — azonban még megoldásra vár. Kovács József

Next