Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
A szeptember végén megkezdődő sokoldalú és nagyszabású tárgyalássorozat, amelyen Nyugat-Európa vezető országai vesznek részt, a kontinens gazdasági életének kiemelkedő eseménye. A tét — mint ismeretes — a Közös Piacba való brit belépés feltételeinek meghatározása. Az egyes résztvevők álláspontjának meghatározásánál az adott időpontban igen komoly szerepet fog játszani belső gazdasági helyzetük alakulása. Ez egyik meghatározó tényezője lesz annak, hogy milyen „erőpozícióból" folytatják majd a megbeszéléseket. Elsősorban ez a magyarázata annak, hogy a szokottnál nagyobb érdeklődés kísérte azokat a jelentéseket, amelyek a vezető nyugat-európai országok konjukturális helyzetével foglalkoztak, illetve amelyek az első félév alapvető gazdasági mutatóit közölték. London: gyenge pozíciók Különös figyelem fogadta a brit gazdasági élet alapvető adatait. Ezek szerint (1963 - 100 alapon számolva) a félév utolsó hónapjában az ipari termelés indexe 122 volt. Ez egy ponttal alacsonyabb az egy évvel korábbi indexnél és három ponttal kevesebb, mint az első negyedév utolsó hónapjának indexszáma. A kiskereskedelmi árak indexe hasonló alapon számolva a félév végén elérte a 140-et, szemben az első negyedév végének 139,5-ös és az 1969-es első félév 132- es szintjével. A munkanélküliek száma a félév végén 570 000 volt. Ez a dolgozó lakosság 2,5 százaléka és 58 ezres növekedést jelent az egy évvel korábbi szinthez képest. Ugyanakkor az úgynevezett nyitott munkahelyek száma, amely egy évvel korábban még 319 000 volt, 1970 közepére 296 000-re csökkent. Ezekből az adatokból tömören összefoglalva az a kép alakul ki, hogy Nagy- Britannia gazdaságára továbbra is az inflációval párosuló visszaesés a jellemző. Ezek a negatív tendenciák már 1969 végén kibontakoztak, az év első felében azonban tovább erősödtek. Mindehhez járul a beruházások ütemének gyengülése 1970 első felében, ami arra mutat, hogy az alapvető adatok által jelzett negatív irányzat tartós lesz. Járulékos tényezőként meg kell említeni a fontsterling ingatag helyzetét is. A fontsterling gyengülése körülbelül május közepén kezdődött. Június második felében helyzete némileg enyhült, augusztus eleje után azonban — a Neue Zürcher Zeitung szavaival — „nyugtalanító módon kiéleződött”. Az angol bank intervenciós lépései ellenére augusztus végén az előző három hónap 2405 dolláros szintjéről 2383-ra esett vissza. A Financial Timesnek a font helyzetéről szóló ismertetése kifejezetten kapcsolatba hozza azt az általános gazdasági helyzettel, olyanynyira, hogy az augusztus végi esést a féléves gazdasági eredmények nyilvánosságrahozatala által kiváltott reakciónak tulajdonítja. Egyetlen olyan pont van, ahol a kedvezőtlen gazdasági fejlődés még nem éreztette hatását. Ez a külkereskedelmi mérleg. A félév utolsó hónapjában 594 millió font behozatallal 675 millió font értékű export állott szemben. Ily módon az előző év júliusának 28 millió fontnyi külkereskedelmi deficitje helyett 137 millió font szufficit mutatkozik. Ennek következtében a brit fizetési mérleg is megőrizte egyensúlyát , noha a további fejleményeket illetően az angol szakértőket erősen nyugtalanítja, hogy az utóbbi tizenkét hónapban az import 12,6, az export viszont csak 10,7 százalékkal nőtt. Mindent összevéve a brit gazdaság 1970 közepén készített „röntgenképe” azt mutatja, hogy Nagy-Britannia viszonylag gyenge gazdasági-pénzügyi pozíciókból vívja majd harcát a közös piaci megbeszéléseken. Párizs: szűk ösvényen Lényegesen kiegyenlítettebbé válik azonban a kép, ha megvizsgáljuk Nagy- Britannia várhatóan elsőszámú vitapartnerének, Franciaországnak első félévi teljesítményét. Az alapvető adatok itt a következőek: 1962 - 100 alapon számítva, az ipari termelés indexszáma 1970 első félévének végén elérte a 160-at. Ez az előző év megfelelő hónapjának szintjénél 6,7 százalékkal magasabb volt , az előző hónap színvonalánál azonban 1,2 százalékkal alacsonyabb. A nagykereskedelmi árak egy év alatt Franciaországban 10,2 százalékkal emelkedtek, az élelmezési cikkek nagykereskedelmi árai pedig 8,8 százalékkal. A létfenntartási költségek emelkedése egy év alatt 5,9 százalékot tett ki és színvonaluk ma csaknem 40 százalékkal magasabb, mint tíz évvel ezelőtt. Emelkedett a munkanélküliek száma, mégpedig az egy évvel előttihez képest 12, az egy hónappal korábbihoz képest 6 százalékkal. (Abszolút színvonaluk azonban összehasonlíthatatlanul alacsonyabb, mint Nagy-Britanniában: 105 000.) Ezekből az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy Franciaországban tovább tart a konjunktúra, de a konjunktúrát stimuláló felhajtó erő hatása az utóbbi néhány hónapban alábbhagyott. Franciaország esetében ezt semmiképpen sem az export-importtevékenység okozza. Mindkét vonatkozásban igen erőteljes a fejlődés. 1970 első félévének utolsó hónapjában Franciaország 29 százalékkal többet importált és 40 százalékkal többet exportált, mint 1969 júliusában. A gazdasági szakértők ezért a magyarázatot inkább a belső kereslet bizonyos stagnálásában keresik. Egyik magyarázat szerint, amely a francia polgári közgazdászok körében elfogadottnak tűnik, a reálbérek (egyébként vitatott mértékű) emelkedése azért nem hozta meg a belső kereslet megfelelő élénkülését mert a bérből és fizetésből élők a gazdasági helyzetet bizonytalannal- érezvén, erőteljesebben takarékoskodnak. Ugyanezek a Giscari d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszterhez közelálló közgazdászok rámutatnak arra, hogy a mezőgazdasági termelők és a gazdaságilag önálló rétegek nettó jövedelmei az erősödő adónyomás miatt stagnáltak. (A francia adójövedelmek egy év alatt 20 százalékkal nőttek..) ) Ez az értékelés indította arra a pénzügyminisztériumot, hogy bizonyos hitelkorlátozási intézkedéseken enyhítsen és további könnyítéseket helyezzen kilátásba. Az idézett adatokból kitűnik azonban, hogy az inflációs nyomás Franciaországban is rendkívül erős. Ezért — ha Nagy-Britanniánál könnyebb helyzetben is — a francia gazdaság irányítóinak is meg kell találniuk a konjunkturális visszaesés és az infláció közötti szűk gazdasági ösvényt. Bonnhűtési viták Teljesen más a probléma a Német Szövetségi Köztársaságban. Az alapvető kérdés itt az, hogy mennyire sikerül a túlfűtött konjunktúra és ezzel párhuzamosan az infláció megfékezése. Az NSZK alapvető gazdasági adatai arra mutatnak, hogy ez a kérdés egyelőre nem dőlt el, s, hogy egymástól eltérő interpretációk lehetségesek. 1962 - 100 alapon számolva az ipari termelés indexe 1970 első félévének végén 164-en állott. Ez 4,2 százalékkal magasabb ugyan az egy évvel korábbi szintnél , viszont a májusinál 6,4 százalékkal alacsonyabb. Az új ipari megrendelések értéke az egy évvel korábbihoz képest 10,6 százalékkal a két hónappal korábbihoz viszonyítva azonban csak 8,2 százalékkal emelkedett. A létfenntartási költségek 1962 — 100 alapon számolva 124-en állották. Ez az egy évvel korábbihoz képest 4 százalékos emelkedést jelentett, a két hónappal korábbi 1970 májusi szintnél azonban csak 0,3 százalékkal volt magasabb. A Schiller által vezetett gazdasági minisztérium ezekben a számadatokban a konjunktúra-fékező politika bizonyos korlátozott sikerét látja. A minisztérium szakértői különösen arra mutatnak rá, hogy a megrendelésállomány növekedésének üteme fokozatosan csökken. 1969 átlagában az új megrendelések értéke még 11 százalékkal nagyobb volt, mint az ipar tényleges üzleti forgalma. A többlet még márciusban is 10 százalékot tett ki — júniusban és júliusban azonban már csak 2—2 százalékot. Mindebből kétségkívül le lehet vonni azt a következtetést, hogy 1970 második negyedéve konjunkturális túlfűtöttség bizonyos enyhülését eredményezte. A vita Nyugat-Németországban ezúttal is — mint már annyiszor — a gazdasági minisztérium és a központi bank között dúl: a Deutsche Bundesbank szakértői a minisztériummal ellentétben úgy vélik, hogy a konjunkturális feszültségek még rendkívül élesek. Véleményük alátámasztására elsősorban az árak további emelkedésére hívják fel a figyelmet. Végül: talán a legproblematikusabb a nyugat-európai vezető országok közül az olasz gazdaság helyzete. Az angol mellett jelenleg ez az a gazdaság, ahol a konjunktúra erőteljes felélesztése látszik az elsőrendű feladatnak. 1970 első félévében (1966 - 100 alapon számolva) az ipari termelés indexe 130-as állott. 1969 végén az index 128 volt. Tehát az ipari termelésnövekedés átlaga 1967 eleje és 1969 vége között meghaladta az évi 8 százalékot. 1970 júliusában ezzel szemben a termelés csak 3 és fél százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül a félév utolsó két hónapjában, júniusban és júliusban a termelés nem haladta meg az előző esztendő júniusának és júliusának termelési szintjét. Ennek következtében az importigény erőteljesen megnőtt. Júniusban az olasz behozatal értéke 826 milliárd líra volt, ami „abszolút rekordnak” számít és fél év alatt nem kevesebb, mint 21 százalékos emelkedést jelez. Magától értetődik, hogy ezzel párhuzamosan nőtt a külkereskedelmi deficit és elérte az 561 milliárdlírát. A fizetési mérleg deficitje is rendkívül magas: több mint 400 millió líra, s lényegében csakis az idegenforgalmi bevételek miatt alacsonyabb a külkereskedelmi deficitnél. Ezek a problémák Olaszországban is erőteljes inflációs nyomással jártak: a nagykereskedelmi árak 1970 első félévének végén 7,9 százalékkal, a kiskereskedelmi árak 5 százalékkal, a létfenntartási költségek pedig 5,2 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Ezeknek a tényezőknek az együttes hatására a líra volt ebben az esztendőben az a nyugat-európai deviza, amel Tyel kapcsolatban a legmakacsabbul tartották magukat a leértékelésről szóló hírek. Ha figyelembe vesszük, hogy másfél-két évvel ezelőtt még a líra felértékelésének lehetőségéről beszéltek , világosan kitűnik az olasz gazdasági pozíciók viszonylagos gyengülése. összefoglalva azt lehet mondani, hogy Nagy-Britannia nehézségei ellenére a Közös Piac vezető országai közül egyik sincs kifejezett erőhelyzetben, a mezőgazdasági kérdések miatt két legproblematikusabbnak tartott vitapartnere pedig nehézséggel küzd. — i—c — . (Vi) ssP Nyugat-Európa gazdasági helyzete . Bolgár—kínai kereskedelmi egyezmény Bulgária és a Kínai Népköztársaság képviselői Szófiában aláírták a két ország 1970. évi árucsereforgalmi és fizetési egyezményét. Ez a kölcsönös kereskedelem növelését irányozza elő. Bulgária a megállapodás értelmében hajókat, fémmegmunkáló gépeket, vegyi anyagokat és más cikkeket szállít Kínának, ahonnan papírt, színesfémeket, húskonzervet és más árukat importál. Japán autóexport A japán gépkocsigyártó ipar júliusban 99 980 gépkocsit exportált, 31,5 százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Márciusban 89 434 volt a kivitelre került gépkocsik szánta. EFTA-export Az. Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamai 1970. első hat hónapjában a világ országaiba 21 milliárd dollár értékű árut exportálnak és onnan 24,9 milliárd dollár értékű árut importálnak. Ez az elmúlt év hasonló időszakához képest 14,9, illetve 16,6 százalékos növekedésnek felel meg. A tagállamok egymás közötti exportjának értéke 5,8 milliárd dollár volt, 20 százalékkal több, mint 1969. első hat hónapjában. Az EFTA tagállamai és a Közös Piac tagállamai között 7,8 milliárd dollár értékű export és 5,5 milliárd értékű import bonyolódott le. Óriás tartályhajók A brémai Weser AG hajógyár 400 millió nyugatnémet márka értékű megrendelést kapott az ESSO olajtársaságtól két óriás tartályhajó építésére. Az egyenként 250 000 tonna űrtartalmú tartályhajók szállítására a tervek szerint 1973-ban és 1974-ben kerül sor. Ez a hajógyár már 11 tartályhajót épített a New York-i ESSO olajtársaságnak. Csehszlovák— jugoszláv gazdasági együttműködés A Csehszlovákia és Jugoszlávia közötti árucsereforgalom értéke az idén előreláthatólag meghaladja a 250 millió dollárt. Az év első hét hónapjában az árucsere értéke elérte a 130 milió dolláros szintet, s a forgalom nagyobbik hányadára az év második felében számítanak. Csehszlovákia már eddig 10 ezer Skoda gépkocsit, s a tavalyinál nagyobb mennyiségű teherautót, textilipari gépet, elektromos felszerelést, traktort, vegyipari és fogyasztási cikkeket exportált Jugoszláviába. Jugoszlávia ugyancsak a tavalyinál nagyobb értékben szállított és szállít Csehszlovákiának gépeket és berendezéseket, színesfémeket, faipari termékeket és fogyasztási cikkeket. Harminc millió dollár értékben kötöttek megállapodásokat a két ország közötti beruházási együttműködésre. A csehszlovák—jugoszláv termelési kooperációt különösen az elektronikai iparban és a szerszámgépek gyártása terén tekintik eredményesnek. Japái a 6. A re se sze szoeial lebony me igt növeki hoz kokai ru árd d kedele Idén ban a gokka kodéit 923 n A Ótok az A részé mély tás. Fran roll dem végz mély mun hóny A földi nek jogo váUJ NAI egy A scseh A szovjet iparban ma eléggé érező feszültségeket okoz a nem kielégítő mukaerő-kínálat. A gazdasági reform bontakozásával egyre több a helyirülményekhez és feladatokhoz alkalmodó kezdeményezés, „kísérlet”. E nagy része elsősorban a munkaerőim okozta feszültségek ellensúlyozására, lehetőségek szerinti minél gyorsabb számolására irányul. Ilyen a Scseki Vegyikombinát már ismertté vált, 1 óta tartó bérezési-ösztönzési kísérlete A részesedés sémája Miben áll ez a kísérlet? Az egyéb eléggé egyszerű módszer lényege rövi a következőkben foglalható össze. 1967—69-es időszakra (egyes forr.szerint egészen 1971-ig) a szokásos építésben és részletezéssel előírták kombinát termelési tervét, s ezzel egy bázisbértömeget is rögzítették. Ez bérvolument nem , lehet túllépni. Vis a termelő, s a műszaki dolgozók szám-felszabadításából adódó bér- megtakarítás a vállalati kollektíva t élet személyi jövedelmévé válhat. Ez szükséges és elégséges feltétele a kornátnak megadott kötelező termelésiben foglalt előírások és feladatok mndéktalan teljesítése. A kombinát kollektívája úgy vesdik a bérmegtakarításból származó lólagos jövedelemből, hogy a megtartás felét közvetlenül azok kapják, állandósult többletteljesítményükkelhetővé teszik a létszámmegtakarítás pótolják az így kieső dolgozók mágát. A rendelkezésre álló bérmegtatás másik fele a nyereség terhére tett anyagi ösztönzési alapot nőve, azon keresztül — az alap felhasznának konkrét vállalati szabályai sz — valamilyen formában (jutalom, ■ gi részesedés) az egész kollektíva tizedik belőle. A szovjet szaksajtó többé-kevésbé érő adatokkal jellemzi a kísérletét. A termelékenységre vonatki többnyire 70—80%-os javulásról a hatunk, de van olyan forrás, ame termelékenység megkétszereződi számol be. A termelési volumen endéséről 80—100%-os nagyságot esnek. Amiben megegyeznek a külö ismertetések, az a kísérlet első konkrét célkitűzésére, a létszámtakarításra vonatkozik. Ez a mank üzemszervezési intézkedések, valon nehezebb fizikai munkák gépesítés vetkeztében ma már mintegy 1001 tehető. (Ennek kb. 1000-a kvalifiká FIGYELŐ, 197