Felsőoktatási Szemle, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 10. szám - Mehnert, Gerhard: Tíz év a Német Demokratikus Köztársaság felsőoktatásából - hét év az új tervekből
egyetemi autonómia esetleges veszélyes kinövéseinek: azóta a francia egyetemek rektorait a kormány nevezi ki — az egyetem megkérdezése nélkül *— mégpedig egy másik egyetem professzorai közül. A rektor az egyetemen az államhatalom képviselője. Haladó lehetne az autonómia a kapitalizmus hanyatló szakaszában, amikor kifejlődnek a kapitalizmus tudományellenes vonásai, és nagy lendületet vesz a még polgári értelemben is teljesen tudománytalan irányzatok terjedése. Haladó lehetne, de az uralkodó burzsoázia nem hagyja azzá válni. A legbrutálisabban rúgja félre az általa elismert ún. autonómiát, ha egyegy tudós a társadalmi haladás aktív harcosává válik (l. pl. az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság „munkáját”). És mi volt a helyzet a Horthykorszakban? Meg volt talán a tanítás szabadsága? A társadalmi haladásért harcoló tudósok nem juthattak be az egyetemi tanárok soraiba még akkor sem, ha egyik-másik egyetem hajlandó lett volna kinyitni a kaput egy-egy harcos haladó tudós előtt. Mint ismeretes, ahhoz, hogy valaki egyetemi magántanár lehessen, nem volt elég a tudományos hírnév, a magántanári vizsgák stb., ehhez a Kormányzói Kabinetiroda hozzájárulása kellett elsősorban, mert a kultuszminisztérium csak ennek birtokában erősíthette meg az illető magántanári képesítést. Ehhez az intézményhez nem kell magyarázat. De mennie kellett azonnal az egyetemről minden olyan professzornak, aki már az egyetemi kinevezése után jutott el a társadalmi haladás szükségszerűségének a felismeréséig. Hát így festett az autonómia, a tanítási szabadság felől nézve. A „tanulási szabadság” sem áll azonban jobban; elég csak az ún. „numerus clausust”, ill. „numerus nullust”, továbbá az ún. „nemzethűségi bizonyítványt”, amit haladó szülők gyermekei nem kaphattak meg, és az intézményesített tömegnyomor mellett a magas tandíjpolitikát említeni, amely az igazi tehetségek tömegét eleve kizárta az egyetemi tanulmányokból. Ez volt az ún. egyetemi autonómia a Horthy-korszakban. Minekünk sem formális, sem más autonómiára nincs szükségünk, azért, mert a mi rendszerünk érdeke a tudomány fejlődése, a mi rendszerünk nem titkolja, hogy szocializmust akar, a népi hatalom nem titkolja, hogy olyan egyetemeket akar, amelyek a nép felemelkedését szolgálják hazafiságból, szocialista meggyőződésből. Dolgozzunk együtt, egymást megbecsülve és támogatva ezért a nagy célért, egyetemünk szocialista átalakításáért. Tíz év a Német Demokratikus Köztársaság felsőoktatásából — hét év az új tervekből* Dr. Gerhard Mehnert egyetemi tanár, a „Hochschulwesen” főszerkesztője, Berlini Német Demokratikus Köztársaság október elején ülte meg fennállásának 10. évfordulóját. Az elmúlt tíz év a Köztársaság felsőoktatásának lényeges fejlődési szakasza volt. A mostani idő pedig a Német Demokratikus Köztársaságban egyúttal kiindulópontja az elkövetkező hét esztendő folyamán a felsőoktatás hatalmas távlati tervének, amely ugyanebben az időszakban a népgazdaság együttes fejlesztési tervének csak egy részét képezi. Így a jelenlegi időpont különösen alkalmas arra, hogy részint az elmúlt tíz esztendőre vetettvisszatekintés révén, részint az eljövendő hét évre tervezett fejlődésre irányított előrepillantás útján összképet nyerjünk e baráti ország felsőoktatásának fejlődéséről. Mi született az elmúlt tíz évben? Ha csak a már megvalósítottból indulunk ki, mérlegünk akkor is tekintélyes nyereséget mutat fel. Ma a Német Demokratikus Köztársaság felsőoktatási intézményeiben kereken 90 000 fiatalember tanul. Ebből a számból a hagyomá n A Felsőoktatási Szemle számára írt eredeti cikk. A Szerk.