Figyelő, 2002. április-június (46. évfolyam, 14-26. szám)
2002-05-30 / 22. szám
JÁTÉKPIAC MAGYARORSZÁGON Idegen bábukkal Nemzetközi kereskedelmi láncok uralják a magyarországi játék piacot. Polcaikat főként a filmekből ismert figurák töltik meg, magyar játék csak a legritkább esetben harcol ki magának teret. Megdöbbenve tapasztalta Egri János öt évvel ezelőtt Londonban, hogy Magyarország és a környező térség államai fehér foltként éktelenkednek a külföldi játékkereskedők térképein. Az ismert televíziós játékmester a Magyar Játékkereskedők Egyesületének elnökeként vett részt a Nemzetközi Játékgyártók Egyesületének (International Council of Toy Industries) konferenciáján, ahol kiderült, hogy a 240 millió lakosú Közép- és Kelet-Európában negyedannyi játékot adnak el a világ vezető játékkészítő cégei - például a Hasbro vagy a Lego -, mint a 6 millió lakosú Hollandiában. „Uraim, önök nem akarnak még több játékot eladni«!” - tette fel a provokatív kérdést Egri a világcégek képviselőinek. Felszólalása után egyértelmű volt, hogy beválasztják az akkor 20 országot tömörítő nemzetközi egyesület elnökségébe. Komoly váltás ez a televízió után, hiszen saját bevallása szerint Egri már azt is megtisztelőnek érezte, hogy a hazai „játékszakma” őt választotta meg elnökének. Az ismert műsorvezető ugyanis csak 1990 után fogott bele a játékkészítésbe és lett egyben üzletember is. Bár ő maga ezt a megnevezést különösebben nem szereti. „Nem tartom magam igazán üzletembernek, inkább értelmiséginek” - vallja, mégpedig azért, mert szerinte az ő profilja valójában a szellemi játékok kitalálása. Persze kialakult az üzleti vénája is, ma már mosolyog azon az ügyetlenségén, hogy a hetvenes években visszautasította egy vállalkozó ajánlatát, aki a Játék a betűkkel című műsorát szerette volna társasjáték formájában legyártani EGRI JÁNOS A magyar játékipar ugyanazt adhatná a világ játékgyártásának, amit évekkel ezelőtt már adott részt, és részesedést ajánlott ezért Egrinek. „Megőrült, én a Magyar Televízió főmunkatársa vagyok” - hárította el a partnerséget a műsorvezető, majd áldását adta a próbálkozásra. Akkor ez a boltokban megvásárolható játék, a vállalkozónak két rózsadombi villát hozott. TAKARÉKOSAN. Ma viszont már tízéves múltra tekint vissza Egri cége, az Interlogic Kft., ahol azokat a társasjátékokat gyártja, amelyeknek minden kérdését és válaszát saját maga állítja össze. S természetesen, a mai Egri János is másként gondolkodik, mint a hajdani, bár szerinte ez még mindig nagyban eltér a globális trendet követő üzletemberek vágyaitól. „Számomra nem az a cél, hogy minden évben új Maseratit vegyek, nekem elég, ha a vállalkozásom annyi pénzt hoz, amennyi egy kellemes polgári élethez kell” - mondja, s láthatóan biztos abban, hogy ez az értékrend a családja többi tagjának is elfogadható. Ez a felfogás a gyakorlatban azt jelenti, hogy cégének tíz éve mindössze egy alkalmazottja van, s igyekszik a költségeket alacsonyan tartani. Nyolc új társasjátékot „dobott piacra” az Interlogic úgy, hogy a nyomdától a grafikusig, szerződések alapján, kizárólag Magyarországon készítették el az Egri János által kitalált játékokat. Egy igényesen elkészített 5 ezer darabos társasjáték legyártása és piacra juttatása egyébként 20-25 millió forintba kerül. Egrinek évente 3-5 ezer doboz társasjátékát adják el országszerte, ez értékelése szerint „egy biztos, kellemes forgalom”, hiszen az igényes társasjátékok átlagos ára ma 6 ezer forint. S mivel Egri saját szellemi termékét adja el, gyakorlatilag nincs konkurenciája ezen a piacon. „Senki sem hoz be Magyarországra kérdést” - mondja annak magyarázatául, miért nem tart attól, hogy valaki majd másolni kezdi a termékeit. A társasjátékok - itthon gyártottak vagy külföldre behozottak - egyébként körülbelül 20 százalékot tesznek ki a teljes magyar játékszegmensből. A magyar játékpiacnak mindössze 15 százalékát teszik ki a hazai gyártású áruk. A torta nagy szeletét a külföldön, leginkább Kínában készített termékek adják amelyeket magyar kereskedői vagy itteni képviselettel rendelkező világcégek hoznak be. Exportra pedig a hazai játékgyártók szinte hihetetlenül kis eséllyel képesek. Ennek fő oka az hogy például a minőségi fajátékok amelyek az itthoni piacon a kilencvenes évek elejétől kezdtek igazán felfutni, nem jutnak tovább egy nürnbergi játékkiállításnál. A játéküzlet alapja ugyanis ma a világban a reklám, főként a tévéreklám. Egy magyar játékgyártó pedig finoman szólva is esélytelen arra, hogy nagy piacok releváns csatornáinak bármelyikér reklámidőt vegyen. Egyetlen esély 34 F I G Y E L Ó 2002. május 30.-június 5. , v /'-re Q f\ , Cl Ti 'Aiopa-CA