Fejér Megyei Hírlap, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
2. OLDAL HAT HÉT VALAMINT SZÁZ ÓRA HÁBORÚ UTÁN Fegyverszünet Irakban (Folytatás az I. oldalról) hadon kell engednie minden hadifoglyot, más országok állampolgárait, a kuvaiti foglyokat és tájékoztatást kell adnia minden földi és tengeri akna helyéről, típusáról. Iraknak végre kell hajtania valamennyi, az országra vonatkozó ENSZ-határozatot, beleértve azt, hogy érvényteleníti Kuvait bekebelezését, és el kell fogadnia az elvet, hogy kártérítéssel tartozik az agressziójával okozott károkért, veszteségekért. A koalíció felhívja az iraki kormányt: jelöljön ki katonai parancsnokokat, akik 48 órán belül találkoznak a szövetségesek képviselőivel, hogy megtegyék a tűzszünethez szükséges katonai intézkedéseket. Amerika kérni fogja az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását, hogy a testület gondoskodjék a háború befejezéséhez szükséges lépésekről. A támadó hadműveletek felfüggesztésének feltétele, hogy Irak nem tüzel a szövetséges csapatokra, és nem indít Scud-rakétákat egyetlen ország ellen sem. Amennyiben Irak bármely feltételt megsérti, a szövetséges csapatoknak szabadságukban áll újra felvenni a harcot. Bush hangoztatta, hogy a koalíciónak nem az iraki néppel, hanem vezetőikkel, mindenekelőtt Szaddám Huszeinnel volt viszálya; az iraki nép nem ellenség, nem törekszenek elpusztítására. A hadifoglyokkal jól bánnak, és várják a napot, amikor olyan vezetése lesz az országnak, amely kész békében élni szomszédaival - mondotta. Immár a jövőbe kell nézni, fejtette ki az amerikai elnök, és bejelentette, hogy James Baker külügyminiszter már a jövő héten a térségbe utazik, hogy - egyetértésben a szövetségesekkel - a békéről tanácskozzék. - A háború mögöttünk van, s előttünk a feladat, hogy potenciálisan történelmi békét teremtsünk - fejezte be beszédét az amerikai elnök. Az iraki haderők számára csütörtökön elrendelték a fegyverszünetet-jelentette helyi idő szerint 11.00 órakor (magyar idő szerint 9.00 órakor) a bagdadi rádió. Egy katonai szóvivőt idézve a hivatalos bagdadi rádiót közölte: miután az Egyesült Államok bejelentette, hogy a koalíció felfüggeszti a hadműveleteket, kiadták a parancsot, hogy az iraki haderők ne nyissanak többé tüzet. - Örülünk a katonai cselekmények beszüntetésének, hiszen ez megkíméli fiainkat és más emberi lényeket a vérontástól - fűzte hozzá a szóvivő. Az Öböl-háborúban résztvevő francia csapatok parancsnoka, Michel Rocquereoffre tábornok egy csütörtök reggeli rádiónyilatkozatában közölte, hogy a francia erők is végrehajtották a hadműveletek beszüntetésére szóló parancsot. A francia erők mélyen Irak területén belül állomásoznak, így a tábornok egyelőre óvatosságra intett. A francia katonai tájékoztatási szolgálat közlése szerint a csapatok továbbra is készültségben vannak, védelmi pozíciót foglaltak el. Valószínű, hogy az alakulat még jó néhány napig iraki területen marad, amíg létre nem jön a végleges megállapodás a tűzszünetről. A tájékoztatási szolgálat azt is bejelentette, hogy a francia légierő nem folytatja a bombatámadásokat, de felderítő repüléseket végez. A politikai pártok vezetői csütörtöki nyilatkozataikban egyöntetű helyesléssel fogadták a harcok beszüntetését, de általában arra figyelmeztettek, hogy most olyan békét kell teremteni, amely átfogóan rendezi a Közel-Kelet problémáit. A kormányon levő Szocialista Párt vezetősége már kora reggel nyilatkozatban fejezte ki megelégedését, és leszögezte, hogy „a jog győzelme után most olyan béke kell, amely mindenki számára igazságos és méltó lesz". John Major brit miniszterelnök nevében kiadott írásos nyilatkozattal köszöntötte csütörtök reggel a brit kormány a háború végét. Egyiptomi katona ad inni egy iraki hadifogolynak A háború nem ért véget Véget ért a háború - tudatják az örömhírt világszerte a médiák. Az iraki diktátor „kivonult” a megszállt Kuvaitból, a szövetségesek fegyverszünetet hirdettek, a felszabadító hadsereg katonáit rózsavízzel üdvözölték, a kis Öböl menti ország szó szerint felszabadultan mosolygó asszonyai. Minden adott tehát a happy endhez. Sajnos azonban, csak látszólag. Az elmúlt másfél hónap „kozmetikázott” hadijelentései és foghíjas kommentárjai végső soron hűen adták vissza az Öböl-háborúban történteket, hiszen a Szaddam Huszein praktikái nem jöttek be, a „szent háború” elmaradt és a szövetségesek haditechnikai fölénye döntőnek bizonyult a háború végkifejlete szempontjából. Azonban a háborús tapasztalatoktól függetlenül, mindenki tudja, hogy egy háború csak akkor ér igazán véget, amikor a haracoló felek békét kötnek. Sőt, azt is tudjuk, hogy egy háború jellegét általában az azt kiváltó okok határozzák meg. E két gondolat függvényében azonban már nem tűnik olyan egyértelmű befejezésnek az Öböl menti véres konfliktust lezárni tűnő fegyverszünet, mint ahogy a háború jellegét is a közel-keleti béke megteremtésének mikéntje teszi majd egyértelművé. A fegyverszünet bejelentését követően elhangzó első kommentárok jellemző eleme az, hogy a béke feltételeinek megfogalmazása már nem a Biztonsági Tanács, hanem a győztes háborúban résztvevő nagyhatalmak és a Szovjetunió hatáskörébe tartozik. Ez különben kiderült már Genscher német külügyminiszter szerdai beszédéből is, hiszen amint állította, a Nyugat és Közel-Keleten nem fog békét teremteni Moszkva nélkül, még kevésbé ellenében. Tehát ezek szerint úgy tűnik, újabb diktátum készül és mi, akiknek egész XX. századi története a nagyhatalmi döntések átkától terhes, igazán tudjuk, hogy az ily módon teremtett béke soha nem képes feloldani a feszültségeket, sőt mindig magában hordozza az újabb konfrontáció lehetőségét. Ugyanakkor a konkrét helyzetre vonatkoztatva a fenti igazságot, még azzal a ténnyel is számolnunk kell, hogy a Szaddam Huszein által meghirdetett „szent háborúban” való részvételt, a várható vereség tudatában visszautasító iszlám államok nem fogadják majd kitörő örömmel, hogy arab földön megint azok a keresztény nagyhatalmak diktáljanak, amelyeket alig két-három évtizede sikerült kiszorítani a térségből. A háború tehát még nem ért véget, s hogy valóban happy end lesz-e, az még a jövő kérdése. És nem is akármilyen kérdés ez, hiszen megválaszolásából messzemenő következtetéseket vonhatunk majd le saját régiónk jövőjét illetően is. SZABADKÁRA BEKÖSZÖNT A FÉLELEM A hír, hogy a múlt péntek este felrobbantották a szabadkai Szent Teréz székesegyház sekrestyéjét, mindenkit megrázott, hiszen ez a fajta terrorizmus a magyar kisebbségek ellen hangolt nacionalizmus, illetve sovinizmus egy teljesen új megnyilvánulási formáját képezi. Mivel a sajtóban megjelent információk meglehetősen szűkszavúak voltak, arra kértük Siflis Zoltán filmrendezőt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szabadkai alelnökét kommentálja lapunk olvasói számára az eseményeket. „A péntek esti tragikus kicsengésű események nagy rémületet és kellemetlen hangulatot eredményeztek, ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki elítéli a barbár merényletet. Kézzelfogható bizonyítéka ennek, az a közös közlemény amelyet a Horvátok Demokratikus Szövetsége, a Jugoszláv Párt és a Szerb Megújhodás Pártja is aláírt. Ami magát a merényletet illeti, annyit tudunk, hogy a robbantók valószínű nem akartak gyilkolni, hiszen abban az esetben a főbejárat közelében helyezték volna el a pokolgépet. Úgy véljük, hogy a tettes vagy tettesek meggondolatlan fiatalok lehettek, akik nem látták előre tettük következményeit. Különben Szabadkán nem volt jellemző a nemzetiségek közötti kemény konfrontáció, még a mitingek idején is igen megfontoltan viselkedett a lakosság. Nem érdektelen adalék, hogy a merénylet időpontjában a székesegyháztól mintegy százötven méternyire a magyar művelődési központban, a Népközben éppen VMDK bál volt, amelyen részt vett régi barátunk, Ispánovics István, az üggyel megbízott vizsgálóbíró is. Szerinte a templom faláról immár letörölt, cirilbetűs felirat („Halál a magyarokra”) nem hozható közvetlen kapcsolatba a robbantással, egyrészt azért mert a felirat régebbi eredetű volt, másrészt hasonló feliratokat gyakran olvashattunk korábban is. A város ma a szolidaritáskeresés állapotában van és ez mindenféleképp megnyugtató érzés, bár a robbantás Szabadkára is beköszöntött a félelem. Elekes András JÓ ÜGGYEL AZONOSULTUNK A Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata A Magyar Köztársaság kormánya nagy örömmel fogadta a Kuvait felszabadulásáról szóló bejelentést. Megkönnyebbüléssel és megelégedéssel nyugtázta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által adott felhatalmazás sikeres végrehajtása, a BT vonatkozó határozatainak Irakkal való elfogadtatása lehetőséget teremtett a hadműveletek felfüggesztésére. Bízik abban, hogy a most életbe lépő tűzszünet nyomán véglegesen lezárul az oly sok áldozatot követelő konfliktus, amelyért a felelősség azokra hárul, akik a nemzetközi jog alapelveit semmibe véve agresszió elkövetésébe hajszolták országukat. A Magyar Köztársaság kormánya ismételten leszögezi: az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai melletti magyar kiállás, az azokat végrehajtó nemzetközi erőknek nyújtott magyar támogatás a jó üggyel való azonosulást jelentette, és a legkevésbé sem irányult az iraki nép és annak érdekei ellen. Magyarország a továbbiakban is a kölcsönös előnyökre és érdekekre épülő jó kapcsolatokat kíván fenntartani a közel- és a közép-keleti régió minden államával. A rendelkezésére álló diplomáciai eszközökkel kész közreműködni abban, hogy csökkenjen a feszültség, erősödjék a kölcsönös bizalom és megértés. (MTI) A SZAÚDIAKTÓL VÁRUNK VÁLASZT Meddig marad a magyar orvoscsoport? A Szaúd-Arábiában dolgozó magyar egészségügyi kontingens megbízatása legfeljebb hat hónapra szól, de a Honvédelmi Minisztérium szeretné ha minél előbb hazatérnének - közölte az MTI érdeklődésére csütörtök reggel Keleti György ezredes, a tárca szóvivője. Elmondta: a háború befejeződésével azonban még nem ér véget a katonai gyógyító munka. A tárca most értesítést vár a szaúdi hatóságoktól, hogy meddig tartanak igényt a magyar szakemberekre. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991. MÁRCIUS 1. PÉNTEK Hatpárti nyilatkozat ■ A székesfehérvári vízdíj körül kialakult helyzet megváltoztatása érdekében a jelenlévő pártok, egyeztetve álláspontjukat, a következő határozatot hozták: 1. Az APEH pénzügyi vizsgálatában rögzített megállapítások tüneti kezeléseket javasolnak, melyek nem oldják meg a rendszerben lévő anomáliát, mely szerint a közbeékelődött - felesleges - üzemeltető a megye kárára biztosít kedvezőbb vízárat egy nagyobb térség számára. 2. A probléma egyetlen megoldását abban látják, hogy a Fejér megyei vízbázisból nyerhető vízfelhasználási rendszerét teljes egészében a megyei önkormányzat kezelésébe kell adni, vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába kerüljenek. Azonnali megoldásként a rendszer könyvjóváírással történő átadását követelik, mely csak így iktatja ki a lánckereskedelmet és ad lehetőséget a reális vízdíj kialakítására. 3. Fenti rendezést követően szükséges a termelői és lakossági vízdíj újramegállapítása. ÁJ..L?......... PDF [ ) MSZP SZDPZ KtIDP | .... . h Áf.... sth???. /jfr?.*. tjuot. .gulL| FIDESZ FKgP MDF-piac A bicskei szervezet az ALBAHÚS KFT.-vel közös MDF-piacot rendez március 1-jén (pénteken) a Piactéren, a Gazdabolt előtt. Parasztkolbász, velencei szalámi, angol- és kenyérszalonna, valamint egyéb füstölt árut kínálnak 30-40% kedvezménnyel. Szombaton reggel, Székesfehérváron a szokott helyen (a Sziget ABC mellett) ismét várja vásárlóit az MDF-piac. Az ALBAHÚS KFT. továbbra is 30-40% kedvezménnyel füstölthús-készítményeit ajánlja. Az alma 20 Ft-os termelői áron kerül értékesítésre, 3-4-5 pár zokni 100 Ft-os egységáron, OLCSÓBBAN MINT MÁSUTT. Az MDF székesfehérvári és megyei szervezete [ MDF PIAC Albánia: nem csak a szobrok dőlnek? Sorra dőlnek Albániában az egykor istennek számító Enver Hodzsa monumentális emlékművei - már a Balkán e déli csücskében sem hajlandóak rózsaszín szemüveget vagy szemellenzőt viselni az emberek. A múlt heti - halálos áldozatokkal is járó - zavargások nyomán kétséges, hogy egyáltalán megtarthatják-e a háború óta első szabad választásokat március végén. Nemcsak szobrok, élő emberek feje is hullott a napokban - bár szerencsére csak képletesen: az átalakult kormányban csak négyen maradhattak a helyükön, s távoznia kellett a kormányfőnek Adil Carcaninak, aki a „nagy vezért” is szolgálta. Az ország élete meglehetősen sivár, akárcsak Kelet-Európában az ötvenes években. Üresek az üzletek, katasztrófa körelben a gazdaság. S ezt - ha nem is hangoztatják -, de legalább elismerik Tiranában. Az egykor Sztálin nevét viselő dél-albániai Kucova olajfeldolgozó üzemében - akárcsak más ipari létesítményekben - gyakran üresen tátonganak az üzemanyag-ellátásra szolgáló csövek. Egy fiatal munkás például elmondotta: jó ha évente háromszor-négyszer dolgozhat hat hetet. Felesége nyelvtanárnő, 120 dollárnak megfelelő havi keresettel. Az árak ugyanakkor az égbe szöknek, s a kizárólag magánkereskedőknél kapható húsért például elkérnek 3 dollárnak megfelelő pénzt is, ami nagyjából az említett fiatal munkás és felesége napi jövedelmével egyenlő. A magánbazárok árulják az olasz import zöldséget, élelmiszert és ruhaneműt. Az állami üzletek képét csak az előttük - gyakran hiába - kígyózó sorok teszik „színesebbé”. Az olyan alapvető élelmiszereket, mint tejet, vajat és sajtot, csak jegyre lehet kapni. Az egyéni nyomorúságot természetesen megmagyarázza az állam sanyarú helyzete: a múlt évben harmadára csökkentek Albánia devizatartalékai, s az ország, mint egy korty vízre, úgy szomjazik a kölcsönökre. Egy kevés csurrant-cseppent a szomszédoktól - Görögország és Törökország nemrégiben összesen mintegy negyvenmillió dollárt adott, de ez vajmi kevés. Tirana szeretne csatlakozni a Nemzetközi Valutaalaphoz, de az Albán Munkapárt idézett vezetője szerint a Nyugat „gazdasági blokád alá vette Albániát”. A szegény embert persze az ág is húzza: a temérdek gond mellett katasztrófát sejtet az aszály is. Emellett az erőművek csökkenő termelése az energiaexport jövedelmének tekintélyes részétől is megfosztja a kis országot. Ilyen körülmények között a kommunista vezetésnek minden ékesszóló tehetségét össze kell szednie, hogy a március 31-re kiírt választásokig minél több embert állítson maga mögé. Úgy tűnik, helyzete nem reménytelen, hiszen az idősebbek, Hodzsa nemzedéke, de még a középkorosztálybeliek közül is sokan nosztalgiával gondolnak a néhai „nagy vezérre”. Büszkék az általa, valamint a „szocialista Albánia által elért sikerekre” s „hálából" valószínűleg voksaikkal támogatják majd utódait. A 250 fős parlament - ha ugyan lehet ennyire előre jósolni - valószínűleg a „fiatalok” segítségével bekerülő demokraták és az „öregeket” képviselő kommunisták harcának színhelye lesz majd. Még a közelmúltbeli erőszakos cselekmények nyomán sem lehet következtetni a képviselői arányokra, hiszen a „nagy” pártok mellett kicsik - például parasztpártiak, környezetvédők és republikánusok - is színesítik a politikai palettát Albániában.