Felsőoktatási Szemle, 1988 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Forgács Iván - Mincza Péter - Molnár Attila: Tudásértékelés és curriculum fejlesztés az egészségügyi vezetőképzésben
FELSŐOKTATÁSI SZEMLE A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1988. január 1. szám Tudásértékelés és curriculum fejlesztés az egészségügyi vezetőképzésben DR. FORGÁCS IVÁN egyetemi tanár, DR. MOLNÁR ATTILA tudományos munkatárs, Orvostovábbképző Egyetem A magyar orvostovábbképzés több, mint 100 éves múltra tekint vissza, és ezzel a második legrégibb szervezett orvostovábbképzés Európában. Az elmúlt évtizedek alatt az orvostudomány gyors fejlődése és az egészségügyi szükségletek változása fokozottabban igényelte a továbbképzést, amely az új ismeretek gyors megszerzését biztosítja. Napjaink és az elkövetkezendő évek teljesítményorientált fejlődése azonban azt is megkívánja, hogy a továbbképzés során a teljesítményt - az oktatóét és a hallgatóét egyaránt - viszonylag objektív módszerekkel mérjük. Az egészségügyi kiadások költségnövekedésével együtt a társadalom mind érzékenyebbé válik az egészségügyi ellátás hatékonyságára. A hatékonyságnak egyik igen lényeges tényezője a szakemberek ismereteinek és készségeinek a szükségletnek megfelelő alakítása. Ez a graduális képzésre alapozott posztgraduális és kontinuus továbbképzés során valósulhat meg. Az Orvostovábbképző Egyetem Társadalomorvostani Intézetének egyik fő feladata a társadalomorvostani szakvizsgára való felkészítés. Speciális körülménynek számít, hogy míg a szakvizsgára felkészülők zöme a diploma megszerzése után 4-5 éven belül megszerzi a szakképesítést, addig a társadalomorvostan szakképesítést szerzők főként az egészségügyi ellátás vezetői közül kerülnek ki, akiknek már korábban valamilyen klinikai szakmából egy, vagy több szakképesítésük van. Hazánk sajátos káderfejlesztési politikájából adódik, hogy a társadalomorvostani szakvizsga megszerzése általában a vezetői kinevezés után és nem DR. MINCZA PÉTER egyetemi adjunktus.