Fejér Megyei Hírlap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1988. DECEMBER 20. KEDD Perkáta nyugalomra vágyik Senki nem hívott Perkátá­­ra. Ezt azért fontos leírnom, mert sokan leplezetlen rossz­­indulattal szegezték nekem a kérdést: ki hívta ide magát? A vendégszeretet ezen meg­csappanására magyarázatot ad az az eset, amiért oda­mentem. A falu termelőszövetkeze­tének nyugdíjas elnöke nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni „azokkal a csibészek­kel”. Az asztal: a szeptember 16-i tsz-közgyűlés elnöki asz­tala. Akikkel nem hajlandó melléülni: a községi pártbi­zottság titkára és a tsz volt elnökhelyettese, akit azon a gyűlésen elnöknek választot­tak. A volt elnök, Magyar La­jos még csak 56 éves. A nyá­ron ment nyugdíjba, koren­gedménnyel — saját kérésé­re. Kicsit sántít a jobb lá­bára, két éve súlyos műtéten esett át, de nem ezért kérte a nyugdíjat. Megfontoltan, nyugodtan beszél, a tekintélyhez szo­kott emberek méltóságával. — Amikor huszonkét évvel ezelőtt elnöknek választottak engem, itt, Perkátán, sokan azt mondták hogy egy kiló sót sem eszek meg a faluban, máris mennem kell. Vagyis: legfeljebb egy évet adtak ne­kem. Nagyon rosszul állt ak­kor a Magyar—Kínai Barát­ság Termelőszövetkezet. Mel­lesleg: éppen a mostani el­nök apja volt az elődöm . .. Az első négy év nagyon ne­héz volt, de talpraálltunk, azóta nem lett veszteséges a tsz, a tavalyi évet 18 millió forint tartalékkal zártuk. A falu mai párttitkára jó tíz évvel ezelőtt, fiatal, tö­rekvő emberként került a kezem alá. Nemsokára állat­­tenyésztési főágazatvezető lett, elégedett voltam vele. Jó barátságba is kerültünk, itt lakik, két házzal odébb. Ha­nem az eredmények egy idő után elmaradtak a brojler­­csirke-tenyésztés nálunk ta­lán menthetetlenül veszte­ségessé vált, sűrűn hullottak a szarvasmarhák is. Egy-egy anyagkocát papír nélkül vit­tek el a telepről, háztáji hiz­lalásra, fel is kellett jelente­nem őket. Jegyzőkönyvet rak elém. A Fejér Megyei TESZÖV utób­bi három évet vizsgáló je­lentései szerint a baromfite­nyésztés valóban menthetet­lennek tűnik Perkátán és válságban van a szarvasmar­ha-tenyésztés is. Ennek oka a jegyzőkönyvben így áll: ..az állatelhullás a megyei átlagnak kétszerese. Meg­szüntetésére a vizsgált évek­ben nem történt intézkedés”. Az iratok között van a duna­újvárosi ügyészség határoza­ta is, amelyben lezárja a vizsgálatot az anyakoca-ügy­ben, mivel a feltételezett lo­pás és a bejelentés között majdnem két év telt el, mi­vel leltárhiány nem mutat­kozik, és mert a felsorakoz­tatott tanúk vallomása is bi­zonytalan, a bűncselekmény nem bizonyítható. — No, hát megértheti mi­ért nem akartam én tovább tsz-elnök lenni azután, hogy idén áprilisban ezt az em­bert választották a községi pártbizottság titkárává! Ha a pártnak ez kell. Tessék, én nem dolgozom se vele, se a barátjával, a volt helyette­semmel! A volt helyettes, a mai el­nök, Czinger Imre azon a bi­zonyos szeptemberi köz­gyűlésen egyetlen szavazat­tal kapott többet a szüksé­gesnél. De nem ezért van most nagy gondban, még csak nem is jövetelem nyo­masztja bár annak sem örül kifejezetten. — Hagyni kellene ezeket az ügyeket, más dolgunk­­gondunk van most, minek felhán­ytorgatni a múltat? Én nem akarok bántani senkit, lezártam magamban a tör­ténteket. A tsz viszont körül­belül huszonhétmilliós vesz­teséget szenvedett az idei, a környékén példátlan aszály miatt, nem tudom hogyan fogjuk ki­gazdálkodni, ha si­kerül egyáltalán... Mondom, nem akarunk mi háborút a volt elnökkel. Ha haragszik, az ő dolga. Nem akarjuk mi kitenni a szolgá­lati lakásból sem, pedig van hová mennie, háromszobás lakása áll Fehérváron ... — Abban most a lánya la­kik. — A tsz viszont szakem­berhiánnyal küzd, csak két lakásunk áll üresen, s lega­lább féltucat ember kellene nagy hirtelen. Felszólítottuk az elnököt, hogy nyilatkoz­zon, meddig akarja használ­ni. Szabadkozik, rengeteg a­ munka, most is éppen egy leendő szakemberrel tárgyal. Bakos Imre, a perkátai pártbizottság titkára nem szabadkozik. Sebesen sorolja a történteket, a maga szem­pontjából. — Tudja hogy a volt el­nök, enyhén szólva, nem szí­veli? — kérdezem. — Ez kölcsönös, evvel a dolog el van intézve — ránt egyet a vállán. — Ma sem értem, hogy miért haragudott meg rám, évekig összejár­­tunk, családosan, jóbarátok voltunk. Ha nem szeret, hát nem szeret, megvannak ne­kem a magam barátai, sokan állnak mögöttem a faluban! Ami az állatelhullásokat il­leti: két ember teheti tönkre az állattenyésztést: az ága­zatvezető, meg az elnök. És én az elnök nélkül tehetetlen vagyok. Márpedig az utóbbi három évben egyetlen elkép­zelésemhez sem kaptam tőle támogatást! Ott áll ,az új t is­­­tálló is befejezetlenül. . . — A volt elnök arra hivat­kozik, hogy ha maga lakhat szolgálati lakásban, akkor neki is joga van abban lakni, akár élete végéig ... — Rossz a hivatkozási alapja. Ugyanis én nemcsak a községi pártbizottság titká­ra vagyok, hanem a tsz egyik alapszervezetének titkára is. Jogviszonyban állok tehát a szövetkezettel. Megmondom én, mi a baj! Az elnök hoz­­zá­szokott, hogy huszonkét éven át az ő akarata érvé­nyesült a faluban. Senki nem mert ellentmondani neki. Hát én szembeszálltam vele, amikor tolvajnak akart beál­lítani ... — Nem volt szabálytalan, amit csinált? — Később bizonylatoltuk a szállítást, az igaz, kapha­tunk is érte fegyelmi megro­vást én is, a mostani elnök is. Szóval, én szembeszáll­­tam vele, amikor a becsüle­tembe akart gázolni. Ha meg akart szabadulni tőlem, miért nem a gazdasági mun­kámra hivatkozott? Elkül­dözött ő már innen négy-öt­ embert, ebből a beosztásból. Minden rossz szakemberek lettek volna? Másutt nagyon jól megállják a helyüket. — Egyik sem főállatte­nyésztőként dolgozik... — Akkor is. A vizsgálat tisztázott, javasoltak párttit­­kárnak, meg is választottak. Nem az elnök győzött. Vesz­tett. Nem tud veszíteni. .. De ez a múlt fátylat rá. — Jó néhány emberrel be­széltem, aki szeretné, ha visszahoznák a régi elnö­köt ... — Legfeljebb öt ilyen em­ber van a faluban! — Annál azért több. — De száznál semmiképp se több! Ebben maradunk, és elkö­szönök. A tsz-nek egyébként körülbelül háromszáz tagja van. Valóban erősen meg­osztott a tagság, a régi elnö­köt visszavárókat ki tíz szá­zaléknyira, ki a többségre becsüli. Az elnökválasztó közgyűlésen, bár bejelentette, hogy semmiképpen se jön vissza a nyugdíjból, két sza­vazatot kapott. Bakos Imré­re, aki szintén elmondta ott, hogy nem vállalja a jelölést, hetvennél több szavazat esett. Magyar Lajosnak ismét el­­felhősödik az arca, amikor utódai kerülnek szóba. — Én a szövetkezetért ag­gódom, azért a színvonalért, amit a tagság húszévi ke­mény munkával elért. Azt nem tudják ezek lenyelni, hogy engem még mindig­­,el­nökinek szólítanak a falu­ban. Márpedig nincs mit ten­ni, én elnök leszek itt amíg élek. És maradok! Semmi okom nekem menekülni a faluból! A perkátai tanácselnök, Radeczky György, korban is (negyvenéves), tisztségben is társa az új párttitkárnak, tsz-elnöknek, a tanácselnö­köt is nemrég választották. — Nem értem Magyar La­jost — mondja. — Hatvan­éves koráig tsz-elnök lehe­tett volna, senkinek eszébe se jutott kikezdeni őt, ered­ményei megingathatatlanná tették a pozícióját, önként mondott le, senki sem kérte erre, legkevésbé az utódja, akit, állítom, úgy ért az el­nökség, mintha kétszer ar­­culvágták volna, nem volt rá felkészülve. Hát akkor a régi elnök miért folytat hadjára­tot ellene, ellenük? Tudja, mi van itt a falu­ban? Az asszonyok perleked­nek csak igazán, az utcán, a boltokban, hozzák-viszik a híreket amiknek a fele sem igaz ... Majdnem úgy néz ki a helyzet, hogy mindenki átkoz mindenkit. Engem pél­dául az elődöm, aki a fejébe vette, hogy miattam nem vá­sárolhatta meg a frissen fel­újított szolgálati lakását. Nézze, nekünk, újonnan vá­lasztottaknak, egy az érde­künk: hagyjanak bennünket dolgozni, hogy bizonyíthas­sunk. Ebben a faluban éve­kig nem beszélt egymással a tsz-elnök és a tanácselnök, a két meghatározó ember, mert féltékenyek voltak egy­másra. Persze a község látta a kárát! Most ennek vége, végre. Csoda, hogy Perkáta nyugalomra vágyik? Pekarek János ■AivnAi• [SZÉP A PULYKA! Mától 4—5 kg-os, mirelit GIGANT PULYKÁT 80 Ft/kg-os, csütörtöktől mirelit CSIRKECOMBOT 100 Ft/kg helyett 85 Ft/kg-os áron KÍNÁLUNK! 25 164 Gazdaság- és társadalompolitika A kereskedelmi bankok bővülő tevékenysége A kereskedelmi bankok január 1-jétől átveszik a Magyar Nemzeti Banktól a határidős deviza adás-véte­li üzletágat. Ezt a szolgáltatást a Ma­gyar Nemzeti Bank 1985 jú­liusában vezette be a kül­kereskedelemmel foglalko­zó gazdálkodó szervezetek részére, azzal a céllal, hogy az érintett vállalatok, szö­vetkezetek devizaügylete­iknél az árfolyamkockáza­tot mérsékelhessék. A bankrendszer reformjával azonban megteremtődött a feltétele annak hogy ezt a tevékenységet a kereskedel­mi bankok átvállalhassák a központi banktól. Január 1- jétől a Magyar Nemzeti Bank ilyen ügyleteket már csak a határidős üzletkötés­re jogosult kereskedelmi bankokkal köt. A vállalatok továbbiakban határidős de­viza adás-vételi ügyleteik­kel kapcsolatban a kereske­delmi bankokhoz fordul­hatnak. Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája alakult Budapesten hétfőn meg­alakult a Független Szak­­­szervezetek Demokratikus Ligája. Az FSZDL a füg­getlen szakszervezetek sza­bad együttműködésének fó­ruma, pártoktól és felettes szakszervezeti központok­tól független, a szakszer­vezeti szolidaritás jegyében jött létre. Célja, hogy ál­landó fórumot és kereteket biztosítson az együttműkö­désnek, egymás kölcsönös támogatásának a közösen elfogadott célok együttes képviseletének. Támogatja újabb független szakszer­vezetek megalakulását. Alapítói a Humanitás Demokratikus Gyógypeda­gógiai Szakszervezet, a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet és a Tudomá­nyos Dolgozók Demokrati­kus Szakszervezete. Csat­lakozási szándékát fejezte ki a Pedagógusok Demok­ratikus Szakszervezete. Az FSZDL nyitott min­den olyan együttműködés irányában, amely nem csor­bítja a részvevők önállósá­gát. Tagja lehet minden független szakszervezet, amely az alapelveit elfo­gadja. Az FSZDL közös akció kezdeményezését határozta el a Munka Törvénykönyve tervezett — a szakszerveze­ti jogokat szerintük csorbí­tó­­ módosítása, valamint a készülő sztrájktörvény ellen. Az alakuló ülésen üdvözölte és támogatásáról biztosította a hétfői peda­gógusdemonstráció részve­vőit. (MTI) Szövetségi közgyűlés Elmúlt négyévi munkáját összegezte a hétvégén Eszé­ken megtartott közgyűlésén a horvátországi Magyarok Szövetsége. Az­­ előterjesztett beszá­moló hangoztatta hogy a szövetség eredményesen teljesítette fő feladatát, a dráva­közi és a szlavóniai magyarság művelődési éle­tének szervezését. Kiemel­te, hogy az utóbbi években növekszik a magyarul ta­nuló diákok száma ezen a vidéken. Megerősödött a pélmonostori magyar tan­nyelvű középiskolai köz­pont, amelynek most már vajdasági tanulói is van­nak. NÉHÁNY FENYŐ Mikor e sorokat írtam—írom—, még nem tudom, milyen lesz az idei karácsony. (Szegény.) A színét sem sejthetem.­­ Fekete? Fehér? Oly szűk a választék, jósolhatnék akár, ha az időjósokat nem is, de magam kipróbálandó. Igazán csak az fáj, hogy olyan időket élünk, amikor azt se lehet tudni, lesz-e egyáltalán Karácsony. Valószínűbb, hogy lesz. Ugyanis postásunk már elhelyezte rádikónkban karácsonyi és újévi üdvlapját, s e postásnak költői neve van: Nagy László. A költők, a költők nevét viselők nem tévedhetnek e honban. Szóval: karácsony. A szóval, a szókkal itt nem megyünk semmire. Nem új keletű baj ez. Az ünnepet hol az állam, hol az egyház rendeli el, a nép kap az alkalmon, és „ünnepel”. Ez az ünnep, a karácsony mégis, valahogy, más. E napokon a pápista az anyaggá izmosult szeretettel foglalkozik, s elhal erején, a nem hívő szerettei körében lórázza lábát, de felállva énekli el a Mennyből az an­gyalt. E napra régtől és sokan készülünk. E nap a szeretet ünnepe, és a családé, mert születni és nevelkedni csak családban érdemes. — Haszontalankodó a gondolat, de elűzhetetlen: ki lett volna Jézusból, ha József sokat iszik, Mária idegeire megy, mire Mária. .. a kisded állami gondozásba kerül. .. Hittünk volna-e így is neki ? Szóval, a születés. A szeretet megszületése. Nem lesz itt semmi csattanó. Valami mégis ki fog kerekedni. Talán egy dallam, egy ünnepi ének. — Reménykedjünk. Ünnepeli igazán csak a gyerekek tudnak. (Talán mert ők vannak legközelebb a születéshez?) Mert az ünnep a várakozással, a nincstelenséggel kezdődik, hiszen az ün­nepre várni kell, s az ünnepbe mindenünket bele kell adnunk, egész addigi életünket, sőt, számvetéseink ferdén beeső fényében még a jövőnk egy darabját is. S mindezt egyetlen napon, egyetlen órán! És épp azok előtt, azok körében, akik legközelebb állnak, élnek hozzánk. A csa­lád, a szeretteink színe előtt, ha vannak még ilyenek. (Vannak. Keressük fel őket!) Nem csoda, ha oly sokan az egyszeri alkalom felelőssége elől az ital elé futnak, hogy az aztán mint valami lusta tehervonat, elüsse őket, s ott feküdjenek kiterülve, ellebegve, mocsokba hengergetet­­ten. . . Akkor inkább a köznapok. A gyerekek... Ők az­ igazán várakozók, a valódi nincs­telenek. Csak az van nekik, amit álmodnak maguknak — még hányat kell aludnunk? — és csak tőlünk remélhetnek bármit, bármennyire is hisznek az ajándékhozó angyalok­ban. ..– mi, persze, angyalkodunk. Cseppet sem angyalhoz illő kéjjel nyújtjuk a várakozás idejét, énekeltetjük őket, neveljük őket az utolsó utáni pillanatig, a csengettyűszó­ig, minden pillanat kín és gyönyör a számukra, nekünk csak a nyers hatalom jut, hogy adhatunk, hogy angyal­­kodhatunk. Nálunk, a kertben áll két fenyő. Kettő, az már majd­nem néhány. Nem is jó szó ide az, hogy áll. Inkább: él. Sőt: nő. Mert egyfolytában nőnek. Már magasabbak, mint a házunk. Ha elgondolom, hogy így karácsonytájt hány ezer ekkora fenyő hal hőhalált a lakótelepeken, a putrikban, a villákban, elszomorodom, előre. De mi is veszünk egyet. A pénz semlegesíti a fahalálhoz súrlódó érzelmeinket. A kertben álló fenyők belátnak hozzánk, elsírathatják föl­­cicomázott rokonukat. A karácsonyfák földíszítve halnak meg. De legalább a két kinti. .. az él. Már nem díszítjük föl őket, mint kiskorukban. El se érnénk a csúcsukat. A gallyakat se nagyon. Kinőttek a kezünk alól. Ahogy majd a gyerekeink is. Ha nem lesz nagyon hideg, majd kime­gyünk a kertbe, és elénekeljük nekik is azt a kevés ka­rácsonyi dalt, amit tudunk. Igen, egy dallam. Egy ünnepi ének. Ennyit ígérhetünk. Apáti Miklós Nagyobb kockázatot kell vállalniuk Kisszövetkezeti konferencia A kisszövetkezetek helyze­te és jövője címmel rendezett hétfőn konferenciát a Re­form, s Management Center Kisszövetkezet a Budapest Kongresszusi Központban. A tanácskozáson Pulai Miklós miniszterhelyettes, a Gazdaságirányítási Konzul­tatív Bizottság elnökhelyet­tese, a Világbank magyaror­szági kormányzója bevezető előadásában az import- és a bérszabályozás liberalizálá­sáról tartott tájékoztatót és felvázolta a jövő évi várható gazdasági folyamatokat. Mint mondta, jövőre az eddiginél kiélezettebb verseny várha­tó, s ennek eredményeképpen megkezdődik egy erőtelje­sebb differenciálódási fo­lyamat. Bár a vállalkozók nagyobb lehetőséget kapnak az eddigieknél, arra számí­taniuk kell, hogy befekteté­seik során az eddigieknél is nagyobb kockázatot kell vál­lalniuk mert a kiépítendő piacgazdaság szigorúbb kö­vetelményeket támaszt mun­kájuk iránt. Az import és a bér liberalizálása ugyanis csak az első lépés egy valódi piacgazdaság kiépítéséhez, s egyelőre hiányzik egy lénye­ges , elem: a tulajdonosi ér­dekek megfelelő érvényre juttatása. A kisszövetkezeteknek már a közeljövőben újra kell ér­tékelniük helyzetüket, hi­szen a január 1-jétől életbe lépő társasági törvény hatá­sára ehhez a szervezeti for­mához szinte semmiféle előny nem járul. Fel­hívta a figyelmet: a kisszövetkeze­teknek számítaniuk kell arra, hogy a nagyvállalatok ver­senyképességük növelése ér­dekében harcot indítanak a kiváló szakemberek meg­szerzéséért. Mivel a vállalko­zások szerepe általában meg­nő a gazdaságban, fel kell készülni arra, hogy a kisvál­lalkozók eddigi előnyös hely­zete relatíve romlik. Lendvai István, az OKISZ főtitkára arról tájékoztatta a részvevőket, hogy az OKISZ, amely a hagyományos szer­vezeti formában működő szövetkezetek mellett a kis­szövetkezetek érdekvédelmi érdekképviseleti szervezete is, tárgyalásokat folytat a kormányzattal a vagyonérde­­keltség jelenlegi problémái­nak mihamarabbi megoldá­sáról. A szövetkezeti törvény mostanra korszerűtlenné vált, a közösen felhalmozott vagyon oszthatatlansága és így elidegeníthetetlensége immár gátja a továbbfejlő­désnek. A tagok nem érzik a tulajdonhoz való kötődést. Az OKISZ olyan javaslatot dolgozott ki, amelynek lé­nyege, hogy a kollektíva ma­ga döntse el: a közösség va­gyonából mekkora hányad az osztható, illetőleg az osztha­tatlan rész. (MTI) 3. OLDAL

Next