Figyelő, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-03 / 27. szám
FIGYELŐ, 1974. JÚLIUS 3. Felhalmozás és fogyasztás A költségvetésnek a lakosságtól származó bevétele 13,6 milliárd forint volt. Ez az összes állami bevételnek csak 5,9 százaléka, de a megelőző évihez viszonyított 17,4 százalékos növekedés és a tervezettet is meghaladó szint szintén hozzájárult a költségvetés helyzetének javulásához, bár céljuk elsődlegesen a társadalompolitikai feladatok jobb megvalósítása volt. Azok az adóintézkedések (gépjárműadó emelése, kisiparosok adóközösségi adóztatása stb.), amelyek révén ezt elérték, a központi bér és szociálpolitikai intézkedések „másik oldala”-ként a jövedelemkülönbségekben levő aránytalanságok mérséklésére is irányultak. A költségvetés 1973-ban 44,2 milliárd forintot fordított felhalmozásra, az előző évinél mintegy 2 százalékkal többet, de a tervezettnél 4%-kal kevesebbet. Az ezt xxx KÖLTSÉGVETÉS 1973 Népgazdaságunk 1973-ban is a IV. ötéves tervben meghatározott irányban fejlődött. Az előrehaladás azonban az előző éveknél gyorsabb, kiegyensúlyozottabb és tervszerűbb volt. A gazdaság növekedését, egyensúlyának javulását leginkább jellemző mutatók és folyamatok sikeres évről tanúskodnak. A költségvetés pénzgazdálkodásában is kifejeződtek azok a kedvező irányú változások — köztük a munka termelékenységének és technikai felszereltségének számítottnál gyorsabb emelkedése, a termelés és a forgalmazás jövedelmezőségének fokozódása, a hatékonyság jelentős javulása —, amelyek elősegítették a termelés és a nemzeti jövedelem tervezettnél gyorsabb (közel 7 százalékos) növekedését. Az ipari termelés 1 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 4 százalékkal volt magasabb a tervezettnél, mindössze az építési teljesítmények 1 százaléknál nagyobb lemaradása okozott — elsősorban a beruházások területén — gondot. Az eredmények elérését az export bővülése, a KGST-országokhoz fűződő külgazdasági kapcsolataink fejlődése, valamint a jó mezőgazdasági év is jelentős mértékben elősegítette. Csökkenő deficit A gazdasági fejlődés eredményei a pénzügyekben is éreztették hatásukat A belföldi jövedelemtulajdonosok helyzete általában kedvezőbben alakult, mint ahogy azt vártuk. (A vállalatok és szövetkezetek nyeresége 19 százalékkal, a lakosság pénzbevétele jórészt központi A tervezettnél kiegyensúlyozottabb költségvetési helyzet kialakulásában jelentős szerepe volt annak, hogy a vállalatok és szövetkezetek költségvetési befizetése a számítottnál magasabb szintet és az állami jövedelmek átlagos bővülésénél nagyobb növekedési ütemet (több mint 12%-ot) ért el. A vállalatok és szövetkezetek 195,1milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe, ebből származott az állam bevételeinek 84,6%-a. Ha a támogatásodat levonjuk, a növekedés csak 6,7%, ami hozzávetőlegesen megfelel a nemzeti jövedelem bővülésének. A legdinamikusabban (mintegy 20%kal) a vállalatok nyeresége nőtt. A vállalatok az általuk realizált 110,3 milliárd forint nyereségből nyereségadó és bérfejlesztési befizetés címén 66,5 milliárd forintot, az előző évinél 20,7%-kal többet, városi-községi hozzájárulás címén pedig 5 milliárd forintot (19,2%-kal többet) fizettek be a központi és a tanácsi költségvetésbe. A nyereség és ezzel a nyereségadó dinamikus bővülését a jövedemezőség emelkedése alapozta meg. A vállalatok a termelésben felhasznált minden 100 forint értékű erőforrással 1 forinttal több nyereséget értek el, mint egy évvel ezelőtt. A nyereség növekedéséhez hozzájárult az értékesítési árak, különösen az exportban érvényesített árak színvonalának emelkedése is. A javuló költséggazdálkodást a költségszintnek az utóbbi években bekövetkezett legjelentősebb (1,6%-os) csökkenése jelzi. Különösen kedvező, hogy az anyag-, a bér-, és az általános költségek fajlagos szintje egyaránt csökkent. Az eredményesebb gazdálkodást az átlagosnál jövedelmezőbb export arányának növekedése is elősegítette. A mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodása tovább javult, a növénytermesztés több ágazatában rekord terméshozamokat értek el, ennek megfelelően bruttó jövedelmük 12,7%-kal, költségvetésbe történő adóbefizetésük pedig 10,4%-kal nőtt. A támogatások alakulása Az állami támogatások tehát elsősorban annak következtében nőttek ilyen gyorsan, hogy áthidalják a belföldi termelői árak elszakadását a tartósan növekvő világpiaci áraktól, s ezzel megteremtsék a viszonylagos belföldi árstabilijövedelemnövelő intézkedések hatására 10 százalékkal nőtt.) A végrehajtott valuta- és hitelműveletekkel áthidaltuk a nemzetközi pénzpiac ingatag helyzetéből fakadó kedvezőtlen hatásokat. Az aktívabb árfolyampolitika a korábbinál jobban kifejezésre juttatta a külföldi valutáknak a forinthoz mért értékváltozásait. Az ország devizahelyzete javult, a fizetési mérleg is mindkét fő viszonylatban aktívummal zárult. A hitelforrások bővülése — mind a beruházások, mind a forgóeszközök hitelezése terén — a korábbinál aktívabb és szelektívebb hitelpolitika alkalmazását tette lehetővé. Javult az állami költségvetés helyzete is. A bevételek 1,1 milliárd forinttal, a kiadások pedig mintegy 300 millió forinttal haladták meg a tervezettet. A hiány nemcsak az előző évinél, de a tervezettnél is kisebb: 1,8 milliárd forint. A 230,6 milliárd forint bevétel 10,2 százalékkal, a 232,4 milliárd forint kiadás pedig 9,7 százalékkal volt magasabb az 1972. évinél. A gyors növekedés és a kedvező fejlődés mögött kedvezőtlen jelenségek is meghúzódnak. Elsősorban a nyugati infláció káros hatását ellensúlyozó támogatások igen gyors növekedése okoz problémát. Ebből a szempontból célszerű úgy vizsgálni az adatokat, hogy a támogatásokat nem kiadásként — ami a gazdálkodási folyamat gyakorlati áttekintése szempontjából egyébként nélkülözhetetlen — hanem bevételcsökkenésként mutatjuk ki. Ebben az esetben az ún. ..növekmény költségvetés” leegyszerűsített sémája a következő tájz, amely 1973-ban is igen fontos gazdaságpolitikai cél volt. A gazdasági folyamatok viszonylagos zavartalanságát csak így lehet elérni, miközben időt nyerünk szervezett és átgondolt lépések kidolgozására és megvalósítására. A külpiaci hatásoktól való teljes elszigetelés természetesen nem oldható meg, mert az exportarány a nemzeti jövedelem felhasználásában számottevő és az árváltozásokból eredő előnyök és hátrányok egyenlőtlenül érintették a belföldi jövedelemtulajdonosokat. Az import áremelkedésekből származó népgazdasági veszteség túlnyomó részét az állami költségvetés viselte (az áremelkedéseket import ártámogatások nyújtásával semlegesítette), míg a vállalatok élvezték az exporttermékek árának emelkedéséből származó többletjövedelem jelentős részét. A vállalatok az importtermékekhez változatlan áron jutottak, az export többletjövedelmének adózás utáni része pedig náluk maradt. Az állami költségvetés importtal kapcsolatos többletkiadásaira viszont az export árbevételek emelkedéséből származó nyereségadótöbblet távolról sem nyújtott fedezetet. Az eddigi módszer két szempontból is hátrányos következményekkel járt: egyrészt elfedte a valóságos költségviszonyokat, s ezzel nehezítette a gazdálkodók tisztánlátását, másrészt indokolatlanul nagy terheket rótt a központi pénzalapra, ezért indokolttá válik a termelői árak rendezése. (Erre 1975-ben sor is kerül.) Kiváltó ok: a szocialista szektor összes beruházási ráfordításának a tervezettől való mintegy 7%-os elmaradása a gazdasági fejlődés perspektivikus szempontjait tekintve általában nem előnyös. Különösen az okoz gondot, hogy a jövőbeni gazdasági fejlődés karakterét meghatározó, a termelési szerkezetet lényegesen befolyásoló egyedi nalgyberuházások színvonala nemcsak a tervezettnél, hanem az 1972. évinél is alacsonyabb volt. A célcsoportos beruházásokra történt kifizetés bár az előző évinél 3,7%-kal volt több, a tervezettnél ez is 6%-kal alacsonyabb. A lemaradás sajnos éppen ott — a lakásépítésnél — következett be, ahol a legsürgetőbb lenne az igények kielégítése (2000 állami lakás). Az egyéb állami beruházások , amelyek közvetve szintén a lakosság jobb infrastrukturális és kommunális ellátását hivatottak javítani, közel 10%-kal maradtak el az előirányzattól. Az 1973. évi beruházások sajátossága, hogy a vállalati beruházási tevékenység — bár az előző évihez viszonyítva 4,5%kal bővült — szintén elmaradt (3%-kal) a tervezettől. Az 1973. évi állami és vállalati beruházási tevékenységre egyaránt igaz, hogy pénzügyi források hiánya nem akadályozta a gyorsabb fejlődést, s a rendelkezésre álló pénzeszközök nem teljes felhasználásának okai a beruházások tervezésének előkészítésének, a kivitelező munka megszervezésének általánosan fellelhető hiányosságaiban keresendők. A társadalmi közös fogyasztásra a költségvetés összesen 96,8 milliárd forintot — lényegében a tervezettnek megfelelő öszszeget — fordított. Ez azt jelenti, hogy az 1973-ban a költségvetés a lakosság egészségügyi, szociális, kulturális ellátására, oktatására és az infrastruktúra fejlesztésére az állami jövedelmek nagyobb hányadát fordította, mint egy évvel korábban, s az ilyen célra fordított összegek aránya a nemzeti jövedelem felhasználásában is emelkedett. A társadalmi közös fogyasztás kiadásainak 35%-át — csaknem 29 milliárd forintot — a lakosságnak közvetlenül kifizetett pénzbeni társadalmi juttatás, a nyugdíj, a családi pótlék, a gyermekgondozási és egyéb szociális segély, a táppénz alkotja. Az e címen együttesen kifizetett összeg 16°/0-kal nőtt az 1972. évihez viszonyítva. A költségvetési szervek kiadásainak 37%-a a lakosságnak közvetve nyújtott természetbeni jutatás, amit a szociális, egészségügyi, valamint oktatási és közművelődési intézmények által nyújtott szolgáltatások ráfordításai alkotnak. E kiadások 31 milliárd foritot tettek ki és 11%-kal haladták meg az egy évvel korábbit. A felhasznált pénzeszközök lehetővé tették az egészségügyi törvény fokozatos megvalósítását, a fiatalok szélesebb körű társadalmi segítését, az alsófokú oktatás személyi és tárgyi feltételeinek fokozottabb javítását, a szakmunkásképzés korszerűsítését, a közművelődés támogatását, az ország különböző területei között a szociális, kulturális és kommunális ellátásban meglevő különbségek kiegyenlítésének folytatását. A társadalmi közös fogyasztás keretében a költségvetés közel 23 milliárd forintot, az előző évinél 9%-kal többet fordított egyéb célokra. (Az országos utak és hidak fenntartására, felújítására és korszerűsítésére, a gazdasági és kommunális feladatok ellátására, a tudományos kutatás, az államigazgatási feladatok megalapozására és a költségvetési szervek kezelésében levő állóeszközök felújítására. Tanácsi gazdálkodás A lakosság helyi igényeinek kielégítésében, az ellátás javításában jelentős szerepet töltöttek be a 33 milliárdos költségvetéssel és 25 milliárd forintos fejlesztési alappal gazdálkodó tanácsok. 1973-ban is eredményesen oldották meg a lakosság alapvető ellátását, jól szervezték a településhálózat fejlesztését, a rendelkezésre álló eszközök összehangolt társadalmi felhasználását A tanácsok pénzgazdálkodása, bevételeiknek a különböző tanácsszintek közötti megoszlása kiegyensúlyozottabb volt, mint korábban. Költségvetési kiadásaik több mint 10%-kal, fejlesztési alapjaik felhasználása pedig 6%-kal haladta meg az előző évit. A több vonatkozásban elért jelentős eredmények mellett pénzmaradványaik további növekedése arra utal, hogy még nem mindenhol és nem minden esetben találták meg eszközeik megfelelő felhasználási lehetőségeit az időszerű helyi társadalmi-gazdasági problémák megoldására. A központi szervek pénzmaradványainak növekedésében sajnos főképpen a felhasználási lehetőségek nem megfelelő kiaknázása jellemző és sokkal kevésbéaz ésszerű gazdálkodásból származó tényleges megtakarítás. . Az 1973. évi eredmények a legtöbb területen tehát kedvezőbbek voltak a tervezettnél és jobbak annál is, mint amit az 1974. évi előirányzatok összeállításakor számításba lehetett venni. Az 1973. évi állami költségvetés sikeres végrehajtása jó alapot ad arra hogy az 1974. évre tervezett jövedelmek rendelkezésre álljanak és a kijelölt feladatokat teljesíteni tudjuk. 1974-ben is a hatékonyság javítására, a jövedelmek további gyors növekedésére illetve azok ésszerű, lehetőségeinkkel és adottságainkkal összhangban történő felhasználására van szükség. Ez lehet a legfőbb záloga annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán és hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján népünknek az 1974. évről is mint sikerekben gazdag esztendőről, a TV. ötéves terv céljai felé történő további előrehaladásról adhassunk számot. Madaras Attilla Növekmény költségvetés 1973.* (Milliárd forint) Bevételek Kiadások Vállalatok és szövetkezetek Felhalmozási kiadások + 1,0 befizetése -121,1 Közületi fogyasztás és társadalmi Támogatások (levonva) — 12,4 Juttatások + 0,3 --------------------------------------Egyéb kiadások — 2,4 Vállalatok nettó befizetése + 8,7 —_________________________________________________ Lakosság befizetése + 2,0 Kiadások támogatások nélkül -1 7,9 Egyéb betetek — 2,0 Költségvetési hiány csökkenése 4*0,8 összesen: + 8,7 + 8,7 (+) több, (—) kevesebb, mint 1972-ben. gazdasági joggyakorlat. Az ingatlan minősítése kisajátításnál A kisajátítások miatt keletkezett sok perben gyakran felmerülő és vitatott probléma: valamely telek mezőgazdasági ingatlannak, vagy pedig beépítésre szánt területnek minősül-e. Ebben a kérdésben hangzott el iránymutatóul szolgáló állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon. Egy kisajátított ingatlant a községi tanács mezőgazdasági rendeltetésűnek nyilvánított és kártalanításul ennek megfelelő összeget ajánlott fel, amit a tulajdonos nem fogadott el és a tanács ellen pert indított. A járásbíróság álláspontja az volt, hogy városok és községek belterületén beépítésre szánt minden terület teleknek minősül. Az pedig nem vitás, hogy a szóban forgó ingatlant beépítésre kijelölték. A kárösszeget a kihallgatott mezőgazdasági és ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján állapították meg. Fellebbezésre a megyei bíróság kimondta: annak elbírálásánál, hogy a kisajátított ingatlant miként kell minősíteni, az az irányadó, hogy a kisajátítás időpontjában mi volt a rendeltetése. A ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló, de a kisajátításkor beépítésre kijelölt terület teleknek minősül, és ezért az erre vonatkozó szabályok szerint kell értékelni. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. A határozat indoklása szerint ebben a perben nincs olyan adat, illetve az építésügyi hatóságtól származó közlés, amelyből megnyugtatóan kiderülne, hogy a kisajátított ingatlan magánerőből történő beépítésre ki volt e jelölve. Csupán a mezőgazdasági szakértő véleménye tartalmazza azt a — konkrét adattal alá nem támasztott — megállapítást, hogy a kisajátított ingatlan házhely céljára ki volt-e jelölve, így tehát az eljárt bíróságoknak az ingatlan minősége kérdésében elfoglalt álláspontja megalapozatlan. A helyes minősítés érdekében az építésügyi hatóság megkeresésével tisztázniuk kellett volna, hogy a kisajátítás időpontjában az ingatlan a község belterületének magánerőből történő beépítésre kijelölt része volt-e. Ha igen, az ingatlant valóban leteknek kell minősíteni, amennyiben viszont nem volt az, az értékelésnek a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó szabálya szerint kellett volna történnie. A határozat még arra is rámutatott, hogy a telek értékelésénél a közművesítés fokát csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, vagy annak költségeihez hozzájárult, illetve ha a közmű a tulajdonos tulajdonának megszerzésekor már megvolt. E körülményeket a járásbíróság nem vizsgálta és így ítéletének a közművesítésre vonatkozó része is megalapozatlan. 3