Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1839-11-26 / 47. szám
764 rendbeszedő földes urat mindig* a’ becsülök’ önkényének veti alá, kik mint parasztok minden esetre ellene vannak érdekelve, és soha el nem felejtkeznek, hogy manus mamim lavat , és majd magok is rendbeszedés alá kerülhetnek ; hanem azért is, mivel a’ kaszáló vagy szekér széna könnyen aránytalanságot hozhat be két szomszéd és egyforma temékenységü határok közti, ha egyszer áll azon elv, hogy egy hiányzó kaszálóért egy hold földet lehet adni és viszont. Legyen p. o. A. faluban egy kaszáló, vagy egy szekér szénát termő rét 3600 négyszögölre becsülve, a’ mi rész, hegyes határokban nem ritkaság, tehát A. helységének lakosa egy kaszáló’ fejében 3600 □ ölet fog kapni. A’ szomszéd B. faluban nem lévén elegendő rét, ennek lakosa egy kaszáló helyett kap egy 1200 ölnyi zabtermő földet. Már most jusson amannak eszébe, rétjét felszántani, három annyi földe, pedig nem roszabb, lesz belőle, mint emennek van. ’S azért valóban nincs jobb a’ földmérő’ lánczánál. Ugyanazon 83.§-ban és másutt is a’szerző sokszor idéz régi királyi resolutiókat, mellyek az új úrbéri törvényt sok esztendővel megelőzték. Kérdés: van-e és lehet-e még azoknak kötelező erejök, miután már törvény van? Priora tolluntur per posteriora. A’ 86. §. az eldarabolt telkek’ viszonti összeforrasztásáról szólván, szerző a’törvény’ ezen szavait, maga útján, így fordította: im gewöhnlichen Rechtswege, mi tehát annyit tenne , mint: a’ szokott törvény’ útján, solita via juris, holott azon szó alatt: „maga útján, sua via“ a’ törvény nyilván nem a’ juris viát, hanem az úrbéri utat értette. Hogy pedig ez a’ kettő nem mindegy, mind magában értetik, mind pedig az 1838. 6. t. sz. 8. §-ából világos, hol a’királyi haszonvételekre nézve azon eset, mellyben azokat úrbéri úton vissza venni lehet, azon esettől, mellyben az csak a’ törvény’ útján, az illető törvényszék előtt, történhetik meg, világosan meg van különböztetve. Lásd a’ 10. sz. cik §át is. A’ 109. §-ban még inkább eltévesztette szerző a’ tudományos munkákban elannyira kívánatos pontosságot, midőn szóról szóra ezt mondja : Er (der Bauer) ist berechtigt, in Criminal-Processen bis an das höchste Appellations-Gericht zu appelliren“. Szerző által bizonyságúl felhozott 1836:17. épen nem szól illy általánosan, hanem a’ nemtelenek’ felebbvitelbeli tehetségét a’ büntető perekben csupán három esetre szorítja. A’ 120. ’s köv. §-okban szerző az irtások’ theoriáját szokott világossággal és tömöttséggel adja elő. Itt bírálónak egy kis észrevétele van, melly azonban nem szerzőt, hanem magát a’ törvényt illeti. Tudnillik, az országban nem ritkák az olly esetek, hol az irtás által a’fundus’ becse nem növekedett, hanem rosszabbak; hol a’ paraszt a’ különben hasznot hajtandó erdőt kiirtván, az ekkép nyert földnek első esztendőkben ugyan bő gyümölcsét vette, ’s így az irtásra fordított munkabért már régen ’s bő mértékben visszakapta, idővel pedig kimerítvén a’ föld’ termékenységét, melly többnyire távolabb fekvése miatt nem trágyáztathatik, most ugyanazon földet egészen terméketlen , sőt haszonvehetetlen állapotban a’ földes úrnak adja vissza ; kérdés: vájjon igazságos-e, hogy a’ földes úr az illy esetekben is megtérítse az irtásbért, és így a’ parasztot megjutalmazza azért, hogy ura’ fundusát roszszabbította? Ennek, úgy látszik, kártékony befolyása lesz az erdömivelésre, melly a’ köztársaságra nézve olly annyira fontos, mert a’ földes úr, mintsem hogy a’ parasztnak olly reménység alatt, hogy majd száz esztendő múlva erdeje lesz, az általán elpusztított fundust drága pénzen megfizesse, inkább parlagon fogja azt a’ paraszt’ kezénél hagyni. A’ 216. §-ban szerző’ ezen kifejezése: „Wo das Urbárium in der That nie eingeführt wrorden ist, finden in Zukunft alle Arten Verträge statt“; nagyon homályos , sőt mást is mond, mint a’ törvény; ámbár meg kell vallani, hogy a’ törvény maga is e’ pontban nem elég világos, mit eléggé bizonyítnak azon sok ívnyi szóváltások, mellyeknek a’ törvény’ ezen rendelése némelly úrbéri perekben alkalmat szolgáltatott. A’ 227. §-nál hasonló észrevétel fordul elő, hol szerző hihetőleg a’ deákból; „concurratot így fordított: Einfluss nehme, holott a’ magyar eredeti textus nem parancsolólag hanem csak megengedőleg szól, hogy t. i. a’földes uraság az adó’ kivetésébe befolyhasson, melly szócskának paizsa alatt némelly földes uraságok szerencsésen ki is bújtak azon teher alól, és az adó’ kivetéséről mit sem gondolnak. A’ 292. §-ban igen jól mutatja meg szerző, hogy a’bírák’ választásában a’parasztnak most nagyobb joga van, mint a’ szabad királyi vár