Film Színház Irodalom, 1941. január-június (4. évfolyam, 9-26. szám)
1941-02-28 / 9. szám
tusként, emberi közelségbe tudja hozni a pópa falánk, esetlen, alamuszi, kapzsi, simán brutális, húsvér alakját, hogy a másik pillanatban jelképessé nagyítsa: valóságos démonná, olyan ördöggé, amilyentől az ő elhódított parasztjai rettegnek. Külön elismerésre méltó az, hogy a művész nem akart mindenáron mást csinálni, még az igazság rovására is, mint elődje. Megdöbbentően valószerű alakítása emlékeztet Gál Gyula felejthetetlen pópa alakjára. A múltakra emlékező néző lelkének tükrében összeforr a két nagyszerű színész alakítása egyetlen monumentális egésszé! Nagy István kolozsvári színész formálta meg Simándy Pál alakját. Rokonszenves egyéniség, jóízű a magyar beszéde, őszinte a hevelényében valami nagyon megnyerő magyar férfiasságot érzünk! Lukács Margit párducszépsége a nőies odaadás szelídségében és szépségében olvad fel. Berky Lili a papné paszszív alakjának ad életszerűséget. Mészáros Ági a virágillatos tavaszi mezőt juttatja eszünkbe üde és verőfényes alakításaival. A nemere üvöltésében és a vészharangok komor zúgásában vigasztalóan szól az ő pitypalattyhangja. Nagy Adorján és Ónody Ákos két fenyőfából faragott kemény és komor magyar férfialakot állít elénk, erővel és egyszerűséggel- Irányi Irén Sára nénéje csupa kedves erdélyi íz és szív. Naszódy, Bodnár, Bazsay, Kabók, Pataky és Rajczy nevét se felejtsük ki abból, a jellegzetes embersorsból, amelyet lelkesedéssel és jellemző tehetséggel varázsoltak színpadra a színészek. Horváth János első felvonásbeli tájképe szép, Kiss Ferenc rendezése pedig kifogástalan. Nem szeretjük azonban, hogy kihagytak a darabból egy jó tömegjelenetet és kihagyták a sziklákat rázó magyar keserv ősi harangkongását: »A régi szép magyar nép, az ellenség téged mikép szaggat és tép... Balassa Imre * Érdekes Don Juan-felújítást láttunk a héten... A halhatatlan Mozart halála évének másfél százados fordulójáról ezzel a különleges fontosságú művészi vállalkozással emlékszik meg az Operaház s vele együtt az Operabarátok Egyesülete. Ez a csodálatos remekmű, az »operák operáját, a legnehezebb előadási problémák egyike volt mindig s az marad nyilván ezután is. Da Ponte Abbé, amikor hozzáfogott a librettóhoz, azt mondta: »Dante poklára fogok gondolni ma éjszaka, amikor Mozart számára dolgozom__« Az Inferno borzadályát ki ne érezné a nyitány tragikus bevezető részének hallatára és csoda-e, ha számos Mozart-magyarázó zenei tragédiának hajlandó felfogni ezt a különös vígoperát. Amellett akadt nem egy kiváló szakértő, sőt, aki a Don Juan előadásához leginkább illő stíluskeretnek a bábszínházát minősítette. Ez a két véglet. Közöttük hányféle lehetőség! Ilyen, semmi mással össze nem hasonlítható, önmagában külön világot jelentő alkotásnál egyedül üdvözítő színpadi értelmezést követelni, vagy erőszakolni, elméleti alapon, nem lehet, de nem is jogosult. Ez persze semmivel sem csökkenti a mindenkori gyakorlati megvalósító művészi felelősségét. Ezt a felelősséget Rékai András elismerésreméltó bátorsággal vállalta. Rendezésében olyan utat választott, amely szerintünk ellenkezik a Mozart-zene lényegével. Ez a Don Juan-előadás Oláh Gusztáv rikítóan valóságszerű, démonikusan elvont színpadával, inkább a külső, mint a belső történésnek ad otthont, inkább a drámai gesztusoknak, mint a drámai hangulatoknak. De meg kell adni, hogy tervét Rékai következetesen vitte keresztül a játékvezetésben és szervesen összehangolta Ferencsik János tehetséges karmesteri munkájával. Általában jól játszanak, de talán még jobban muzsikálnak ezen a Mozart-színműson a szereplők, akik Isataky Kálmán nemes stílusban énekli, gyönyörű hangú Don Ottaviójón kívül szinte valamennyien újai. A címszerepet először alakítja Losonczy György. Meglepően finom érzékkel csiszolta hozzá súlyos baritonját a Mozartstílushoz. Alakításába azonban a kelleténél több tragón vonás vegyült s kevesebb cinikus fölény, mint szerettük volna. Amilyen az úr, olyan a szolgája: a remek hangú Székely Mihály Laporellójában is főként az énekbeli kvalitások tündökölnek. Aagyon finom, megható és a drámai kitörésekben is illúziót keltő Tamás Ilonka mint Donna Anna. Rigó Magda biztos föllépésű, muzikális Elvira. Gyurkovics Mária még kissé bátortalanul keresi a Derlinához illő hangvételt. Hámory Masottója kifogástalan. A kormányzó szólamában Fodor János gyönyörű orgánuma nagy értéke az előadásnak. Lányi Viktor: A világot jelentő deszkák trónkövetelői ismét romantikus, regényes légkörben, Harsányi Zsolt :Zenélő árat című hangulatos vígjátékában mutatták meg macskakörmeiket. A fiatalokról sokszor megírtjuk már, hogy inkább szívük szerint valók a kosztümös történelmi darabok, mint a modern társdalmi szövegek. A kiforratlan színészegyéniségnek, a még bátortalan gesztusoknak szükségük van a kosztüm teátrális hangulatkeltésére. Csak később, egy-két év múlva, ha már közelebbi rokonságba jutnak a színpaddal és a közönséggel, érkeznek el arra a pontra, ahol a kosztüm nem jótékony mankó vagy diszkrét spanyollal többé, hanem egyszerű kifejezési eszköz a színész kezében. De ami a kosztümön belül van, az el-elkapott, csak most születő gesztusokon túl, az már igazi színészmunka. A fiatalok legerősebb pontja a hang, a beszéd nyugodt, biztos technikája. Itt vannak igazán birtokon belül. S ha egy percre eltéved szemünk a színpadról, egy pillanatra elkalandozik a páholysorok felé, vagy szórakozottan elbabrálunk a színlappal, a színpad felől jövő hangok már az érett, elhivatott színészi átélés, a forró színpadi élmény hangjai. Miért nem halljuk az akadémikusokat a rádióban? A finom, fejlett beszédtechnika így tökéletesen érvényesülne s a műsor is csak nyerne vele. A darab színes, hangulatos romantikáját a nők értették meg jobban. Lányi Ágnes teljesen kiforrott, rutinos színésznő, ő az együttes legfigyelemreméltóbb tagja. Sipos Ilona sok humorral és élénkséggel kelti életre a poétalelkű, de életvidám eladó lányt, Reder Katalin, Váradi Györgyi, Zsilléy Margit és Vágó Éva kisebb szerepekben hibátlanok voltak. A férfiak közül Turgonyi Pál Szakács Zoltán és Fábry Zoltán emelkedett ki, sok karakterizáló készséggel, de kevesebb valóságérzékkel mint a nők Ugyancsak típust formált szerepéből Tordai Gábor, Bodor Tibor és Horváti Tivadar. Csak ennyit írtunk ide, írhattunk volna két ennyit. Szép előadás volt. A rendezést Lehotay Árpád végezte. Papp Antal Kiíró Magda és Losonczy György Hámory Imre és Gyurkovits Mária Operaházi Don Juan (Vajda M. Pál felv. Tahiné nagyasszony (Irányi Ágnes) két lányával (Rédei Katalin és Sípos Ilona) Kikaparom a szemét! BodorTibor és Sipos Ilona Sziniakadémiai vizsgaelőadás: Zenélő óra (Escher felv.)