Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
Spartacus új szereposztásban Hosszú, fárasztó turnéról érkezett meg nemrégiben az Operaház balettkara, s az együttes szombaton máris színpadra lépett: újabb szereposztásban mutatta be Hacsaturján Spartacus című balettjét. Seregi László már korábban méltatott, nagyszerű koreográfiája a humánus művészet jegyében fogant. Nem egyszerűen a modern tánc kedvéért született, hanem a drámai történet színpadi megelevenítésének szolgálatában. Seregi koreográfiája azért olyan megragadó, mert ezen a formanyelven eddig talán még soha így ki nem fejezett dolgokról beszél. A bonyolult feladat sikeres megoldásához a művészek teljes és feltétlen odaadására volt és lesz is mindig szükség. S bátran leírhatjuk: az előadás után a nézők azzal az impreszszióval lettek gazdagabbak, hogy — leszámítva a szovjet balett élvonalát — Európában, de a világon is csak kevés hasonló rangú balett-ensemble akad. És most szóljunk a szólótáncosokról. Róna Viktor a címszerepben legjobb erényeit vonultatja fel: egyszerre volt a szabadságvágy megtestesítője, a fiatal, jobbra törő erő szimbóluma, ugyanakkor hús-vér lény, a társaiért, a közös ügyért felelősséget vállaló népi vezér is. Flaviája méltó társa a harcban és a boldogságban. Ezt az alakot csak művészi eszközökben egyenrangú partner keltheti életre. Orosz Adél tolmácsolásában egy csodálatos asszony figuráját kaptuk. Az úgyszólván emberfeletti fizikai megterhelés, a technikai bravúrok sora, szinte mindkettőjüknél észrevehetetlenné mosódott az emberábrázolás sokszínűsége mellett. A három gladiátortárs szerepében három fiatal művész: Sterbinszky László, Fülöp Zoltán, Gessler György nyújtott érett produkciót. Kimagasló teljesítmény Dózsa Imre Crassusa. A nehéz jellem minden ellentmondását kitűnően ragadta meg: lelkiismeret-furdalástól, emlékektől megriadt gyáva az egyik jelenetben, s gőgös, kérlelhetetlen, mint győztes római hadvezér. S mindehhez "mellékesen*- ismét megcsillogtatta jó technikai adottságait. Hiteles volt barátja, a kutyahízelgésű Canus szerepében Pethő László. Kékesi Mária, mint Claudia ezúttal talán halványabb, germánabb volt a kelleténél. Sebestény Katalin ragyogó temperamentummal, virtuózan táncolta Júliát. Gombkötő Erzsébet Táncosnője — dekoratív. Visszatérve az első gondolathoz: ünnepi est volt az Operaházban; impozáns, egyenletes, zökkenőktől mentes előadást láthattunk. Pál Tamás karmester nemcsak a kottára, a partitúrabetűire**, hanem az egész produkcióra ügyelt, amely indokoltan aratott a világhírhez, nemzetközi elismeréshez méltó sikert. (a. m.) A drámai erejű megnyitókép — az előtérben a kereszten függő Spartacus: Róna Viktor Flavia és Spartacus egyik nagyszerű kettőse: Orosz Adél és Róna Viktor Féner Tamás (elv.