Figyelő, 2008. október-december (52. évfolyam, 40-52. szám)
2008-10-01 / Különszám - Top200
I előszó Felemás év Ayfa o s akkor fél'8 teli'vagy IVlVol félig üres a pohár? A magyar gazdaság 2007-ben minden szempontból ellentmondásos évet zárt. Amint a fejlett világban gazdaságtörténeti - számunkra szomorú - kuriózumnak számított, hogy több év felelőtlen és populista gazdaságpolitikája nyomán a GDP-arányos államháztartási hiány 2006-ban 9,2 százalékra duzzadt, szinte ugyanannyira példátlan az is, hogy egy év alatt több mint 4 százalékpontot sikerült lefaragni a deficitből. Dinamikus fejlődés helyett a magyar gazdaság mégis jobbára csak értekét. A hazai GDP bővülése 2007-ben a 27 uniós tagállam között - tehát beleértve a jólétben érthetően kissé elkényelmesedett „régi" Európát is - a legalacsonyabb ütemet produkálta. A pannon puma lomhává vált. És nem látszanak azok az ösztönzők és tartalékok, amelyektől ismét nekiiramodna. Régiós összehasonlításban Magyarország tavaly érte el a mélypontot: 2007 végén - 2008 elején lényegében minden meghatározó makromutatót, az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumokat, valamint a növekedési rátát tekintve hazánk teljesített a legrosszabbul a közép- és kelet-európai térség EU-tagállamai közül. A helyzet paradoxonja, hogy akkor lettünk régiós sereghajtók, amikor az ország - önmagához képest - már túl volt a mélyponton. Mára a relatív helyzetünk is javult némileg, a növekedés valamelyest gyorsul, az infláció, ha lassan is, de mérséklődik, az egyensúlyi adatok normalizálódnak. Számos új uniós tagállamban viszont rosszabbodott a helyzet, elsődlegesen a külső mérlegpozíciók (külkereskedelmi és folyó fizetési szaldó) romlottak. Ma már nem egyértelműen Magyarország a régió „beteg AEGON embere”, jóllehet továbbra is igen messze vagyunk a kilencvenes években kivívott „éltanulói” pozíciótól. A magyar gazdaság számos szerkezeti problémával küzd, ezek orvoslása jócskán túlmutat egy-egy választási cikluson. A legégetőbb az alacsony foglalkoztatottság, amely mintegy 7 százalékponttal marad el az uniós átlagtól. A munkavállalás bővítéséhez - egyebek mellett - az európai összehasonlításban igen magas élőmunka-terhek csökkentésére van szükség. Az állam az ország erejéhez mérten még mindig túl sokat vállal, a nemzeti jövedelemből több folyik át a központi büdzsén, mint a régióban másutt. A hosszabb távú versenyképességhez, a foglalkoztatás tartós bővüléséhez emellett elengedhetetlen az oktatás színvonalának javítása. Kiérlelt programokra, hitelképes vezetőkre és a stratégiai kérdésekben valamiféle közmegegyezésre lenne szükség ahhoz, hogy az ország szekere kimozduljon a jelenlegi kátyúból. Miként eddig is, most sem a hazai nagyvállalatokon múlik, hogy a magyar gazdaság nem képes az eddiginél jobb teljesítményre. A duális szerkezetet mutatja, hogy a TOP 200 körbe tartozó cégek eredményességi mutatói 2007-ben ismét számottevően javultak, miközben a kis- és középvállalkozásokat tavaly a nagyvállalatoknál jobban sújtották a növekvő adóterhek és szűkülő belső piac. Az is beleillik a sokéves trendbe, hogy a magyar gazdaság zászlóshajói, a jórészt exportáló multik nettó árbevétele dinamikusabban nőtt, mint a magyar gazdaság egésze. Fontos lenne, hogy nagyvállalataink régiós terjeszkedése - az idei TOP 200 erre a témára fókuszál - ne menekülés legyen Magyarországról, hanem lehetőség. Biztos hazai háttérrel régiós multivá válni - talán nem elérhetetlen cél. MARTIN JÓZSEF PÉTER, a Figyelő főszerkesztője L^1 ^ 2008. október • TOP 2003