Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)

1834-10-25 / 35. szám

274 FILLÉRTÁR. (October’ 25-be­n iányzatot a’ bé­csi békekötésig (octob. 14.) A’ nép sokáig nem hitt ennek, mert az ellenkező hirek gyakran megcsalák. Végre Hofer alája veté magát Eugen vicekirálynak és a’ bajor fő­­parancsnoknak. Örömest megszakídották volna őtet, de hazai földének szeretete minden taná­csot megvetett­­az Ausztriába szakadásra. Két hónapig tartózkodott elbújva jég és hó alatt egy alpesi kunyhóban Passeurben, minekutána no­vember­ közepén némelly dühösködők hiradásai­­tól elcsábítatván ’s újra ellenségeskedni kezd­vén , az amnestiát magára nézve fogatlanná tette. Sokáig hasztalan keresék a’ franczia ge­nerálok, mig végre Donay, hajdan megbízottja Hofernek, de utóbb általa megsértetett, elá­rulta ’s a’ felkereső csapatot maga kalauzolta. Januarius 20. 1810 elfogaték Hofer, és Man­­tuába viteték, hol hadtörvény tartatván fe­lette, noha a’ szavak meg valának oszolva, 24 óra alatt agyon lövetett, hogy az ausztriai köz­benjárás későn érkezzék, minthogy épen Napo­leon’ egybekelése tartatott Louizával. Állha­tatos lélekkel ment Hofer a’ halálnak. Családja’ veszteségét kipótoló felséges Uralkodónk, ’s a’ nemesi rangra emelé, az elhunyt hősnek pedig Schalter szobrásszal emléket emeltetett az in­­sprucki templomban Maximilian’ sírja mellett. Képünk ezen szobrot terjeszti elő. A’ mi­vész harmadfél esztendeig nagy szorgalommal dolgozott rajta, de jutalmazza is a’ feladásnak szerencsés kivitelét minden ismerők’ magaszta­­lása. A’ tiról hős azon falusi egyszerűségé­ben, erejében ’s külsejében szemléltetik itt, melly korát ’s nemzetét bélyegezi. Látszik a’ tiról vezér zászlójával, vallásáért, császárjáért ’s hazájáért elszánva, lövész kalpagjával, melly a’ védett földön hever; látszik a’ jámbor hős izmos arczát égre emelve, ’s nyugodtan azon sziklán, melly néki hazája ’s hazája’ Atyjának tulajdona. Zsiráf. Azon mértékben, mellyben az ember kiter­­jeszté uralkodását a’ földön, hódoltatóként foglal­ván el a’ síkságot ültetvénnyel, az erdőt kipusz­­titással, vonultak vissza a’ vadak előtte. Ezek­nek száma nagyon megkevesült, nem annyira azért, mivel az ember szerfelett pusztítá, mint azért, mivel nyűg­ helyeikben ’s életmódjokban háborgattatván, és gyakran a’ nekik legkedvesebb tájakról elűzetvén, kényszeríttettek szünetlenűl gondoskodni magok’fentartásáról, ’s fajzatjok’ nevelésére kevésbé ügyelhettek. Megjegyzésre méltó, hogy vannak olynemü vadak, mellyek iránylag véve szembetünőbleg kifogytak; okát onnan magyarázhatni, hogy kezdetben is cseké­lyebb számmal valának. A’ természet nem aka­­rá erejét vesztegetni ragadozó állatok’ teremté­sével; ’s ezek nem hogy nagyobb társaságok­ban élnének együtt, hanem inkább valahányszor össze találkoznak, czivakodnak egymással az erdők’ uradalma felett. A’ ragadozókon kívül más nemek is ritkáb­bakká lőnek apródonként, ’s ezek közt a’ zsi­ráf, melly a’ teremtésnek egyik legszebb tárgya, különös tekintetet érdemel. Bár mily ismeretes lehetett is ez a’ régiek előtt, most keveset tudunk róla , főképen vadon állapotjabeli élet­módjáról. A’ görögök nem emlékeznek róla, de a’ római circusban Julius Caesar alatt láttatott vala már, midőn a’ népet ama’ szörnyű viadal­lal mullatatá a’ politika, mellyben háromszáz oroszlán jelent meg egyszerre. Hihetőleg itt sem mutogatá bátorságát a’ zsiráf, hanem csak kellemes látmányul szolgált jelenlétével a’ rómaiaknak. Ez a’ szép, ’s talán minden négylábúak közt legmagasb állat, több tekintetben neveze­tes; de mivel csak Afrika’ némelly vidékein tenyészik, hová az európaiak ritkán hatnak be, vadon életbeli módjára nézve gyanitásokkal kell megelégednünk, következéseket húzván termé­szeti alakjáról ’s feje’ szerkezetéről. A’ XV század’ vége felé Medicis Lorenczónak küldött volt az egiptomi szultán ajándékul egy zsirá­fot; azon kívül soha sem látott a’ keresztény Európa olyat, ’s nem csuda, ha tétele is kétség­be hozatott, kivált minthogy emlékezete is oly számtalan mesékkel egyvetíttetett. — De épen ezért, most miután az újabb korban nehány példány hozatott Angol- és Francziaországba, nem csudálkozhatni eléggé nehány természet­vizsgálók’szájból vett leírásán, me­lyet most az eleven tapasztalás annyira igazol. A’ zsiráf’ magassága 15 láb, sőt azt állít­ják, hogy már 20 láb magasságú is találtatott.

Next