Fejér Megyei Hírlap, 2005. augusztus (50. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-12 / 188. szám
18 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP SPORT 2005. augusztus 12., PÉNTEK A királyi klub, a klubok királya -N - Bernabéu 1909-ben mutatkozott be az ifiben, majd közel hetven éven át szolgálta az egyletet ■ Horog László Real Madrid. A királyi klub, a földgolyó leghíresebb egylete, a világ futballjában az előkelőség, a gazdagság,a fény, a pompa és a ragyogás szinonimája. Ha van hierarchia, amely alapján besorolhatók a világ legerősebb egyletei, a madridi klub vitán felül az élre kívánkozik. Elmondható: a Real a király. A hajdanában a spanyol király által hozott rendelet szerint a Zaragoza, az Oviedo, mi több, Barcelona második számú, tehát fakóbb egylete, a Barca által elhomályosított Espanyol is jogot szerzett a koronás címer viselésére, ezzel együtt a Real, tehát a királyi név viselésére. Ám a világban, ha a Real név kerül szóba, mindenki a madridiakra gondol. Ők lépnek pályára vasárnap 19 órakor a Puskás Ferenc-stadionban. Az ötvenes, hatvanas években fénykorát élő egyesület legendái között találjuk Puskás Ferencet, aki Alfredo Di Stefano, Francisco Gento és Miguel Munoz mellett beírta magát a klub arany könyvébe. Több mint egy évszázada Juan Pedros, a hatalmon lévő polgári kormány elnökének kívánságára 1902. március 18-án jött létre a Madrid Football Club, az alapító okirat szerint a sportjátékok gyakorlásának céljából. A Spanyol Kupa A fővárosban akkoriban már létezett egy sportegyesület, amely fő tevékenységi köreként a labdarúgást jelölte meg, az angolos nevű, ebből fakadóan vélhetően szigetországi gyökerekkel rendelkező Football Sky. Sokan a Real elődjének tekintették a szerveződést, tévesen. Az új klub vezetői nem teketóriáztak, a megalakulás után azonnal, tehát már 1902-ben nevezték a gárdát a Spanyol Kupába, ami akkoriban más sorozat volt, mint ami mostanság megszokott: az országos bajnokságot jelentette. Az első három esztendőben nem arattak sikereket, aztán beindult a Real-henger, 1905-ben, 1906-ban, 1907- ben és 1908-ban is a királyiak hódították el a Spanyol Kupát. A következő szezon nem hozott diadalt, ám ezen szezon mégis örökre feledhetetlen marad, lévén bemutatkozott az ifjúsági gárda színeiben egy alig tizennégy esztendős fiúcska, Santiago Bernabéu. Kevesen gondolták, hogy a tinédzser később világhírre vezeti imádott klubját, Don Santiago 69 éven át szolgálta a Real Madridot. 1912-ben - immár az új létesítményben, az O'Donellben -, 17 évesen bemutatkozott az első csapatban, középcsatárként. Egy meglehetősen rövidre sikerült, Oviedóban tett kiruccanást leszámítva 1926-ig szerepelt a mindig fehér mezben és fekete nadrágban pályára lépő brigádban. 1917-ben tagja volt az ismét kupagyőztes csapatnak, aztán szegre akasztotta a futballcsukát, ám a klub kötelékében maradt. 1929. és 1935. között a klubtitkári teendőket látta el, majd a második világháború kellős közepén, 1943. szeptember 15-én a Real Madrid elnökének választották. Haláláig, 1978. június 2-ig igazgatta a patinás egyesületet. Puskás Ferenc életének legszomorúbb pár napjaként emlegeti ezt az időszakot, ugyanis ekkor veszítette el Bozsik Cucut, a remek barátot, akivel együtt gyerekeskedett Kispesten, majd kettőjük köré épült az ötvenes évek legendás nagycsapata, az itthon egyeduralkodó Budapest Honvéd. Öcsi szinte apjaként tisztelte Bernabéut, akinek rengeteget köszönhetett, a disszidálást követő kétéves, nemzetközi eltiltás után Madridban térhetett vissza a világfutball vérkeringésébe. A király levele le vissza a húszas évekhez. A Madrid FC-ből 1920-ban Real Madrid lett. A labdarúgást imádó XIII. Alfonz király 1920. június 20-án keltezett rendeletében megengedte az egyesületnek a királyi név, továbbá a címer használatát. Nem csak a név, hanem a pálya is változott: 1923-tól az O'Donell helyett új pályára költöztek, a Ciudad Linealt bérelte az egyesület, majd 1924 májusában a Newcastle ellen összecsapással megnyitotta kapuit az új stadion, a klub jelenlegi otthonától nem messze található Chamartin-stadion. A futball Hispániában is rohamléptekkel fejlődött, 1926-ban - ugyanakkor, mint itthon - bevezették a professzionalizmust. A Szőke Nyíl A Real egyre izmosabb lett, a kasszába mind több pénz vándorolt, aminek egy részét játékosvásárlásra költötték, ekkor került hozzájuk Jose Maria Pena és Miguléon. 1928-ban valódi sztárt szerződtettek Gáspár Rubio személyében, az 1928-29- es országos bajnokságot a Barcelona nyerte, a Real lett a második. A vezetők nem örültek az ezüstnek, egy évvel később 130 millió pesetáért megvásárolták az Espanyol világhírű kapusát, az Ördögnek becézett Zamorát. Bernabéu újabb ászokat igazolt, bajnok is lett a Real, története első aranyérmét szerezte az 1931-32-es idényben. A diadalmenet folytatódott, egy év múlva is ők léphettek a dobogó legmagasabb fokára. A következő szezon ugyan a baszk Athletic Bilbao sikerét hozta, de a hazai kupát megnyerte a Madrid. A két újabb idény sem hozott aranyat a bajnokságban, ám 1936-ban végre kupagyőzelmet ünnepelhetett a főváros, a fináléban az örök rivális Barcát fektették kétvállra. A meccs hőse a búcsúmérkőzét vívó Zamora volt, a hálás drukkerek a vállukon vitték az öltözőbe a 35 éves portást. A kapusfenomén amúgy akkoriban gyakorta átadta helyét a háló előtt magyar Albertynek. A polgárháború miatt három évre megbénult a foci Hispániában, szétesett a Real harmincas években felépített nagycsapata is. A következő sikerekre közel egy évtizedet kellett várni, a madridiak 1946-ban és 47-ben elhódították az országos kupát. A futballeredményeknél jelentősebb volt az új stadion építésének megkezdése 1944. október 27- én, az arénát három esztendő múlva fel is avatták. A győzelmek azonban elmaradtak, a Barca és a városi vetélytárs, az Atletico rendre megelőzte a királyiakat. Bernabéu érezte, kell egy igazi klasszis, aki egyedül képes eldönteni mérkőzéseket. Választása az argentin Di Stefanóra esett, ám a Szőke Nyíl (Santa Rubia) megszerzése nem bizonyult könnyűnek. A Barcelona is harcolt a csatárért, végül a Real futott be hosszas huzavona után. Négymillió pesetát kellett leszurkolni, de megérte a befektetés, első madridi évében szinte egymaga nyerte meg a bajnokságot a Realnak, s gólkirályi címet is szerzett. Tizenegy idényen át szolgálta a Real Madridot, ezen időszak alatt nyolcszor nyertek bajnokságot. Valamint ötször bizonyultak a legjobbnak a BEK-ben, s elhódították a Világkupát. Ebben történelmi érdemeket szereztek az újak is, Gento, Mateos, Becerill, majd Rial, Kopa, Zagarra, Dominguez, Didi, Santamaria és Puskás. A madridiak a legtekintélyesebbnek számító klubtrófea, a Latin-kupa 1955-ös megnyerésével bizonyították, hogy az akkoriban szerveződő Bajnokcsapatok Európa Kupájának első számú favoritjai. Nem is volt vita, mely gárda számít a legjobbnak a kontinensen: sorozatban ötször nem találtak legyőzőre. 1956-ban Párizsban a Stade Reims, 1957-ben, Madridban a Fiorentina, 1958-ban, Brüsszelben a Milan, 1959-ben, Stuttgartban a Stade Reims hajtott fejet, majd 1960-ban, Glasgowban, 123 ezer néző előtt az Eintracht Frankfurt kapitulált. Puskás négyszer, Di Stefano háromszor volt eredményes. Puskás háromszor Ugyanebben az évben a Penarolt legyűrték a Világkupadöntőn, ám a folytatásban a csapat csillaga kicsivel szerényebben ragyogott. Két évvel később ismét BEK-döntős volt a csapat, Puskás háromszor talált be, ám ez is kevés volt a Benfica ellen. Közben kicserélődött a gárda - Gento és Puskás 1967-ig szerepelt s új sztárok tűntek fel, Zoco, Amancio, Velasquez, Grosso és Pirri. A hazai bajnokságot csak egyszer nem nyerték meg 1960. és '69. között, de a nemzetközi sikerek elmaradtak. A németektől érkezett az erősítés, Breitner, Netzer, majd Stielike révén, otthon továbbra is egyeduralkodónak számítottak, de európai kupadöntőben 1971-től tíz éven át nem voltak érdekeltek. Ráadásul az 1971 -es és a 81 - es finálét is elbukták, a Chelsea és a Liverpool volt a győztes, s a letargiát fokozandó, az 1983-as KEK-döntőben a skót Aberdeen is kibabrált a spanyolokkal. Persze, a vezetők nem tétlenkedtek, az utánpótlás-nevelésre helyezték a hangsúlyt, a Keselyű ötösének nevezték az új fiúkat: a kvintett mindegyik tagja az 1983-84-es idényben a fiókcsapat Castillából került a „nagyokhoz”. Sanchis, Michel, Chendo, Martin Vazquez és a névadó, Emilio Butragueno, a jelenlegi alelnök a későbbiekben nem csak a Realban, hanem a válogatottban is pillérnek számított. A fentebb említett társaságnak, valamint Valdanónak, Camachónak, a fiatalon elhunyt Juanitónak köszönhetően a nyolcvanas évek közepén két nemzetközi trófeát nyertek, 1985-ben - minden magyar futballbarát emlékszik rá - a Videotont, egy évvel később az 1. FC Köln gárdáját gyűrték le az UEFA-kupa döntőjében. Továbbá 1986-tól sorozatban öt bajnoki címet szereztek. A folytatásban a honi porondon a Barca remekelt, a Real 1995-ben diadalmaskodott ismét hazája bajnokságában. A fiatal Raul kiszorította Butraguenót, aki Mexikóba igazolt. Az első BL-győzelmet 1998 tavaszán gyűjtötték be, Mijatovic találatával, Amszterdamban 1:0-ra verték a Juventust. A világ legjobb csatára, a kétszeres vb-győztes Ronaldo 2002-ben érkezett Madridba Fotó: mti Galaktikusok: a Real-futballisták rendkívül impozáns öltözője a Santiago Bernabéu-stadionban Zinedine Zidane (balra) minden idők legdrágább játékosa volt A galaktikusok Akkoriban inkább az edzőváltás volt jellemző, mint a játékosok cseréje, Jupp Heynckes hiába nyert BL-t, mennie kellett, mert a bajnokságban negyedik lett. Camacho jött, s gyorsan távozott. Guus Hiddink érkezett, s vele diadalmaskodtak a Világkupa tokiói döntőjében. Őt a walesi John Toshack követte, nem bizonyult túl sikeresnek. Nem úgy a klub egykori kiválósága, Vicente del Bosque, vele kétszer nyertek BL-t, 2000-ben a Valencia, 2002-ben a Leverkusen ellenében. 2003-ban neki is mennie kellett, lévén a hazai bajnoki cím kevés volt, ugyanis a BL-elődöntőben alulmaradtak a Juventussal szemben. Az építési vállalkozó, Florentine Perez 2000-ben került a klub élére, úgy döntött, minden évben vesz egy világsztárt, azaz galaktikust. Kettővel - Raullal és Roberto Carlossal - már rendelkeztek, aztán évente jöttek a többiek: Figo 2000-ben, Zidane 2001-ben, Ronaldo 2002-ben, Beckham 2003-ban, Owen 2004-ben, idén nyáron a brazil Robinhót szerezték meg a Santostól nagy küzdelemben, ő augusztus 25-én csatlakozik a Realhoz. Hiába a nagy nevek, két éve semmit sem nyertek, utoljára a spanyol Szuperkupa fináléjában diadalmaskodtak. A minap az egyik galaktikus, Luis Figo hagyta el a csapatot, s szerződött az Internazionaléhoz. Azért aggódnunk nem kell, a gárda nélküle is bombaerős.