Fejér Megyei Hírlap, 2004. augusztus (49. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-31 / 203. szám
2004. augusztus 31., KEDD KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 7 Láttuk hallottuk olvastuk Hollywood királya ■ Szabó Zoltán Már nagyon hosszú ideje ő Hollywood legtekintélyesebb és valószínűleg leggazdagabb rendezője. Amibe belekezd, az általában siker, s több munkája is ott van a világ legnézettebb, s persze legtöbb bevételt hozó filmjei között. Steven Spielberg az utóbbi 10-12 évben már megtehette azt is, hogy ne csak a várható bevétel reményében forgasson. Ennek ellenére a Schindler listája például sokkal több nézőt vonzott, mint amennyit eredetileg reméltek az alkotók. A múlt héten a televízióban vetített Harmadik típusú találkozások a hetvenes évek végén készült. Akkor, amikor Spielberg be akarta bizonyítani, hogy bármilyen forgatókönyvből képes kasszasikert készíteni. Előtte már, 25 évesen megcsinálta a Párbajt, amely sokak szerint máig a legkitűnőbb rendezése. Nem volt még harminc éves, amikor a Cápát forgatta, amely hihetetlen sikert aratott, s ma nézve is lenyűgöző a rendező arány érzéke, a film dramaturgiája. Ezután már bármit rá mertek bízni, és szinte bármennyit elkölthetett, a stúdiók, producerek biztosak voltak abban, hogy a befektetés megtérül. A Cápában Richard Dreyfuss alakította az oceanológust, s miután Spielberg és Dreyfuss összehaverkodtak, a színész kapta a Harmadik típusú találkozások egyik főszerepét. A másikat bizonyos Francois Truffaut, a francia új hullám egyik vezéralakja, akit Hollywood királya mindig is rettenetesen tisztelt. Maga a film egy kedves, optimista mese arról, miként is kellene közelednie egymáshoz a különböző világoknak, az eltérő külsővel és ésszel megáldott-megvert teremtményeknek. Akkor igen látványos darabnak számított, s ma sem vall szégyent, főleg az Oscar-díjas operatőrnek, Zsigmond Vilmosnak köszönhetően. Öngyilkos kentaur ■ Zágoni Erzsébet A Kossuth-adón ismerős versét hallom, Gál Sándor: Jégcsapok. A Hitel című folyóiratról beszélnek az irodalmi műsorban. A Szlovákiában, Pozsonyban élő költő, író régi ismerősünk, a határon túli magyar irodalmi konferencia - amelynek évek óta Székesfehérvár ad otthont visszatérő vendége, „közelítvén a havazáshoz / bekerít az örök csend derűje / önmagát szüli újjá a Nap / s meghinti aranyával a tájat / miféle hitet ebben a látomásban / a pillanatot kiröppenti az égre is mi ez a feltörő izzó fehérség / az emelkedésben kié a mozdulat.— kérdezi a költő, miközben hallani vélem, amit a tavalyi találkozáson mesélt a többi között Pesti Jánosról, aki meghívta Alba Regiába egy irodalmi estre. Akkor ismerte meg Takács Imrét, eleven József Attila-díjast akkor látott először. Sobor Antallal is találkozott. Az élményt különössé színezte, hogy mindketten rajzoltak, festettek, Takács szobrászkodott is. Később a pozsonyi Szabad Földművesben Sobor több grafikáját közölte. Életreszóló élmény mégsem ezektől lett a hajdani fehérvári találkozás, hanem attól, hogy a Csók István Képtárban láthatta Csontváry Kosztka Tivadar képeit, szemtől szembe csodálhatta a Vihar a nagy Hortobágyon, a Panaszfal Jeruzsálemben, a Magányos cédrus, a Taormina romjai című csodákat, és a mester önarcképén is elmerenghetett. Szerencséje volt a kassai költőnek, mert akkor éppen Vilt Tibor kisplasztikái is Fehérváron vendégszerepeltek. A Szent István Király Múzeumban láthatta több más között az Öngyilkos kentaur című felkavaró fémkompozíciót. Felejthetetlen emlékképei között őrzi ezeket az 1966- os fehérvári élményeket. Japán kétszersült... ■ Sajtos Lajos Nyári olvasmányaim között jó néhány folyóirat is akadt: a Békés Megyei Könyvtár kiadásában megjelenő Bárkában könynyed és fajsúlyos írásra egyaránt bukkantam. A békési táj mindig is jó táptalaja volt a magyar irodalomnak - elég Szabó Pál vagy Simonyi Imre nevét említenünk, s az ma is. Az Elek Tibor főszerkesztő által jegyzett, tizenkettedik évfolyamában járó Bárka nyári számában éppen Simonyi Imre költészetével foglalkozik több írás is. A vidékiséget vállaló költő pályaképét Csibra István rajzolta meg: „ Én, mint a költőnél csaknem egy generációval fiatalabb ember már az 1950-es évek második felétől, azaz a tisztességes írástól végig kísérhettem Simonyinak a politikai-ideológiai körülmények miatt sokszor emberfelettien nehéz pályáját...” - olvasható Csibra tanulmányában. Nos, a nehéz körülmények közepette számos tisztességes írás hagyta el Simonyi írószobáját, benne a Németh Lászlóról írott portréversekkel, melyekről már Tüskés Tibor ír. Alföldy Jenő pedig A szókimondás előnyei (és hátrányai) címmel a fent említett Csibra „ tudományos” könyvét, benne a monográfia alanyát, tárgyát - azaz Simonyit- veszi górcső alá. Emellett a Bárka szépirodalmi összeállításban, a nagyok közt ott van a mi Szegedi Kovács Györgyünk is. Igaz, csak két verssel, ám ezek-elfogulatlanul állíthatjuk- a lapot erősítik....S majd holnap / ha reggel felébredek! álmaimba húzom / bársonyos kezed // S még tart számban az 'első'kétszersült s ropogósan gyöngyöző íze! még hiszek az 'ebédszünet ' megújító erejében is.” — olvasható Szegedi Japán kert című versének soraiban. Itt a szolga „parancsol” Sokan voltak kíváncsiak a gorsiumi Plautus-bemutatóra ■ Szabó Zoltán Rengetegen voltak a gorsiumi nyári játékok szombati bemutatóján. Plautus darabja, A hetvenkedő katona, no és a környezet sokakat vonzott. S igazi nyári meleg is volt. Amíg le nem bukott a Nap, az ember csak irigykedve figyelte Rékasi Károlyt, aki a színtér közepén elhelyezett vízköpős betonteknőből szórta magára a hűsítő permetet. Rékasi egyébként (jól megoldott) szerepe miatt frissítette magát: ez a Palaestrio örökké rohan, tesz-vesz, szervezkedik, cselt sző, furfangos terveket eszel ki és visz véghez sikerrel. S mindezt csupa jószándékból teszi a szolga: azért, hogy akik egymásnak valók, boldogok legyenek, akik pedig megérdemlik, megbűnhődjenek. Ez az ő élete, s a figura később gyakran felbukkan az európai dráma- (vígjátéki) irodalomban. Jelképes alak, s némi fricska a gazdagoknak, hatalmon levőknek, rátartiaknak, hogy a szolgába általában több gógyi és talpraesettség szorult, mint az összes többi szereplőbe együttvéve. A jóravaló szerelmesek tesze-toszák, a negatív hős pedig annyira öntelt és buta, hogy bedől minden cselvetésnek. Jelen esetben a katona az, őt Koncz Gábor alakítja. Trottyosira veszi a figurát, már a járásával, tartásával is jelzi, hogy egyáltalán nem félelmetes, inkább nevetséges, groteszk, már-már szánandó ez a Pyrgopolinices. Koncz időnként mai ízeket, kiszólásokat (pl. „kajakra”) visz a játékba, többnyire sikerrel. Egyébként is, az előadás akkor ül, amikor öniróniát csempésznek a jelenetekbe. Mert ezen darabok sajátossága, hogy sokat beszélnek bennük, s gyakran bizony mindent kétszer „mondanak”. Először hosszasan elmondják, hogy mit tesznek, milyen cselt vetnek, majd el is játsszák azt. A kíméletlenebb húzás ez esetben sem ártott volna a produkciónak. A rendező, Pécsi Ildikó (balesete miatt a próbák végső stádiumában és a bemutatón nem lehetett ott) azonban vajszívű, s minden főbb szereplőnek adni akart egy-egy nagyobb lehetőséget, így például a hetérát alakító Détár Enikőnek, aki a szolgával együtt katonát győz. A részeges másik szolgát, Scelebrust megformáló Bregyán Péternek, a szerelmes lány, Philocomasium szerepében Xantus Barbarának. Ezzel együtt az előadás kerek, a bemutató összeállt, s a nagyobb tér miatt több gesztust, mozgást igénylő játékstílus is csak annyira teátrális, amennyire kell. A szép számú közönség méltányolta is ezt, továbbá azt, hogy külön koreográfia készült a tapsrendre. Szeptember 4-én lehet majd ismételni. Hevér Zsófia (Phedra), Bessenyei Emma (Lyra) és Koncz Gábor Fotó: Nagy Norbert Változik a nyitva tartás Székesfehérvár (gy) A Gárdonyi Géza Művelődési Ház Könyvtára értesíti az olvasókat, hogy szeptember 1-jétől a könyvtár nyitva tartása megváltozik. Eszerint hétfőn, kedden és pénteken 9 órától 16 óráig, szerdán és csütörtökön pedig 13 órától 18 óráig várják a könyvtár látogatóit. Mindez azt jelenti, hogy a szombati nyitva tartás szeptember 1-jével megszűnik, ám a szolgáltatások hétköznap a korábbinál magasabb óraszámban vehetők igénybe. A könyvtárban minden hónap első hétfője szünnap. A dédszülők iskolaszerei Székesfehérvár (gy) Szeptember 3-án 15 órakor Warvasovszky Tihamér polgármester adja át ünnepélyesen a Fehérvári Babaházhoz tartozó játszóházat, amely ezután - a kiállításokhoz kapcsolódó - programokat kínál a gyerekeknek. Kamaratárlat is nyílik: Becsengettek címmel mutatják be dédszüleink iskolaszereit, könyveit, hímzésmintáit, fotóit. A tárlat anyaga dr. Moskovszky Éva, Schmid Katalin, Zsidek Katalin és mások gyűjteményéből való. A kiállítást dr. Vígh Annamária, a kultuszminisztérium főosztályvezetője nyitja meg. trifflitoroszkóp- gyilkos Még láttuk, ahogy a karjai kiemelkednek a vízből. Negyedóra múlva elcsendesedett a vihar. Kiúsztunk. Zsuzsa azt vágta a fejemhez, hogy gyilkos vagyok. Fogd be a szád, mert megöllek, fenyegettem meg, de nem gondoltam komolyan. Egy ideig rettegtem, hogy megtalál a rendőrség, de nem kerestek. A butikos házaspárnak azt mondtam, hogy amikor kitört a vihar, még nem voltam a vitorláson. Aznap éjjel sokáig foglaltak voltak a teniszpályák, villanyfénynél játszották a mérkőzéseket. A klubház körül sündörögtem, senkinek nem tűnt fel, hogy csak később mentem oda. Zsuzsával többet nem találkoztam, engem, ismétlem, senki nem zsarolt meg. A tenisztréner mintha megkönnyebbült volna. - Most pedig halljuk a betegkísérő vallomását - mondta az alezredes. Kerekes lehajtotta a fejét. - Egy ideje nem vagyok teljesen rendben, erre akkor jöttem rá, amikor tavaly, a szezon végén megismertem Verát. Persze korábban is voltak hasonló, átmeneti gondjaim. - Ő a barna hajú hölgy a plázából? - kérdeztem. A férfi hitetlenkedve rám nézett. - Ismeri? - Látásból - feleltem. - Mi a teljes neve? - Ónody... Ónody Vera... Egymásba szerettünk, Vera hozzám költözött. Eleinte nem volt probléma, de aztán egyre gyakrabban csődöt mondott a férfiasságom. Vera türelmes, de néha kirobban, ócsárol. Csodálatos partner, meggyőződésem, hogy időnként ijesztően dús, bőséges formáitól blokkolok le... Itt lépett a képbe Margit néni, akit szívműtéte után három hétig kezeltek a szanatóriumban. Tolószékkel én vittem a vizsgálatokra, s közben összebarátkoztunk. Margit néni erőszakos, elnémíthatatlanul pletykás, szórakoztatta a betegtársait, nevettek a történetein. Természetesen a férfiak is szóba jöttek. Nála még egyetlenegy férfi sem vallott kudarcot. Van nekem otthon, édeskéim, egy receptem, eddig bevált. A főzettől megtáltosodtak a palik, úgy löktem le őket magamról. Ha kéritek, lemásolom és elküldöm. A konyhaszekrényben, a szakácskönyvek között őrzöm, mint egy páratlan kincset. Már gondolkodtam azon, hogy szólok a fiamnak, szabadalmaztatni kéne, mondogatta. Nekem nagy szükségem lenne a receptre, gondoltam, de nem mertem elkérni, Margit néni világgá kürtölte volna a gondomat. Elhatároztam: míg a szanatóriumban lesz, ellopom a receptet, lemásolom és visszateszem a helyére. A lakás kulcsait külön erszényben tartotta. Kettőről mintát vettem, a harmadikat pedig levettem a karikáról, mert abból duplán volt neki. Ez az a kulcs, amely a fotón mögöttem látható. De azóta elveszett. (Folytatjuk)