Figyelő 10. (1881)

Abafi Lajos: Csokonai kiadatlan költeményei

nak azon értesítését, hogy egy régi kézirat birtokában van, mely­ben Csokonainak is néhány kiadatlan verse foglaltatik. A mintegy 20 ívnyi, nagy 8-rétű kötet címe: „Helikoni virágok, vagyis Csokonai V. Mihály és más vers-szerzők munkáiból összeszede­getett darabok. Leírattak Rév-Komáromban 1811-ben Kaszás Sándor által.“ A gyűjtemény összeírója, kinek nehány verse szintén található a kötetben, mint a címlapon is említi, különös előszeretettel viseltetett Csokonai versei iránt, mert ennek Cs. V. M. jelöléssel 31, é­s minden megjelölés nélkül is majdnem ugyanannyi költeménye foglaltatik a kötetben. Ezen 31 megjelölt vers közül pedig 23 minden kétséget kizárólag Csokonai műve, mert műveinek kiadásában benn foglaltatnak, é­s ha a versek összeírója ezeknél helyesen jelölte meg a költőt, fel nem tehető, hogy a kiadatlan 9 versnél tévedt volna a szerző kilétét illetőleg, annyival inkább, mivel azokat 1811-ben, tehát Csokonai elhalá­lozása után nem sok idővel, midőn ennek versei kéziratban köz­kézen forogtak, gyűjtötte össze. Megerősíti e véleményt az a körülmény, hogy a kiadatlanok kettejét — Lengyel Józsefre és A reggel — Toldy mint lappangókat név szerint megnevezi. E kettőn kívül közöljük ez alkalommal még a következőket: „A mezei gyönyörűségről, A zefir, A Pindus, Közhírré bocsájtás, A vallás, Kész légy a halálra, és Egy sírhalom felett.“ A két utóbbinál az író megjelölve nincs, de minthogy Csokonai versei előzik meg és követik, s mivel a vers alakja, tartalma és hangja Csokonaira vall, valószínűleg ezt is az ő művének tekinthetjük. Végül kö­zöljük a „Dorottya kínjai“ című versét, mint a­mely számos, olykor igen eltérő változatokat nyújt, s a versszakokat is egészen más sorrendben adja. Ezek után hadd szóljon maga Csokonai. Köszöntő. Lengyel József senior úr nevenapján.') Már tán nem is vártál magadhoz bennünket ? Telvén, hogy elhagytuk kötelességünket De tudd meg, hogy a délelőtt tett tisztelet A kántorok előtt nem érne egy felet. Csak a kontyhoz illik az oly salve s­ave Melynek a jutalma rosális és kávé. Magad adtál okot ilyen gondolatra, Lám soha sem hívtál délelőtt zsinatra. Úgy víg egy poéta, és egy cantor deák Ha a Lagenákból folynak az ideák is,ha igazságot mutatnak a borok, Úgy tehetnek törvényt contrák s seniorok.­ ­) Toldynál (Csokonai M. minden munkái. Pest 1844. LXXXVIII. hasáb) lappangók 87. sz.

Next