Felvidéki Ujság, 1943. november (6. évfolyam, 247-271. szám)
1943-11-12 / 256. szám
6 1943 november 12. — 256. szám PALACE SZÁLLÓ éttermében nov. 10-től Debreceni Kiss Joswa játszik. — Kitűnő konyha. — Elsőrendű italok, jigs Felvidéki Újság Ünnepel a színház. Ünnepe kettős. Bekapcsolódik a város felszabadulásának ötödik évfordulóján rendezett műsorba, csillogó szikekkel, mély nemzeti értékekkel gazdagítja azt. És ünnepli saját felszabadulását, ötéves szabadságát. Pompázó estékkel emlékezik a novemberi napról, mely visszaköltöztette falai közé az állandó magyar szót és szabaddá tette a magyar művészetet, gondolatot. És a nemzet segítségére siet, hogy méltón ünnepeljen. Elküldi színjátszásának büszkeségeit. Ünnepeljenek együtt azokkal, akik idegenek uralma alatt harcukkal kinyilatkoztatták Kassa magyar voltát, kierőszakolták, hogy színpadukon évenként legalább rövid időre otthont kapjon a magyar szó, a sebzett, tépázott gondolat magyarul szólaljon meg! És ünnepeljenek azokkal is, akik a felszabadító nap óta a város új kultúrájának, művészetének alapozásán és felemelésén dolgoznak! sj* * ^ Első este. Az Operaház vendégjátéka. Száznál több tag, énekes, táncos, zenekar, igazgató, karmester, rendezők. A színház illatos élőfák, feketezöld babérok sorával és díszruhás rendőrökkel fogadja vendégeit. A nézőtér komoly, ünnepélyes, felesleges cicoma nem rikoltozik. Az emeleti páholysor oldalfalát nemzetiszínű drapéria futja körül. A dísz csak ennyi. A közönség nem a szokottan tarka, fecsegő, jókedvű. Szótlanabb, ünnepélyesebb, halkabb, mint máskor. Ünnep áramlik mindenfelé, minden helyre és csendet, halk örömös hangulatot parancsol. Ünnepi est. Országos jellegét adják a nemzet küldöttei: Serédi Jusztinián dr. Magyarország bíboros-hercegprimása, Antal István dr. nemzetvédelmi és propagandaminiszter, Kuzmich Gábor, a posta vezérigazgatója, sok budapesti és vidéki előkelőség. Kassai jellegét biztosítják a város társadalmának rétegei. A vezetők, közöttük Madarász István dr. megyéspüspök, vitéz báró Schell Péter főispán, vitéz Tanító Béla vezérőrnagy, Zachár István táblaelnök, Pohl Sándor dr. polgármester, Káy Barna alispán ... a honvédség tisztjei, a felsőházi tagok, képviselők, az egyházak, polgári hatóságok, hivatalok, szervezetek, egyesületek vezetői... előkelőségek mellett középosztálybeliek és munkások is. A város polgárai között üde színfolt a falu. Magyarok mellé szlovákok kerülnek, Kishuta, Pusztafalu, Jászómindszent, Miszlóka, Bárca, Hernádtihany, Abaszéplak, Garbócbogdány, Csány, Hernádzsadány lakosai nemzeti díszükben. A földszinten és páholyokban ortiánusok, egyenruhák, magyar viseletek, estélyiruhás, szmokingos és fekete elegancia. Diszkrét és finom, beljebb jó polgári egyszerűség, kevesebb szín, több szürkeség, de nemes, ünneplő mélység. Még feljebb már alig számít a ruha, de a szív magyar és ünnepelni akar itt is. És mindez csodálatosan szép, megnyugtató harmóniába olvad. Az egység jelképévé simul össze. Egész Kassa ünnepel. # # »I« Elhal a zsongás. Rubányi Vilmos karmesteri pálcája magasra lendül. A közönség feláll. A nemzeti ima fenségesen szépen szárnyal végig a hatalmas nézőtéren. Néhány pillanatig csend hull a színházra, azután a függöny megrebben, Márkus László, az Operaház igazgatója lép a közönség elé és beszélni kezd. — öt éve ilyenkor még nem tért magához Kassa az ünnep első, mámoros elragadtatásából. Nem csitult el a boldogságban felzaklatott lélek még egy hét múlva sem, mikor november 19-én Szent Erzsébet napján a Magyar Királyi Operaház együttesét Kormányzó Urunk iderendelte és mi itt, ebben a színházban Liszt Erzsébet legendájával egyszerre ünnepeltük a magyar szent Asszony székesegyházának és 3 városnak felszabadulását. Ezt az élményt idézem most, midőn öt év múlva megint itt vagyunk. Nehéz évek teltek el azóta, a város arcát gondok és megpróbáltatások keményítették meg, de nem törölték le róla a hűség nemes vonásait és nem oltották ki a szemekből annak a fogadalomnak élő szikráját, amely akkor, öt éve a szavakkal elmondhatatlan élmény extázisában kigyulladt. Akkor is magyar muzsikával köszöntöttük visszatért várost, most megint azt hoztuk, szíva erősítenek a kemény próbák idejére, midőn meg kell állnunk végzetes órák sodrában. Most nem a találkozás boldogságos izgalma feszíti a lelkeket s ma nem csodát és nem hirtelen valóra vált álmot élünk át abban a szenzációban, hogy ez a föld és ez a város megint az ősi közösség része. Magától értetődő valóság ez, el sem tudjuk képzelni, hogy valaha másképpen lehetett és kívül van az elgondolható lehetőségek körén **, hogy valaha még másképpen lehet. Kassa egén a magyar történelem zivatarfelhői tornyosulnak és ha majd áttör a nap a ritkuló párákon, uganaz a szivárvány ívelt át és ölel a fellélegző élet egységében, mint a soha el nem vesztett városokat. A magyar muzsika most nem demonstrálni akarja azt, ami végleges, meg nem másítható, ami befejezett tény, hanem a nagy erőfeszítések nehéz óráiban felidézni a múlt és a jövő szépségét, a magyar nap újra keltének reményét erősödő emlékeket és hitet idéz és a szellem most elborult és néma világában fel akarja ébreszteni a visszhangot, amely jelzést ad arról, hogy az élet él. — Tudósok feszegetik a népi zenének titkát és mindenképen ki próbálják elemezni az alapvető és állandó lényeget ezekből a keverékekből. Nekünk ilyesmire nincs szükségünk. Mi tudjuk, hogy amelyik népi zene egyénibb kifejeződésben dolgozza fel a másiktól kapott elemeket, amelyik nem zene formáiban egységesebb, egyszerűbb, zártabb, elkülönítettebb, az fog mindig eredetibbnek hangzani, abból ered messzibbre hangzó, általánosabb érvényességű, szélesebb hatósugarú, determináltabb zenei kultúra, s hogy melyik az energikusabb, a vezetésre hivatott egyéniség, azt viták nem dönthetik el, az megmutatkozik cáfolhatatlanul az együtt élő népek viszonyában és azt félreérthetetlen törvényekben megállapítja a történelem. A magyar muzsika kultúratermő energiáját nyilván tanúsítja, hogy mentős több idegen hatást vett magába, annál magyarabb lett és mentői magyarabbá építette ki önmagát, annál könnyebben és rokonabbul kapcsolódott Európába és ezen át az emberiség kulturális szolidaritásába. Az egyszólamúságra beállított ősi zenélőkészség, midőn magában minden hatást magyarra hasonltai, egyúttal egyre rokonibbá lett Európa polifóniájával s most a legmagyarabb zene fejeződik ki a legszínesebb zenekarokban, s a legbonyolultabb kórusszerkezetekben. Európába rendelt sorsunk, ezt jelképezi zenénk példája és hogy önmagával azonos maradt és győzelmesen fogta fel az idegenség kísértéseit és támadásait, ez a minden veszedelmekben és harcokban csak egyre feszülőbb és teremtőbb, az a soha nem fogyatkozó, csak gyarapodó energia, a magyar halhatatlanságot példázza. Ha igaz, hogy minden nép akkora területen — értünk ez alatt szellemi területeket is — és olyan mértékű fölényre jogosult, amekkora területet kultúrája besugároz és amilyen minőségű az a kultúrája, ha ez igaz, már pedig igaz, akkor a magyarságnak nincs oka félteni európai pozícióját. Zenénk történelmi kifejlődése arra tanít, hogy bízzunk magunkban és küldetésünkben. Ami a mienk, az jog szerint a miénk és ami magyar, az nem lehet soha idegen: kultúránk eltörülhetetlen bélyeg a lelkekben! Ez annyit jelent, hogy hazánk minden testvérnépeiből összeállított nemzetnek döntően meghatározó karaktere magyar! — A magyar nemzet szerves közösség, nagy és szükségképpen lett történelmi szinthézis. kifejezője annak a ténynek, hogy az itt együttélő népeket összeillőkké alakították a nemzetalkotó tényezők, a haza hegyei, völgyei, vízrendszere, egész geográfiája és a múlt minden történése, az itteni élet fejlődése. A magyar zene magában foglalja ezer együtt átélt európai esztendőnk minden tanulságát, sorsunk közösségének dokumentumait, magában foglalja közös emlékeinket és képeket idéz a múltból, midőn egyazon tábortűz mellett virrasztottunk és együtt énekeltük a vitézi énekeket Nem volt soha kérdés, hogy ki milyen nyelven énekel, mert a tartalom mindig egyezett A haza és a szabadság eszméit daloltuk közös tábortüzeknél, fegyvereink élén egy gondolat szikrázott, osztoztunk testvériesen bajban és dicsőségben, és amit szereztünk és megvédtünk, a magyar nemzet hazája, egyképen hazája volt mindig minden testvéreknek-Szent István király országát dalolja a magyar muzsika, de őrzi a legősibb örökségeket is. Rejtelmes egyetemességében jelek maradtak a belső ázsiai steppek életéből és a kínai nagy falat ostromló rohamok dobogása is benne lüktet. Legendás vándorlásokról ad hírt, érződik zamatéban indiai fűszerek íze, tülök horkan hangzataiban, pásztorsíp, pengő citera és vonuló hadak enyésző zajgása. Hallatszik, hogy vihar zuhan le a Kaukázus lejtőjén Jeuzefán király országára, sikoltás, pusztulás, halál siit Dzsingisz khán mongoljainak porjellegéből, megint a szarmata legelők friss fű illata szűrődik a hangokba, ukrán lányok füzértánca illan, etelközt két víz surranása és esti madárának szellős pagonyokból. Hiis fuvalom ropogtatja a sátrak bivalybőr lapjait, szekerek csörömpölnek, siralmas búcsú szól az észak felé eltérő testvérektől, riadó, mely nyugat felé indítja a törzseket, a Vereckei szorosban áldomás füstje keresi az utat az ég felé. A Kalandok regés emléke csillan a magyar muzsikában, orgona zeng és áhitatos processió zsolozsmája. A szent korona misztikus értelmét érezzük, s már együtt énekel az ázsiai maradékkal a megbékélt szláv testvérek méla tilinkója. Már olasz lantok csendülnek Mátyás udvarában, muzsikál a déli harangszó, mely meghirdeti az első nagy magyar tett hírét Európa védelmében. Mohácsnál török ágyuk bódulnak, most már együtt száguldnak Szűz Máriás zászlók alatt Rákóczi szlovák és rutén és magyar kurucai, már minden testvérek nyelvén buga tárogató, pendünek a sarkantyúk és a kesergők siratván a bujdosó szabadságot, már minden testvérek közös kincsét siratják. Egy a győzelem, a bánat, egy a hősiesség és egy a nemzet, aki Világos után örök életre feltámad. Egy a haza, melynek határait Isten irta fel a térképen és megerősítette e hegyek lebirhatatlan torlaszaival, megkötözte a befelé futó folyók kötelékeivel és egén a közös sors csillagképeit kigyujtotta. Ezt a rendet ember többé nem bolygathatja meg s a magyar élet összhangzatos zengésében meghallani a testvérnépek szabadságát, ahogy a nagy zenekarban minden szólam egyénisége kihangzik, de egyúttal összecsendül és ebben az összecsendülésben válik teljessé, a szintézisben, az összhang magyaros teljes akkordjaiban, amin kívül csak töredék lenne a magános hangszercsoport és hangja, összefüggéstelen elhangzó csonka akkord, tünékeny fugalom. A magyar muzsikában ez fejeződik ki, benne a történelem énekel, a közös veszedelem és a közös boldogság parancsa, a meg nem változtatható tény, a szivek együttdobbanása és annak a földnek törvénye, amelyért annyiszor apáink vére folyt. A magyarság nem valami maró sav, mely feloldja az elemeket, hanem olyan rejtelmes erő, mint az, amelyik a földpát, a csillám és kvarc szemcséit gránittá cementezi össze. Együtt élünk, együtt dolgozunk, együtt harcolunk és egy célban üdvözölünk, ezt énekli a magyar muzsika, mely itt most felhangzik és hisszük, megtalálja a testvért, mert szív küldi szívnek szívesen. Békét énekel a magyar muzsika, a szeretet édességét, a szabad, művelt népek boldogságát, a szívek közösségének szépségét, az egybeforrt nemzet erős országát, a Hazát! A magyar igazságot, mely minden ágyuknál és bunkereknél erősebb és minden hatalomnál hatalmasabb jogcím, áttörhetetlen vértezet — mely a magyar nemzet országának és a magyar nemzet magyarságának, a magyar Imperiumnak őrölt fundamentuma. Ez a magyar igazság szerezte vissza Kassát, ez az igazság mutatta itt meg magát, öt éve égi fenségében, ezt idézzük most, az évforduló ünnepén és ez pecsételi meg a Haza és a Város elválaszthatatlan egységét jövő évezredekre! Ezt az igazságot a magyar miniszterelnök huszti beszédében éppen most fogalmazta meg tömören, világosan és minden vitát kizáró nyomatékkal, mondván: — „Államot alkotni ezen a csodálatosan egységesnek kiszabott földön a magyar nép vezető szerepe nélkül nem lehet!“ — A hűséges szívek érzik ezt, a józan értelem megérti és a magyarság ettől a küldetés büszke öntudatában Magyarország megerősödik, mert ez az igazság népeinek sorsát, boldogulását, megmaradásának és életének egyetlen lehető formáját határozza meg a törvény erejével. És ettől az igazságtól izzó, alkotó, élő energia a magyar zene, ezt muzsikálják a hangszerek és az ének hangjai, ez teremti meg az összhangot az elemek között a magyar nemzet életében, működésében és zenéjében egyaránt. Ezt az igazságot énekelték a himmusz hangjai és ez gyullad ki a színpad lámpáiban, hangok összecsendülésében, most, mikor a függöny föllebben, a költő megszólal és szava betölti ezt a „csodálatosan egységesnek kiszabott“ földet, mely minden jog szerint is örökre magyar! * * * Elcsendesedik az utolsó szó. Kodály muzsikájának ütemei lassan elnémítják a felzúgó tapsot. A függöny szétlebben és a „Székelyfonó“ felejthetetlen percei következnek. Ifj. Oláh Gusztáv tökéletes díszletei megkapóan szép keretbe illesztik a fonólányok, asszonyok tarka csapatát és Görög Ilona székely balladáját. Szereplői dr. Palló Imre, Udvardy Tibor, Farkas Ilonka, Nagy Izabella, Gere Lola, Endre Borbála pompásak. Nádassy Ferenc táncbetanításai hibátlanok, érdekesek, Bordi Bella, Sallay Zoltán és a hatalmas tánckar kitünően kifejez mindent. Márk Tivadar jelmezei színpompásak. Kodály elképzelései világos, tiszta, könnyen érthető, törésmentes és üde színekben csillogó színpadi művészetté változnak. Liszt Ferenc magyar rapszódiáiból összeálitott két tánckép... A „Lakodalmas“ vidám szilajságára fekete dráma veti árnyékát és a zárójelenet tragédiában csúcsosodik ki. A kis történet az elhagyott parasztszerető öngyilkosságba sikló életének utolsó mozzanatait fűzi és gobozza össze a lakodalmas ház vidám zsivajával. Cieplinsky János és Harangozó Gyula koreográfiája, a brilliáns Bordi Bella, a drámai Kőszegi Ferenc, a kellemes Brada Rezső táncai, Fülöp Zoltán kivételesen szép díszletei kifejezően érzékeltetik a különös kevert hangulatot. A „Vásárija“ viszont tündémeseszerű finom apróság. A megrugdalt, elhagyott kis kolduslány útja mézeskalácsországba. A beállítás ennél is Cieplinsky és Harangozó ügyes munkája. Ottrubay Melinda angyalin finom és tökéletesen széptanén koldus. Harangozó mézeskalácshliszárja remek. A két utolsó díszlet különlegesen finom. És az utolsó.. a „Csárdajelenet“. Lányi Viktor meséjéből Hubay Jenő zenéjére készült táncképek. Cigánylány, cigánylegény, a rosszcsont lócsiszár, a csaplárosné és csendbiztos apró csábitgatásokkal, kis elhirtelenkedésekkel élénkített, de jóvégű története vidám csapdai mulatozással színesítve. A műsor legkönnyebb és leghálásabb darabja. Vidámság, derűs duhajkodás,jóvérű szilajkodás, csárdászuhatag, kápráztató, látványos mozgás, kevés édesbússal vegyített vig muzsika. Harangozó Gyula lüktető, szinpompás beállítása és rendezése. Bordi Bella ismét ördögin fürge és aranyos derűvel szilajkodik. Kálmán Etelka cigánylánya sűrűvérű és kitűnő táncos. Zsedényi Károly, a cigánylegény, kifejező és nagyszerűen karakterizál. Harangozó Gyula lócsiszárja szórja a finom groteszk humort. Kőszegi Ferenc csendbiztosa délceg, férfias. Mally Győző gyolcsostótja kedvesen esetlen. Horváth Erzsébet, Sallay Zoltán, Pintér Margit, Raksányi Júlia és a kar is kitünően táncolnak. A szép díszlet, sok mutatós jelmez Fülöp Zoltán tervezése. A közönség kirobban. Újrázásokat követel. A jókedvű, lelkes együttes bőkezű, ismétel. Amikor, a függöny utoljára lehull, lelkes tapsok köszönik a szereplőknek a ritka művészi élményt és az Operaháznak azt, hogy ilyen együttessel ünnepel velünk. * * * A karmester pálcája mégegyszer elnémítja a lelkesedést. A zenekar Berlioz Rákóczi indulóját játsza. Lenyűgözően szép zenei teljesítmény. Éppen olyan tökéletes, mint a műsor sok színpadi képének zenei előadása. A mű minden szépsége töretlenül csillog. Az ünneplő színház vendégei lelkesen felpattannak, állva hallgatják Rubányi Vilmos és a zenekar művészetét. Fergeteges taps csattan a záróütem után. * * * Azután a hangok elhalkulnak. A babérfák fekete fala halkan elköszön a távozóktól. A fény lassan elhuny. Búcsúzik a zene, tánc és átadja helyét az itj érkezőknek, azoknak, akik a próza komoly és vig szavaival szolgálják a magyar színjátszást. Kassai Zoltán, A Magyar Kir.Operaház díszelőadása A színház hírei Ünnepi előadások A Nemzeti Színház ma, 12-én 3/17 órakor tartja ünnepi vendégjátékát Kassa felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából — November 13-án Gyöngyösbokréta — November 14-én: K vánsághangverseny Ma, november 12-én, Kassa felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepi előadás lesz a színházban. 347 órai kezdettel a budapesti Nemzeti Színház együttese szerepel négy egyfelvonásos darabbal. A Nemzeti Színház teljes élgárdája vesz részt az ünnepi előadáson. November hó 13-án az országoslűrű Gyöngyös bokréta látogat el Kassára. November 14-én (vasárnap) délután és este a Kassai Rádió közvetítésével nagyszerű Kívánsághangverseny lesz a színházban Barabás Sári, Bordy Bella, Hidvéghy Valéria, Kelly Anna, Lukács Margit, Sárdy János, Orbán Sándor, dr. Legenyey József, Pécsi üveg Diákok és a kassai „Lyra“ koszorús dalkör felléptével. A pénteki előadáson úgy a hölgyek, mint az urak számára az estélyi ruha kötelező. Hétfőn este %7 órai kezdettel: Tisztviselő* * * előadás. Színre kerül a szezon legnagyobb operettsikere: a Tábornokné. Jegyigénylések a hivatalok utján a szokásos módon történik. Az igényelt jegyeket szombatig, november 13-ig tartja a pénztár. * * * A színház igazgatósága felkéri az ünnepi előadások közönségét, hogy a műsor cserére tekintettel nézze meg jegyének keltezését és aszerint jöjjön a színházba, nehogy félreértések támadjanak. A színház heti műsora: November 12-én, pénteken este */«7 órakor: A Nemzeti Színház vendégjátéka. Ünnepi előadás. November 13-án, szombaton délután és4 órakor: Gyöngyösbokréta. November 13-án, szombaton este s/17 órakor: Gyöngyösbokréta. November 14-én, vasárnap délután 14 órakor: Kivánsághangverseny. — Bérletszünet. Felemelt helyárak. November 14-én, vasárnap este */»7 órakor: Kivánsághangverseny. — Bérletszünet. Felemelt helyárak.