Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-11-21 / 109. szám

míg hadserege van,s ez hozzá ragaszkodik, addig hadse­regekre van szükség, hogy őt Német-, Törökország s Austria határainál fel lehessen tartóztatni. Felséges gon­dolat, egészen rövid úton juthatni általános békéhez, csak az által, hogy­ — mint Hugo Victor javalja — felszólítsuk a nemzeteket, tegyék le fegyvereiket. He nem láthatjuk át, minő felsőbb tekintélyt hívhatna fel Cobden vagy Hugo Victor renddete támogatására. Cobden talán azt mondja, hogy a nemzeteket a józan okosság nevében szólítandja fel fegyvereik letételére, de a józan okosságnak sehol sincs királyi hatalma. — Cobden különösen kikel bármelly külhatalom beavatkozása ellen, a fejedelem s alattvalók közti kérdésekben, azt állítván, hogy ez által a kormány­zók felelőssége a kormányzottak irányában egészen ki lenne játszva. S ez tökéletesen igaz is, de mi következik belőle? Cobden igen helyesen jegyzi meg, milly visszás do­log lenne az, ha valamelly külhatalom akarna John O’Connel számára feltételeket szabni Victoria királyné elébe, vagy megfordítva , de mikép gátolná ezt meg ? Épen olly rész né­ven veheti valaki Oroszországnak, hogy Magyarország el­len ment, az ifjú császár hatalmának helyreállítása végett; deepen ezen esetből láthatjuk, milly gyönge a „közvéle­mény“ midőn hadseregeknek állittatik valósággal elle­nébe. Lord Palmerston a legbámulatosabb modorban óvást tett; az angolországi nyilvános „meeting“-ekben igen csípős határozatok hozattak, úgy hogy lehetetlennek látszott, miszerint bármelly király ennyi világosan kifeje­zett rosszalással daczolhasson ; s Cobden fenyegetőzött, hogy Oroszországot úgy összegyűri, mint valami papír­darabot ; azonban Oroszország nem ijedt meg s nem gyü­­retelt össze, — hanem inkább Magyarország gyű­retett össze. Ezen esetben kemény próbára tétetett a morális befolyás hatályossága, s Magyarország adta meg az árát a kísérletnek.“ — (Spectator). HIVATALOS RÉSZ. — Magyaromig polgá­ri és katonai főparancsnoka báró H­a­y­n­a­u Julius táborszernagy , amaga a megyei főnökükkel egyenlő rangban álló pestvárosi főpolgármesteri hivatalra K­ol­ler József eddigi helyettes főpolgármestert kinevezni méltóz­­tatott. — Tauffahr József tanulmányi bizottsági tollvivőnek neveztetett ki. U­TASÍTÁS Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbe léptetésére. (Lásd 106-dik számunkat)­LTALÁNOS HATÁROZATOK. Első szakasz. I. Az ideiglenes közigazgatási rendezet orgánum 1. 1. §. Legfelsőbb szentesítést nyert határozatok sze­rint Magyarországban mint a közigazgatás orgánumai mű­ködni fognak. A Magyarországban álló hadsereg főparancsnoka a polgári közigazgatásra felhatalmazott császári biztossal. A katonai kerületi parancsnokok s az igazgatási ügyek vitele végett oldaluk mellé rendelt miniszeri biztosokkal, és kerületi főispánokkal; végre A megyei főnökök, melléjük rendelt járásbeli lisz­tekkel. 2. §. A kivételes állapot ideje alatt a Magyarország­ban álló hadsereg főparancsnoka kezeli s képviseli külső­leg a végrehajtó hatalmat, kitűzött hatósága körében. Hatásköréhez tartoznak főleg a közrend , béke s bá­torság helyreállítására és fentartására czélzó rendelkezé­sek, és ama kivételes rendszabályoknak kezelése, mellye­­ket az ostromállapot és haditörvény hoz magával, s mely­­lyeknek sikeresitése a katonai hatalom részéről szükséges­nek tartalik. Nyilvános hirdetmények, mellyek ezen állásból foly­nak s az öszves közigazgatásra vonatkoznak, a hadsereg főparancsnoka részéről adatnak ki. 3. §. A hadsereg parancsnokának oldala mellett áll, az ő felsége által a polgári beligazgatásra meghatalmazott csász. biztos, közvetlenül a ministeriumnak alárendelve, s mint ennek kiküldött orgánuma. Hatásköre, mellyel a neki adott utasítás szabályoz , a legfelsőbb helybenhagyást nyert magyarországi politicai igazgatási rendezet kivitelében, a többi ministeriumok alatt álló igazgatási ágak átalakításábani közremunkálásban, az e végre felállítandó orgánumoknak az illető ministériumok­­kali összeköttetése létrehozásában, és eszközlésében, végre a polgári kormányzat rendes vitelére való felügyelésben áll. Megállapított rendszabályok részletes kivitele , s az egyes országrészekben előforduló folyó igazgatási ügyek viselése, a ministerium által helyben felállítandó hivatal­nokokra bizatik. •1. §. Igazgatási tekintetben nagyobb kiterjedésű k­a- t­o­n­a­i kerületek alakíttatnak , mellyek a vezető fő­­orgánum hivatalos székhelyétől veszik nevüket, és két vagy három polgári kerületekre osztatnak. — Te­rületi kiterjedésük, további adatok alapján a földirati és ethnographiai viszonyoknak és a közszolgálat szükségei­nek jobban megfelelő pótlagos elrendezhetésnek fentar­­tása mellett — alapittatik meg. Minden katonai kerületben, az igazgatás felsőbb ve­zetése a kerületi parancsnokot illeti, kinek a polgári kor­mányzat vitelére egy ministeri biztos adatik oldala mellé. A polgári kerület igazgatását egy kerületi főispán vezeti. 5­ §. A polgári kerületeknek, megyei főnökök által igazgatandó hivatal­ területekre, (megyékre) leendő felosztásánál eddigelé a mostani határok vétetnek tekin­tetbe , kivéve csak azon eseteket, midőn az igazgatás szükséges, beszegellések (enclave) mellőzése, és egyéb politikai s katonai indokok túlnyomó tekintetét érdemel­vén, az eddig fennállott területi felosztás módosítása czél­­irányosnak mutatkozik. Ha az eddigi megyék nagyobb kiterjedésnek vagy számosabb népességgel bírnak, igazgatásukra két vagy több megyei főnök alkalmaztatni. Ezen megyei kerületek felosztását és határaik kije­lölését a kerületi főispán tervezi, s a katonai kerületi pa­rancsnok véleményezése folytán , a császári teljhatalmú biztos állapítja meg, s terjeszti fel a ministeriumnak hely­benhagyás végett. 6. §. A megyék lehető tekintettel az illető községek, lelkészségi területek , s az eddigi járásoknak határaira, nem különben a földhrati s helybeli viszonyokra, a né­pesség szükségeire , s a közszolgálat igényeire , politikai igazgatási járásokra fognak feloszlatni. Ezen járások sem oliy kiterjedtek, hogy a rendezett igazgatás és folytonos felü­gyelés lehet ellenittessék, sem olly kis területűek ne legyenek , hogy az igazgatás hatá­sának feletti szétágazását s az álladalmi pénztár arányta­lan terheltetését következtethetnék. Ezekre figyelmezve, a vármegyéknek járásokra leendő felosztása, az indokok felhozása mellett rendszerint a me­gyei főnökök által fog javaslatba hozatni, és a kerületi fő­ispán véleményezése után, a teljhatalmú cs. biztos által meghatároztatván s a ministerium részéről is helybenha­­gyatván, a cs. k. katonai főparancsnoknak tudtára adatni. 7. §. A kerületekben (4. §.) fekvő sz. k. városok a kerületi főispánnak közvetlen alá vetvék ; ezeknek politikai s gazdászati igazgatását egy polgármester vezeti, kit sz. k. városokbanugyszintén katonai szempontból fontos helyeken a kerületi főispán, s a katonai kerületparancsnok közös ja­vaslatára, a hadsereg főparancsnoka, a teljhatalmú és. pol­gári biztossal egyetértőleg fog kinevezni. A községi igazgatás új község­rendszer behozata­láig, s a­mennyiben különös tekintetek kivételes rendsza­bályt nem kivánnak, az eddigi törvényes rendeletek sze­rint kezelendő. Különös fontosságú helyeken a közbátorság és rend fentartása ollyakra is bizathatik, kik közvetlen a cs. k. telj­hatalmú polgári biztos vagy a kerületi főispán alá rendelve vannak. (Folytatjuk.) B) Határozzátok. (Folytatás.) II. A felállított ideiglenes bíróságok hatásköre. 6. §. Az összes lakók, rendkülönbség nélkül tartoz­nak a jelen határozatokban felállított bíróságoktól, úgy a polgári mint a büntényi ügyekben , ítéletet kérni és fo­gadni. 7. §. Az egyes törvényhatóságok illetősége iránt egy ideiglenes törvényhatósági szabályzat (Jurisdictions— Norm) fogja a szükséges rendeleteket magában foglalni. 8. §: Illetőségi perek, és bíró­küldések (Delegatio­nen) a járási és országi bíróságokra nézve, úgy a jelen­leg hivatalkörükhöz adott, mint jövőben ahoz adandó ügyek tekintetében, ha az érdekelt bíróságok ugyanazon kerületi főtörvényszék hatósági környékéhez tartoznak, ez­által, ha pedig ezen eset­ben nem forog, a legfensőbb tör­vényszék által lesznek elintézendők. Az utóbbinak hivatala, az igazgatási, és bírói ható­ságok között történendő minden illetőségi összeütközése­ket is, az elöljáró felső országi hatóságok kihallgattatásuk után, kiegyenlíteni. 9. §. A polgári perekre nézve ítélnek a 2. §-ban A. alatt kijelölt járási bíróságok. a) Minden a váltó és bányajog alá nem tartozó és meghatározott pénzsommák iránt , mellyek a kamatok és egyéb illetékek nélkül 500 pft öszveget felül nem halad­nak, indított perekben, úgy szinte minden ingó és ingatlan tárgyak felett, ha a felperes azok helyett egy pénzkészlet­nek — melly a fentebbi kiszámítás szerint 500 pftot túl nem halad — elvállalásával kínálkozik. b) Minden a bérszerződések (haszonbéri és bérleti kötések) felmondása iránti tárgyalásokban , nem különben minden haszonbérleti vagy kibérleti telkek és épületek elhagyása és térítése s egyéb az ingatlan vagyonhoz ha­sonló tárgyak iránt indított perekben. c) Minden a birtok­háboritások tárgyában, ide értve az úrbéri elfoglalásokat is, keletkezett perekben, ha a kér­déses vagyon a járás határai közt létez. d) Minden perügyekben, mellyek szolgálati, jutalmi és őrizeti szerződések felett keletkeznek. e) Minden perekben , mellyeknek elintézésével az 1836-iki 18-ik t. ez. által a vásári bíróságok vannak megbízva, a mennyiben a járási bíróság székhelyén vásár tartalik. f) Csődületi ügyekben, a kereskedők csődéinek ki­vételével; mindazáltal csak azon esetekben, mellyekben, és pedig azokban az 1844-iki 7-ik t. ez. 2-ik §-a értel­mében, a sommás eljárásnak helye van. g) Minden ideiglenes előintézkedések és biztosítási módok­ránt, olly perügyekben is, mellyek a járási bíróság ítélete alá nem tartoznak. 10 Minden végrehajtások iránt, alapuljanak azok ön­magok, vagy más bíró által hozott végrehajtható végzete­ken vagy egy­ességeken.­­) Telekkönyvi és betáblázási tárgyak iránt, és pedig sz. kir. városokban, s Jászság és Kunságban fekvő ingat­­lan vagyonra vonzólag, csak azon járási bíróságok, mely­­lyek az 1840-iki 21-ik t. ez. által a telek- és betáblázási könyvek vitelével megbízott tanácsok helyébe lépendenek. Hasonlag a hajdú­városokban fekvő ingatlan vagyonra nézve a kerületi gyűlések helyébe lépő járási bíróságok, és végtére a paraszt­ telkek tekintetében azon járási bíró­ságok, mellyeknek hatósága alatt azok léteznek. A telek- és betáblázási könyvek vitele iránt, a pa­raszttelkeket illetőleg, közelebbről egy külön rendelet in­tézkedem­. k) Az önkénytes bíráskodás minden eseteiben, mint szinte az 1836-iki 14-ik t. ez. által kijelölt vérrokonok közti egyszerű osztály (de divisione inter frates in casu planae successioni suscipienda) minden eseteiben, a­mennyiben az osztály tárgya ugyanazon egy járásban fekszik. Az illető járási bíró utóbbi esetben a törvény által kirendelt osztályos küldöttségnek helyét pótolandja ki. (Folytatjuk.) Buda és Pest minden emberbarátihoz! A jótékony nőegyletek e két testvérvárosban, meg­felelni óhajtván az általuk kitűzött létezésnek, miszerint az ügyefogyott szegénység nyomasztó állapotát enyhítsék, ezennel kedves kötelességüknek ismerik Budapest kegyes érzelmű lakosait, az uj év közeledésére emlékeztetni, mint olly időpontra , mellyen — a korábbi évek példája nyomán — az uj évi köszöntéseknek jámbor szokássá lett megváltása, az ínséggel küzdő szegénység részére lénye­ges segélyforrásul szolgálhat. E nőegyletek bár teljesen meggyőződték , hogy minden adandó alkalommal és idő­ben , midőn általuk emberbaráti részvétre történik felhí­vás, és segély­gyűjtésről van szó, az áldozó közönség nagylelkűségében leghathatósb támaszt találandnak, mind a mellett a közelgő újévet különösebb alkalmul vélik hasz­nálhatni , miszerint az annyiszor és sokfélekép igénybe vett jótékonysági érzelem olly szokásnak fentartására és élesztésére irányoztassék, melly egy uj életszakasz s év­folyam kezdetét az ínséggel küzdőknek szánt kegyes se­­gélyáldozattal kapcsolja össze. Számos felebarátink van­nak , kikre a szegénység és életnyomor egész súlyával nehezült, s illyenek sorsa enyhítésére némi kegyes ado­mánynyal járulni sohasem volt kivánatosb, mint épen most a sanyarú tél napjaiban , midőn a munkahiány, a többne­­mű életszükségletek s egy alig múlt véres háború utófáj­dalmai a nélkülözések végfokára juttatott embert agyon­­nyomással fenyegetik. Ennél fogvást a nőegyletek alapo­san hiszik, hogy ezen a szenvedő szegénység nevében nyilvánított kérelem, valamint eddig nem volt, úgy ezen­túl sem lesz pusztában kiáltó szózat, hanem az ügynek számos pártolót nyer s hódit, kik minél buzgóbb részvé­tükkel a jótékony nőegyleteket képesíteni fogják, hogy ezek az újévi üdvözletek megváltásáért befolyó pénzado­mányokat tüstént és közvetlenül a legnyomasztóbb szük­ség idején rögtöni segélyre szorult valódi szegények gyá­­molitására fordíthassák. A kegyes adományokat átveendi a két testvérvárosban minden lelkész úr; a gyűjtés egyéb helyei egy a szentegyházak és középületekre különösen e végre kifüggesztendő falragaszokon fognak kijelöltetni, egyszersmind a jóktevők nevei is karácson és újév előes­téjén kibocsátandó két névjegyzéken közöltél­ni, s minden részvevőnek azon helyen , hol magát beiratá, egy példány adatai. — Budapesten 1849-iki nov. 8-án. A budapesti jótékony nőegyletek nevében K­ü­­­k­e­y Henrik, titkár. A magyar nemzeti színház érdemdús karmesteréhez, I. Erkel F­ere­n­cz úrhoz. Tisztelt karmester úr ! E sorokat kegyedhez egy régi tisztelője, és forró barátja intézi, kinek árva hazánknak nemzetisége szivén fekszik, és ki már régen látta, hogy önnek egyik lába már régen benn van a dicsőség templo­mában, és ki azért kegyed másik lábát is be szeretné tol­ni, hogy ön egészen ott állhatna, hova talentuma (melly zenészi tekintetben valóban roppant) annyira érdemessé teszi. Ön, tisztelt barátom, két operát irt, egyik „Bátori Mária“, gróf Zichy Emánuelnénak, másik „Hunyadi László“, gróf Fáy István, máltai vitéz urnak ajánlva; első operájával ön nyitotta meg a magyar operai világot, és melly valóban fölséges készítmény; a másik, „Hunya­di“, m­edly a maga nemében olly epochát csinált a hazában zene jelentetben, mint egykor Kisfaludi halhatatlan „Hym­­fi“-je; hegyen, völgyön, rónán, palotákban, gunyhókban, havezmezőn, tánc­teremben, színházban és a salon finom parkélyain zengettek Hunyadi bál gondolati, és valóban, a zene históriája nem mutat időt, hogy egy szerzőnek első két operája olly epochát csinált volna, mint e két mű, ide nem értve persze Rossinit, vagy Mozartot. De milly dicső volt a kezdet, olly hirtelen megszűnt a munkálat, év év után múlik, és a haza azt sem tudja, van-e Erkel. Látjuk ugyan önt színházunkban, de­lce- 434

Next