Felvidéki Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-102. szám)
1884-12-03 / 95. szám
VI. évfolyam. Kassa 1884. szerda, deczember 3. 95. szám. - —-------------* ~ „ .. *----------------—* MEOJe,LEN wm MN m wmm mm M ■bm. Bpas khmh nyi mm jcm ■ [UNK] [UNK] bibbmibb SZKIíKESZTÖSKflffFÍIÍIHÍFÍ 7/171 fiNY =zzz rJjLlllUJjM MIZILUIiI. ~ Egész évre ri fi t * le*vitányo»»bb u i Ji’él évre 3 ., mellen vétetnek fel . Negyedévre 1 „ 50 kr. Pannónia könyvkép számára 8 kr. SZERKESZTI: Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. nyomda-részvénytár-9--------------------------•* *-------------------------*► A kassai dóm restauratiója i A kassai sz. Erzsébet bazilikája, mely a 13. században, árpádházi szent Erzsébet, II. András király leányának tiszteletére emeltetett, s hazánkban a legremekebb góth stilü műépületnek ismertetik, hosszú hat század viszontagságai által megviselve, boldog emlékezetű Fábry Ignácz kassai püspök kezdeményezése folytán megújíttatott, s általa nagy pénzáldozatal oly karba helyeztetett, hogy az,elmaradt hiányai daczára is, legalább egy századig baj nélkül fennállhatott volna ; hanem a renoválás külső fogyatkozásai s egy rendkívüli orkán dühöngése miatt, mely a csúcsok és díszítményekben nagy pusztítást okozott, néhai Perger János püspök a javítás folytatását találta szükségesnek, melyet az ekkor már segélynyújtás végett megkeresett kormány, a műemlékek fentartását elősegítő központi társulat által is felkeretve és ösztönöztetve, oly bőkezűen és oly erős károkkal ragadott meg, hogy néhány év alatt a szentély és a déli csarnok stilszerü ujjáalkotását mely 283,000 forintba került, s mely összeghez a városi patronus és a püspökség évi négy-négy ezer forinttal járult, — a többi mind a vallásalapból fedeztetett, — szerencsésen végrehajtotta Hanem ezzel a restaurationális ügy új stádiumba lépett Miután a vallásalap, mely nem a nagy költséget igénylő monumentális templomok építésére, hanem sok más égető egyházi czél teljesítése miatt alkottatott, deficzitbe jött s ezentúl a dóm javítási munkálatait oly mérvben, mint azt eddig téve, nem támogathatja ; a cultus miniszter tudni fogja máshonnan pótolni, ennek mi csak örvendeni fogunk; de nincs reményünk hozzá, minthogy a kívánt összeget túlterhelőnek, és a városra nézve a többi factor járulékához képest aránytalanul nagynak nem mondhatni. Ugyanis a 15000 frt Kassa városnak, mely mint patronus kötelezve van temploma fentartására — vagy ha nincs, annak emelésére, — 440,000 frt évi jövedelme mellett nem oly isszonyú összeg, hogy azt meg nem bírná ; a város sokkal nagyobb összegeket ad ki évenkint más szükségletekre, melyek elkerülhetlenek ugyan, de nem oly magasztosak, mint a dóm helyreállítása. A városi patrónus kétségkívül elsősorban köteleztetik az eredetileges plébániatemplomnak megújítására ; utána jönnek, s méltányos arányban a költségekhez hozzájárulhatnak: a püspökség, melynek e század elején székesegyházává jön a kassai dóm, a műemlékek alapja, és a vallásalap, mely utóbbi, ha a monumentális templomok építésénél túlságosan igénybe véve kimerítetik, ezáltal rövidséget szenvednek a falusi szegény paroddá* és templomok. Hiba volt kezdetben, hogy midőn a püspökség 4000 frt évi járulékot ajánlott az építkezésre, hasonló összeg acceptáltatott a várostól is és nagyobb nem követeltetett; mert az elkényeztetett város most nehézségeket támaszt az igazságosan kiszámított arány elfogadásában ; s ha a város ebbeli vonakodására a miniszter is hátrál, s aránylag leszállítja a többi factor járulékait ; ha a kölcsön vétellel felhagy, s a további építkezés csak az összehozandó pénzzel folytattatik, akkor az el fog húzódni 50—60 esztendeig, holott kölcsönnel, ha annak törlesztésatodat elhagyjad, én Üdányi grófnál szerzek neked alkalmazást, szükségem lesz reád. Nyugodjál le, holnap felkeressz a grófi kastélyban, nevem : Eösényi Ervin. Most Isten veled. Másnap reggel a gróf Szerénával volt szobájában, midőn Ervint jelentették be. — Bocsásd be, bocsásd be az ügyvéd urat, úgy is értekezni akarok vele ! ? — mondá az inasnak. Az ügyvéd belépett s a legszívesebben fogadtatott a gróf által. Gróf ur megbocsát, hogy alkalmatlankodom Régen láttalak Régen láttalak bár. S rég beszéltem véled, De inín gondolok rád, S annyi zivatar közt Sem feledlek téged, Mikor minden alszik, Csak én vagyok ébren Előhívom képed S magam előtt látlak Mint az előtt, — régen, S megcsókolom százszor Puha kezed, arczod A mi miatt vivők, S a miért fölvettem A sorssal a harczot De még meg nem bántam, Soha meg se bánom, Ha minden elhagy i Csak te légy hű hozzám Ezen a világon! Gordon Jónás Feledj Elbeszélés, írta: Lehotay Elemér (Folytatás. Kedves Szerénám máskép nem lehetett tennem ; az öreg grófnak, atyjának átadtam tegnap a kötelezvényt aláírás végett, mely tízezer fórintról szólott, s ő aláírta a másik kötelezvényt: a gróf úr rövidlátó, én egymás fölé tettem a két kötelezvényt s a felsőt alól kivágtam, igy ő az alul levőt irta alá, mely hatszázezer forintról szólott ; este volt és ő különben sem szokott meghajolni, de valódi nagy uriasan kezébe véve a tollat alá irta, én természetesen felül tartottam a papírt. — De ha nyomára jönnek, mi lesz önnel ? kérdé Szerénaniszter leírt a városi közönséghez, s ezt felhívja, hogy a javítás további folytatására és befejezésére szükségelt félmillió frt összeghez 30 évi törlesztésre évi 15000 forinttal hozzájárulni szíveskedjék, a másik feléről, vagyis a másik évi 15000 forintról a miniszter akként gondoskodott, hogy ez a püspökség, a műemlékek alapja és a vallásalap járulékaiból fedeztessék. A városi közönség határozata a következő : felírni a miniszterhez és egy miniszteri megbízott kiküldését kérni, akivel a költséget viselő factorok úgy az építési tervre, mint a hozzájárulási arányra nézve megállapodásra jussanak. E határozat ellen, noha a kérdés eldöntését késlelteti, ha a bizottsági tagok bővebben informáltatni kívánnak a tárgyról, nincsen kifogásunk, de azon hangulat, mely a kért 15000 frtot sokalja, s legfeljebb évi 8000 frtot hajlandó megszavazni a dómnak, nem találkozik helyeslésünkkel. Azon kevésbé csodálkoznánk, ha a kamat ellen tétezik kifogás, és óhaj nyilvánul kamatnélküli pénzzel építeni , hanem hát hol vegyen ma a miniszter is pénzt kölcsön kamat nélkül, vagy 1 — 2 ° C olcsó kamatra ? Ahhoz nincs remény. Mivel pedig Steindl Imre tanár és építész két reconstructionális tervet proponál, melyek között a költségre nézve százezer forint különbség van, a dolog valóban ez oknál fogva is megfontolásra méltó , de ahhoz azért még sincs kilátás, hogy az olcsóbb terv fogadtassák el, miután a drágábbat maga Steindl, azután Schmidt Frigyes bécsi és kir. építészeti főtanácsos, sőt a miniszter is ajánlja és jobbnak tartja. A quotára nézve, ha a város képes lesz valamit lealkudni a kívánt 15 ezerből, s azt a mi Lehetetlenség, agráfurnak el kell ismerni aláírását, mert valóban az, másnak pedig a csalásról kegyeden kívül nincs tudomása, ha nem lesz, megsemmisítem, ellenkező esetben követelni fogom, így akartam kegyedet a magam részére biztosítani; addig is felveszek e kötelezvényre bizonyos összeget, melylyel birtokaimat kiválthatom, hogy igy teljes fényben jelenjek meg kegyedek előtt. — Brúnó — szólott Szeréna — én úgy is szeretem önt, semmisítse meg ez iratot, mert félek, hogy ártalmunkra lesz!'? — Édes kincsem, meggyőződtem szerelmedről, de a nő változékony, ma ígér, holnap nem teljesíti azt, ma szeret, pár nap múlva hűtlen lesz; elveszteném hitem, ha ez irat nem volna kezeim között; igy pedig biztos vagyok, mert hűtlen oly könnyen nem lehetsz, minthogy ez esetben vagyonilag én rendelkezem feletted. De hagyjuk ezeket kedves lelkem Szerénám, nem illenek ily szavak ajkadra, melynek, csak szerelemről szabad beszélni. Átkarolta Szerénát, magához ölelte, az ajak ajkat ért, s édes csókba forrtak össze. Ekkor az ablak oly hevesen becsapódott, hogy Szeréna és Brúnó felugrottak, ez utóbbi oda futott, kinézett, de senkit sem látott, azt hitte a szól vágta azt be, vaslemezével kifeszitette s nyugodtan tért vissza. Ekkor Amália lépett be s alvásra szólította fel Szerénát. A báró íróasztalára, teve mind a két kötelezvényt, kikisérte a hölgyeket, midőn az ajtón kivül volt, betette maga után. Miképen tudta Szeréna az atyja ellen szóló iratot a báró keze között hagyni, s hogy lehetett oly nyugodt, ezt csak úgy magyarázhatjuk meg, ha elképzeljük, mennyire szerette e ravasz, alattomos embert, s igy sokkal többet bízott benne. Mint a villám oly gyorsan ugrott a szobába a lovag, — kinek arczát a világosságnál megismerhetjük, s ki nem más, mint Ervin, — felkapta az iratokat s eltűnt az ablakon át. A gróf meg volt mentve. Ervin leért, s a lovásznak mondta : — Kövess ennek szobájába tértek vissza. — Imre barátom, — meg leszesz boszólva, a báró kezem között van, de a történtekről hallgatnod kell, s amit ezentúl parancsolok, azt teljesítsd ! Ha valamit észreveszesz azonnal jelented nekem. Addig is viseleted olyan legyen, hogy pár nap mulv. szolgád. Micsoda alkalmatlanság; éppen hivatni akartam, mert sok megbeszélni valónk van ám együtt! — szólott a gróf. — A miről én fogok gróf úrnak beszélni nem a legkellemesebb lesz, de azzá fogom tenni később, legalább a mennyiben erőmtől s akaratomtól függ. — No, — no, valami szerencsétlenség ért, vagy baj van ? Volt gróf úr és van is ! De lesz oly szives Szeréna grófnőt fölkérni, miszerint pár pillanatig hagyjon magunkra. — Merész és éles tekintettel kísérte beszédjét, szava határozott volt. A grófnő fölkelt és távozott, egy lesújtó pillantással illetve Ervint. Most már szabadon szólhatok gróf úr. Méltóztatik tudni, mennyire tiszteletben tartom méltóságodat, s mily hálára vagyok kötelezve már azért, hogy neveltetésemről gondoskodott; ne vegye tehát rossz néven azt, ha oly ügyekbe avatkoztam, melyek egyes családokat érintenek, de méltóságodnak becsülete, mely kérdésben forgott, kényszeríteitek jelen lépésemre. Gróf úr megbízott engem ügyeivel, én azokat elfogadtam, mily sikerrel jártam el azokban, eddig is méltóztatot tapasztalni ; a véletlen egy oly esetre vezetett, melynek nem tudásával pár év múlva, vagy talán hamarább teljesen tönkre ment embert láttam volna gróf urban ... — No, — no, édes öcsém, mi az, amiről beszél, nem értem ? — Rögtön megtudja gróf ur. Emlékszik arra, hogy pár nap előtt egy kötelezvényt irt alá Alapi Brúnó báró részére, mely 10000 forintról szólt? . . . — Hogy ne emlékezném, én írtam alá azért, hogy gügyéit ideiglenesen rendezze, melyért ő nekem addig, mig az összeget visszafizeti b ... i. kis birtokát adta zálogba a hozzátartozó részekkel,