Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
EGRI ISTVÁN: ARC ÉS MASZK . Új Thália Társaság - Énekes madár 4 O' 4-ben történt: egy biztosítá■ ^ J ■ si főtisztviselő megsajnált, mert rajtakapott, amikor a körúti Ikovits-büfében, színész létemre zacskóból róseibnit vacsoráztam. Fölajánlotta, hogy maga mellé vesz biztosítási ügynöknek. Gőgösen visszautasítottam — nyomoromban is művész vagyok kérem, nem ügynök! Aztán megittam egy pohár bort az utolsó filléreimből és gondolkoztam. Emberismeretem gyarapítására sem lenne rossz. Elvállaltam. Hozzákezdtem hát szerencsétlen alakokat rábeszélni élet-, ház-, tűz-, baleset-biztosításra. Egyetlen üzletet kötöttem valahol Kistarcsán. Arthur Miller nem rólam mintázta volna meg ügynökét. Két hét múlva abba is hagytam ezt a mellékfoglalkozást. Egyébként is fordult a sorsom. A színen megjelent egy nagy darab, szelíd, oroszlánfejű ember — Márkus László. A színház egyik varázslója, író, kritikus, rendező, díszlettervező. A legtevékenyebb lusták egyike, akit ismertem. Alkotó lusta. Ekkor az Operaház főrendezője. Látszólag semmit nem csinál, csak kávéházban ül, cseveg, tervezget, az őt körülvevő fiatalokkal, írókkal, festőkkel, zenészekkel, színészekkel. Hatalmas testével rátámaszkodik a kávéházi márványasztalra, jobb keze a szájában állandóan füstölgő cigarettán. Bedob egy szót, egy mondatot, az rendszerint robban, lángol a vita, épülnek a légvárak. Gyönyörű szép ezüst sörényével bólogat, a megváltó ötleteket megdicséri, aztán feláll, s mint egy Gólem, elhagyja a kávéházat. Azt hiszem, minden, amit csinált, abból jött létre, hogy nem szeretett egyedül lenni. Közlési szenvedélyéből születtek alkotásai. Ha valami eszébe jutott, azonnal maga köré csődített mindenkit. Teremtő semmittevései közben csak úgy mellékesen, a Magyar Színház, az Operaház főrendezője, majd igazgatója, a Nemzeti Színház igazgatója, A Hét című hetilap színházi és képzőművészeti kritikusa, a Pesti Hírlap állandó munkatársa. De az sem érdektelen, hogy fiatalabb korában Hevesi Sándor mellett a Thália Társaság rendezője. Mindenek felett, sőt, mindezekkel együtt művész és humanista. Reneszánsz figura, sokoldalú tudásával, életszeretetével, látványosan szép alakjával, mint egy Medici. Márkus László (jobbra) Bónyi Adorjánnal Az Új Thália Társaság második bemutatója Tamási Áron (képünk) Énekes madár című játéka volt 20 Bejelentés a Fészekben Úgy kerültem a közelébe, hogy egyszer a Körúton messziről köszöntöttem — mi ismeretlenül is üdvözöltük az ilyen embereket —, odaintett, így szólt: — Jöjjön csak ide, kis mokány ember. Maga az Egri, ugye? — Az Egri még nem vagyok, főrendező úr, csak Egri.