Film Színház Muzsika, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1965-08-13 / 33. szám
Ellentmondásos műsorÚj tv-játékok. A Rádióban és a TV-ben sohasem lehet kitenni a táblát: nyári szünet. S míg az adótornyok nap mint nap, estéről estére sugározzák a műsorokat, a munkatársak a nyári délelőttökön már az őszi, sőt téli adások terveivel, előkészületeivel foglalkoznak. ELKÉSZÜLT MŰVEK A Televízió drámai osztályán Semsey Jenő helyettes osztályvezető és Aczél János irodalmi rovatvezető a közeljövő bemutatóiról, a következő hetek, hónapok induló forgatásairól tájékoztattak bennünket. Az információk alapján most néhány sorban mi is beszámolunk a drámai osztály újdonságairól. Augusztus 20-án sugározzák a »Kocsonya Mihály házassága« című ősi magyar komédiának az I-es stúdióban készült TV-felvételét. Az 1765-ben született, ismeretlen szerzőjű, pálos iskoladrámát a tvben — a Nemzeti Színház és a Színművészeti Főiskola után — ismét Pártos Géza rendezte. Témájáról így ír Szerb Antal: »...a feleségszidás sok évszázados magyar és importált hagyományait szerencsésen sűríti három képbe«. A darab valóban nagyszerű lehetőségeket nyújt a bővérű komédiázásra a színészeknek: Psota Irénnek, Pártos Erzsinek, Dayka Margitnak, Agárdi Gábornak, Gyenge Árpádnak, Pásztor Jánosnak és Szendrő Józsefnek. A korhű díszletet Mátay Lívia tervezte, vezető operatőr Czabarka György. Szeptember 11-én Csehov: »A svéd gyufa« című elbeszélésének tv-változata kerül képernyőre. Ez a bemutató is sok izgalmat ígér, hiszen az író a »Bűnügyi történet" megjelölést adta alcímül. A múlt században játszódó »krimi« egy gyilkosság felfedezésével kezdődik és igen groteszk módon ér véget. A nyomozás közben feltárul az 1880-as évek Oroszországénak vidéki, úri miliője. Főszereplők: Sólyom Ildikó, Temessy Hédi, Deák Sándor, Gyenge Árpád, Suka Sándor. A novellát Kapás Dezső dramatizálta, s Szőnyi Sándor rendezte, vezető operatőr Mestyán Tibor. Kertész Magda »Délután ötkor« című tv-játékának felvételeit, már júliusban befejezték, az utómunkálatokkal is csakhamar elkészülnek. A közönség az őszi szezonban láthatja a darabot. A történet hősei egy középrétegből származó család tagjai: házaspár, gimnazista lánnyal, nagymamával. Jellegzetes, tipikus figurák, problémáik valamilyen formában minden mai magyar családot érintenek. A tv-játékot Seregi László rendezte, vezető operatőr: Molnár Miklós, a díszlet Drégely László, a jelmez Kovács Margit munkája. Szereplők: Tolnay Klári, Ráday Imre, Pártos Erzsi, Voith Ági és Lórán Lenke. A következő negyedévben kerül műsorra Brna Crnevia tv-játéka: »Anna, akinek három apja volt__«, Slavoljub Stefanovics belgrádi rendező rendezésében. (A tv-játék felvételeiről, a rendezővel folytatott beszélgetésünkről, az elmúlt héten számoltunk be.) ÚJ TV-JÁTÉKOK Zsurzs Éva nem sokkal a Példázat V. részének bemutatója után új film felvételeit kezdi meg, így beszél munkájáról: — Augusztus 21-én a Hortobágyon kezdjük forgatni Móricz Zsigmond Barbárok című novellájának tv-változatát. Igyekszünk majd visszaadni ennek a komor, rendkívüli hatású elbeszélésnek balladái hangulatát, drámaiságát. A következő hónapok különösen izgalmasak lesznek számomra, hiszen a pusztán játszódó Móriczmű után Cserhalmi Imre könnyed, mai témájú forgatókönyvéből »Cédula nélkül« címmel készítünk tv-játékot. A történet a házasság és a válás kérdéséről szól, a főszereplők — a tervek szerint — Törőcsik Mari és Kálmán György lesznek. — Októberben ismét más légkörű és korú témával foglalkozom majd. Az irodalmi rovat számára Rideg Sándor szerzői estjének felvételeit kezdem meg. Nem szabályos szerzői est lesz, valami érdekesebbet kívánunk produkálni. Majoros István »Kristóf, a magánzó« címmel összefüggő történetté dolgozta az író néhány novelláját. Hőse, Kristóf plebejus, népi hős, amolyan városi Ludas Matyi a 30-as években. Kristófot Bodrogi Gyulával szeretném játszatni. Ennyiről számolt be a rendező. A tv drámai-irodalmi műsorairól még a következőket tudtuk meg: Galgóczy Erzsébet »Aknamező« című novellájából A film megörökíti és felidézi a történelmet, s ugyanakkor maga is történelem. Most, amikor sok filmrajongó és filmértő néző örömére bemutatták végre — korszakos késéssel — nálunk is Dovzsenko híres és klasszikussá vált remekét, a »Scsorsz«-ot, kezdtük egy kissé jobban érteni és érezni is a filmművészetnek ezt a kettősségét. Dovzsenko filmje, mely a győzelmes szovjet forradalom hőséről szól, 1939-ben készült. Aki ehhez a filmhez beül, annak tudnia, ismernie kell ezt a dátumot. Sőt sok egyebet is, ami ehhez az évszámhoz fűződik. Aki az 1965-ös Budapesten a körúti verőfénytől hunyorogva bemegy a mozi sötét nézőterére megnézni a »Scsorsz«-ot, esetleg képtelen önmagában elvégezni ezt a több mint negyedszázados történelmi korszakváltást. S a film ezáltal nem keveset veszíthet a szemében igazi értékéből és szépségeiből, és megfoszthatja sok minden megértésének és megismerésének örömétől. Akkor viszont, ha filmforgalmazást intéző, és a filmkultúra ügyét a kezükben tartó fórumok részéről megkapja a néző az ilyenkor nélkülözhetetlen tárgyi és szellemi segítséget, mindjárt másképpen ítélheti meg a »Scsorsz« hősszemléletét, stílusának patetikus sajátosságait, egyes beállítások akár statikus, akár hömpölygő fenségességét. De a plakát még a film születési dátumát is elhallgatja. A mélyen szocialista gondolatvilágú klaszszikus mű a nyári hőségben a színes és szélesvásznú, a csak szórakoztató romantikus-kalandos-szerelmes filmek konkurrenciájának szorításában — majdnem azt mondtuk: tisztességtelen versenyében — magára hagyatva küzdheti ki magának a közönségét néhány bemutató moziban. S arra gondolunk, hol lesz a mai konkurrensek legtöbbje huszonöt év múlva, amikor a »Scsorsz« még újra meg újra műsorra kerül. Miért nem a Filmmúzeumban játsszák a »Scsorsz»-ot? Végtére is mi való oda, ha nem éppen a »Scsorsz«? Nem feladatunk tanácsot adni, de ehhez a filmhez amellett valami módon meg kellene adni a szükséges légkört is, legalább annyira, hogy amíg a néző az utcáról a nézőtérre jut, egy kevéssé átidomuljon 1939 levegőjéhez. Nem lehetne-e néhány e korból származó történelmi fotót, újságkivágatot kihelyezni az előcsarnokba, s valami gyors áttekintését adni az 1939-es év világfilművészetének. Egy-egy képet csupán... Ebben a környezetben és történelmi háttérben mindjárt elevenebb életet nyerhetne odabent a vásznon a »Scsorsz« is. Ezzel szemben mit játszik a filmmúzeum? A jelenkori filművészet egyik érdekes alkotását, a »Phaedrá«-t, és játszani fogja nemsokára a »Mamma Romá«-t, az »Egy szobalány naplójá«-t, »Az öreg halász és a tenger«-t. Olyan filmeket a mából, amelyek sokkal szélesebb közönséget érdekelnének, mint amennyit a Filmmúzeum befogad. Igaz, hogy a Filmmúzeum és az Artkino hivatása sok tekintetben érintkezik. Nem mindig csak a legmodernebb filmáramlatok és stílusok finomságainak és árnyalatainak elmélyültebb átéléséhez kell a kiválasztódó közönségnek kiválasztott miliőt adni. Egy archív film is sokszor megérdemli, sőt megkívánja ezt. És kiváltképp a film eredeti bemutatója óta felnőtt közönség, mely esetleg a régit már épp oly idegenül nézheti, mint a még idegenül ható újat. Ilyen a »Scsorsz« ás. Nem lehet csak mai szemmel nézni. A moziműsorban — amelytől eligazítást és nem dezorientációt várna — még sok ellentmondással találkozhat a böngésző olvasó. De ezek az ellentmondások nemcsak a műsor — a szemlélet ellentmondásai is. Sas György