Film Színház Muzsika, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1960-07-01 / 27. szám
KÁLLAI FERENC A színész a karakterszínésznél kezdődik és ott végződik is. De ennek bizonyítása sem megy szerepek nélkül. Amikor Kállai Ferenc egyre-másra játszotta el a hősszerepeket, évekkel ezelőtt bizonyos egysíkúságot éreztünk nála,s erről nem a színész tehetett. Most, évek óta változatos, sokféle szerepeket játszik — s szinte száguld előre a pályán. Ez az évadja volt tán a legsikeresebb, a legérdekesebb. Különböző tónusú szerepek, ellentétes figurák — megannyi alkalom a jellemábrázolás kibontására. Abruzov Tányájában a mérnököt alakította, aki beleszeret a kolléganőjébe. Líra, emberség, mély érzelmek, póznélküliség — ez jellemezte játékát. Frázismentes lélekrajz, szinte hétköznapi egyszerűség. Aztán a bonyolult, roppant feladat: Happy, a Miller-drámában. Furcsa figura. A „Tanyá“-ban egy megtisztult világ egyéni konfliktusát kellett ábrázolnia, azt bizonyítandó: nincsen egyedül.Az ügynök halálában egy sivár világ a környezet. Happy körül tragédiák ólálkodnak, de „ő sohasem ismert be semmiféle vereséget, ezért belül sokkal zavartabb, ha kifelé boldognak látszik is". Szinte az ellentéte az iméntinek, aki nagy tehetségű mérnök és teli van felelősségérzettel. Happy lényegében felelőtlen s nem is érti valójában, mi történik körülötte. Van egy félelmetes jelenete, a bárban részegen, amikor apja, Willy Lomann eltűnik, az egyik kokott kérdésére így felel: „Nem is az apám volt." Hátborzongató szavak, melyek oly könnyedén buggyannak elő a színész szájából, s mégis dörgő, kíméletlen ítélkezéssel önmaga fölött. Egy gesztus, egyetlen részeg, révült tekintet — Happy jellemének teljes feltárása. És Aenobarbus az „Antonius és Cleopatra“-ban; megint más szín, más világ. A zsoldos katona, a durva csatában bátor hadfi, aki áruló lesz. De lehet-e megfizetett zsoldos áruló? Kállai olyan ragyogóan egyesítette Aenobarbus zsoldos lényét Aenobarbus lelkével, hogy gránitba formált, shakespeare-i méretű tragikus hős kerekedett ki belőle. Búcsújelenete döbbenetes: a gyávák bátorsága és a bátrak gyávasága vijjogott benne, külsőség nélkül, pózmentesen. Úgy halt meg, mint egy római. S ezután Pici az „Üzenet“ című Mesterházi - színműben. Kártyás, bortszerető, könnyed vagány és kiváló bányász, aki a legnehezebb órában „duma“ nélkül áll az igaz ügy mellé. Az íróilag is kitűnő figurát Kállai Ferenc pompásan egyénített vonásokkal ruházta fel; sajátos humor, öngúny s emberség járta körül, önmaga is elítélte a figura gyengéit, de a drámai fordulóponton méginkább ítélkezett a gyávák, a tehetetlenek felett. S végül megint Shakespeare: Oberon a Szentivánéji álomból. Azért volt shakespeare-i tündérkirály, mert ember volt. Mintha ezt mondta volna el szavak nélkül: álmodjatok velem, s míg álmodtok, higgyetek a bűvös varázslatokban, de merjetek embernek lenni a földön. Kállai Oberonja: a reneszánsz ember képzelete, csapongó és szilaj, a föld felett röpköd, de a földön jár, öt szerep, öt világ. Kállai Ferenc elmondhatja: jó évadja volt. Demeter Imre 1960. július IV. évfolyam 27. számára; 2,50 Ft Címlapunkon: A négy pécsi „Tündérlaki lány." Heltai Jenő vígjátékát közvetítette a Televízió. (Margittai Ági, Vág Mari, Vetró Margit és Gábor Ibr.. (Féner felv.) A hátsó borítón: Mercy Haystead a „Különös hajótöröttek" című új színes angol filmszatíra egyik női szereplője.