Fejér Megyei Hírlap, 1994. április (50. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-11 / 83. szám
1994. ÁPRILIS II. HÉTFŐ Színésznő Szegedről: Dobos Katalin Szakma és család: egyaránt fontos A székesfehérvári közönség egy része talán csak mostanában tanulta meg a nevét, hiszen Ráteheti nővért alakítja a Vörösmarty Színház produkciójában, Dale Wassermann Kakukkfészek című kétrészes színművében. Pedig Dobos Katalin hoszszú ideje a szegedi Nemzeti Színház vezető színésze, aki főszerepek egész sorát játszotta el. Legutóbb a Szegedi Színkör fehérvári vendégjátékán is találkozhattunk vele. A társulat Thomas Mann József és tesvérei című regényét állította színpadra. A két előadás közötti pihenőidőben először a gyerekeknek vesz csokit, hiszen az óvodás Máté otthon már az ajtóban megkérdi: mit hoztál? Aztán a szomszédos cukrászdában ülünk le beszélgetni a színésznővel, akit én mindig derűsnek és kiegyensúlyozottnak látok... Vajon személyiségéből fakad-e mindez, vagy a talán kevesebb látással-futással járó vidéki színházi életnek köszönhető? — Kétségtelen, hogy a pesti színész hajszoltabban él, ha a színház, a rádió, a szinkron, a televízió egyaránt lehetőséget ad számára. De én azt hiszem, ilyen körülmények között is meg tudnám őrizni a lelki békémet. —meséli. A főiskola után sajnáltam, hogy nincs lehetőségem pesti színházhoz szerződni. Viszont öt vidéki ajánlat közül választhattam. A 12. évadot töltöm Szegeden, és egyáltalán nem bántam meg. Hiszen számomra a szakma és a család egyaránt fontos. És én három gyereket nevelek: a férjem első házasságából származó nagyfiú ugyan már Pesten tanul, de Zsófi 11, Máté pedig ötéves... „Mellesleg” pedig az elmúlt években eljátszott egy csomó jelentős, szép szerepet: O'Neill Vagy a szilfák alatt Abigel-jét, Gertrudot Shakespeare Hamletjében, a Myladyt az Ármány és szerelemben, a királynőt Seribe Egy pohár víz című darabjában, Karácsony Nagy Zsuzsannát, Fejes Jóestét nyár, jó estét szerelem című regényének színpadi változatában, Kis Annát Görgey Gábor darabjában, Annabellát a Kár, hogy K.-ban, hogy csak a számára legkedvesebbeket említsük. A szegedi társulatot azonban, ahogy a Színház című folyóiratban olvashattuk, megint megérintette a botrány szele. Hiszen leköszönt a prózai tagozat főrendezője. — A színház évek óta kitűnően működik — mondja erről. Időnként azonban jön valaki, aki azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha lehetetlen helyzet uralkodna, s azt akarja igazolni, hogy ő lehetne a megváltó, ha a város és a színház emberei nem gátolnák. Ez pedig nem igaz. A Szegedi Színkör egyébként létrejöttét éppen a nemrég leköszönt főrendezőnek köszönheti. Ő ugyanis megvált néhány színésztől, és nekem is kevesebb lett a dolgom, így alakult meg ez a társulat. A Jákob és József című előadás mellett középkori vásári komédiákból is született egy újabb produkció, és tervezzük a Phaedra bemutatását. Ezen kívül a következő évadban a Szegedi Nemzeti Színházban is két jó szerep vár rá: az egyik egy Gogol-darabban, amit Taub János rendez majd, a másik, amerikai művet most fordítják. Hat sikeres karriert befutott nőről szól, ám mindannyiuknak valahol kisiklott a magánélete. Emellett vendégszerepel Debrecenben is, és természetesen Fehérváron. — A kegyetlen Ratched nővér nagyszerű szerep. Még az is boldogság, ha a tapsnál azt hallom a közönség soraiból, hogy „phúj”... Mert akkor sikerült a szerep megformálása. A Kakukkfészekkel nem először „találkozott”: főiskolásként a Vígben Nakamura nővért játszotta, Szegeden pedig beugrással alakította a főnénit. Mert Dobos Katalin nem fél a kockázattól sem: egyik kedves szerepét, Beatricét a Sok hűhó semmiért-ben is beugrásként vállalta. Mert a színpadon sem veszíti el a nyugalmát, s nincs lámpaláza... S ahogy mondja, kiváló a memóriája, ami jól jön a régebbi produkciók felújításánál. Igaz, (kuncog) egy-egy holmi megtalálásánál már cserbenhagyja az emlékezete. De hát ott hiányzik a színpadon mindent felidéző végszó... Búcsúzóul a színház kapujából kedvesen int, hogy aztán ismét átlényegüljön,s belebújjon a gyönyörű és bosszúálló Potifámé szerepébe... Gábor Gina Ratcicd nővér szerepében, Fehérváron (partnere: Éless Béla) SZÍNHÁZ — FILM FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 11. OLDAL Új színházi lexikon A színház olyan hely, ahol az emberi szívet elmérhetjük — közölte sajnálatosan kevésszámú olvasójával a Magyar Hírmondó 1785 szeptemberében. A buzdításra rászolgált a nemzet. Még nem léphettek színre a Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság művészei. Még csak készülődött a pályára a Pest város alkalmazásában álló kántor, Kelemen László, hogy vele kezdődjék a hivatalos magyar színjátszás. Mi fér bele a mostanáig eltelt két évszázadba? És főleg kik? Szerzők, akinek a műveit a színészek eljátszották a rendezők utasításai szerint. Kritikusok, akik mindezt földícsérték, vagy levágták. Játszóhelyek, amelyek már-már feledésbe merültek és időközben elhíresült kőszínházak a mai határokon belül és végre, már azokon kívüliek is. A színész művészete testi jelenvalósága révén mindig jelenidejű, pillanatnyi, ismételhetetlen és a maga teljességében rögzíthetetlen — olvassuk a Magyar Színházművészeti Lexikonban, abban a frissen megjelent vaskos kötetben, melyben minden és mindenki helyet kapott, akinek említésre méltó köze volt a magyar színpadokhoz.A lexikonokat nem olvasni, hanem böngészni szokta az ember. Az Akadémiai Kiadó lexikonjának — amely a színészek adatain kívül a szerepek idézésével nézői, olvasói emlékeket is ébreszt — voltaképpen nemcsak az az érdeme, hogy emlékeztet, hanem kedvet is csinál a színházhoz. Ránk fér, hogy az emberi szívet jobban „elmérjük” manapság is. ELEKTRA A FEHÉRVÁRI „TEJÁTRUMBAN” A Péntek 3 Tejátrum nevet viselő székesfehérvári színjátszócsoport két és fél éve alakult Tóth László vezetésével, nagyobbrészt a Vasvári Pál Gimnázium színházszerető diákjaiból. Nevük — eredeti ötlet alapján — a rendszeres pénteki próbák időpontjára utal. A csoport egyébként a Szabadművelődés Házában, a Szín-Tér Egyesület támogatásával működik, eddigi produkcióikat tekintve pedig nem is akárhogyan! Csokonay Karnyónéja, majd Madách: Az ember tragédiája című műve után az idén Bornemissza Péter Elektra című drámáját vitték színre, amelyet először a Feszten, vagyis A Szabadművelődés Házában nemrégiben megrendezett Fejér Megyei Színjátszó Találkozón, majd a Vasvári Pál Gimnáziumban láthatott a közönség. A színre vitt mű végül is többszörös átdolgozás, hiszen a rendező, Tóth László is alakított, csinosított még a művön egyes részek kihúzásával, s ebben az esetben — nyugodtan mondhatjuk —Szophoklész „javára”, hiszen teljes egészében mellőzte például a Bornemissza által kitalált Parasitus szerepét és figuráját, s rá kell jöjjünk, az előadásból nem is hiányzik. Aigiszthosz hitvány szolgájának megjelenése nélkül is „hozza” a reneszánsz zsarnok figuráját. Pontosan követi viszont az előadás többi része Bornemiszsza dramaturgiáját (például Elektra megjelenésének késleltetése), s ezáltal igen hatásos jelenetté válik a gyilkos Klütaimnésztra első monológja, majd Elektra első megjelenése, s mindezt erősíti a rendezés is. Nem is hiábavaló a feszültségfokozás, hiszen az először megszólaló Uszíts Ágnes — Elektra szerepében — az első pillanattól kezdve magával ragad, minden szavának, mozdulatának óriási jelentősége, hitele van, tökéletesen átérezzük az általa megformált, apját — Agamemnon királyt — gyászoló, s anyját, a céda Klütaimnésztrát megvető görög hősnő, Elektra tragédiáját. Persze segítik Lisztisz Ágnest a „játszótársak” is, remek figuráikkal, Balogh Virág — Klütaimnésztra, és Szluka Bernadett— Krisothemisz alakításával. Telitalálat a Mester — Baráth Szabolcs, és Oresztész — Kiss Péter figurája is, olyannyira, hogy szinte tartóztatnám még őket a színpadon, ha az események engednék... Mindent egybevetve — egy nagyon pontosan megrendezett, szép diákszínpadi előadást láthattunk, amely egyszersmind több dolgot is előrevetít. Az első bemutató óta rengeteget fejlődtek ezek a fiatalok, ma már nem csupán „pimaszul jók”, ma már azt mondjuk róluk, ami látszik: tehetségesek, sőt néhányan már rutinosak is, ezért érdemes lenne talán több önállóságot hagyni a játékban, bízvást mondhatom : érdemes. Igazi kis társulat kovácsolódott össze az elmúlt években Tóth László vezetése alatt, s remélem helyük lesz pár év múlva a magyar színpadokon is. S ha mégsem, akkor viszszavárja őket ez a mára talán már gyökeret vert „Tóparti Teátrum”, és remélem, Tóth Laci is... Nagy Judit Gábor Miklós hetvenöt éves Ha elkezdjük sorjában fölmérni, hány életet élt, vagy — igazabbul szólva — teremtett meg Gábor Miklós színészi élete folyamán, mérhetetlenül szélesre tárulnak előttünk az időhatárok. Mi ehhez képest az a hetvenöt év is, amely a születése óta telt el? A jó színész jussa természetesen az idők és az életek sokfélesége, hiszen ebből építi föl a pályáját, ám teljességük és gazdagságuk birtoklásának oly foka keveseknek adatott meg, mint Gábor Miklósnak. Nem könnyen jutott hozzá. Beleadta magából, ami csak beleadható. Gondolkodása útján, belső küzdelmek árán. Ennek igazolására talán elég az ő harminckét évvel ezelőtt bemutatott Hamletjére emlékeztetni. Ez az alakítása sarkalatos pontja nem csupán Gábor Miklós életművének, de a magyar színház két évszázados történetének is. Hamletet e nagy idő alatt sokféle fölfogásban játszották már el, s játsszák máig is, Gábor Miklósé azonban mércévé vált, mint a színészi elemzés, átgondolás és az azonosulási képesség kútjának mélyéből merített alakítás. Hamlet gondolataival és kételyeivel vívódó elme, s ebben a tekintetben rokonlélekre lelt a színészben, a gondolkodóban, a műalkotói lelkiismeretességével figyelő és megküzdő művészben. Énjük találkozott a Madách Színház színpadán. S meglehet, Shakespeare és zseniális fordítója, Arany János vízióival. Hasonlóan csodálatos előadás született Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájából, s ebből a sikerből oroszlánrész jutott a gyilkosság önvádja elől menekülő, Sebők Zoltánt megszemélyesítő Gábor Miklós megrendítő játékának. A világ drámairodalmának legáhítottabb szerepeit érdemelte ki sokszínű tehetsége jogán Rómeótól III. Richárdig, Jagótól Prosperóig, a méla Jacquestől Shylockig, a Figarótól Don Juanig, Hlesztakovtól Ruy Blasig, Lucifertől Robespierre-ig, a Dauphintől Bicska Maxiig, Higgins professzortól Plata-Ettingen hercegig. S hol van még a szereplistájának vége? Ha klasszikust játszott, ha modernet, a lélek összetettségét és bonyolultságát született ösztönével és elmélyült elméleti tudásával a legtisztábban megérthetővé kristályosította. S briliánsan bánt a humorral is. Micsoda életelevenség és egészséges gúny hatotta át Mágnás Miskáját filmen. Mert filmsztár is volt. A mozivászonra költői, híres remekműben vonult be, a Valahol Európában csavargó gyerekek kamasz vezéralakjaként. Tudatosabb, egyszersmind nyugtalanabbul önkereső színészt keveset ismerünk. Bízvást választhatta volna az egyhelyben maradást egy még töretlenebb pályakép kedvéért. Amikor változtatott, nem pusztán társulatot cserélt, hanem műhelyt is, ahol művészi képességeit és minőségét új próbáknak vethette alá. Emiatt ment dicsőségei színhelyéről, a Madách Színházból Kecskemétre, ezért vándorolt át az akkor még az ő nevéért is nagy közönséget vonzó Nemzeti Színházból a sokkal mostohább körülmények között dolgozó Független Színpadra. Nem elégedett meg azzal, ha a környezete megbecsülte. Az önbecsülés lehetőségét kereste, ezért vívódik magával ma is, amikor értékteremtő élete eredményein megnyugodhatna. Eljutott mára az érett bölcsességig. A Dybukban, ebben a gyönyörű színpadi legendában a miropoli csodarabbit játssza az emberség és nyíltszívűség melegével. S műsoron van mesterrendezése, az Oidipus király. Mindentudóvá nem válhat egy ember, de amit színházról tudhat egy színész, azt Gábor Miklós már elsajátította. A kérdés csak az, hogy a színházi élet kellően kamatoztatja-e jelenkorának és jövőjének érdekében. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz neki születésnapján hosszú életet és további tevékeny energiát kívánunk. Sas György •>» SSSSäSSSB ím % ^ % »n Sztárleltár Dániel Gelin, a franciák kedvelt filmszínészének 15 kilót sikerült leadnia. Csodadiétájának titka: 12 hónapja hetente csak egy pohár whiskyt enged le a torkán, míg azelőtt naponta egy egész üveggel megivott. A titkot — mármint az iszákosságot — Gelinnek most be kellett vallania, mert mindenféle pletykák kezdtek keringeni az egészségi állapotáról. A fogyás oka azonban mindenekelőtt a színész 30 évvel fiatalabb felesége, aki nem akart egy öreg és kövér emberrel élni, és megszervezte a fogyókúrát... Jerry Hall (képünkön) jelenség. A 37 éves sztár 20 éve topmodell, és még mindig megállapítják róla: világszép. Mi a titka? „A sminkelést Marylin Monroe-tól és Marlene Dietrichtől másoltam, és úgy mozgok, ahogy ők. Leszoktam a hunyorgásról és a pislogásról, így minden képen nyitva a szemem. Naponta 20 percet jógázom”— mondta. Ennyire egyszerű?