Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1876
A lélektan gyakorlati alkalmazása: „Oda vinni neveléssel, hogy a gyermek az igazat, szépet és jót megismerje és érezze, magában igen szép dolog; de semmi érdeme nincs, ha oda nem vittük, hogy a gyermek öntudatosan és szabadon törekedjék is az értelmi és erkölcsi tökély után.“ Mennyey József. (Az ismerettárban.) „Az a bajunk, hogy nálunk a pädagogus nem egyszersmind psychologus.“ Dr. Bánóczi József. (Magyar tanügy 1877. I.) „Wer keine Anlage zu einem praktischen Psychologen hat, sich auf die Beobachtung der kindlichen Seele nicht versteht, der sollte sich von der Erziehung und dem Unterrichte entschieden fern halten.“ ■Diesterweg. Az iskolai oktatás-nevelés feladata alig lehet már vita tárgya. Ha a vélemények a részletekben eltérők is, a vezérelvek iránt egyetértenek. Az elmélet még tovább is haladt; tisztában vagyunk az iránt is, hogy ezen feladat megoldásában helyes ösvényen való haladás sem alárendelt dolog. A népiskolában úgy az oktatás mint a nevelés terén a módszer ép oly nagyjelentőségű, mint a tárgy maga. Csak az a baj, hogy a helyeseknek elismert elvek a gyakorlat terén még csak elvétve alkalmaztatnak. Ez alkalommal az oktatás-nevelés és annak módszere egyik olyan mezejéről kockáztatok néhány szót, mely még nagyon is parlagon hever: ez a lélektan olyatén való haszonvétele, hogy az illető növendékek természeti hajlamai, egyéni tulajdonságai figyelembe vétessenek, kellően fejlesztessenek és nemesítessenek. Ezen jogos követelmény leginkább csak az újabb időnek szüleménye. Locke már a 17-ik században mondá, hogy alig létezik két gyermek, melyet tökéletesen ugyanazon módon lehet oktatni-nevelni. Az ujabbi bölcselet szintén gyakran hangoztató, hogy a nevelésnél a gyermekek természeti hajlamaira figyelemmel kell lenni. S a modern nevelészek is, élükön Pestalozzi, Diesterweg, Fröbel stb. hasonlókép követelik, hogy az iskolai növendékek „egyénisége“ tekintetbe vétessék. A modern pädagógia e tekintetbeni elvei körülbelül következők: A nevelés-oktatás csak akkor eredményezhet kellő sikert, ha az embernek minden hajlamait összhangzóan fejleszti. Ez okból az ember teste és szelleme egyaránt tökéletesítendő. Az oktatás-nevelés terén is szem előtt kell tartani a természet azon törvényét, „hogy a zűr, a határozatlan, az általános különné, határozottá és egyénivé“ fejlődjék. „Minél erőteljesb a természeti hajlam, annál erősebb a szabad fejlődés utáni ösztön.“ Általános emberi tehetséggel minden gyermek bír, de fejlődés közben az egyeseknél