Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
A minisztériumi ipar 41 ágazatának 1969. IV. negyedévi szerződésállománya (az október 5-i állapotot rögzítő felmérés szerint) 52,9 milliárd forintot tett ki. Ez, folyóáron számítva az előző év azonos időszakának rendeléseit 8,7 százalékkal, az 1968. IV. negyedévi tényleges értékesítést pedig 1,3 százalékkal haladta meg. A IV. negyedévi rendelések 26,9 százaléka exportra vonatkozott. Az exportszerződések állománya 14,2 milliárd, 14,3 százalékkal több az előző év IV. negyedévi rendelések értékénél, de csak 3,5 százalékkal több az 1968. IV. negyedévi tényleges folyóáras értékesítésnél. A belkereskedelem 5,9 milliárdnyi rendelése az elmúlt év IV. negyedévit 7,9 százalékkal, az időszak tényleges ipari értékesítését 4,6 százalékkal haladja meg. A rendelések állománynövekedése a belső (termelési) kooperációval kapcsolatos tételeknél a legkisebb: az idei IV. negyedévi szerződések értéke 3,9 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakára kötött szerződésekét. A szállítási szerződések jelenlegi rendszere a szerződéskötés kezdeményezésében általában a megrendelőt részesíti előnyben. A termékkapcsolati sémának alapelve, hogy a felhasználó rendelése népgazdasági szükségletet tükröz, amelynek kielégítését a termelő vállalat nem háríthatja el, illetve a cserekapcsolatokat csak gazdasági eszközökkel (egységár, határidő) korlátozhatja. A tényleges teljesítések és a kötött szerződéseik negyedéves adatainak összehasonlításából arra lehet következtetni, hogy a vállalatok — részben a szerződések említett szabályozása miatt — megkötik ugyan a szerződést, de a vállalt feladatokat nem a szerződésekben megjelölt határidőkre teljesítik. Erre mutat, hogy a tényleges értékesítés 1969. I. negyedévben 1,8 százalékkal kevesebb, a II. negyedévben 5,1 százalékkal több, a III. negyedévben megint 5,8 százalékkal kevesebb volt a rendelésállománynál. Hasonló problémákra utal, hogy a tárgyhavi rendelésállományon belül jelentős (az I. negyedévtől növekvő arányú) a korábbi időszakokról áthúzódó, nem eredeti határidőre teljesített rendelések értéke. Korábbi időszakról áthúzódó rendelések értéke a tárgynegyedévi rendelésállomány %-ában Az előző időszakról áthúzódó szerződések értéke és aránya elsősorban a gépiparban magas, különösen az exportban, ahol a II. negyedévben elérte a rendelések 17,1 százalékát. A gépipar rendelésállományából az előző időszakokról áthúzódó rendelések alakulása 1969-ben A szerződéskötési igényekegy részét a termelő vállalatok — különféle okokra hivatkozva — viszautasítjuk. A visszautasított szerződési ajánlatok értéke negyedévenként 800 millió — 1 milliárd forint (az összes rendelésállomány 1,6—2,2 százaléka). 1969-ben összesen 3,7 milliárd forintot tett ki. Kedvező jelenség, hogy a visszautasított rendelések aránya 1969- ben általában alacsonyabb mint 1968- ban. A visszautasított rendelések arányának értékelésekor figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a rendelők gyakran már az előzetes tájékozódások alapján eltekintenék a szerződéskötéstől. Jogosan feltételezhető, hogy a ki nem elégített kereslet" jóval nagyobb a visszautasított rendelések értékénél. Visszautasított rendelések az elfogadott rendelések %-ában Évek óta visszatérő probléma az iparban a termelés és az értékesítés egyenetlensége. A rendeléshelyzet év eleji felmérése szerint a vállalatok 1968-ig azt a gyakorlatot követték, hogy a kapott rendelések lehetőleg minél nagyobb hányadát a negyedik negyedévre igazolták vissza (előszállítási jog kikötésével). 1969-ben a szerződéskötések ütemében látszólag tendenciaváltozás következett Az ipar következő — 1970. — évi termelési feladatait a szerződések folyamatosan, részben már 1969-ben rögzítik. Nagyobb időszakot átfogó szerződések kötésére elsősorban a gépiparban, a hosszabb átfutási idejű egyedi termékek (komplett gyár berendezések, erőművek) és az ismétlődő szállítási feladatok vonatkozásában kerül sor. A következő — 1970. — évre szóló gépipari termékek iránti kereslet az év közepétől emelkedett. A gép-Mint látjuk, az 1970. évi rendelésállomány feltöltődése különösen a gépeket és gépi berendezéseket, valamint a közlekedési eszközöket gyártó ágazatban jelentős. Ez részben e két ágazat termelési be, az első negyedévi rendelésállományból a termelés szokásos emelkedésére, és a hátralevő II—IV. negyedévi szerződé-esek arányos megoszlására lehetett következtetni. ipar következő évi termelési feladataiból január 4-én még csak 11,9 milliárd Ftnyit ismert. Az 1970. évi szerződések értéke április 5-ig elérte a 15,2 milliárd Ftot, július 5-én a 31,5 milliárd forintot, október 5-én a 49,3 milliárd forintot. Ez utóbbiból az exportra kerülő tételek értéke 19,1 milliárd, a belkereskedelemmel kötött szerződések értéke 4,3 milliárd forint. A gépipar 1970. évre szóló rendelésállománya ágazatonként eltérő nagyságú, profiljával (termékeik hosszú előkészítési és gyártási idejével) kapcsolatos, részben pedig azzal, hogy termelésük jó részét hosszú lejáratú államközi szerződések alapján értékesítik. Dr. Molnárfi Tibor • X Ipari rendelésállomány az év végén ( A rendelések színvonalának alakulása negyedévenként (30 ágazat alapján, összehasonlítható áron) A gépipar 1970. évre szóló rendelésállományának ágazati bontása millió forintban, október 5-én Gépipar összesen 49 285 4 264 19 098 Negyedév 1868 1969 I. negyedév 4,4 7,4 II. negyedév 1,5 7,6 III. negyedév 4,4 8,1 IV. negyedév 9,3 10,0 millió Ft a tárgynegyedévi ebből összes export Negyedév összesen export rendelés %-ában I. negyedév 2104 756 12,3 14,3 I. negyedév 2133 1063 10,8 17,1 III. negyedév 2572 988 11,7 12,6 IV. negyedév 3425 1367 13,7 16,8 Év I. n.-év n. n.-év m. n.-év IV. n.-év 1968. 3,3 1,6 2,1 2,3 1969. 2,2 2,2 1,6 1,7 Az egyik negyedévről a másikra áthúzódó rendelések miatt a IV. negyedévi ÉV összesen 100,0 szállítási kötelezettségek 1969-ben is aránytalanul magas szintet értek el. 41 ágazat rendelésállományának éven belüli megoszlása %ban Időszak 1968. évi tényleges Rendelésállomány értékesítés folyóáron 1968 1969 I. negyedév 21,8 23,7 22,2 II. negyedév 25,4 «1,3 ] . 24,3 III. negyedév 24,9 26,6 26,3 IV. negyedév 27,9 28,4 27,2 Megfigyelési időpont Rendelésállomány az előző évi %-ában év összesen I. n.év II—IV. n.év 1967 január 2». 113,2 108,8 116,3 1968. január 20. 108,9 102,5 113,4 1969. január 4. 100,9 107,7 96,8 belkeres- külkeresösszeskedelem- kedelemrendelés- mel kötött mel kötött állomány szerződé- szerződéseknek Gépek és gépi berendezések gyártása 10 515 952 630 Közlekedési eszközök gyártása , 18 848 309 10 188 Villamosipar gépek és készülékek gyártása 5 691 711 1 274 Híradás- és vákuumtechnikai ipar 6 108 1 712 2 606 Műszeripar 3 221 72 1 559 Fémtömegcikkipar 4 897 1 365 841 FIGYELŐ, 1969. DECEMBER 3. 5 Tanácskozás az építő- és építőanyagipar fejlesztéséről III. Célok és ösztönzők Lapunk két előző számában áttekintettük azokat az előadásokat, amelyek az Építőipari és a Szilikátipari Tudományos Egyesület által az építő- és építőanyagipar fejlesztési kérdéseinek megvitatására öszszehívott közgazdasági konferencián a IV. ötéves terv ágazati koncepciójáról, továbbá az építésügyi irányítás korszerű módszereiről hangzottak el. Cikksorozatunk befejezéséül most dr. Koblencz Józsefnek, az ÉVM Közgazdasági Főosztálya vezetőjének az építési ágazatot érintő szabályozók továbbfejlesztéséről tartott előadását ismertetjük. Köztudott, hogy a közgazdasági szabályozók általános felülvizsgálatára — a reform szellemének megfelelően — a IV. ötéves terv kialakítása során kerül sor. Az építésügyi ágazatban a közgazdasági szabályozók változtatásakor az utóbbi éveik tapasztalataiból kell kiindulni. Ezek között első helyre kívánkozik a piaci helyzet említése. Mind az építési, mind az építőanyagipari piacot elsősorban a kínálat elégtelenségre determinálja. Ez ugyan a múlt hagyatéka, de nem lehet nem észrevenni benne a szabályozórendszer egyes elemeinek fékező hatását. A jelenlegi közgazdasági szabályozók annyiban gátolják a piaci kapcsolatok kibontakoztatását, hogy nem ösztönöznek kellőképpen a műszaki fejlődésre, a termelékenység növelésére és így nem teszik lehetővé a termelés hatékony bővítését Káros hatások Az építőipar nyeresége az utóbbi két évben a vártnál kedvezőbben alakult. Az induló árak nyereségtartalmának nagyságrendje 1968-ban nem serkentette vállalatainkat arra, hogy a termelés növelésével jussanak nagyobb nyereséghez, mivel a szinttartás is elég volt a kívánt eredmény eléréséhez. Ezt a tendenciát erősítette a nyereségadóztatás, igen progresszív volta. ' 69-ben pedig, amikor közvetett és közvetlen hatások nyomán a vállalatok termelésüket bővítették, a nyereség még magasabb színvonalat ért el. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vállalatok magas nyeresége nem árfelhajtás eredménye (bár ilyen jelenségekkel is találkoztunk), mert a magas nyereség már az induló árakban megjelent. A termelékenység emelését gátolta, hogy a technikai fejlődést 1968-ban nem biztosították a fejlesztési alapok, 1969- ben pedig a források nem mindig ott képződtek, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Egy másik negatívan ható tényező, hogy a nyereség elosztásában hátrányosabb helyzetbe kerültek a tőkéjük szerves összetételét javító vállalatok. A bérszínvonal-szabályozás rendszere, amely szerepet játszik a teljes foglalkoztatás biztosításában, szintén fékezi az élőmunkával való helyes gazdálkodást. Sajátosságok szerint A rövid távra irányuló eredménycentrikus szemlélet egyébként is bizonyos mértékben elvonja a vállalatok figyelmét a termelékenység javításától. A jobb eredmények elérése érdekében a vállalatok néha indokolatlanul, a termelékenység rovására bővítették a termelés vertikalitását, vagy a segéd- és kisegítő tevékenység körét. A felsorolt fogyatékosságok ismeretében arra kell törekednünk, hogy a IV. ötéves terv szabályozó rendszere ilyen hatásokat ne váltson ki.Az árak alakításával, a jövedelemelvonás rendszerének felülvizsgálatával arra törekszünk, hogy a vállalati nyereség a tényleges teljesítményeket tükrözze. Ez egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy a nyereségben a munka hatékonysága, a termelékenység növekedése jobban kifejezésre jusson. A szabályozó rendszernek hatásosabban kell segítenie a verseny kibontakoztatását. Ezt a célt csupán a közgazdasági szabályozók változtatásával nem érhetjük el. Az elégtelen termelő kapacitások bővítésével, az egészségtelen monopolisztikus viszonyok felszámolásával, az importverseny megteremtésével, a tőkeáramoltatás lehetőségeinek biztosításával is elő kell segíteni az ilyen irányú fejlődést. A minisztérium árpolitikáját a népgazdasági szintű elképzelésekhez igazítjuk, de határozottan élni kívánunk az ágazati sajátosságok ésszerű érvényesítésének lehetőségével. Az építőiparban arra törekszünk, hogy a jelenlegi piaci viszonyok ne idézzék elő az árszínvonal egészségtelen torzulását. Az építőanyagiparban fontos cél, hogy az árak nyereségtartalma legalább a dinamikus szinttartást biztosítsa. Nem egészséges állapot, hogy az építőanyagipar kapacitásának dinamikus fejlesztésével alapjait hosszú évekre úgy kösse le, hogy közben a piachoz való rugalmas alkalmazkodás minimális feltételeit isnélkülözze. Az építőanyagiparban idényárak bevezetését is kezde,ményezzük. Ezzel lehetne nagyrészt megszüntetni a kereslet és a kínálat időbeli eltolódásával adódó értékesítési nehézségeket, amelyek már többször termelési zavarokat okoztak. Az építőanyag: mindenekelőtt Az építő- és építőanyagipar gyors ütemű fejlesztése megköveteli, hogy mind az állami támogatás rendszere, mind a hitelpolitika fokozottan számoljon a beruházási piac helyzetével. Elsősorban az építőanyagipar fejlesztése kívánja ezt meg, mert ittjelenleg hiányzanak a hitelképesség feltételei. Az építőanyagipar mai helyzete még a IV. ötéves terv időszakát megelőzően határozott lépéseket sürget, 1970 után pedig mindkét ágazatban különleges intézkedéseknek kell biztosítanuok a termelőerők szükséges növelését. Hasznos lenne, ha a hitelpolitika már 1970-ben bővítené a beruházási lehetőségeinket, továbbá a lejárati és kamatfeltételek megállapításában előnyösebb elbírálásban részesítené az ágazatot. A forgóeszközök finanszírozásában fő követelmény a termelés bővítésének elősegítése, a racionális készletgazdálkodás ösztönzése és a vállalati saját pénzeszközök arányának növelése. E tekintetben lényegesnek tartjuk az építőipari vállalatok forgóalapjának mielőbbi rendezését. Sokat vitatott kérdés a IV. ötéves terv közgazdasági szabályozóival kapcsolatban a bérszabályozás módja. A magunk részéről arra törekszünk, hogy a népgazdasági rendszeren belül olyan mértékrendet, akár sajátos ágazati mértékrendet alakítsunk ki, amely alátámasztja a termelőerők dinamikus fejlesztésének programját. A bérszabályozás rendszerének szerintünk arról is gondoskodnia kell, hogy a létszámnövelés a mainál jelentősebb teherrel járjon, ösztönözzön a felesleges létszám átcsoportosítására, a stagnáló vagy visszafejlődő vállalatok ne élvezhessenek előnyöket, a vállalatok legyenek érdekeltek a termelés hatékony bővítésében és végül: a gazdaságilag indokolt átlagbér-növelés terhei csökkenjenek. Ágazatunk tevékenységét alapvetően meghatározza az építési anyagok piacának helyzete. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a kereskedelmi módszerek hatékonyabban segítik a megfelelő piaci viszonyokat, mint az elosztás korábbi módszerei. Ezért erősíteni kell a többcsatornás forgalmazási rendszer feltételeit, s ennek szellemében felülvizsgálni a forgalmazó vállalatok, különösen a TEK- vállalatok tevékenységét. Az építési anyagokat előállító iparágak termelése ma nem képes az egyre növekvő hazai igények kielégítésére. Az emiatt szükséges nagyvolumenű import azonban — a szocialista országok hasonló problémái miatt — egyre jobban a tőkés reláció felé irányul. Az import volumenének növekedése, a tőkés piaci árak erőteljes emelkedése, az üzletkötések bizonytalansága az építési anyagok piacán mindig zavarokat okoz. Ezért is fontos, hogy saját lehetőségeinket kihasználva, gyorsított ütemben fejlesszük az építéshez szükséges termékek gyártását. Fejlesztési terveink megvalósításában hatékony eszköz lehet a nemzetközi — különösen a KGST-n belüli — munkamegosztás szélesítése. Az építőanyagipar fejlesztésének bizonyos adottságai szinte kínálják a nemzetközi együttműködés feltételeit. Újabban több szocialista országgal kazdtünk tárgyalásokat a termelési együttműködés konkrét lehetőségeinek feltárására. Egyebek között a kerámia-, az azbesztcement-, a betonelemgyártó- és az üvegipar, valamint a kaolinbányászat fejlesztésében való együttműködés szerepel napirenden. —n—r