Fejér Megyei Hírlap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-20 / 302. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1988. DECEMBER 20. KEDD Perkáta nyugalomra vágyik Senki nem hívott Perkátára. Ezt azért fontos leírnom, mert sokan leplezetlen rosszindulattal szegezték nekem a kérdést: ki hívta ide magát? A vendégszeretet ezen megcsappanására magyarázatot ad az az eset, amiért odamentem. A falu termelőszövetkezetének nyugdíjas elnöke nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni „azokkal a csibészekkel”. Az asztal: a szeptember 16-i tsz-közgyűlés elnöki asztala. Akikkel nem hajlandó melléülni: a községi pártbizottság titkára és a tsz volt elnökhelyettese, akit azon a gyűlésen elnöknek választottak. A volt elnök, Magyar Lajos még csak 56 éves. A nyáron ment nyugdíjba, korengedménnyel — saját kérésére. Kicsit sántít a jobb lábára, két éve súlyos műtéten esett át, de nem ezért kérte a nyugdíjat. Megfontoltan, nyugodtan beszél, a tekintélyhez szokott emberek méltóságával. — Amikor huszonkét évvel ezelőtt elnöknek választottak engem, itt, Perkátán, sokan azt mondták hogy egy kiló sót sem eszek meg a faluban, máris mennem kell. Vagyis: legfeljebb egy évet adtak nekem. Nagyon rosszul állt akkor a Magyar—Kínai Barátság Termelőszövetkezet. Mellesleg: éppen a mostani elnök apja volt az elődöm . .. Az első négy év nagyon nehéz volt, de talpraálltunk, azóta nem lett veszteséges a tsz, a tavalyi évet 18 millió forint tartalékkal zártuk. A falu mai párttitkára jó tíz évvel ezelőtt, fiatal, törekvő emberként került a kezem alá. Nemsokára állattenyésztési főágazatvezető lett, elégedett voltam vele. Jó barátságba is kerültünk, itt lakik, két házzal odébb. Hanem az eredmények egy idő után elmaradtak a brojlercsirke-tenyésztés nálunk talán menthetetlenül veszteségessé vált, sűrűn hullottak a szarvasmarhák is. Egy-egy anyagkocát papír nélkül vittek el a telepről, háztáji hizlalásra, fel is kellett jelentenem őket. Jegyzőkönyvet rak elém. A Fejér Megyei TESZÖV utóbbi három évet vizsgáló jelentései szerint a baromfitenyésztés valóban menthetetlennek tűnik Perkátán és válságban van a szarvasmarha-tenyésztés is. Ennek oka a jegyzőkönyvben így áll: ..az állatelhullás a megyei átlagnak kétszerese. Megszüntetésére a vizsgált években nem történt intézkedés”. Az iratok között van a dunaújvárosi ügyészség határozata is, amelyben lezárja a vizsgálatot az anyakoca-ügyben, mivel a feltételezett lopás és a bejelentés között majdnem két év telt el, mivel leltárhiány nem mutatkozik, és mert a felsorakoztatott tanúk vallomása is bizonytalan, a bűncselekmény nem bizonyítható. — No, hát megértheti miért nem akartam én tovább tsz-elnök lenni azután, hogy idén áprilisban ezt az embert választották a községi pártbizottság titkárává! Ha a pártnak ez kell. Tessék, én nem dolgozom se vele, se a barátjával, a volt helyettesemmel! A volt helyettes, a mai elnök, Czinger Imre azon a bizonyos szeptemberi közgyűlésen egyetlen szavazattal kapott többet a szükségesnél. De nem ezért van most nagy gondban, még csak nem is jövetelem nyomasztja bár annak sem örül kifejezetten. — Hagyni kellene ezeket az ügyeket, más dolgunkgondunk van most, minek felhánytorgatni a múltat? Én nem akarok bántani senkit, lezártam magamban a történteket. A tsz viszont körülbelül huszonhétmilliós veszteséget szenvedett az idei, a környékén példátlan aszály miatt, nem tudom hogyan fogjuk kigazdálkodni, ha sikerül egyáltalán... Mondom, nem akarunk mi háborút a volt elnökkel. Ha haragszik, az ő dolga. Nem akarjuk mi kitenni a szolgálati lakásból sem, pedig van hová mennie, háromszobás lakása áll Fehérváron ... — Abban most a lánya lakik. — A tsz viszont szakemberhiánnyal küzd, csak két lakásunk áll üresen, s legalább féltucat ember kellene nagy hirtelen. Felszólítottuk az elnököt, hogy nyilatkozzon, meddig akarja használni. Szabadkozik, rengeteg a munka, most is éppen egy leendő szakemberrel tárgyal. Bakos Imre, a perkátai pártbizottság titkára nem szabadkozik. Sebesen sorolja a történteket, a maga szempontjából. — Tudja hogy a volt elnök, enyhén szólva, nem szíveli? — kérdezem. — Ez kölcsönös, evvel a dolog el van intézve — ránt egyet a vállán. — Ma sem értem, hogy miért haragudott meg rám, évekig összejártunk, családosan, jóbarátok voltunk. Ha nem szeret, hát nem szeret, megvannak nekem a magam barátai, sokan állnak mögöttem a faluban! Ami az állatelhullásokat illeti: két ember teheti tönkre az állattenyésztést: az ágazatvezető, meg az elnök. És én az elnök nélkül tehetetlen vagyok. Márpedig az utóbbi három évben egyetlen elképzelésemhez sem kaptam tőle támogatást! Ott áll ,az új t istálló is befejezetlenül. . . — A volt elnök arra hivatkozik, hogy ha maga lakhat szolgálati lakásban, akkor neki is joga van abban lakni, akár élete végéig ... — Rossz a hivatkozási alapja. Ugyanis én nemcsak a községi pártbizottság titkára vagyok, hanem a tsz egyik alapszervezetének titkára is. Jogviszonyban állok tehát a szövetkezettel. Megmondom én, mi a baj! Az elnök hozzászokott, hogy huszonkét éven át az ő akarata érvényesült a faluban. Senki nem mert ellentmondani neki. Hát én szembeszálltam vele, amikor tolvajnak akart beállítani ... — Nem volt szabálytalan, amit csinált? — Később bizonylatoltuk a szállítást, az igaz, kaphatunk is érte fegyelmi megrovást én is, a mostani elnök is. Szóval, én szembeszálltam vele, amikor a becsületembe akart gázolni. Ha meg akart szabadulni tőlem, miért nem a gazdasági munkámra hivatkozott? Elküldözött ő már innen négy-öt embert, ebből a beosztásból. Minden rossz szakemberek lettek volna? Másutt nagyon jól megállják a helyüket. — Egyik sem főállattenyésztőként dolgozik... — Akkor is. A vizsgálat tisztázott, javasoltak párttitkárnak, meg is választottak. Nem az elnök győzött. Vesztett. Nem tud veszíteni. .. De ez a múlt fátylat rá. — Jó néhány emberrel beszéltem, aki szeretné, ha visszahoznák a régi elnököt ... — Legfeljebb öt ilyen ember van a faluban! — Annál azért több. — De száznál semmiképp se több! Ebben maradunk, és elköszönök. A tsz-nek egyébként körülbelül háromszáz tagja van. Valóban erősen megosztott a tagság, a régi elnököt visszavárókat ki tíz százaléknyira, ki a többségre becsüli. Az elnökválasztó közgyűlésen, bár bejelentette, hogy semmiképpen se jön vissza a nyugdíjból, két szavazatot kapott. Bakos Imrére, aki szintén elmondta ott, hogy nem vállalja a jelölést, hetvennél több szavazat esett. Magyar Lajosnak ismét elfelhősödik az arca, amikor utódai kerülnek szóba. — Én a szövetkezetért aggódom, azért a színvonalért, amit a tagság húszévi kemény munkával elért. Azt nem tudják ezek lenyelni, hogy engem még mindig,elnökinek szólítanak a faluban. Márpedig nincs mit tenni, én elnök leszek itt amíg élek. És maradok! Semmi okom nekem menekülni a faluból! A perkátai tanácselnök, Radeczky György, korban is (negyvenéves), tisztségben is társa az új párttitkárnak, tsz-elnöknek, a tanácselnököt is nemrég választották. — Nem értem Magyar Lajost — mondja. — Hatvanéves koráig tsz-elnök lehetett volna, senkinek eszébe se jutott kikezdeni őt, eredményei megingathatatlanná tették a pozícióját, önként mondott le, senki sem kérte erre, legkevésbé az utódja, akit, állítom, úgy ért az elnökség, mintha kétszer arculvágták volna, nem volt rá felkészülve. Hát akkor a régi elnök miért folytat hadjáratot ellene, ellenük? Tudja, mi van itt a faluban? Az asszonyok perlekednek csak igazán, az utcán, a boltokban, hozzák-viszik a híreket amiknek a fele sem igaz ... Majdnem úgy néz ki a helyzet, hogy mindenki átkoz mindenkit. Engem például az elődöm, aki a fejébe vette, hogy miattam nem vásárolhatta meg a frissen felújított szolgálati lakását. Nézze, nekünk, újonnan választottaknak, egy az érdekünk: hagyjanak bennünket dolgozni, hogy bizonyíthassunk. Ebben a faluban évekig nem beszélt egymással a tsz-elnök és a tanácselnök, a két meghatározó ember, mert féltékenyek voltak egymásra. Persze a község látta a kárát! Most ennek vége, végre. Csoda, hogy Perkáta nyugalomra vágyik? Pekarek János ■AivnAi• [SZÉP A PULYKA! Mától 4—5 kg-os, mirelit GIGANT PULYKÁT 80 Ft/kg-os, csütörtöktől mirelit CSIRKECOMBOT 100 Ft/kg helyett 85 Ft/kg-os áron KÍNÁLUNK! 25 164 Gazdaság- és társadalompolitika A kereskedelmi bankok bővülő tevékenysége A kereskedelmi bankok január 1-jétől átveszik a Magyar Nemzeti Banktól a határidős deviza adás-vételi üzletágat. Ezt a szolgáltatást a Magyar Nemzeti Bank 1985 júliusában vezette be a külkereskedelemmel foglalkozó gazdálkodó szervezetek részére, azzal a céllal, hogy az érintett vállalatok, szövetkezetek devizaügyleteiknél az árfolyamkockázatot mérsékelhessék. A bankrendszer reformjával azonban megteremtődött a feltétele annak hogy ezt a tevékenységet a kereskedelmi bankok átvállalhassák a központi banktól. Január 1- jétől a Magyar Nemzeti Bank ilyen ügyleteket már csak a határidős üzletkötésre jogosult kereskedelmi bankokkal köt. A vállalatok továbbiakban határidős deviza adás-vételi ügyleteikkel kapcsolatban a kereskedelmi bankokhoz fordulhatnak. Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája alakult Budapesten hétfőn megalakult a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Az FSZDL a független szakszervezetek szabad együttműködésének fóruma, pártoktól és felettes szakszervezeti központoktól független, a szakszervezeti szolidaritás jegyében jött létre. Célja, hogy állandó fórumot és kereteket biztosítson az együttműködésnek, egymás kölcsönös támogatásának a közösen elfogadott célok együttes képviseletének. Támogatja újabb független szakszervezetek megalakulását. Alapítói a Humanitás Demokratikus Gyógypedagógiai Szakszervezet, a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Csatlakozási szándékát fejezte ki a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Az FSZDL nyitott minden olyan együttműködés irányában, amely nem csorbítja a részvevők önállóságát. Tagja lehet minden független szakszervezet, amely az alapelveit elfogadja. Az FSZDL közös akció kezdeményezését határozta el a Munka Törvénykönyve tervezett — a szakszervezeti jogokat szerintük csorbító módosítása, valamint a készülő sztrájktörvény ellen. Az alakuló ülésen üdvözölte és támogatásáról biztosította a hétfői pedagógusdemonstráció részvevőit. (MTI) Szövetségi közgyűlés Elmúlt négyévi munkáját összegezte a hétvégén Eszéken megtartott közgyűlésén a horvátországi Magyarok Szövetsége. Az előterjesztett beszámoló hangoztatta hogy a szövetség eredményesen teljesítette fő feladatát, a drávaközi és a szlavóniai magyarság művelődési életének szervezését. Kiemelte, hogy az utóbbi években növekszik a magyarul tanuló diákok száma ezen a vidéken. Megerősödött a pélmonostori magyar tannyelvű középiskolai központ, amelynek most már vajdasági tanulói is vannak. NÉHÁNY FENYŐ Mikor e sorokat írtam—írom—, még nem tudom, milyen lesz az idei karácsony. (Szegény.) A színét sem sejthetem. Fekete? Fehér? Oly szűk a választék, jósolhatnék akár, ha az időjósokat nem is, de magam kipróbálandó. Igazán csak az fáj, hogy olyan időket élünk, amikor azt se lehet tudni, lesz-e egyáltalán Karácsony. Valószínűbb, hogy lesz. Ugyanis postásunk már elhelyezte rádikónkban karácsonyi és újévi üdvlapját, s e postásnak költői neve van: Nagy László. A költők, a költők nevét viselők nem tévedhetnek e honban. Szóval: karácsony. A szóval, a szókkal itt nem megyünk semmire. Nem új keletű baj ez. Az ünnepet hol az állam, hol az egyház rendeli el, a nép kap az alkalmon, és „ünnepel”. Ez az ünnep, a karácsony mégis, valahogy, más. E napokon a pápista az anyaggá izmosult szeretettel foglalkozik, s elhal erején, a nem hívő szerettei körében lórázza lábát, de felállva énekli el a Mennyből az angyalt. E napra régtől és sokan készülünk. E nap a szeretet ünnepe, és a családé, mert születni és nevelkedni csak családban érdemes. — Haszontalankodó a gondolat, de elűzhetetlen: ki lett volna Jézusból, ha József sokat iszik, Mária idegeire megy, mire Mária. .. a kisded állami gondozásba kerül. .. Hittünk volna-e így is neki ? Szóval, a születés. A szeretet megszületése. Nem lesz itt semmi csattanó. Valami mégis ki fog kerekedni. Talán egy dallam, egy ünnepi ének. — Reménykedjünk. Ünnepeli igazán csak a gyerekek tudnak. (Talán mert ők vannak legközelebb a születéshez?) Mert az ünnep a várakozással, a nincstelenséggel kezdődik, hiszen az ünnepre várni kell, s az ünnepbe mindenünket bele kell adnunk, egész addigi életünket, sőt, számvetéseink ferdén beeső fényében még a jövőnk egy darabját is. S mindezt egyetlen napon, egyetlen órán! És épp azok előtt, azok körében, akik legközelebb állnak, élnek hozzánk. A család, a szeretteink színe előtt, ha vannak még ilyenek. (Vannak. Keressük fel őket!) Nem csoda, ha oly sokan az egyszeri alkalom felelőssége elől az ital elé futnak, hogy az aztán mint valami lusta tehervonat, elüsse őket, s ott feküdjenek kiterülve, ellebegve, mocsokba hengergetetten. . . Akkor inkább a köznapok. A gyerekek... Ők az igazán várakozók, a valódi nincstelenek. Csak az van nekik, amit álmodnak maguknak — még hányat kell aludnunk? — és csak tőlünk remélhetnek bármit, bármennyire is hisznek az ajándékhozó angyalokban. ..– mi, persze, angyalkodunk. Cseppet sem angyalhoz illő kéjjel nyújtjuk a várakozás idejét, énekeltetjük őket, neveljük őket az utolsó utáni pillanatig, a csengettyűszóig, minden pillanat kín és gyönyör a számukra, nekünk csak a nyers hatalom jut, hogy adhatunk, hogy angyalkodhatunk. Nálunk, a kertben áll két fenyő. Kettő, az már majdnem néhány. Nem is jó szó ide az, hogy áll. Inkább: él. Sőt: nő. Mert egyfolytában nőnek. Már magasabbak, mint a házunk. Ha elgondolom, hogy így karácsonytájt hány ezer ekkora fenyő hal hőhalált a lakótelepeken, a putrikban, a villákban, elszomorodom, előre. De mi is veszünk egyet. A pénz semlegesíti a fahalálhoz súrlódó érzelmeinket. A kertben álló fenyők belátnak hozzánk, elsírathatják fölcicomázott rokonukat. A karácsonyfák földíszítve halnak meg. De legalább a két kinti. .. az él. Már nem díszítjük föl őket, mint kiskorukban. El se érnénk a csúcsukat. A gallyakat se nagyon. Kinőttek a kezünk alól. Ahogy majd a gyerekeink is. Ha nem lesz nagyon hideg, majd kimegyünk a kertbe, és elénekeljük nekik is azt a kevés karácsonyi dalt, amit tudunk. Igen, egy dallam. Egy ünnepi ének. Ennyit ígérhetünk. Apáti Miklós Nagyobb kockázatot kell vállalniuk Kisszövetkezeti konferencia A kisszövetkezetek helyzete és jövője címmel rendezett hétfőn konferenciát a Reform, s Management Center Kisszövetkezet a Budapest Kongresszusi Központban. A tanácskozáson Pulai Miklós miniszterhelyettes, a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság elnökhelyettese, a Világbank magyarországi kormányzója bevezető előadásában az import- és a bérszabályozás liberalizálásáról tartott tájékoztatót és felvázolta a jövő évi várható gazdasági folyamatokat. Mint mondta, jövőre az eddiginél kiélezettebb verseny várható, s ennek eredményeképpen megkezdődik egy erőteljesebb differenciálódási folyamat. Bár a vállalkozók nagyobb lehetőséget kapnak az eddigieknél, arra számítaniuk kell, hogy befektetéseik során az eddigieknél is nagyobb kockázatot kell vállalniuk mert a kiépítendő piacgazdaság szigorúbb követelményeket támaszt munkájuk iránt. Az import és a bér liberalizálása ugyanis csak az első lépés egy valódi piacgazdaság kiépítéséhez, s egyelőre hiányzik egy lényeges , elem: a tulajdonosi érdekek megfelelő érvényre juttatása. A kisszövetkezeteknek már a közeljövőben újra kell értékelniük helyzetüket, hiszen a január 1-jétől életbe lépő társasági törvény hatására ehhez a szervezeti formához szinte semmiféle előny nem járul. Felhívta a figyelmet: a kisszövetkezeteknek számítaniuk kell arra, hogy a nagyvállalatok versenyképességük növelése érdekében harcot indítanak a kiváló szakemberek megszerzéséért. Mivel a vállalkozások szerepe általában megnő a gazdaságban, fel kell készülni arra, hogy a kisvállalkozók eddigi előnyös helyzete relatíve romlik. Lendvai István, az OKISZ főtitkára arról tájékoztatta a részvevőket, hogy az OKISZ, amely a hagyományos szervezeti formában működő szövetkezetek mellett a kisszövetkezetek érdekvédelmi érdekképviseleti szervezete is, tárgyalásokat folytat a kormányzattal a vagyonérdekeltség jelenlegi problémáinak mihamarabbi megoldásáról. A szövetkezeti törvény mostanra korszerűtlenné vált, a közösen felhalmozott vagyon oszthatatlansága és így elidegeníthetetlensége immár gátja a továbbfejlődésnek. A tagok nem érzik a tulajdonhoz való kötődést. Az OKISZ olyan javaslatot dolgozott ki, amelynek lényege, hogy a kollektíva maga döntse el: a közösség vagyonából mekkora hányad az osztható, illetőleg az oszthatatlan rész. (MTI) 3. OLDAL