Fejér Megyei Hírlap, 2004. június (49. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-05 / 130. szám
g 7^ 0\rI]pCyP FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2004. június 5., szombat Vel kapcsolatok Három nap, szeretetten Perkáta és Kisbács polgármestere Magyarország európai uniós csatlakozásának napján, 2004 . május elsején írta alá a testvértelepülési együttműködési szerződést, és még egy hónap sem telt el, amikor a pünkösdi ünnep előestéjén, pénteken a Kolozsvár melletti Kisbácsra érkezett a perkátai csoport. A civil szervezetek, az egyházak és a családok közötti kapcsolatok kialakítására jó alkalmat szolgáltatott a csíksomlyói búcsú alkalmából szervezett zarándoklat. ■ Koczka Kata Minden bizonnyal örökre emlékezetes marad a pünkösdi erdélyi zarándokút a résztvevők számára, már csak azért is, mert évek óta ez volt az első alkalom, hogy nem mosta el az eső a csíksomlyói búcsút. Voltak, akik Amerikából, Kanadából, s a világ számos országából repülőn, hajón, vonaton, autóval keltek útra, és voltak, akik gyalogosan vágtak neki a zarándoklatnak Erdély tájairól, hogy részt vegyenek a Kissomlyóra felkapaszkodó közel négyszázezer magyar közös ünnepén. Magyarországról is több ezren érkeztek, köztük a perkátai egyházközség és önkormányzat szervezte 46 fős csoport, akik útközben megállva, testvértelepülésükön, Kisbácson élvezhették az ottaniak őszinte vendégszeretetét. Perkáta és Kisbács polgármestere Magyarország európai uniós csatlakozásának napján, 2004. május elsején írta alá a testvértelepülési együttműködési szerződést, és még egy hónap sem telt el, amikor a pünkösdi ünnep előestéjén, pénteken a Kolozsvár melletti Kisbácsra érkezett a perkátai csoport. A civil szervezetek, az egyházak és a családok közötti kapcsolatok kialakítására jó alkalmat szolgáltatott a csíksomlyói búcsú alkalmából szervezett zarándoklat. A kisbácsiak az egyházközség telkén épült, május közepén felavatott ifjúsági házban nagy örömmel, jóféle pálinkával, meleg vacsorával fogadták a Magyarországról érkezőket. A vendéglátók nevében Márton Elek alpolgármester, Deák Ferenc tanácsos, Ferencz István plébános és Szabó István gondnok köszöntötte a csoportot. A vacsora elfogyasztása után a szállásadó családok elkísérték házaikba két-két vendégüket, s még aznap éjjel indult tovább a csoport Csíksomlyóra. Az indulásig volt pár óra felfrissülésre, ismerkedésre, barátkozásra, amit a búcsúból visszatérve, szombat éjjel és vasárnap délelőtt volt alkalmunk folytatni. Meleg szívű, érzékeny, igaz barátokra találtunk Erdélyben, akik tőlünk 450 km-re élik magyarként a kisebbségi lét nehéz napjait. Ottjártunkkor, a június 6-i választások előtt egy héttel nagyon bíztak abban, hogy a kisbácsi 17 fős tanácsba ismét bejut a 7 magyar tanácsos, és közülük ismét magyar nemzetiségű alpolgármestert választ a tanács. Kisbácsról az első írásos festék 1263- ban kelt, Baach néven említi az okirat. A falut katolikus magyarok lakták kezdettől fogva, a XVI. században jelent meg Bácsban a románság. Hetven éve az 1683 lakosból 1018 magyar, 540 román, 100 cigány volt, öt évvel ezelőtt még 1079 a magyar ajkú lakosok száma. Ez a szám azóta jócskán leapadt. Sokan hagyták el szülőföldjüket és próbáltak szerencsét Magyarországon, illetve Amerikában. Ma a magyarság kisebbségben van. Az egyetlen járható út számukra ott is, akárcsak itthon, az összetartás. Kolozsvártól még vagy 280 km-t kell megtenni Csíkszeredáig. Az út minősége az utóbbi néhány évben összességében javult, de néhány szakasz még mindig kritikán aluli állapotban van. Csak a sofőr lélekjelenlétén múlt, hogy defekt és tengelytörés nélkül átevickéltünk a kátyúkon, illetve szlalomozva kerülgettük a vészjósló gödröket. Már útközben találkoztunk gyalogos keresztaljakkal, vagyis az egyházközségük zászlaja és falujuk névtáblája alá felsorakozott zarándokokkal, akik szombat délelőtt a Kissomlyóról is jól láthatóan, végeláthatatlan sorokban igyekeztek a kegyhely felé. A kegytemplomig tartó út két oldalán árusok kínálták portékáikat, ízléses faragott, fonott, szőtt kézműves terméket. A sátrak árnyékában készülő kürtőskalács illata betöltötte az utcát. Kéregető cigánygyerekek siserahadán áthaladva érkeztünk, mintegy két kilométeres utat megtéve a hegy lábánál álló kegytemplom kertjének falához. Székely harisnyába bújt férfiak, piros-fehér-fekete színekben pompázó leányok, fekete fejkendős és ruhás idős asszonyok, apácák és ferences barátok, népesítették be a kertet. Tévéstábok és fotósok dolgoztak, hosszú sorok kígyóztak a kegytárgy üzletek és a kegytárgyakat megáldó ferences barát asztala előtt. A fák tövébe húzódva költötték el reggelijüket a korán érkezők. A templom oltárán felállított csodatévő Szűz Mária egyetlen fából faragott szobra erejében bízva nyújtották az oltárhoz járuló hívek személyes tárgyaikat az oltár mellett álló, székely népviseletbe öltözött lányoknak, hogy azokat a kegyszoborhoz érintsék, ezáltal ők is részesülhessenek Szűz Mária kegyelmében. Szentmisék, áldoztatás, gyóntatás, éjszakai virrasztás és a napkelte közös megtekintése várta a lelki tisztulásra vágyó katolikusokat. A templomtól a hegyre érkezési sorrendben, csendben, szervezetten indultak az egyes keresztalják, a végén a gyergyóalfalvi keresztaljával, amely hagyományosan a kegytemplom előtt maradt a Kordon indulásáig, és közvetlenül a főpapok és a szent jelvények előtt vezette a menetet a hegyre. Csíksomlyón évente két alkalommal van búcsú. A hagyományos Mária-neve búcsút már az 1400-as évek óta megrendezik. 1567 óta tartanak pünkösdi zarándoklatot a Nagyerdei (Tolvajosi) győzelem emlékére, amelyben a csíki és a gyergyói katolikus magyarok vallásuk védelmében harcolva leverték az erőszakos hittérítőket. Az őszi Mária neve búcsú kevésbé látogatott, mint a kissomlyói Hármashalom oltárhoz vezető pünkösdi zarándoklat, amelyen évről évre több százezren vesznek részt. Idén dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek volt a délben kezdődő ünnepi szentmise szónoka. Délután öt órakor a Plébánia-templomban csángómisét tartottak, az éjszakai virrasztás után pedig onnan vonultak körmenetben a Kissomlyó hegyre a hívek, hogy részt vegyenek a napkelte előtti szentmisén. Hatalmas, több mint százéves gesztenye-, tölgy- és fenyőfák övezik a kisbácsi középkori katolikus templomot, amelynek udvarán pünkösdvasárnap együtt misézett a két plébános. Az istentisztelet után a vendéglátók ebéddel kínálták perkátai vendégeiket. Az indulásig hátralévő két óra készülődéssel, beszélgetéssel telt, majd elbúcsúztunk egymástól, újra buszra ültünk és a csoport rövid kolozsvári városnézésen vett részt. Négyszázötven kilométer várt ránk, amelyet egy-egy rövid farkaslakas és köröndi megálló szakított meg. Itthon már szövik terveiket a szervezők, mikor, milyen programokat kínáljanak kisbácsi barátaiknak, hogyan viszonozzák a vendégszeretetet, amelyben náluk részünk volt. Kolozsvári látkép a kilátóból Kisbácson közös misén vettek részt a perkátaiak a helybéliekkelFotó:Koczka Kata Népviseletben a csíksomlyói kegytemplom előtt