Felsőmagyarországi Tanügy, 1943 (8. évfolyam, 1-9. szám)
1943-09-25 / 7-8. szám
A MISKOLCI NÉPMŰVELÉSI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM UTÁN Úgy érzi tanítói lelkem, hogy érdemes írni arról az egy hétről, annak a hat napnak szellemi tartalmáról, melyen a miskolci népművelési továbbképző tanfolyam előadásait hallgattuk. A nemzeti élet, a társadalmi együttélés minden megnyilvánulásával foglalkozó, a szociális feladatok sokfelé ágazó szövevényeibe betekintést nyújtó, azokban felvilágosítást, irányítást adó előadások sorozata szélesbítette látókörünket. A hallottakat magunkkal vittük és az iskolánkban a ránk bízott ifjúságot ezek szellemében irányítjuk, neveljük. A magyar tanító szereti magát művelni, boldog, ha erre alkalom kínálkozik. Mi is örömmel gyűltünk össze, hogy ismereteinket gyarapítsuk. Nemzetünk életében mindenkinek megvan a maga feladata: híven teljesíteni a kötelességét bármily jelentéktelennek tűnjék is fel az a hely, melyre őt az élet állította. Mi tanítók szerény, de fontos alkatrészei vagyunk állami gépezetünknek és tudjuk, hogy ebben a gépezetben a legkisebb résznek is értékes szerepe van, ha munkáját tökéletesen tudja végezni. Nehéz időket élünk, Európában, sőt az egész világon a történelem legnagyobb harca folyik. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. De egyet tudunk: a részben az a nemzet áll meg, amelynek fiai összetartanak, kötelességüket rendületlenül teljesítik hazájukkal szemben. Erre törekszünk mi is, magyar tanítók, egyrészt példaadóunkkal, másrészt a ránk bízott ifjúság nevelésével és irányításával. Adja a Mindenható, hogy az általunk elvetett mag jó televénybe hulljon s hozzon nemzetünk felvirágzására minél több gyümölcsöt. Egyet sajnáltunk, hogy nem tartoztunk azon szerencsések közé, mint az Esztergom és Szabolcs megyei népművelési továbbképző tanfolyam, melynek fényét emelte Kállay Miklós miniszterelnök és Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter ottani megjelenése. Meggyőződtek volna, hogy nálunk is értékes nemzetnevelő munka folyik. Mert az ország tanítói dolgoznak, hogy örökké éljen a magyar! Bartusné Tahy Vilma: Szeresd a gyermeket! Szeresd a gyermeket, Az égi harmat, Csillogó friss gyöngye Az életugarnak, Napsugár a házban Csengő kacagása, Szeresd a gyermeket, Mert Isten képmása! Kovács László. 159