Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1836-01-16 / 47. szám

370 Fillér tá­r. Indiában űzetik. Bizonyia különnemű barátok foglalatoskodnak ezzel. 10 — 20 személyből álló apró karavánokban Benaresbe jönnek, gömbölyű cserép edénybe töltik a’ vizet, gondosan bedugják az edényt, a* braminek pedig lepecsételik. Ezt a' vizet a’ gazdag indusok drága áron veszik.­­ A’ városnak több utczái, mint másutt is kele­ten, a’ különbféle dolgozó vagy kereső osztályok­nak kiszabvák; egyikben musselin-szövők , má­sikban szalagkészítők, ismét másban aranymívesek vagy drágakőárosok, találtatnak. A’ kereske­dés általában nagyon kiterjedt, ’s azt főképen elő­mozdítja két nagy vásárra, mellyre minden tarto­mánybeli kereskedők elmennek, és számtalan za­rándokok. Ha ezekhez számoltatnak a’ sok kal­márok és más lírazók , a’ mindennap Benaresbe érkező idegenek’ számát biztosan lehet 25000-re tenni. Benaresben vagyon a­ leghíresebb tudomá­nyos egyetem egész Hindottánban, van benne tanító valami 500, tanuló pedig 5000. Azon­ban nem olyan formának kell ezen egyetemet gondolni mint az európait, mert ez abban áll, hogy az idevaló braminekhez, kik igen tudós hírben állanak, évenként igen sok ifjú indus jön az országnak minden részeiből, ’s azoktól tanul­nak. Egyébiránt igen sok apró oskolák van­nak mind az indusok’ mind a’ muhamedánok’ szá­mára, ’s az utóbbi időben angol miszionariusok is több oskolát állítottak fel. Vannak Benaresben igen jól elrendelt kórhá­zak, árvaházak és mindennemű jótékony inté­zetek. Az ipar nagy kiterjedésű; a’ legfelsége­sebb sálok, a’ legdrágább pamut- és selyemszö­vetek készítetnek itt, ’s indigóval, dohánnyal, cserépedénnyel nagy kereskedés űzetik. A’ Bun­­deskundból jövő gyémántoknak is fő vásárhelye Benares; ’s igy nem csuda, ha itt igen gazdag indus kereskedőházak találtatnak, ’s még örmé­nyek és zsidók is megtelepedtek benne. Tengeri angyal, és tengeri ördög. A’ mérhetetlen világtengerben számtalan bá­mulatos halnemek találtatnak, úgy hogy első te­kintetükre azt sem tudja az ember, minek gondol­ja már egyiket vagy másikat. Kivált a’ rája’ neme az, melly a’ legcsudálatosabb állatokat mutatja. Ezen nemnek egy faját, az electromos raját, meg­­említők már 39-ik számú levelünkben. De kevésbé ismeretes az ugyanazon nemhez tartozó tengeri an­gyal, vagy más névvel szigonyául, mellyet itt adunk a’ képen. Az első nevet azért adák neki a’ francziák, mivel uszángjai hasonlítnak az angyalszárnyakhoz, igen nagyok lévén ’s egyenesen a’ nyakból nővén ki. Különben jobban hasonlít ezen állat ördög­höz mint az angyalhoz. A’ vastag gömbölyű fej, az otromba oldaluszángok, a’ tövises hát, és kivált golyóforma kicsucsorodott szemek rémületes látmánnyá teszik, és gyakran megtörtént, hogy kiszárítván a’ régiek, baziliskus gyanánt mutogat­ták ’s árulták. Hosszasága néha 10 — 12 lábat teszen, ’s olykor nyom 000 fontot is. Gyéren találtatik a’ földközi tengerben, de sűrűbben az atlantiban, kivált az Antillák’ és Azúrok’ köze­lében. A’ másik állat, melly képünkön lerajzoltatott, a’ lophiák vagy tengeri ördögökhöz tartozik ; a’ francziák denevér- ördögnek is nevezik, mert ki­terjedt uszángjai hasonlítnak a’ denevér’ hártya­szárnyaihoz. Azon kívül nagyon szembetűnik csudálatos hosszú orrával, madáréhoz hasonlóval; orra’ lyukai közt egy nagy harangütő formán végződő kicsucsorodása van. Melye igen széles, teste pedig mindenütt púpos, minden púpján tö­viskék lévén. Hosszúsága 18 hüvely, színe ve­­reses, uszángjai fejéresek. Ez a’ hal az Ame­rika’déli partjait mosó tengerben lakik, kivált­képen Brazília’ közelében. Igen falánk, mégis mindig oly sovány, hogy húsát nem igen lehet ízletesnek találni. A’ kis rozmár és pegazus. Valóban oly csudálatos teremtményeket rejt a’ tenger, hogy ha csak ezen halakat is megte­kintjük, megvalósulva hisszük azon phantaziás képeket a’ sárkányokról, sphynxekről ’s egyéb szörnyetegekről, mellyeket a’ régi népek mesél­tek. Micsoda kalandok­ fejek ezek, mily csudá­latos szárnyak, mily különös kinövések és szálak az egész testen! Az első állat, az úgynevezett kis rozmár vagy tengeri lovacska, hasonlít némaképen nyaka görbedésével ’s fejével a’ lóhoz, de hátulsó része olyan mint a’ hernyóé. Azért adák ennek a’ ter­­mészethistoriában a’ Hippohampos nevet is, melly annyit tesz, mint lóhernyó, ’s elménkben csudá­latos összeelegyedését mutatja két különböző ál­latnak. Ez a’ hal körűlbelől egy lábnyi hosszúság­ra nő. Színe igen sokféle, azon tenger szerint mellyben lakik, majd ónszürke, majd barna, majd feketés, majd zöldes, de mindig apró fejér­es fekete pettyek ékesítik. Csaknem minden ten­gerben találtatik, nagy számmal vagyon az at­­atlanticumi, földközi és indiai tengerben. Táp­lálm­a apró tengeri férgekből áll, nem különben lárvákból, vízi bogarakból és halakból. Ha meg­döglik, S formára kuncsorodik, ’s akkor hasonlít

Next