Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)
1835-01-31 / 49. szám
388 FILLÉR TÁR. (Január’ 31 -én „Tudja, hogy a’ Pairek el fogják síelni, nem kíván talán más kirakat?“ — „Nem, uraim, nekem mind egy a’ bíró. Az én sorsom ki van húzva. Egyébiránt a’ Pairek’ neveit feljegyezve találtam vádirományaimban; 208-an vagynak, mindnyájokat elfogadom , ’s kinyilatkoztatom, hogy ha a’ Berry herczegtől kért kegyelmet nekem megadnák, nagyobb fájdalmat okozna mint maga a’ halál.“ Louvel azon öltözetben jelent meg a’ Pakrkamarában, mellyben amaz estve a’ Bourbon házan a’ leghalálosabb sebet üté. Kék kaputja egészen fekete nyakravalójáig be vala gombolva; arcza halavány és beesett a’ hosszas fogság’ következéséül ; tartásában nyugalmat és tökéletes biztosságot mutata. Minden látszata megindulás nélkül lépett a’ terembe, hol óta’ legfeszesebb újság kíváncsiság várta. Mindenki elbámult méltóságán és tekintetén. A’ kihallgatás nem sokáig tartott, ’s ő minden hozzá tett kérdésre eszesen és bátran felelt. „Miért ölte meg a’ Berry herczeget?“ — „ Azért, hogy egész nemzetségét kiirtsam.“ — „Vagyontalan mesterlegény léttére hogyan tehet oly nagy utakat? ’s miért tartózkodott némellykor egy vagy másik helyen tovább?“ — Azért tartózkodtam, hogy élelmemet keressem, ha pénzem elfogyott, ’s mértékletes és takarékos éset mellett nem sokára ismét annyit zsugorgatok meg, hogy utazásomat tovább folytathattam. “ — „ Nem illetődött meg, mikor hallotta, hogy a’ Berry herczeg még halála előtt kegyelmet kért az urnak?“ — „Engedjék el nekem erre a’ feleletet uraim.“ — Mért nem hagyott fel szándékával, midőn több ízben érzé, hogy bátorsága elhagyó?“ — „Nem hagyhattam fel.“ — „Mit értett az alatt, mikor mond ki: terhes megbízás egy fejedelemnek megölése?“ — „Semmi más megbízást nem érték alatta , mint mellyet magam bíztam belsőmben magamra.“ — De tudta, hogy halálos büntetésbe fog esni?“ — „Az nem jött a’ mellett tekintetbe. Bennem csak egy jó francziát kell tekinteni, ki magát honjáért feláldozza. Ha sikerült volna, megmenekednem, az Angoulemes ’s a’ több herczegekkel fogtam folytatni, kik fegyvert fogának hazájok ellen és azt elárulák.“ Minekutána még nehány kérdés tétetett, mellyekben a’ bevádolt csak azt ismételte, mit előbbi kihallgattatásaiban már mondott, más napra halasztatott, a’ generalügyész’ kihallgatása, azon ürügy alatt, hogy több Pairek igen el vagynak fáradva. „Egy nappal tovább, mindig nyert dolog“ ezt jegyzé meg Louvel’ egyik őrse. „Én pedig a felelé elvesztett időnek tartom.“ Minekutána a’papi segédet, mellyet neki Lemonville úr elfogadnia tanácsolt, elutasítá, azt kéré ki magának, egyetlen kedvezésül, hogy az utolsó éjszaka valamivel finomabb lepedő adassék alája. Mielőtt védjei még megszólamlottak volna a’ Pairkamara előtt, engedelmet kért Louvel egy kis beszéd’ felolvasására, mellyet egészen maga irt: „Uraim!“ igy hangzott az: ma egy vétek miatt kell pirulnom, mellyet egyedül magam cselekvém. De halálra menvén , az a’ vigasztaló gondolatom marad, hogy sem a’ nemzetet sem nemzetségemet meg nem becstelenítettem. Bennem csak egy francziát kell tekinteni, ki áldozatnak szentelte magát, meggyőződéséhez híven , semmivé tenni nehány embert, kik hazája ellen fegyvert viseltek volt. Azzal vádoltatom, hogy egy fejedelemnek elragadám életét, bűnös vagyok; de azon emberek közt, kiknek kezeikben a’ kormány van, sokkal bűnösebbek vagynak nálamnál. . . . ” Azok, véleményem szerint a’ vétket ténynek ismerék el. Itt hangja észrevehetőleg gyengülni kezdett; beszédének némelly pontjain zavarodásba látszott jönni, mellyeket el akart hagyni, ’s csak elejöket olvasta, a’ nélkül, hogy elvégezte volna; azonban nem sokára ismét belelé magát, azután nehány közbeni szünettel folytató: „Az én belátásom szerint, mikor idegen seregek fenyegetnek ,... belől szűnjenek meg a’ felekezetek, ’s egyesüljenek azok ellen, és közös ügyet vigyenek minden franczia’ ellensége ellen. Az olyan francziák, kik e’ czélra nem egyesülnek, büntetésre méltók. A’ franczia, ki a’ kormány’ igazságtalansága által kényszerittetik Francziaországot elhagyni, ’s az idegen seregekkel fegyvert fog hazája ellen, büntetésre méltóvá lesz ’s miségében mint franczia polgár nem léphet be ismét. Az én véleményem szerint .... nem hihetek egyebet, minthogy ha a Waterlooi ütközet oly káros leve Francziaországra nézve, oka az volt, hogy Genfben és Brüsselben ; olyan francziák voltak , kik seregeinkben áru