Fejér Megyei Hírlap, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-02 / 1. szám
Köztudottan ez itt a legjobb hely az ön hirdetése számára is! !É,lj1e^t^t)^t^sé^et!! Fejér Megyei Hírlap Reklámirodája, Székesfehérvár, Fő utca 17. ^ Tel.:316-590 CSÜTÖRTÖK, 1997. január 2. UH. évf., 1. sz. Ára: 24 Ft pjg JVIECj^^EI HÍRLAP t7Mútde*t kedveő ^ o£o^Ldá*t/ÍMaÁ . IfiM? yrVfcüzy, 6o£doy, eéftmdát 6ímumh&! , FEJÉR MEGYEI HÍRLAP „Határvonalra értünk 1997-ben”Vége a viszálynak Egy asztal mellett a testületi üléseken kívül is a sárbogárdi képviselők • B. Kiss László Mielőtt belekezdenénk a beszélgetésbe, Varga László, Sárbogárd polgármestere még szignójával lát el két, banki átutalásnál használatos nyomtatványt. „Ezzel lezárult a város csatornázásának első üteme” — jegyzi meg magyarázatképpen. — Máris témánál vagyunk. Az előző önkormányzati ciklus Sárbogárdon a gázhálózat kiépítése jegyében telt. Eszerint a mostani, aminek félidejénél vagyunk, a csatornázás jegyében telik... — A dolog úgy fest, hogy a csatornázáshoz a céltámogatást még az előző önkormányzati képviselő-testület pályázta meg és nyerte el. A csatornázásra kétség kívül igen nagy szükség van Sárbogárdon, mivel magas a talajvíz. Vannak olyan részei a városnak, ahol kiadós zápor után — és ez nem vicc — valósággal habzik a föld a szikkasztókból, derítőkből elszivárgott mosószertől. A csatornázás tisztán önkormányzati beruházásként indult ugyan, ám azt már kezdetben látni lehetett: nem fog menni lakossági hozzájárulás nélkül. Az új képviselő-testület ugyanis mintegy százmillió forintos hitelállományt „örökölt”, s további, mintegy harmincmillió forintos, 1995-re áthúzódó tartozása volt az önkormányzat intézményeinek. — Fenyegette-e csőd az elmúlt két év alatt Sárbogárd önkormányzatát? — Mindvégig szinte folyamatosan fenyegette az önkormányzatot az, hogy csődbe jut. Talán most mondhatjuk csak el, hogy elhárult ennek a veszélye. — Minek köszönhető ez az örvendetes fordulat? — A sokkal átgondoltabb gazdálkodásnak, egy sor népszerűtlen, ám elengedhetetlenül szükséges intézkedésnek. Bár az 1995 tavaszán végzett átvilágítás során levont következtetéseket akkor még nem érvényesítette maradéktalanul a testület, az idén azonban már átfogó, strukturális változások is történtek. Intézményt azonban nem szüntettünk meg, a létszámokat nyugdíjazás révén csökkentettük. Ez utóbbi miatt az önkormányzatot támadások is érték. Pedig, túl a jogszabályokon, erkölcsi parancs is volt, hogy a lehető legtöbbet adjuk azoknak, akiket nyugdíjaztunk. (Folytatás a 3. oldalon) A sárbogárdiak átlagjövedelme a legutóbbi statisztika szerint nem érte el a 18 ezer forintot. A város önkormányzata évi költségvetése megközelítőleg tíz százalékát segélyezésre fordítja Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim, határon innen és határon túl, szeretettel köszöntöm mindazokat, akik ma éjfélkor tíz percre félbeszakítják a jóízű beszélgetést, hogy velem együtt elgondolkodjanak hazánk múltján, jelenén és jövőjén. Amely összefonódik minden magyar, az egész magyar nép jövőjével. Határainkon innen és határainkon túl. S köszöntöm azokat is, őket talán még nagyobb szeretettel, akiknek erre nincs módjuk, mert épp a köz javára teljesítenek szolgálatot, betegek, tévéjük sincsen, vagy a magány és keserűség tartja vissza őket az együttléttől és együttgondolkodástól. Tudom, a múlton — hazánk múltján — immár nem lehet változtatnunk, hiszen szervesen beépült a jelenünkbe. S bár egyre távolabbról, de hatni fog a jövőnkre is. A távoli jövőnk még ködbe burkolódzik. Mégis úgy érezem: 1997-ben határvonalra értünk, ahol már ránk köszön a jövő. És búcsút vesz tőlünk a múlt. S ha holnap ugyanazokkal a gondokkal kell is még küzdenünk, mint tegnap, ha az idő — a térképpel ellentétben — vörös vonallal megrajzolt határt nem ismer, akkor is úgy hiszem, most dereng fel előttünk láthatóan az a választóvonal, amely átalakulásunk véglegességét, közgondolkodásunk változását többrendbéli múltjaink halványultát jelzi. Ezt kinek-kinek a szíve joga sajnálnia, vagy a szíve joga örülnie neki. De a jelen nem más, mint a múlt és a jövő között húzódó mozgó határ. S a múltunk két legutóbbi szakasza mindmáig itt élt közüttünk. Meghatározta gondolkodásunkat. S ismerjük be, hát még ma is. Hátterét alkotja szavainknak, fogalmakkal szolgál, formálja magatartásunkat. Igényeinket és elvárásainkat. Egymással, s az állammal szemben. Olykor türelmetlenül. Anélkül, hogy észrevennénk, s még kevésbé, hogy beismernénk. Ezt tükrözi politikai vitáink heves modora, a jövő csak félig tudatos felismerése és létének vonakodó tudomásul vétele. S múltunk 1920-tól 1945-ig, 1948-tól 1989-ig terjedő szakaszának visszavágyásra vallóan vonakodó megtagadása. Nyugodtan beismerhetjük: mindkettőnek voltak történelmi érdemei. Sommásan: az előbbi örökítette át ránk régmúltunk szép emlékeit, azok érzelmi többletét. Az utóbbi építette be népünk tudatába a társadalmi egyenlőség igényét és jogát. Mindkettőnek voltak embernyi emberei — ha tetszik, hősei —, akik épp a tulajdon eszméik túlhajtásával szegültek szembe, akár az életük árán. A magyar nép védelmében. Mindkettőnek voltak kiemelkedő tudósai, művészei. Akik magukénak vallották a korukat, de maradandó alkotásaik ma is közös kincseink. Mert az emberség minden rendszerben emberség, és a tehetség minden rendszerben tehetség. De mindkét rendszernek voltak történelmi bűnei: mélypontján mindkettő eljutott az emberellenességig, s az ország önrendelkezésének tudatos feladásáig. Mindkettő megtorlás árán szilárdult meg. S mindkettő a bukásával hitelesítette a szabadság — a népuralom — igényét. Ami mára — ha nem is hibátlanul —, de beteljesült. És megtorlás, erőszak nékül szilárdult meg. Igaz, a szabadság olyan, mint a levegő — csak a hiánya észlelhető. (Folytatás a 3. oldalon) MA: Emelni kell a büntetések alsó határát A Btk. a közvélemény szerint is az alkotmány utáni legfontosabb törvényünk. De míg az alaptörvény tervezetének parlamenti vitája úgyszólván a T. Ház magánügye volt, a Btk. tervezett módosítását közüggyé tette az élet, a bűncselekmények eldurvulása. A kemény bűnök, enyhe ítéletek bírói szigorítást remélő alaphangulatából tapasztalhattuk, az is előtör olykor, hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést. Mi várható? (4. oldal) Rakétával lőttek a fővárosban Az új év második percében újabb merénylet történt Budapesten: vállról indítható jugoszláv gyártmányú rakétával lőttek be egy II. kerületi Szépvölgyi úti lakásba. A páncélos harci járművek megsemmisítésére szolgáló fegyverrel ezúttal ismeretlen tettes a Secret Night Klub fölötti lakás ablakát vette célba. A rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint személyi sérülés nem történt, az anyagi kár mintegy 300 ezer forintra tehető. A szórakozóhelyen egyébként a klub alkalmazottai szilvesztereztek zártkörű rendezvényen. Az ügyben egyelőre folyik a rendőrségi vizsgálat. Régi hagyomány, hogy az óesztendőt Agárdon, a pezsgőfutással búcsúztatják az atlétika, a futás szerelmesei. A meglehetősen hideg, ám napsütéses napon 250 fő vágott neki hat kategóriában a rövidebb 5 kilométeres és a hosszabb, 14 kilométeres távnak. Volt, akit becsapott a napsütés, kesztyű és sapka nélküli kelt útra, s bizony a kezei és a fülei is megfagytak a táv végére. Győztesek: 5 kilométer fiú: Horváth (Hunyadi DSK), leány: Stupián (Veszprém). 14 kilométer férfi: Kovács (Honvéd), női: Farkas (Hunyadi DSK). A veteránok között a férfiak versenyét Májer (Pét), a hölgyekét Véninger (Székesfehérvár) nyerte A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE A legfőbb országban harsány jókedvvel búcsúztatják az óévet, azaz majdnem minden egészséges felnőtt ember „szeszközeiben” múlatja az időt. A legtöbben azonban otthon... (4. oldal) Könyörgöm, ne! Polgártársak, urak, elvtársak, magyarok, hé, ti, könyörgöm, ne! . / Jfrish Könyörgöm, ne kezdjetek új életet!Hiszen itt van még ez a régi, ez a kissé V megkopott, nagyjából értelmetlen, de mégis ') ■«*«'' oly'kedves, amit már annyira megszoktunk, | ^ j amiben többé-kevésbé eligazodunk, tudjuk, ki, merre meddig, ha nem is azt, hogy hány méter, de legalább azt, hogy kinek mennyit vagy meddig kell, hol hajbókolni, hol jattolni, hol szívességeket tenni olyan ajánlatokért cserébe, amilyeneket nem lehet visszautasítani, szolgáltatásokat szolgáltatásokért adni, leány-, fiúgyermekeket fölajánlani, kinek milyen a gusztusa, kinek a gyerekéről van szó, és a többi... Vagy, netán, mégis: új, de egészen új, gyökeresen eredeti életet kell kezdenünk az új évben?! S akkor mi lesz az eddigi viszonyrendszerekkel? Hazugságokkal? Csalásokkal? Összefonódásokkal? Maffiákkal? Újak jönnek? Hát persze. Jobbak nem. Talán rosszabbak sem. Csak olyanok, amilyenekben nem ismerjük ki magunkat. Következésképpen: amilyenekkel nem tudunk mit kezdeni — mint az eddig, nagy nehezen, gyötrelmesen kialakított, demokratikusnak nevezett, bár nem olyan, nem egészen úgy működő rendszerekkel sem. Maradjanak tehát a régiek? Könyörgöm, ne! Mi hát akkor a teendő? Próbáljunk meg talán önmagunk lenni — ha tudjuk, mit jelent ez a kifejezés... Vagyis: ne kezdjünk új életet! Az (is) hazugság valamiben... Pekarek János