Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-21 / 38. szám
OPERÁI ESTÉK REGOLO ROMANI személyeiben ismét a fiatal olasz énekes-generáció egyik értékes művészét ismertük meg a Bohémélet előadásán. Született lírai alkat, bársonyost, melegszínezetű bél ;canto-tenorja így igazán lényeg szerint formálhatta meg Rodolphe-ot, a költőt. Ez a tenorhang lágy és befrízelgő, de mégis férfias, vannak drámai színei is. Romain Rodolphe-ja a bohém könnyed vidámságát éppúgy magábanfoglalja, mint fájdalmas komorságát. A kiválóan szereplő Orosz Júlia, Malis György, a beugró Koltay Valéria, s Tóth Péter karmester egyaránt részese volt a sikernek, év alatt 475 ezer forint, csaknem, egy félmillió. Ennyit sehol a világon, egyetlen főiskolán sem fordítanak a hallgatók gyakorlati képzésére. A Filmfőiskolák Nemzetközi Kapcsolatának Szervezete legutóbbi bécsi kongresszusán (a legközelebbi kongresszus Budapesten lesz) viharosan megtapsoltak minket ezért a tanulmányi stílusért. A módszer anyagilag is kifizetődőnek látszik; tavaly hallgatóink filmjei közül tizenöt került a mozik műsorára. Egy másik alapelvünk: a filmnyelvre való tanítás még nem jelent feltétlenül művészi képesítést. Azt, hogy valaki művész — csupán a diploma nem igazolhatja. — De rán még egy alapelvünk, amely eltér az eddigi rendtől. Nincs külön játék- és dokumentumfilmrendező képzés. Az a helyes, ha a rendező ezt is jól tudja és szívesen műveli. Ne szűkítsük le, ne szegényesük el a rendezői munkát. — Mi az oka a jelentkezési korhatár széles skálájának. — A tehetség önmagában kevés, életismeret is szükséges a művészi hivatáshoz. Egy most érettségizett diák még keveset látott, tapasztalt ahhoz, hogy művészi elképzelései legyenek. Ezért hívjuk azokat, akik már egyetemet vagy más főiskolát végeztek, vagy már dolgoznak. Létfenntartási gondjaik megoldásához a tanulmányi évek alatt igyekszünk segítséget adni. Jöjjenek hát a tizennyolc évesek is, az idősebbek is. Egyenlő tehetség esetén azonban az idősebb és tapasztaltabb jelentkezőké az elsőség. S. Gy. DJURDJEVKA CSAKAREVICS, a belgrádi állami Opera magánénekesnője, a Don Carlos Eboli szerepében mutatkozott be a budapesti közönség előtt, örültünk, hogy a jugoszláv operaművészet ezúttal újabb képviselőjét küldte el hozzánk. "Csakarevics rokonszenvet keltett megjelenésével és kiművelt művészi előadásmódjával Sok tapsot kapott III. felvonásbeli áriája után. Az előadás résztvevői közt Warga Líviát, Antalffy Albertet, Pálos Imrét, Jámbor Lászlót, Losonczy Györgyöt említjük. Koródy András vezényelt. Szenthegyi István LOHENGRIN. Új szereplők sora mutatkozott be a Lohengrinben. Képünkön az új szereposztás két főszereplője: Tarnay Gyula (Lohengrin) és Dunszt Mária (Elza). Felvételünk a próbán készült, az előadás méltatására visszatérünk (Kertész Gy. felv.) DON CARLOS: Varga Lívia és Djurdjevka Csak a re vies a Don Carlosban (Keleti Éva felv.) Oíenuitntfuk niuziikus-nendéyfinUt't SERLV TIBOR A Budapesti Zenei Hetek hangversenyei ,,hivatalosan” csak 28-án kezdődnek, ám a hangversenylátogató közönség addig sem maradt események nélkül. Ezek közül a 18-i nyilvános stúdióhangversenyt kell első helyen említenünk, melyen Serly Tibor vezényelte a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát. Serly Tibor 1901-ben született, Serly Lajosnak, a máig népszerű magyarnótakomponista karmesternek fia. Négy éves volt, amikor apjával Amerikába került. Felnőttként jutott már vissza Magyarországra, ahol Kodály zeneszerzéstanítványa lett. Ekkor szinte újra meg kellett tanulnia anyanyelvét. Serly egyike annak a tizenhárom fiatal zeneszerzőnek, akit Kodály 1925-ben a sajtó hasábjain védett meg egyes lapok igaztalan ítélkezésétől. Róla ezt írta Kodály: „Serly itt született, de Amerikában nevelkedett, ami nem kedvezett zenei fejlődésének: zavaros, formátlan, dallamtalan kísérletekkel került ide pár éve. Itthon megtisztult, a hazai levegőben felvirult benne a dallam szeretete, újra megtalálta lelkét." Tanulmányainak elvégzése után Serly újból az Egyesült Államokban telepedett le, ahol mint karmester, zeneszerző és pedagógus, jelentékeny rangot vívott ki. Közismert Serlynek Bartókhoz fűződő barátsága s az a tény, hogy ő fejezte be Bartók utolsó két művét, a III. zongoraversenyt és a Brácsaversenyt. 18-i budapesti koncertjének műsorát Serly Tibor Bartóknak szentelte. Bartók emlékére írt Lamentója után az általa befejezett két versenymű hangzott el (Szabó Csilla, illetve Lukács Pál közreműködésével). A befejező szám pedig Bartók Serly „Mikrokozmosz” című zenekari szvitje volt.