Fejér Megyei Hírlap, 2016. július (61. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-05 / 156. szám

2016. JÚLIUS 5., KEDD A világ közepén NEVETÉS Szőke András a Karinthy-gyűrűről és a vidéki életről Varga Róbert szerkesztoseg@fmh.pk­.hu Taliándörögd - A nevetés gyógyít, és mindenkinek az a világ közepe, ahol szeretettel tudja fogadni, gondozni a környezetét. A jó otthon az embertől válik azzá. Neki a vidéki lét, Taliándörögd a legna­gyobb ajándék, szerinte ennek köszönheti a mostani díját. Erről is beszélgettünk Sző­ke Andrással, aki a Rádióka­baré kiemelkedő teljesítményt nyújtó alkotóinak, előadóinak járó, 1975-ben alapított Ka­­rinthy-gyűrűt vehette át a na­pokban a Magyar Rádió Már­ványtermében. Nagyon zavar­ban volt a díjátadáskor. Nem is tagadta. Még most is gon­dosan kereste a szavakat, hogy meg tudja fogalmazni, miért is megtisztelő, meglepő számára ez az elismerés. - Ha az elmúlt évtizedekre gondolok, a régi játék- és do­kumentumfilmekre, helytörté­neti munkáimra, a gasztronó­miára vagy a rengeteg fellé­pésre, amellyel az országot jártam, akkor velem szinte minden vidéken történt meg. Onnan indultam, Szentesről, és most pedig itthon, Talián­­dörögdön beszélgetünk. Eb­ből építkezem, ezt közvetí­tem, nekem erről szól az éle­Az élet drámái hordozzák a humort, az iróniát, a szatírát és a nevetést sem. Az ország nyolctizede vidéken él, miközben a mo­dern médiában nem ez az első számú üzenet, hanem a nagy­városok hangja, az ott kecseg­tető vibráló izgalmas életle­hetőség zúdul ránk. A díját­adáson a zavarom abból is táplálkozott, hogy nagy elő­dök szellemiségével átitatott teremben kaptam meg a gyű­rűt, másrészt pedig az jó ér­zés, hogy a vidéki élet, a vele járó üzenet így jelenhetett meg mindazzal, amit képvise­lek. Nem egyedül a műfajban, hiszen például Badár Sándor, Bödőcs Tibor és Kőhalmi Zol­tán is ezeket a gyökereket erősíti - mondta Szőke And­rás, akinek kevés ideje volt az ünneplésre, hiszen sok dolga akad Taliándörögdön. Készülnek a Művészetek völgyére, a plébánián készítik elő a tárolókat, hogy bemutassák 600 darab­ból álló feliratos tégla­gyűjteményüket. Mindemellett termé­szetgyógyászattal és masszázzsal, népi gyó­gyászattal, valamint helytörténettel foglal­kozik. Közben saját nevével ellátott, díjazott gyógy­szap­panokat készít kollégáival, Orsival és Gáborral, fényké­pez, fest, gyűjt, rádiózik, fil­mezik, aktívan részt vesz a közösség életében. Két ciklu­son keresztül képviselő is volt Dörögdön. Mikor mire volt, , van szükség. Amikor arról beszélget­tünk, hogy miért foglalkozik ennyi mindennel egyszerre, azt válaszolta, a régi paraszt­gazdálkodóknak természetes volt, hogy a földeken, nö­vény- és állattartás közben rengeteg mindenre figyeltek minden évszakban. Ismerniük kellett szerteágazóan a mező­­gazdaságot, hogy életben ma­radhassanak, fenn tudják tar­tani magukat és a családjukat. A mai világ hasonlóan köve­teli ki magának azt, hogy több lábon kell állni, mert senki nem tudhatja, mikor kö­szönik meg a munkáját. Őt az életben mindig sok dolog ér­dekelte, szeretett kipróbálni és megismerni mindent a kör­nyezetében. Mert az örömet adott számára. - Néhányan még mindig azt hiszik, hogy én elvonul­tam valahová a Bakonyba re­metének. Pedig itt, falun ugyanolyan minőségi élet zaj­lik, mint a nagyvárosokban, csak ez lehet, hogy a kommu­nikációban nem kap annyira hangsúlyt. Most is vagy tíz dologgal foglalkozom. Itt az Ősök Háza, a helytörténeti múzeumunk, Illés Sándor plébánossal gyűjtjük a régi tárgyakat. Saját rádió­stúdiónk van, innen megy az adás a Mária Rádiónak és egy másik adónak. Bakelittől az orsós felvételeken, a cédákon át egészen a digitális felvételekig mindent le tudunk ját­szani. Szerintem nem sok 650 lakosú település képes erre. A falunak saját kemencében tudjuk sütni a kovászos ke­nyeret. Egyházi, kolostori gyógyászati anyagokat gyűj­tünk, rendszerezünk. Én ide a fellépések, szereplések után nem aludni járok haza, hanem Taliándörögd hagyományait, az ősök tudását adó informá­ciókat igyekszem feldolgozni, és integrálni azokat a mai éle­tünkbe. Összetartó kis közös­ség ez ebben is, s igényli azt a vidámságot, amely a nagy disznóöléseinken is tapasztal­ható - hangsúlyozta az elő­adó, aki gyűjti a mosolyogta­­tó történeteket. Szerinte az élet drámái hordozzák igazán a humort, az iróniát, a szatí­rát, a sírásból előtörő neve­tést. Elmesélte: Badár Sán­dorral léptek fel, s egy idős néni azt mondta barátjának, örül, hogy eljöttek, mert tud nevetni rajtuk, gyógyítani ké­pesek az estjükkel.­Ezt soha nem felejti el egyikőjük sem. Ez is eszébe jutott most, a Karinthy-gyűrű átvételekor. Akkor így jó minden? És Taliándörögd a világ közepe? - kérdeztük. Szőke András mosolyogva válaszolta: min­denkinek az a világ közepe, ahol szeretettel tudja fogadni, gondozni a környezetét. A jó otthon az embertől válik azzá. S az a jó, ha az ukkiak ugyan­úgy a világ közepének gon­dolják a településüket, akár a veszprémiek. Nem verseny­ként tekintenek másokra, ér­tékeikre, hanem az ősök ere­jének megnyilvánulásaként. A hely örök szellemeként, további képek, információk fedlty FMH Online Szőke András az elismerés átadásán a Magyar Rádió Márványtermében Badár Sándorral MAGAZIN Állatmesék, szőr­mentén Szentbékkálla (tbzs)­­ Az egykori Pegazus fogadó­ban nyílt tárlaton három művész szürreális, ironi­kus alkotásai ahhoz a kultúrkincshez nyúlnak vissza, amelyben az állat­világ az emberi lét abszt­­rahált változata, és amely könnyedén ad alapanya­got a vallásnak, az er­kölcstannak, a pszicholó­giának, az irodalomnak és a művészetnek. Gerhes Gábor képzőmű­vész saját állatmeséjét olvasta fel a tárlatnyitón. Az állatokat ábrázoló abszurd alkotások­ból nyílt, Szőr­mentén, állat­mesék című kiállítás Nagy Gabriella festő, Kovách Ger­gő szobrász és Szöllősi Géza vizuális művész állatokat áb­rázoló abszurd alkotásait mu­tatja be. A látogatók tanúi le­hetnek annak, hogy Nagy Gabriella festőművész hagyo­mányos technikával készült tájképeire meglepő helyzetek­ben kerülnek fel az állatok. Egyszerre abszurd és mági­kus hangulattal gazdagítják az alkotásokat. Művei kortárs társadalmi és politikai áthal­lásokat is hordoznak. Kovách Gergő szobrász alkotásai a humorból táplálkozva mutat­nak rá az ember és az állat közös gyökereire. Munkái gyakran térben elhelyezkedő közmondások vagy közismert szókapcsolatok, irodalmi idé­zetek. Szöllősi Géza vizuális művész meghökkentő taxider­miái egyszerre horrorisztiku­­sak és humorosak. Kitömött állatai, például a My Pets pro­jekt egyes darabjai, a psziché mélyén meghúzódó félelme­ket, szorongásokat hozzák a felszínre, miközben abszurdi­tásuknak köszönhetően mu­latságossá válnak. Mindhá­rom művész kiállított munkái közt szerepel a róka, a csala­finta, agyafúrt, hízelgő, okos, ravaszdi állat. A szervezők a megnyitón emlékeztettek arra, hogy a modern és kortárs képzőmű­vészet szintén előszeretettel nyúlt az állatvilághoz. Warhol nemcsak Elvist és Marilyn Monroe-t tartotta érdemesnek színes nyomatsorozatra, ha­nem megalkotta egy tehén portréját is. A mai legismer­tebb és legdrágább kortárs műalkotások egyike pedig Damien Hirst formatinban úszó cápája - a naturalizmus, a szimbolizmus és a cinizmus manifesztuma. Nagy Mercédesz kurátor és Nagy Gabriella Szöllősi Géza meghökkentő taxidermiái előtt Szürreális, ironikus alkotások FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 13

Next