Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-12-10 / 50. szám
A festő az ecsetjével politizál — mondja Dési Huber István. Dési Huber István a fiatalabb festőgemeráció legismertebb és legkitűnőbb tagjai közé tartozik. Túl van a nagy iránykor«» sás korszakán, képei — akár tájról, akár figurális kompozícióról van szó — lehifgadt és kitisztult művészetet hirdetnek. Emlékezünk régebbi festményekre: csupa forrongás és lázas keresés volt mindegyik, de már akkor is valőrt jelentettek ezek a művek s a diszharmonikus formák mögül már akkor is előfénylett az igaz alkotó kézjegye. Azóta a festő szava halkabb lett, de mélyebb, formái és színei megfellebbezhetetlenekké váltak és végleges szintézisben fejesük ki egyetlen hatalmas öleléssel az élet végső törvényeit. Legutóbb a KÚT kiállításán hívta fel magára a figyelmet néhány témában és megoldásban egészen kiváló alkotással. Egyöntetű volt a vélemény: Dési Huber István a legelső vonalba érkezett el. Képei nemcsak a művész megrázó élményeiről tanúskodnak, de ugyanilyen élményt jelentenek a nézők számára is. A sikeres kiállítás után az iparutcai műteremlakásban beszélgetünk Dési Huber Istvánnal. Égremeredő gyárkémények, malmok és óriás ipari üzemek szomszédságában van ez a műteremlakás, mintha ez a környezet is determinálná a festő mélyről fakadó és az élet sötétebb oldalait is kifejező művészi hitvallását. — Nem véletlen, — mondja — hogy éppen itt lakom, ebben a aad menyedben. Mindig érdekelt és lekötött a szegények sorsa s az az emberi és igazabb hang, amit a munka üteméből hallok felém csendülni... Persze ez nem jelenti azt, hogy programfestészet az, amit csinálok. Az életet a maga teljességében nézem és talán az sem volna idegen számomra, ha dús palotákban enteriőröket festenek ... Megkérdezzük tőle, hogy politizáljon e a festőművész? — A kép, amely kikerül a festő ecsetje alól, — feleli — színtiszta politika. A festő az ecsetjével politizál. Úton-útfélen lehet hallani, hogy ez vagy az a festőművész konstruktív, illetve destruktív, hogy ez vagy az az irány »jobboldali«, avagy »baloldali«. Ezekkel a meghatározásokkal nemcsak a közönség ruházza fel a festőthanem sokszor a kritika is, sőt maguk a festőművészek hangoztatják saját magukról az eféle beállítottságukat. Végeredményben az a véleményem, hogy a mű beszél önmagáért s a közönség egy-egy bizonyos réteg© az, amely a maga sajátos politikai beállítottságával valamely művet a magáénak érez. Szóval tulajdonképpen nem a festő politizál, hanem a műben van politikum, a mű az, amely politikai kapcsolatot teremt a közönség és a festő kő süti. — Sokat küzdött, amíg a sikernek és elismerésnek ehhez a fokához érkezett? — Hókat. Küzdöttem a külső körülményekkel — amelyek bizony többnyire mostohák voltak — és küzdöttem önmagammal. Nehéz a fiatal festő élete. Fogcsikorgatva kell várni, amíg a szerencse rámosolyog valakire. Nélkülözés, lenézés, méltatlan mellőzések, s újra csak nélkülözés és nélkülözés kíséri az útját. De szívesen vállaltam mindezt, tudtam, eljön az időm. Ennél sokkal nagyobb iharc volt, amit önmagammal vívtam. Szerényen mosolyog, a képeire mutat, amelyek beborítják a falakat. — Mondtam, hogy a művek beszélnek a festő helyett. Ezek a képek azt hiszem, választ adnak a feltett kérdésre. Nézzük a képeket, egyiket a másik után, s valóban mindennél beszédesebb feleletet kapunk. (d. z.) (Escher felv.) a 60 DARAB M m* HOSSZANTARTÓ ÖRÖM Víz » -/ m LEGKEDVESEBB AJÁNDÉK PEZSGŐ FENYŐFÜRDŐ TABLETTÁT TARTALMAZ A KÜLÖNLEGES KARÁCSONYI DÍSZDOBOZ Dési Huber István vászna egy «nest készülő előtt SZINTETIKUS RUMESSZENCIA SZESZ HIÁNYÁBAN vízzel is hígítható KIVÁLÓ TEAÍZESÍTŐ „GORA** Gyógyszer- és Vegyitermékek Gyára BadaRtat. X- Biharlát f . Telataa : ÍSZ-GSZ NEM AKAROK MEGŐSZÜLNI! HEINZELMÄNCHEN féie Heinrich Männchen, Wien. Magyarországon gyártja: Szentlélek Oyegyzzerűir Bt., ezelőtt T5r*k Patika Budapest, VI., Király u. 12. «ö^lun^JJSd*.» KARÁCSONYRA Valódi markazittűk és klipszek, márkés parcelláitok és kerámiáknál Szervita-tér 5 (Rózsavölgyi -ház) vican