Fejér Megyei Hírlap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
I Tisztelgés az államalapító király emléke előtt Gazdag rendezvénysorozat Székesfehérváron Augusztus 13-án érkezik a Szent Jobb Augusztus 19-én ünnepi nagygyűlés Augusztusban Szent István király, az államalapító halálának 950. évfordulójáról emlékezik meg az ország. Székesfehérvár — amely annyi történelmi szállal kötődik első királyunkhoz — az esemény rangjához méltóan, kiemelkedő jubileumi rendezvénysorozattal készül az ünnepre. A rangos programok nemcsak a nagy uralkodó emléke előtti tisztelgésre adnak módot, hanem arra is, hogy felidézzék Székesfehérvár szerepét, jelentőségét, a történelmi múltban a város mai polgárai és az idelátogatók számára egyaránt. A tisztelgés az országalapító Szent István király előtt egyházi ünnepség keretében kezdődik. Augusztus 13-án 10 órakor a királyi ereklye, a Szent Jobb a Püspöki Palotához érkezik, ahonnan a város harangjainak hangjai mellett kísérik a Székesegyházba. Itt az ünnepi köszöntők utáni 12-től 14 óráig tekinthető meg az ereklye. Este fél nyolckor az Irodalmi áhitat című műsor keretében emlékeznek meg Szent István királyról; korának zenei és irodalmi emlékei, valamint a későbbi századok, hírét öregbítő alkotásai alapján. Augusztus 14-én, a zarándoklatot követően, 10 órakor ünnepi misét tartanak Szent István király tiszteletére, majd a Szent Jobbtól a Romkertben vesznek búcsút. Az eseményekhez kapcsolódóan Székesfehérváron a Szent Anna kápolnában „Országalapító István királyunk életműve és a Szent Jobb története” címmel fotódokumentációs kiállítás tekinthető meg, augusztus 12-től 21- ig. A jeles évfordulóhoz kapcsolódva, augusztus 18-án 10 órakor a Megyei Művelődési Központban ..Székesfehérvár és István király” címmel honismereti konferencia kezdődik. A tudományos tanácskozáson neves történészek, kutatók, muzeológusok tartanak előadásokat, sokoldalúan megvilágítva István király alakját, életművét. A konferencia helyszínén helytörténeti kiállítás is nyílik. A történelmi évfordulóhoz kötődve képzőművészeti pályázatot is hirdettek, amelynek alkotásaiból rendezett tárlatot 18-án 15órakor nyitják meg a Városi Képtárban. Augusztus 19-én 10 órától a Megyei Művelődési Központban a ..Magyar történelmi bélyegek” címmel rendezett filatélia kiállítás tekinthető meg 22-ig. Augusztus 19-én délután a városi tanács ünnepi testületi ülést tart, amelyen díszpolgári címeket adományoznak. Székesfehérvárért emlékplaketteket nyújtanak át. Ugyanezen a napon lesz a István király fejereklyéje a székesfehérvári Bazilika kincstárában Fotó: Rabáczy Városi Képtár, a Deák-gyűjtemény ünnepélyes avatása. A Technika Házában pedig tudományos műszaki konferenciát rendeznek, az elhangzó előadások szintén az államalapítás korába nyúlnak vissza. Augusztus 19-én 18 órakor, a Szabadság téren számos kórus, zenekar, táncegyüttes, neves szólisták közreműködésével ünnepi műsor kezdődik, amelyet nagygyűlés követ. Ennek résztvevői megkoszorúzzák Szent István szobrát, majd a Romkertben István király szarkofágjánál virágokat helyeznek el. Este fél kilenckor a székesfehérvári Bazilikában ünnepi hangversenyt tartanak Szent István halálának 950. évfordulója tiszteletére. Augusztus 20-án újból ünnepi műsorsorozat színhelye lesz a Szabadság tér. Délután 3 órától este 7-ig látványosnál látványosabb programok várják az érdeklődőket. Tartanak haditorna bemutatót, amelyet Kodály Zoltán ,,Ének Szent István királyhoz” című műve alapján rendezett oratórikus műsor követ. A Romkertben történelmi játszóház lesz és még sok zenés, táncos bemutató gazdagítja a nap programját. Augusztus 13-a és 20-a között a város számos más kiállításnak, bemutatónak, vetélkedőnek, sportprogramnak ad otthont, így kívánva még emlékezetesebbé tenni István király fehérvári ünnepét, kinyilvánítva az itt élők tiszteletét, hagyományápoló szándékát, amellyel az augusztusi jeles napokat köszöntik. M. L. Szent István szobrának leleplezése ötven évvel ezelőtt SITT Kornél faltörmelékkel, vagyis sittel alaposan megrakott két vödörrel araszolgat lefelé a kanyargós lépcsőn. A ház még a múlt században épült, lift nincs, ráadásul belül is jócskán megöregedett, felújításra szorul. Kornélék legfelső emeleti lakásában így keletkezett ház a sitt. Amúgy Kornél történész, Rákóczi-koros. Ami anyagi helyzetét illeti, nem a legrózsásabb, ezért a fölújítási munkálatok oroszlánrészét maga végezte. Szokásos gondosságával, szakkönyvekből ,.kitanulta” a kőművességet, piktorságot és tapétázást, s egy matematikus, meg egy könyvtáros barátjával helyrepofozta az otthonát. Hanem a sitt. Elszállíttatni drágállta, az utcára nem önti, a kukákba pedig tilos beletenni. Kornél tehát cselhez folyamodott. Az est leszállta után, elég elítélhető módon, kis adagonként belecsempészte mégis a kukába a törmeléket, körültekintően elrejtve a háztartási szemét közé. Ezért kanyarog most is óvatosan a sötét lépcsőház lépcsőin. Kiér a kapu elé, leteszi a vödröket, kicsit kifújja magát. Divatjamúlt cetnadrágja mészfröccsös, inge ragasztós, cipőjén cementmaradványok. A csíkos hózentráger hivatott valamelyest elegánssá tenni Kornélt. Ezüstmetáll színű, impozáns kocsi fékez mellette, D-felségjelzéssel. Kornélon kívül senki nincs az utcán, a sofőr térképet dug ki az ablakon, mutatja a keresett helyet, amit nem talál, mindössze a hozzávetőlegeges irány iránt tudakozódik. Hátul a kocsiban abba sem hagyják a németek a diskur- s zust. Kornél megigazítja a hózen- trágert, majd kifogástalan né-metséggel, szabatosan, de a legbonyolultabb nyelvtani for-mákat alkalmazva, néhány germanizmussal, ötletes nyelvi fordulattal magyarázza el az útirányt. Némi visszafogott humor, semmi bizalmaskodás, s az idegeneknek kijáró vendég- fiátói ajánlat után mosolyogva biccent, fölemeli vödreit és el- indul a kukák felé. Az autóban csönd, a sofőr meglepetésében elfelejt indítani. Kornél azonban pillantásra sem méltatja az ezüstcsodát, kiürített vödreivel vidáman szalad föl az újabb adag sittért. Csak azt tudná, mitől lett ilyen fergeteges jókedve? Igaz, még néhány esti kukázás, és teljesen tiszta lesz a lakás! — zsoltár — Gazdaság-és társadalompolitika Húszmillióval több tanácsi pénz szociálpolitikára Rászorultak, gondozottak, segélyek Idén, a Minisztertanács határozata alapján végrehajtandó szociálpolitikai intézkedésekhez, a Fejér Megyei Tanács költségvetése húsz és fél millió forinttal gyarapodott. Ebből az összegből az egészségügyi osztály szociálpolitikai csoportja kapott 13,3 millió forintot, amelyet a helyi tanácsok a felnőttvédelmi szociális gondoskodásra fordítanak majd. A fennmaradó pénzt gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátására osztja el a megyei tanács vb. A szociálpolitika napjainkban, a nehezülő anyagi viszonyok között, különösen kiemelt kérdés. Erről tájékoztatott a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetője, Telekesné dr. Guóth Zita, és a szociálpolitikai csoport vezetője, Tóth Imréke. A megyében nyolc szociális otthon működik és egy foglalkoztató intézet, valamint egy megyei csecsemőotthon s egy egészségügyi gyermekotthon az igen súlyosan, testileg és szellemileg is sérült gyerekeknek. Ezek felügyeletét, működtetését szintén a csoport látja el. Az utóbbi időben a szociális otthonokban „profiltisztítást” hajtottak végre. E szó valójában a helyzet javítását takarja, ami az otthonok lakóinak jelent elsősorban kedvező változást. A különböző korú, de legfőképpen egészségi és idegállapotú embereket kedvezőbben tudják elhelyezni, mint korábban erre lehetőség volt. Több helyre lenne szükség a szociális otthonokban, de nincs rá anyagi fedezet. Az anyagi gondokon túl új igény is fölmerült a szociális otthonokkal kapcsolatban. Emeltebb szintű, akár önköltséges ellátást szeretnének az idősek közül többen, egyágyas szobákkal, illetve házaspároknak elkülöníthető lakrésszel. Terveznek átmeneti otthonokat, úgynevezett gondozóházakat építeni azoknak, akik egyelőre nem kívánják teljesen föladni függetlenségüket. A csecsemő- és gyermekotthoni helyzet pillanatnyilag kielégítő. Polgárdi-Tekerespusztán szociális foglalkoztató intézet működik, ez védett munkahely, értelmi fogyatékosoknak. A területi gondozási formák közül a házi szociális gondozás hálózatát fejleszteni kívánják, itt vöröskeresztesek is oroszlánrészt vállalnak. E területen az egyházak segítsége szintén számottevő. Az említett húsz és fél millió forintból a fölsorolt rétegek rendszeres és rendkívüli segélyéhez is hozzájárulnak, valamint a szociális étkeztetéshez adnak még pénzt. Pótolják az idősek klubjában eltörölt tagsági díjak kiesését, s valamelyest emelik a házigondozóik csaknem jelképes tiszteletdíját. A cukorbetegek havonta száz forintot kapnak a helyi tanácstól; természetesen azok, akiknek sem munkahelyük, sem nyugdíjuk nincs. Ez igazán alacsony összeg, de egyelőre több nem áll rendelkezésre. A mozgássérültek üzemanyag térítési költségeihez is pótolnak még valamennyit. Egy évre 120—420 liternyi benzin árát fizethetik — az anyagi helyzettől függő mértékben. zs.m. Augusztus 1-től 31-ig KUGLI VERSENYT RENDEZNEK értékes díjakkal! Mindenkit szeretettel várok! CSÓR, Tika büfé, 14 532 A társadalmi megújulás esélyei Együtt élni a konfliktusokkal Ma már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szocializmus megszünteti az érdekkonfliktusokat, s a köz javát, mint vízmértéket alapul véve, minden vita gyorsan, hatalmi szóvá rendezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalommentesen megegyezés például a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Ófalu) vitájában az atomhulladék-temető építéséről, a vízmérték használhatatlan a bős—nagymarosi vízlépcső építését szorgalmazók és ellenzők huzavonájában. Vagy egy másik példa: a kiskőrösi szőlősgazdák az utcára vonultak az eladatlan borkészletek miatt. A társadalomban meglévő, különféle érdekek felszínre hozása, ütköztetése, kezelhetővé tétele idő- és türelemigényes, különösen akkor, ha nincs kellő tapasztalat és kiforrott mechanizmus. A demokratikus hagyományok, a kellő vita- és politikai kultúra hiánya is nehezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiára egyfelől, és a népgazdasági érdekek kinyilatkoztatására másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy részük szinte észrevétlen, más részük harsány, messze nem azonosak a kifejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző csoportérdekek és érdekcsoportok viszont akkor is léteznek és hatnak, ha nem kapnak legális megnyilvánulási lehetőséget és mozgásformákat. Jobb ha ezek nyílt vitában megütköznek, mintha rejtve maradnak. Nem szabad tehát félni a konfliktusok felszínre jutásától, így ugyanis kezelhetővé válnak, míg elfojtva halmozódnak és robbanásszerűen törnek elő. Nem tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két-három évtizedben kialakult a különböző szintű társadalmi-gazdasági vezetők sajátos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánosságot. A lehetőségek, a feladatok széles körű, átfogó mérlegelése, az elvszerű döntés helyett a legbefolyásosabb intézmény, vállalat, csoport érdeke érvényesült. A vaskohászat, a szénbányászat nagy veszteségeinek felszámolása most azért okoz óriási gondot, mert még a legutóbbi években is számolatlanul kapták az állami pénzeket beruházásra, ártámogatásra a központi irányításba beépült lobby közreműködésével. A változó társadalmi-politikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy szervezetek és a kiemelt tevékenységi körök feletti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem annyira az irányítási rendszer, a hatalomgyakorlás tudatos átalakítása miatt következett ez be, hanem sokkal inkább azért, mert a „jótékonykodás” egyszerűen lehetetlenné vált a gazdasági erőforrások elapadása miatt. A szocialista eszményeket, a távlati célokat összegző, kifejező elméleti tételekből nem vezethetők le a gyakorlati lépések, a konkrét döntések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási modell működtetésénél korábban feltételezték. Az is nyilvánvaló: az aktív felelősen politizáló állampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott feladatok végrehajtására, hanem magának is a tennivalók kezdeményezőjévé, ihletőjévé kell válnia. Vagyis, a különböző intézmények, a párt, az állam, a társadalmi szervek, a politika és a lakosság viszonya, munkamegoszlása megújításra vár. Az emberi civilizáció fejlődésének természetes velejárója, hogy minden jelentős társadalmi réteg és csoport sajátos érdekeinek kifejezésére és érvényesítésére törekszik, arra, hogy egyesületbe szerveződjék. A munkavállalóknak, nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a nőknek, a nagycsaládosoknak, a horgászoknak, nudistáknak, a bélyeg-, az érmegyűjtőknek, az állatbarátoknak, a környezetvédőknek, az újítóknak-feltalálóknak, a kisvállalkozóknak vannak sajátos érőkei, de nem mindig vannak hatásos érdekkifejező és -érvényesítő szervezetei. A korábban létrejött intézmények jobbára jelenleg is a centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igényeihez igazodnak. A meglévő szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelektálják, szintetizálják azokat. Valamennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kormányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekintegrálás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egyesületek sokszor egymás közt az államigazgatási apparátusnál megnyugtatóbban tisztázhatnák egymást érintő keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürokratizmus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól, így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igényeivel s ezért nem élvezhetik annak bizalmát, támogatását. Döntéseikben egyébként is túlteng a taktikázás, az egzisztenciális megfontolás, jobbára a hatalmi centrumok elvárásaihoz igazodnak. E központok fogadóképessége pedig saját belátásuktól függ mindaddig, amíg a hatalom megosztására és korlátozására nem kötelezi őket törvényi szabályozás. Az állampolgárok széles köre a társadalmi berendezkedést akkor ismeri el igazságosnak, ha megfelelően kifejezheti érdekeit, ha aktív részese lehet a döntéselőkészítésnek. A társadalmi kontrolltól mentes hivatalok viszont többnyire okvetetlenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szervezett fellépésében, s igyekeznek politikai, jogi eszközökkel meggátolni hatalmuk korlátozását. A szakmai ismeretek, a felkészültség hiányára, esetenként politikai veszélyekre hivatkozva megnehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk elbizonytalanodása is részben az irányítás, a végrehajtás merev elhatárolásából, a különböző szintek bürokratikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és visszacsatolások hiányából következik. Az itemizáltság, a túlhajtott, nyers anyagi érdek, a máról holnapra élés, a háttérbe szorított köztulajdonosi jog, az alacsony tőkehatékonyság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerülőutak legalábbis megnehezítik a valós érdekek — így a hosszú távú, a közösségi ihletésű és más értékközpontú hajtóerők — felszínre kerülését, érvényesülését. Senki nem hiheti, hogy a felismerést követően rendeleti úton, azonnal átalakítható a politikai mechanizmus. Szerencsére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az országgyűlés, a kormányzati munka korszerűsítése. Az országos pártértekezlet döntései nyomán elkezdődött a személyi konzekvenciák levonása , az országos központok élén. Ennek következetes végigvitele, az új demokratikus politikai intézményrendszer kiépítése — tehát a tennivalók java — azonban még megoldásra vár. Kovács József