Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)

1835-01-31 / 49. szám

388 FILLÉR TÁR. (Január’ 31 -­én „Tudja, hogy a’ Pairek el fogják síe­lni, nem kíván talán más kirakat?“ — „Nem, uraim, nekem mind egy a’ bíró. Az én sorsom ki van húzva. Egyébiránt a’ Pairek’ neveit feljegyezve találtam vádirományaimban; 208-an vagynak, mindnyájokat elfogadom , ’s kinyilatkoztatom, hogy ha a’ Berry herczegtől kért kegyelmet nekem megadnák, nagyobb fájdalmat okozna mint maga a’ halál.“ Louvel azon öltözetben jelent meg a’ Pakr­­kamarában, mellyben amaz estve a’ Bourbon h­ázan a’ leghalálosabb sebet üté. Kék kaputja egészen fekete nyakravalójáig be vala gombolva; arcza halavány és beesett a’ hosszas fogság’ következéséül ; tartásában nyugalmat és töké­letes biztosságot mutata. Minden látszata meg­indulás nélkül lépett a’ terembe, hol óta’ leg­feszesebb újság kíváncsiság várta. Mindenki elbámult méltóságán és tekintetén. A’ kihallga­tás nem sokáig tartott, ’s ő minden hozzá tett kérdésre eszesen és bátran felelt. „Miért ölte meg a’ Berry herczeget?“ — „ Azért, hogy egész nemzetségét kiirtsam.“ — „Vagyontalan mesterlegény léttére hogyan tehet oly nagy utakat? ’s miért tartózkodott némellykor egy vagy másik helyen tovább?“ — Azért tartóz­kodtam, hogy élelmemet keressem, ha pénzem elfogyott, ’s mértékletes és takarékos éset mellett nem sokára ismét annyit zsugorgatok meg, hogy utazásomat tovább folytathattam. “ — „ Nem illetődött meg, mikor hallotta, hogy a’ Berry herczeg még halála előtt kegyelmet kért az urnak?“ — „Engedjék el nekem erre a’ fele­letet uraim.“ — Mért nem hagyott fel szándé­kával, midőn több ízben érzé, hogy bátorsága elhagyó?“ — „Nem hagyhattam fel.“ — „Mit értett az alatt, mikor m­ond ki: terhes megbízás egy fejedelemnek megölése?“ — „Semmi más meg­bízást nem érték alatta , mint mellyet magam bíztam belsőmben magamra.“ — De tudta, hogy halálos büntetésbe fog esni?“ — „Az nem jött a’ mellett tekintetbe. Bennem csak egy jó francziát kell tekinteni, ki magát honjáért fel­áldozza. Ha sikerült volna, megmenekednem, az Angoulemes ’s a’ több herczegekkel fogtam folytatni, kik fegyvert fogának hazájok ellen és azt elárulák.“ Minekutána még nehány kérdés tétetett, mellyekben a’ bevádolt csak azt ismételte, mit előbbi kihallgattatásaiban már mondott, más napra halasztatott, a’ generalü­gyész’ kihallga­tása, azon ürügy alatt, hogy több Pairek igen el vagynak fáradva. „Egy nappal tovább, min­dig nyert dolog“ ezt jegyzé meg Louvel’ egyik őrse. „Én pedig a felelé elvesztett időnek tar­tom.“ Minekutána a’papi segédet, mellyet neki Lemonville úr elfogadnia tanácsolt, elutasítá, azt kéré ki magának, egyetlen kedvezésül, hogy az utolsó éjszaka valamivel finomabb lepedő adassék alája. Mielőtt védjei még megszólamlottak volna a’ Pairkamara előtt, engedelmet kért Louvel egy kis beszéd’ felolvasására, mellyet egészen ma­ga irt: „Uraim!“ igy hang­zott az: ma egy vétek miatt kell pirulnom, mellyet egyedül magam cselekvém. De halálra menvén , az a’ vigasz­taló gondolatom marad, hogy sem a’ nemzetet sem nemzetségemet meg nem becstelenítettem. Bennem csak egy francziát kell tekinteni, ki áldozatnak szentelte magát, meggyőződéséhez híven , semmivé tenni nehány embert, kik ha­zája ellen fegyvert viseltek volt. Azzal vá­dolta­tom, hogy egy fejedelemnek elragadám éle­tét, bűnös vagyok; de azon emberek közt, kik­nek kezeikben a’ kormány van, sokkal bűnöseb­­bek vagynak nálamnál. . . . ” Azok, véle­ményem szerint a’ vétket ténynek ismerék el. Itt hangja észrevehetőleg gyengülni kez­dett; beszédének némelly pontjain zavarodásba látszott jönni, mellyeket el akart hagyni, ’s csak elejöket olvasta, a’ nélkül, hogy elvégezte volna; azonban nem sokára ismét belelé magát, azután nehány közbeni szünettel folytató: „Az én belátásom szerint, mikor idegen seregek fenyegetnek ,... belől szűnjenek meg a’ felekezetek, ’s egyesüljenek azok ellen, és közös ügyet vigyenek minden franczia’ ellensége ellen. Az olyan francziák, kik e’ czélra nem egyesülnek, büntetésre méltók. A’ franczia, ki a’ kormány’ igazságtalansága által kénysze­­rittetik Francziaországot elhagyni, ’s az idegen seregekkel fegyvert fog hazája ellen, büntetésre méltóvá lesz ’s miségében mint franczia polgár nem léphet be ismét. Az én véleményem sze­rint .... nem hihetek egyebet, minthogy ha a­ Waterlooi ütközet oly káros leve Francziaországra­­ nézve, oka az volt, hogy Genfben és Brüsselben ; olyan francziák voltak , kik seregeinkben áru­

Next