Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)
1834-10-25 / 35. szám
274 FILLÉRTÁR. (October’ 25-ben iányzatot a’ bécsi békekötésig (octob. 14.) A’ nép sokáig nem hitt ennek, mert az ellenkező hirek gyakran megcsalák. Végre Hofer alája veté magát Eugen vicekirálynak és a’ bajor főparancsnoknak. Örömest megszakídották volna őtet, de hazai földének szeretete minden tanácsot megvetettaz Ausztriába szakadásra. Két hónapig tartózkodott elbújva jég és hó alatt egy alpesi kunyhóban Passeurben, minekutána november közepén némelly dühösködők hiradásaitól elcsábítatván ’s újra ellenségeskedni kezdvén , az amnestiát magára nézve fogatlanná tette. Sokáig hasztalan keresék a’ franczia generálok, mig végre Donay, hajdan megbízottja Hofernek, de utóbb általa megsértetett, elárulta ’s a’ felkereső csapatot maga kalauzolta. Januarius 20. 1810 elfogaték Hofer, és Mantuába viteték, hol hadtörvény tartatván felette, noha a’ szavak meg valának oszolva, 24 óra alatt agyon lövetett, hogy az ausztriai közbenjárás későn érkezzék, minthogy épen Napoleon’ egybekelése tartatott Louizával. Állhatatos lélekkel ment Hofer a’ halálnak. Családja’ veszteségét kipótoló felséges Uralkodónk, ’s a’ nemesi rangra emelé, az elhunyt hősnek pedig Schalter szobrásszal emléket emeltetett az insprucki templomban Maximilian’ sírja mellett. Képünk ezen szobrot terjeszti elő. A’ mivész harmadfél esztendeig nagy szorgalommal dolgozott rajta, de jutalmazza is a’ feladásnak szerencsés kivitelét minden ismerők’ magasztalása. A’ tiról hős azon falusi egyszerűségében, erejében ’s külsejében szemléltetik itt, melly korát ’s nemzetét bélyegezi. Látszik a’ tiról vezér zászlójával, vallásáért, császárjáért ’s hazájáért elszánva, lövész kalpagjával, melly a’ védett földön hever; látszik a’ jámbor hős izmos arczát égre emelve, ’s nyugodtan azon sziklán, melly néki hazája ’s hazája’ Atyjának tulajdona. Zsiráf. Azon mértékben, mellyben az ember kiterjeszté uralkodását a’ földön, hódoltatóként foglalván el a’ síkságot ültetvénnyel, az erdőt kipusztitással, vonultak vissza a’ vadak előtte. Ezeknek száma nagyon megkevesült, nem annyira azért, mivel az ember szerfelett pusztítá, mint azért, mivel nyűg helyeikben ’s életmódjokban háborgattatván, és gyakran a’ nekik legkedvesebb tájakról elűzetvén, kényszeríttettek szünetlenűl gondoskodni magok’fentartásáról, ’s fajzatjok’ nevelésére kevésbé ügyelhettek. Megjegyzésre méltó, hogy vannak olynemü vadak, mellyek iránylag véve szembetünőbleg kifogytak; okát onnan magyarázhatni, hogy kezdetben is csekélyebb számmal valának. A’ természet nem akará erejét vesztegetni ragadozó állatok’ teremtésével; ’s ezek nem hogy nagyobb társaságokban élnének együtt, hanem inkább valahányszor össze találkoznak, czivakodnak egymással az erdők’ uradalma felett. A’ ragadozókon kívül más nemek is ritkábbakká lőnek apródonként, ’s ezek közt a’ zsiráf, melly a’ teremtésnek egyik legszebb tárgya, különös tekintetet érdemel. Bár mily ismeretes lehetett is ez a’ régiek előtt, most keveset tudunk róla , főképen vadon állapotjabeli életmódjáról. A’ görögök nem emlékeznek róla, de a’ római circusban Julius Caesar alatt láttatott vala már, midőn a’ népet ama’ szörnyű viadallal mullatatá a’ politika, mellyben háromszáz oroszlán jelent meg egyszerre. Hihetőleg itt sem mutogatá bátorságát a’ zsiráf, hanem csak kellemes látmányul szolgált jelenlétével a’ rómaiaknak. Ez a’ szép, ’s talán minden négylábúak közt legmagasb állat, több tekintetben nevezetes; de mivel csak Afrika’ némelly vidékein tenyészik, hová az európaiak ritkán hatnak be, vadon életbeli módjára nézve gyanitásokkal kell megelégednünk, következéseket húzván természeti alakjáról ’s feje’ szerkezetéről. A’ XV század’ vége felé Medicis Lorenczónak küldött volt az egiptomi szultán ajándékul egy zsiráfot; azon kívül soha sem látott a’ keresztény Európa olyat, ’s nem csuda, ha tétele is kétségbe hozatott, kivált minthogy emlékezete is oly számtalan mesékkel egyvetíttetett. — De épen ezért, most miután az újabb korban nehány példány hozatott Angol- és Francziaországba, nem csudálkozhatni eléggé nehány természetvizsgálók’szájból vett leírásán, melyet most az eleven tapasztalás annyira igazol. A’ zsiráf’ magassága 15 láb, sőt azt állítják, hogy már 20 láb magasságú is találtatott.