Fejér Megyei Hírlap, 2004. június (49. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-05 / 130. szám

g 7^ 0\rI]pCyP FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2004. június 5., szombat ­Vel kapcsolatok Három nap, szeretetten Perkáta és Kisbács polgármestere Ma­gyarország európai uniós csatlakozá­sának napján, 2004 . május elsején írta alá a testvértelepülési együttműködé­si szerződést, és még egy hónap sem telt el, amikor a pünkösdi ünnep előesté­jén, pénteken a Kolozsvár melletti Kisbácsra érkezett a perkátai cso­port. A civil szervezetek, az egyházak és a családok közötti kapcsolatok ki­alakítására jó alkalmat szolgáltatott a csíksomlyói búcsú alkalmából szer­vezett zarándoklat. ■ Koczka Kata Minden bizonnyal örökre emléke­zetes marad a pünkösdi erdélyi zarán­dokút a résztvevők számára, már csak azért is, mert évek óta ez volt az első alkalom, hogy nem mosta el az eső a csíksomlyói búcsút. Voltak, akik Amerikából, Kanadából, s a világ számos országából repülőn, hajón, vonaton, autóval keltek útra, és vol­tak, akik gyalogosan vágtak neki a za­rándoklatnak Erdély tájairól, hogy részt vegyenek a Kissomlyóra felka­paszkodó közel négyszázezer magyar közös ünnepén. Magyarországról is több ezren érkeztek, köztük a perkátai egyházközség és önkormányzat szer­vezte 46 fős csoport, akik útközben megállva, testvértelepülésükön, Kis­­bácson élvezhették az ottaniak őszin­te vendégszeretetét. Perkáta és Kisbács polgármestere Magyarország európai uniós csatla­kozásának napján, 2004. május else­jén írta alá a testvértelepülési együtt­működési szerződést, és még egy hó­nap sem telt el, amikor a pünkösdi ün­nep előestéjén, pénteken a Kolozsvár melletti Kisbácsra érkezett a perkátai csoport. A civil szervezetek, az egy­házak és a családok közötti kapcsola­tok kialakítására jó alkalmat szolgál­tatott a csíksomlyói búcsú alkalmából szervezett zarándoklat. A kisbácsiak az egyházközség telkén épült, május közepén felavatott ifjúsági házban nagy örömmel, jóféle pálinkával, me­leg vacsorával fogadták a Magyaror­szágról érkezőket. A vendéglátók ne­vében Márton Elek alpolgármester, Deák Ferenc tanácsos, Ferencz István plébános és Szabó István gondnok kö­szöntötte a csoportot. A vacsora elfo­gyasztása után a szállásadó családok el­kísérték házaikba két-két vendégüket, s még aznap éjjel indult tovább a csoport Csíksomlyóra. Az indulásig volt pár óra felfrissülésre, ismerkedésre, barátko­­zásra, amit a búcsúból visszatérve, szombat éjjel és vasárnap délelőtt volt alkalmunk folytatni. Meleg szívű, érzé­keny, igaz barátokra találtunk Erdély­ben, akik tőlünk 450 km-re élik magyar­ként a kisebbségi lét nehéz napjait. Ott­­jártunkkor, a június 6-i választások előtt egy héttel nagyon bíztak abban, hogy a kisbácsi 17 fős tanácsba ismét bejut a 7 magyar tanácsos, és közülük ismét ma­gyar nemzetiségű alpolgármestert vá­laszt a tanács. Kisbácsról az első írásos festék 1263- ban kelt, Baach néven említi az okirat. A falut katolikus magyarok lakták kezdet­től fogva, a XVI. században jelent meg Bácsban a románság. Hetven éve az 1683 lakosból 1018 magyar, 540 román, 100 cigány volt, öt évvel ezelőtt még 1079 a magyar ajkú lakosok száma. Ez a szám azóta jócskán leapadt. Sokan hagyták el szülőföldjüket és próbáltak szerencsét Magyarországon, illetve Amerikában. Ma a magyarság kisebb­ségben van. Az egyetlen járható út szá­mukra ott is, akárcsak itthon, az össze­tartás. Kolozsvártól még vagy 280 km-t kell megtenni Csíkszeredáig. Az út minősé­ge az utóbbi néhány évben összességé­ben javult, de néhány szakasz még min­dig kritikán aluli állapotban van. Csak a sofőr lélekjelenlétén múlt, hogy defekt és tengelytörés nélkül átevickéltünk a kátyúkon, illetve szlalomozva kerülget­tük a vészjósló gödröket. Már útközben találkoztunk gyalogos keresztaljakkal, vagyis az egyházközségük zászlaja és falujuk névtáblája alá felsorakozott za­rándokokkal, akik szombat délelőtt a Kissomlyóról is jól láthatóan, végelát­hatatlan sorokban igyekeztek a kegy­hely felé. A kegytemplomig tartó út két oldalán árusok kínálták portékáikat, íz­léses faragott, fonott, szőtt kézműves terméket. A sátrak árnyékában készü­lő kürtőskalács illata betöltötte az ut­cát. Kéregető cigánygyerekek sisera­­hadán áthaladva érkeztünk, mintegy két kilométeres utat megtéve a hegy lábánál álló kegytemplom kertjének falához. Székely harisnyába bújt fér­fiak, piros-fehér-fekete színekben pompázó leányok, fekete fejkendős és ruhás idős asszonyok, apácák és fe­rences barátok, népesítették be a ker­tet. Tévéstábok és fotósok dolgoztak, hosszú sorok kígyóztak a kegytárgy üzletek és a kegytárgyakat megáldó ferences barát asztala előtt. A fák tö­vébe húzódva költötték el reggelijü­ket a korán érkezők. A templom oltá­rán felállított csodatévő Szűz Mária egyetlen fából faragott szobra erejé­ben bízva nyújtották az oltárhoz járu­ló hívek személyes tárgyaikat az oltár mellett álló, székely népviseletbe öl­tözött lányoknak, hogy azokat a kegy­szoborhoz érintsék, ezáltal ők is ré­szesülhessenek Szűz Mária kegyel­mében. Szentmisék, áldoztatás, gyóntatás, éjszakai virrasztás és a nap­kelte közös megtekintése várta a lelki tisztulásra vágyó katolikusokat. A temp­lomtól a hegyre érkezési sorrendben, csendben, szervezetten indultak az egyes keresztalják, a végén a gyergyóal­­falvi keresztaljával, amely hagyomá­nyosan a kegytemplom előtt maradt a Kordon indulásáig, és közvetlenül a fő­papok és a szent jelvények előtt vezette a menetet a hegyre. Csíksomlyón évente két alkalommal van búcsú. A hagyományos Mária-neve búcsút már az 1400-as évek óta megren­dezik. 1567 óta tartanak pünkösdi zarán­doklatot a Nagyerdei (Tolvajosi) győze­lem emlékére, amelyben a csíki és a gyergyói katolikus magyarok vallásuk védelmében harcolva leverték az erő­szakos hittérítőket. Az őszi Mária neve búcsú kevésbé lá­togatott, mint a kissomlyói Hármasha­lom oltárhoz vezető pünkösdi zarándok­lat, amelyen évről évre több százezren vesznek részt. Idén dr. Erdő Péter bíbo­ros, esztergom-budapesti érsek volt a délben kezdődő ünnepi szentmise szó­noka. Délután öt órakor a Plébánia-temp­lomban csángómisét tartottak, az éjsza­kai virrasztás után pedig onnan vonultak körmenetben a Kissomlyó hegyre a hí­vek, hogy részt vegyenek a napkelte előtti szentmisén. Hatalmas, több mint százéves geszte­nye-, tölgy- és fenyőfák övezik a kisbá­csi középkori katolikus templomot, amelynek udvarán pünkösdvasárnap együtt misézett a két plébános. Az isten­­tisztelet után a vendéglátók ebéddel kí­nálták perkátai vendégeiket. Az indu­lásig hátralévő két óra készülődéssel, beszélgetéssel telt, majd elbúcsúztunk egymástól, újra buszra ültünk és a cso­port rövid kolozsvári városnézésen vett részt. Négyszázötven kilométer várt ránk, amelyet egy-egy rövid farkaslakas és köröndi megálló szakított meg. Itthon már szövik terveiket a szerve­zők, mikor, milyen programokat kínál­janak kisbácsi barátaiknak, hogyan vi­szonozzák a vendégszeretetet, amely­ben náluk részünk volt. Kolozsvári látkép a kilátóból Kisbácson kö­zös misén vet­tek részt a perkátaiak a helybéliekkel­Fotó:Koczka Kata Népviseletben a csíksomlyói kegytemplom előtt

Next