Felső Magyar-Országi Minerva 9. (Kassa, 1834)

1834 / 3. kötet - 5. Udvardy: Zagyva

443 itt, mind amott; — vagy igaz, de mi emberek nem hi­szünk, mint sok számtalan igazságokat, külömben har­madik okot nem képzelhetni, miért hogy mégis semmi­féle nemzet és vallás ezt nem bálványozza? a’ közélet­ben pedig lábbal tapossa? El kell süllyedni a’ világnak, a’ nép’ erkölcstelensége miatt, egy elromlott sok he­lyeken elöljáróikul. Akárki menjen el 3—4 együtt rö­högő paraszt előtt, legyen az hintő, vagy egy rongyos koldus; már találnak rajta valami káromolni és mocs­kolni valót, nincs kedvezés, urának, papjának sőt a’ hol igazán mén, még a’ szentségének se. JSenki ezektől menten nem marad, ha csak szemük eleibe kerülhet. Hajdan a’ káromkodásért nyelvét húzták ; most minden szabad a’ tacskó kötöknek is, — igen is, mert keresz­tyéni szabadságban élünk. Szép, igen szép keresztyén­­ség ! Az illy gonosz Zodomai erkölcsökért nem veri el a’ jég a’ határt; de ha egy szerencsétlen utas, a’ falu’ közepén megsüllyedvén, leszáll éjszakának idején a’ kocsiról, ’s a’ rész hídról lesikamlván, bele fúl a’ víz­be ; ennek holttestét, kedveseinek minden esdekléseire, rimánkodásaira se engedi a’ falu’ népe kivinni a’ határ­ból , mert elveri a’ jég a’ határt. Imé­t illy felvilágo­sodásban élünk! ennyit tett még mind e’ mai napig a’ szelíd Jézus’ gazdagságtalan testamentoma. 19. Élledelm­ünk kétféle: testi és lelki. Ezen élledel­­meknek belénk oltott eláthatatlan vágyja teszi mind ma­gános embernek, mind egész nemzeteknek virágzását vagy kipusztulását, mert élledelem nélkül minden ki­vész , ellenben az élledelme bőséges arányjában virágzik minden. Ezen élledelm­eket, vagy létalapos elemeinket szaporítani, nem­esiteni szintúgy hatalmunkban van , mint tunyaságunkban, restségünkben, belőlük végképpen ki­­pusztúlni. Egyedül a’ tudomány, a’ józan ész, vagy a’

Next