Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-24 / 12. szám
AZ EGYETEMES LITERATURA’ KÖRÉRE A Kiadó szerkesztők SCHEMEL,, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA. -------------- NEGYEDIK ÉV3»»—----------&*esten. Martins* 34. 1840. 13. szám. Tartalom. Hazai literatura. Philosophia. Philosophiai anthropologia. Köteles Sámueltől (Szontagh Gusztáv). — Szontagh’ Propylaeuraai a’ magyar philosophiához (Fogarasi János). — Classica literatura. Ovid’ pontusi levelei Egyedtöl. Vége (Szenczy Imre). — Külföldi literatura. Bibliographia a’ nyelv, class, lit., széptudomány, philosophia literaturatörténet, nevelés és hittudomány’ körében.—Literatúrai mozgalmak. — Nyilatkozás (Kuliffay Vendel). HAZAI LITERATURA. Philosophia. 1 jP h t'l o S o p Itt a i anthropologia. Irta Köteles Sámuel, néhai philos. prof., m. acad. rendes tag. Budán , a magyar kir. egyetem’ betűivel. 1839. 8.. 218 lap. Kiadta a magy. tudós társaság. Kemény borítékban. Araft 20 k. ep. Köteles Sámuel egykor az enyedi ref. collegiumban philosophia’ professora, egyike kétségi kívül böztelesh el hunyt philosophiai íróinknak; minek tanúságra e’ jelenvaló lélektan is, melly literaturánk’ eddigelé még’ uralkodó körülményei közt, minden fontosságra mellett, aligha kerül sajtó alá, ha azt az academia pártfogása alá nem veszi; mert tudományos munkák még mindig kevés vevőkre találnak. Bíráló e’ munka’ megjelenésének kivált két okból felette örvend, először, mert jeles lélektan, másodszor mert igen haszonvehető oktatási kézikönyv. Akármit tartsunk a’ philosophiáról, e’ tudomány , a’ költészettel együtt, mindig fő eszköze maradand az egyetemes emberi ’s a’ nyelvmivelődésnek; mert tárgyai, mint már egyszer e’ lapokban mondám, a’ legzegyetemiebbek, minden létezőt és gondolhatót magába foglalók, minél fogva az egész embert érdeklik, alsó mint felső tehetségűéit, érzeményét és képzelődését, értelmét és eszét foglalkoztatják és művelik, ’s midőn a’ költészet mind ezen tömérdek tárgyak’ alakjait szóval meg érzékíti ’s a’ philosophia okaikat magyarázza, a’ nyelvet is lehető legnagyobb kiterjedésben fejtik ki. Ki a’ költészetet nem ismeri, a’ vadságból emberi létre még föl nem emelkedett; ki a’ philosophiában általában járatlan, felvilágosodott embernek nem tarthatjuk; azon nyelv pedig* 1, melly költészet és philosophia által nincs kiképezve, a’ művelt nyelvekhez nem számítható, ’s hasznavehetlen csinosabb társaságokban, mert az érzeménynek ’s eszmecserének elegendő ’s megfelelő szókincset és szólásformákat még nem nyújt. Philosophia nélkül különösen sem min magiunkat, sem a’ társasági élet’ viszonyait és czéljait nem ismerhetjük, nem ismeret-, érzemény- ’s akaratbeli tehetségünk’ szabályait, kötelességeinket ’s jogainkat házi és polgári életünkben , nem az emberiségi’ rendeltetését, a’ nemzetek’ egymás közti jogait,nem viszonyunkat a’ mindenségi’ szent alkotójához. Ha tehát a’ költészet’ felvirulásának literaturánkban örvendek, óhajtanom kell műveltségünkre ’s a’ nyelv’ kiképezésére nézve a’ philosophiának meghonosodását és terjedését is. A’ philosophiát pedig a lélektannal kell kezdeni , mert e’ tudomány’ fő tárgya az ember, ez ismerteti meg a velünk eredeti gondolkodást. 12