Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-11-26 / 47. szám

764 rendbeszedő földes urat mindig* a’ becsülök’ önkényének veti alá, kik mint parasztok min­den esetre ellene vannak érdekelve, és soha el nem felejtkeznek, hogy manus mamim la­vat , és majd mag­ok is rendbeszedés alá kerül­hetnek ; hanem azért is, mivel a’ kaszáló vagy szekér széna könnyen aránytalanságot hozhat be két szomszéd és egyforma tem­ékenységü határok közti, ha egyszer áll azon elv, hogy egy hiányzó kaszálóért egy hold földet lehet adni és viszont. Legyen p. o. A. faluban egy kaszáló, vagy egy szekér szénát termő rét 3600 négyszög­ölre becsülve, a’ mi rész, he­gyes határokban nem ritkaság, tehát A. hely­ségének lakosa egy kaszáló’ fejében 3600 □ ölet fog kapni. A’ szomszéd B. faluban nem lévén elegendő rét, ennek lakosa egy kaszáló helyett kap egy 1200 ölnyi zabtermő földet. Már most jusson amannak eszébe, rétjét fel­szántani, három annyi földe, pedig nem ro­­szabb, lesz belőle, mint emennek van. ’S azért valóban nincs jobb a’ földmérő’ lánczánál. Ugyanazon 83.§-ban és másutt is a’szerző sokszor idéz régi királyi resolutiókat, mellyek az új úrbéri törvényt sok esztendővel meg­előzték. Kérdés: van-e és lehet-e még azoknak kötelező erejök, miután már törvény van? Priora tolluntur per posteriora. A’ 86. §. az eldarabolt telkek’ viszonti összeforrasztásáról szólván, szerző a’törvény’ ezen szavait, maga útján, így fordította: im gewöhnlichen Rechtswege, mi tehát annyit tenne , mint: a’ szokott törvény’ útján, solita via juris­, holott azon szó alatt: „maga útján, sua via“ a’ törvény nyilván nem a’ juris viát, hanem az úrbéri utat értette. Hogy pedig ez a’ kettő nem mindegy, mind magában értetik, mind pedig az 1838. 6. t. sz. 8. §-ából világos, hol a’királyi haszonvételekre nézve azon eset, mellyben azokat úrbéri úton vissza venni le­het, azon esettől, mellyben az csak a’ tör­vény’ útján, az illető törvényszék előtt, tör­ténhetik meg, világosan meg van különböz­tetve. Lásd a’ 10. sz. cik §át is. A’ 109. §-ban még inkább eltévesztette szerző a’ tudományos munkákban elannyira kí­vánatos pontosságot, midőn szóról szóra ezt mondja : Er (der Bauer) ist berechtigt, in Cri­­minal-Processen bis an das höchste Appella­tions-Gericht zu appelliren“. Szerző által bi­­zonyságúl felhozott 1836:17. épen nem szól illy általánosan, hanem a’ nemtelenek’ felebb­vitelbeli tehetségét a’ büntető perekben csu­pán három esetre szorítja. A’ 120. ’s köv. §-okban szerző az irtások’ theoriáját szokott világossággal és tömöttség­­gel adja elő. Itt bírálónak egy kis észrevétele van, melly azonban nem szerzőt, hanem magát a’ törvényt illeti. Tudnillik, az országban nem ritkák az olly esetek, hol az irtás által a’fun­dus’ becse nem növekedett, hanem rosszab­­bak­; hol a’ paraszt a’ különben hasznot haj­tandó erdőt kiirtván, az ekkép nyert földnek első esztendőkben ugyan bő gyümölcsét vette, ’s így az irtásra fordított munkabért már ré­gen ’s bő mértékben visszakapta, idővel pedig kimerítvén a’ föld’ termékenységét, melly több­nyire távolabb fekvése miatt nem trágyáztat­­hatik, most ugyanazon földet egészen termé­ketlen , sőt haszonvehetetlen állapotban a’ föl­des úrnak adja vissza ; kérdés: vájjon igazsá­­gos-e, hogy a’ földes úr az illy esetekben is megtérítse az irtásbért, és így a’ parasztot megjutalmazza azért, hogy ura’ fundusát rosz­­szabbította? Ennek, úgy látszik, kártékony befolyása lesz az erdömivelésre, melly a’ köz­társaságra nézve olly annyira fontos, mert a’ földes úr, mintsem hogy a’ parasztnak olly re­ménység alatt, hogy majd száz esztendő múl­va erdeje lesz, az általán elpusztított fundust drága pénzen megfizesse, inkább parlagon fogja azt a’ paraszt’ kezénél hagyni. A’ 216. §-ban szerző’ ezen kifejezése: „Wo das Urbárium in der That nie eingeführt wrorden ist, finden in Zukunft alle Arten Ver­träge statt“; nagyon homályos , sőt mást is mond, mint a’ törvény; ámbár meg kell val­lani, hogy a’ törvény maga is e’ pontban nem elég világos, mit eléggé bizonyítnak azon sok ívnyi szóváltások, mellyeknek a’ törvény’ ezen rendelése némelly úrbéri perekben alkalmat szolgáltatott. A’ 227. §-nál hasonló észrevétel fordul elő, hol szerző hihetőleg a’ deákból; „concur­­ratot így fordított: Einfluss nehme, holott a’ magyar eredeti textus nem parancsolólag ha­nem csak megengedőleg szól, hogy t. i. a’föl­des uraság az adó’ kivetésébe befolyhasson, melly szócskának paizsa alatt némelly földes uraságok szerencsésen ki is bújtak azon teher alól, és az adó’ kivetéséről mit sem gondolnak. A’ 292. §-ban igen jól mutatja meg szerző, hogy a’bírák’ választásában a’parasztnak most nagyobb joga van, mint a’ szabad királyi vár

Next