Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1965-08-13 / 33. szám

Ellentmondásos műsorÚj tv-játékok. A Rádióban és a TV-ben sohasem lehet kitenni a táblát: nyári szünet. S míg az adótornyok nap mint nap, estéről estére sugároz­zák a műsorokat, a munka­társak a nyári délelőttökön már az őszi, sőt téli adások terveivel, előkészületeivel foglalkoznak. ELKÉSZÜLT MŰVEK A Televízió drámai osztá­lyán Semsey Jenő helyettes osztályvezető és Aczél Já­nos irodalmi rovatvezető a közeljövő bemutatóiról, a következő hetek, hónapok induló forgatásairól tájé­koztattak bennünket. Az in­formációk alapján most né­hány sorban mi is beszá­molunk a drámai osztály újdonságairól. Augusztus 20-án sugároz­zák a »Kocsonya Mihály házassága« című ősi ma­gyar komédiának az I-es stúdióban készült TV-fel­­vételét. Az 1765-ben szüle­tett, ismeretlen szerzőjű, pálos iskoladrámát a tv­­ben — a Nemzeti Színház és a Színművészeti Főiskola után — ismét Pártos Géza rendezte. Témájáról így ír Szerb Antal: »...a feleség­szidás sok évszázados ma­gyar és importált hagyomá­nyait szerencsésen sűríti három képbe«. A darab va­lóban nagyszerű lehetősé­geket nyújt a bővérű komé­­diázásra a színészeknek: Psota Irénnek, Pártos Er­zsinek, Dayka Margitnak, Agárdi Gábornak, Gyenge Árpádnak, Pásztor János­nak és Szendrő Józsefnek. A korhű díszletet Mátay Lívia tervezte, vezető opera­tőr Czabarka György. Szeptember 11-én Cse­hov: »A svéd gyufa« című elbeszélésének tv-változa­­ta kerül képernyőre. Ez a bemutató is sok izgalmat ígér, hiszen az író a »Bűn­­ügyi történet" megjelölést adta alcímül. A múlt szá­zadban játszódó »krimi« egy gyilkosság felfedezésé­vel kezdődik és igen gro­teszk módon ér véget. A nyomozás közben feltárul az 1880-as évek Oroszorszá­génak vidéki, úri miliője. Főszereplők: Sólyom Ildikó, Temessy Hédi, Deák Sán­dor, Gyenge Árpád, Suka Sándor. A novellát Kapás Dezső dramatizálta, s Sző­­nyi Sándor rendezte, veze­tő operatőr Mestyán Tibor. Kertész Magda »Délután ötkor« című tv-játékának felvételeit, már júliusban befejezték, az utómunkála­tokkal is csakhamar elké­szülnek. A közönség az őszi szezonban láthatja a dara­bot. A történet hősei egy középrétegből származó család tagjai: házaspár, gimnazista lánnyal, nagy­mamával. Jellegzetes,­ tipi­kus figurák, problémáik valamilyen formában min­den mai magyar családot érintenek. A tv-játékot Se­regi László rendezte, veze­tő operatőr: Molnár Miklós, a díszlet Drégely László, a jelmez Kovács Margit munkája. Szereplők: Tol­­nay Klári, Ráday Imre, Pártos Erzsi, Voith Ági és Lórán Lenke. A következő negyedév­ben kerül műsorra Brna Crnevia tv-játéka: »Anna, akinek három apja volt__«, Slavoljub Stefanovics bel­grádi rendező rendezésében. (A tv-játék felvételeiről, a rendezővel folytatott be­szélgetésünkről, az elmúlt héten számoltunk be.) ÚJ TV-JÁTÉKOK Zsurzs Éva nem sokkal a Példázat V. részének bemu­tatója után új film felvéte­leit kezdi meg, így beszél munkájáról: — Augusztus 21-én a Hortobágyon kezdjük for­gatni Móricz Zsigmond Barbárok című novellájá­nak tv-változatát. Igyek­szünk majd visszaadni en­nek a komor, rendkívüli hatású elbeszélésnek balla­dái hangulatát, drámaisá­gát. A következő hónapok különösen izgalmasak lesz­nek számomra, hiszen a pusztán játszódó Móricz­­mű után Cserhalmi Imre könnyed, mai témájú for­gatókönyvéből »Cédula nélkül« címmel készítünk tv-játékot. A történet a há­zasság és a válás kérdésé­ről szól, a főszereplők — a tervek szerint — Törőcsik Mari és Kálmán György lesznek. — Októberben ismét más légkörű és korú témával foglalkozom majd. Az iro­dalmi rovat számára Rideg Sándor szerzői estjének fel­vételeit kezdem meg. Nem szabályos szerzői est lesz, valami érdekesebbet kívá­nunk produkálni. Majoros István »Kristóf, a magán­zó« címmel összefüggő tör­ténetté dolgozta az író né­hány novelláját. Hőse, Kris­tóf plebejus, népi hős, amo­lyan városi Ludas Matyi a 30-as években. Kristófot Bodrogi Gyulával szeret­ném játszatni. Ennyiről számolt be a rendező. A tv drámai-iro­dalmi műsorairól még a következőket tudtuk meg: Galgóczy Erzsébet »Ak­namező« című novellájából A film megörökíti és felidézi a történelmet, s ugyanakkor maga is történelem. Most, amikor sok filmrajongó és filmértő néző örömére bemutatták végre — korszakos késéssel — nálunk is Dovzsenko híres és klasszikussá vált remekét, a »Scsorsz«-ot, kezdtük egy kissé jobban érteni és érezni is a film­­művészetnek ezt a kettősségét. Dovzsenko filmje, mely a győzelmes szovjet for­radalom hőséről szól, 1939-ben készült. Aki ehhez a filmhez beül, annak tudnia, ismernie kell ezt a dátu­mot. Sőt sok egyebet is, ami ehhez az évszámhoz fű­ződik. Aki az 1965-ös Budapesten a körúti verőfény­­től hunyorogva bemegy a mozi sötét nézőterére meg­nézni a »Scsorsz«-ot, esetleg képtelen önmagában el­végezni ezt a több mint negyedszázados történelmi korszakváltást. S a film ezáltal nem keveset veszít­het a szemében igazi értékéből és szépségeiből, és megfoszthatja sok minden megértésének és megis­merésének örömétől. Akkor viszont, ha filmforgalmazást intéző, és a filmkultúra ügyét a kezükben tartó fórumok részé­ről megkapja a néző az ilyenkor nélkülözhetetlen tárgyi és szellemi segítséget, mindjárt másképpen ítélheti meg a »Scsorsz« hősszemléletét, stílusának patetikus sajátosságait, egyes beállítások akár sta­tikus, akár hömpölygő fenségességét. De a plakát még a film születési dátumát is el­hallgatja. A mélyen szocialista gondolatvilágú klasz­­szikus mű a nyári hőségben a színes és szélesvásznú, a csak szórakoztató romantikus-kalandos-szerelmes filmek konkurrenciájának szorításában — majdnem azt mondtuk: tisztességtelen versenyében — magára hagyatva küzdheti ki magának a közönségét néhány bemutató moziban. S arra gondolunk, hol lesz a mai konkurrensek legtöbbje huszonöt év múlva, amikor a »Scsorsz« még újra meg újra műsorra kerül. Miért nem a Filmmúzeumban játsszák a »Scsorsz»-ot? Végtére is mi való oda, ha nem éppen a »Scsorsz«? Nem feladatunk tanácsot adni, de eh­hez a filmhez amellett valami módon meg kellene adni a szükséges légkört is, legalább annyira, hogy amíg a néző az utcáról a nézőtérre jut, egy kevéssé átidomuljon 1939 levegőjéhez. Nem lehetne-e né­hány e korból származó történelmi fotót, újságkivá­­gatot kihelyezni az előcsarnokba, s valami gyors át­tekintését adni az 1939-es év világfilművészetének. Egy-egy képet csupán... Ebben a környezetben és történelmi háttérben mindjárt elevenebb életet nyer­hetne odabent a vásznon a »Scsorsz« is. Ezzel szemben mit játszik a filmmúzeum? A je­lenkori filművészet egyik érdekes alkotását, a »Phaedrá«-t, és játszani fogja nemsokára a »Mamma Romá«-t, az »Egy szobalány naplójá«-t, »Az öreg ha­lász és a tenger«-t. Olyan filmeket a mából, amelyek sokkal szélesebb közönséget érdekelnének, mint amennyit a Filmmúzeum befogad. Igaz, hogy a Filmmúzeum és az Artkino hiva­tása sok tekintetben érintkezik. Nem mindig csak a legmodernebb filmáramlatok és stílusok finomságai­nak és árnyalatainak elmélyültebb átéléséhez kell a kiválasztódó közönségnek kiválasztott miliőt adni. Egy archív film is sokszor megérdemli, sőt megkí­vánja ezt. És kiváltképp a film eredeti bemutatója óta felnőtt közönség, mely esetleg a régit már épp oly idegenül nézheti, mint a még idegenül ható újat. Ilyen a »Scsorsz« ás. Nem lehet csak mai szemmel nézni. A moziműsorban — amelytől eligazítást és nem dezorientációt várna — még sok ellentmondással találkozhat a böngésző olvasó. De ezek az ellent­mondások nemcsak a műsor — a szemlélet ellent­mondásai is. Sas György

Next