Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)
1836-01-16 / 47. szám
370 Fillér tár. Indiában űzetik. Bizonyia különnemű barátok foglalatoskodnak ezzel. 10 — 20 személyből álló apró karavánokban Benaresbe jönnek, gömbölyű cserép edénybe töltik a’ vizet, gondosan bedugják az edényt, a* braminek pedig lepecsételik. Ezt a' vizet a’ gazdag indusok drága áron veszik. A’ városnak több utczái, mint másutt is keleten, a’ különbféle dolgozó vagy kereső osztályoknak kiszabvák; egyikben musselin-szövők , másikban szalagkészítők, ismét másban aranymívesek vagy drágakőárosok, találtatnak. A’ kereskedés általában nagyon kiterjedt, ’s azt főképen előmozdítja két nagy vásárra, mellyre minden tartománybeli kereskedők elmennek, és számtalan zarándokok. Ha ezekhez számoltatnak a’ sok kalmárok és más lírazók , a’ mindennap Benaresbe érkező idegenek’ számát biztosan lehet 25000-re tenni. Benaresben vagyon a leghíresebb tudományos egyetem egész Hindottánban, van benne tanító valami 500, tanuló pedig 5000. Azonban nem olyan formának kell ezen egyetemet gondolni mint az európait, mert ez abban áll, hogy az idevaló braminekhez, kik igen tudós hírben állanak, évenként igen sok ifjú indus jön az országnak minden részeiből, ’s azoktól tanulnak. Egyébiránt igen sok apró oskolák vannak mind az indusok’ mind a’ muhamedánok’ számára, ’s az utóbbi időben angol miszionariusok is több oskolát állítottak fel. Vannak Benaresben igen jól elrendelt kórházak, árvaházak és mindennemű jótékony intézetek. Az ipar nagy kiterjedésű; a’ legfelségesebb sálok, a’ legdrágább pamut- és selyemszövetek készítetnek itt, ’s indigóval, dohánnyal, cserépedénnyel nagy kereskedés űzetik. A’ Bundeskundból jövő gyémántoknak is fő vásárhelye Benares; ’s igy nem csuda, ha itt igen gazdag indus kereskedőházak találtatnak, ’s még örmények és zsidók is megtelepedtek benne. Tengeri angyal, és tengeri ördög. A’ mérhetetlen világtengerben számtalan bámulatos halnemek találtatnak, úgy hogy első tekintetükre azt sem tudja az ember, minek gondolja már egyiket vagy másikat. Kivált a’ rája’ neme az, melly a’ legcsudálatosabb állatokat mutatja. Ezen nemnek egy faját, az electromos raját, megemlítők már 39-ik számú levelünkben. De kevésbé ismeretes az ugyanazon nemhez tartozó tengeri angyal, vagy más névvel szigonyául, mellyet itt adunk a’ képen. Az első nevet azért adák neki a’ francziák, mivel uszángjai hasonlítnak az angyalszárnyakhoz, igen nagyok lévén ’s egyenesen a’ nyakból nővén ki. Különben jobban hasonlít ezen állat ördöghöz mint az angyalhoz. A’ vastag gömbölyű fej, az otromba oldaluszángok, a’ tövises hát, és kivált golyóforma kicsucsorodott szemek rémületes látmánnyá teszik, és gyakran megtörtént, hogy kiszárítván a’ régiek, baziliskus gyanánt mutogatták ’s árulták. Hosszasága néha 10 — 12 lábat teszen, ’s olykor nyom 000 fontot is. Gyéren találtatik a’ földközi tengerben, de sűrűbben az atlantiban, kivált az Antillák’ és Azúrok’ közelében. A’ másik állat, melly képünkön lerajzoltatott, a’ lophiák vagy tengeri ördögökhöz tartozik ; a’ francziák denevér- ördögnek is nevezik, mert kiterjedt uszángjai hasonlítnak a’ denevér’ hártyaszárnyaihoz. Azon kívül nagyon szembetűnik csudálatos hosszú orrával, madáréhoz hasonlóval; orra’ lyukai közt egy nagy harangütő formán végződő kicsucsorodása van. Melye igen széles, teste pedig mindenütt púpos, minden púpján töviskék lévén. Hosszúsága 18 hüvely, színe vereses, uszángjai fejéresek. Ez a’ hal az Amerika’déli partjait mosó tengerben lakik, kiváltképen Brazília’ közelében. Igen falánk, mégis mindig oly sovány, hogy húsát nem igen lehet ízletesnek találni. A’ kis rozmár és pegazus. Valóban oly csudálatos teremtményeket rejt a’ tenger, hogy ha csak ezen halakat is megtekintjük, megvalósulva hisszük azon phantaziás képeket a’ sárkányokról, sphynxekről ’s egyéb szörnyetegekről, mellyeket a’ régi népek meséltek. Micsoda kalandok fejek ezek, mily csudálatos szárnyak, mily különös kinövések és szálak az egész testen! Az első állat, az úgynevezett kis rozmár vagy tengeri lovacska, hasonlít némaképen nyaka görbedésével ’s fejével a’ lóhoz, de hátulsó része olyan mint a’ hernyóé. Azért adák ennek a’ természethistoriában a’ Hippohampos nevet is, melly annyit tesz, mint lóhernyó, ’s elménkben csudálatos összeelegyedését mutatja két különböző állatnak. Ez a’ hal körűlbelől egy lábnyi hosszúságra nő. Színe igen sokféle, azon tenger szerint mellyben lakik, majd ónszürke, majd barna, majd feketés, majd zöldes, de mindig apró fejéres fekete pettyek ékesítik. Csaknem minden tengerben találtatik, nagy számmal vagyon az atatlanticumi, földközi és indiai tengerben. Táplálma apró tengeri férgekből áll, nem különben lárvákból, vízi bogarakból és halakból. Ha megdöglik, S formára kuncsorodik, ’s akkor hasonlít