Figyelmező, 1837. január-december (1. évfolyam, 1/1-25., 2/1-52. szám)
1837-08-08 / 6. szám
máshol fejtette volna meg, mi legyen hát a’ fenyítő törvényszéki gonosz tett, és mi a’ csupán polgári vétség? Ezen meghatározás’ elmulasztása az említett 24. §ban mindjárt más, még- pedig kettős zavart szült, midőn a’ szerző egy részről a’ fenyítő törvényszéki gonosztetteket,mert csupán ezeknek felosztásáról szól a’ §.) köz, magányos, és elegyes gonosztettekre osztja fel; más részről pedig azt tanítja, hogy a’ köz gonosztetteket nagyobb részint a’ királyi fiscus, a’ magányosokat pedig mind a’külön törvényhatóságoknak hivatalbeli ügyvédeik bosszulják perrel, holott a’bevett, és, mint később látni fogjuk, tudományos alapon is nyugvó szólásbeli szokás szerint a’ vétségeket így szokták felosztani: fenyítő törvény- s székbeli, d. criminarepolgári, d. publico-politicum, magányos, d. privatum Ezen fajták’ különböztető bélyegeiről a’ vizsgáló’ meggyőződése most is az, mellyet már 1819. adott elő e’ munkácskájában: Elementa iuris criminalis hungarici. E’ szerint közvétség az, mellyet a’ törvényhozó olly súlyosnak, és az egész társaság’ érdekeire, (nem csak a’ megsértett egyes polgárra) nézve, olly károsnak ítélt, hogy azon esetre is, ha a’ megsértett fél azt elengedné, vagy megbosszulni elmulasztaná, még is a’ társaság’ közös érdekében, tulajdon tisztviselői által megbosszultatja. Innen következik, hogy a’ közvetségekben a’ fölpereskedés nem a’ megsértett felet, hanem vagy a’ királyi, vagy a’ törvényhatósági tiszti ügyészt illeti, és hogy azokban a’ barátságos egyezésnek helye nincsen. De a’ közvétségek között is különbséget teszen még a’ törvényhozás, mert némellyeket közölök olly súlyosaknak tart, hogy azoknak, — nálunk ugyan csak nemtelen, — elkövetőit, de némelly esetekben a’ nemeseket is, azonnal, ’s még ítélet előtt befogatta, ’s elitéltetésökre különös (criminalis) itélőszékeket állított, és különös perfolyamatot, (procedura criminalis), p. o. önkénytes vallatást , szembeállítást stb. rendelt; másoknál ellenben elégnek tartotta, az azokat elkövető személyeket, bár tiszti vádló’ fölperessége alatt is, de még is csupán a’ polgári törvényszékek elébe idéztetni, és az ezeknél divatozó formák szerint elitéltetni. Az elsőre példa legyen a’ gyilkosság, a’ másodikra az uzsoráskodás , mellynek elkövetője, bár a’ királyi fiscus’ fölpereskedése alá essék is , még sem vettetik sem önkénytes vallatás, sem szembe állítás alá, ’s nem a’ fenyítő törvényszék,hanem az adósság’ bírája elébe idéztetik. Magányos vétségeknek pedig meghagyott a’ törvényhozás minden ollyatén vétségeket, mellyekben az egész társaságnak érezhető kára vagy veszélyeztetése nélkül, a’ fölpereskedést magára a’ megsértett félre bízathatónak, és így a’ barátságos egyezést is megengedhetőnek látta, miilyen p. o. a’ puszta becstelenítés (dehonestatio) é s több efféle. Mi tehát tagadjuk, mit a’ szerző e’ részben tanít, hogy t. i. valamelly fenyítő törvényszéki vétség csupán magányos vétség lehessen ; kivévén talán az egyetlen egy, ’s már nem igen gyakorlatban lévő esetet, hol a’ férj házasságtörő felesége ellen fölpereskedik ; — tagadjuk, hogy a’ közvétségeket, nagyobb részint a’ királyi fiscus, a’magányosokat pedig a’ törvényhatóságok’ tiszti ügyészei bosszúlják perrel, sőt inkább azt tanítjuk, — és a’ tudományos alapon fekvő szólásbeli szokás talán mellettünk áll — hogy a’ magányos vétségeket a’ megsértett felek magok bosszúlják , és hogy ezeknek, valamint szinte a’ publico-politicum vétségeknek (ámbár ezeknek némellyikéit p. o. az uzsoráskodást, a’ királyi fiscus bosszúlja), a’ fenyítő törvényben, helyöképen nincs. Ezen elvek szerint meg kell igazítani a’ szerzőnek az 51. §ban foglalt azon állítását is, hogy a’ perszüntető egyezés, vagy a’ felek’ megbékélése a’ büntetés’ eltörlésének módjai közzé, mostani időben, többé nem számláltathatik. Továbbá a’ vizsgáló nem foghat kezet a’ szerzővel, midőn ez a’ 25. §ban az álnok tettet a’csupán vétkestől az által különbözteti el, hogy amaz akaratunk’ munkásságának gáncsa, emez pedig csupán értelmünk’ munkásságának hiánya által történt. Vélekedésünk szerint az akarat, minden, akár álnok, akár vétkes gonosztett’ fogalmához lényegesen tartozik , a’ puszta értelem’ hiányát pedig büntetni nem lehet, és így a’szerző’ definitiója szerint a’ vétkes gonosztett, épen nem volna gonosztett. Mi tehát az álnokságot ott találjuk A’ vétség köz, delictum publicum