Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 26. szám

Emlékek Rettegi Fridalinról Valahol „jelenésre” vár egy paróka, amolyan igazi művészfrizura. Jelenés­re vár egy fekete cilinder, amely pi­ciny koronát takar. Mindkettő Rátkai Mártoné volt — az egykori híres Ret­tegi Fridaliné —, ma Bilicsi Tivadar őrzi őket, hogy a Szabin nők elrablása nyári városmajori premierjén ezzel lepte meg a közönséget július 22-én. —• Hány éve játssza a híres ripacs­­d­írek­tor szerepét? — kérdjük próba után. — Éppen huszonnégy éve. Egri Ist­ván rendező felhívott telefonon: — Te BÚI — mondta — Rátkai Márton nem tudja tovább játszani a szerepet, mert Orgon szerepére készül a Nemzetiben. Kérlek, játszd el, még harminc-har­mincöt előadás van benne. Ne felejtsd el, lexikonszerep. — Hogy-hogy? — kérdeztem. — A lexikonok azt fogják írni: egyik legkedvesebb szerepe Ret­tegi Fridolin! — Eljátszottam. Még százhúsz előadás volt „benne”, és az­óta mintegy négyszázszor. — Kik tartoznak a híres Rettegi elődökhöz? — Elsősorban Rátkai. Nem felejtem el, amint jött-ment, viharzott. Emlék­szem: törpévé zsugorodva jelent meg a második felvonás végén. Itt kertek alatt kellett bujkálnom a szégyentől" — mondta. — Vajon mi lehet a darab és a sze­rep titka? — Hogy voltaképpen mindannyiunk lelkében ott ciripel Fridolin. La Fon­taine A tücsök és a hangya című hí­res meséje elevenedik meg Fridolin és Bányai kapcsolatában; ez a darab a bohém és a polgár örök konfliktusa. Hát természetes, hogy minden színész a tücsök igazát szeretné bizonyítani. Híres Fridolin volt még Újházi Ede, Nyáray Antal, Rózsahegyi Kálmán, a külföldiek: Alexander Moissi Girardi, Max Pallenberg, Albert Bassermann. — Erről hadd mondjak el egy em­léket — folytatja. — 1965-ben Los An­gelesben vendégszerepeltünk és én meglátogattam az akkor nyolcvanki­lenc éves Beregi Oszkárt. Amikor meghallotta, hogy Fridolint játszom, ezt mondta:­ „Berlinben Max Rein­hardt Deutsches Theater­jének színpa­dán Albert Bassermann játszotta ezt az ágrólszakadt ripacsdirektort. Em­lékszem, egy karosszékben ült és a helybeli dilettáns drámaíró-tanár da­rabját olvasta. Bassermann nagy füst­felhőket fújt a cigarettából, mikor majdnem ujjára égett a csikk, a föld­re dobta és rátaposott. A következő pillanatban üvöltve ugrott fel, feltar­totta a lábát, a cipőnek nem volt tal­pa.” így mesélte ragyogó szemmel Be­regi. Mondanom sem kell, hogy az én cipőmnek is hiányzott a talpa a követ­kező estén. — Volt-e életéből személyes meg­­elevenítője Fridolinnak? — Mindenkinek megvan a maga Fridolin-modellje. Az enyém a drága Fűzi Barnabás. Társulatunk 8—9 tag­ból állt, székhelyeink: Budafok, Nagy­tétény, Mogyoród. Manor már főváros­nak számított. Tudja, hogy ki volt a táncoskomikus? Seress Rezső... — És hogyan „adta el” társulatát­­az egykori Rettegi? — A kisdobos ezt dobolta: „Köz­hírré tétetik, hogy a Pestről jött szí­nészek ma este a Zöllner-féle nagy­vendéglőben a Nebántsvirág című ope­rát három felvonásban táncolják." A szöveg szándékosan hangzott hibásan, este az ördög került színre, direkto­rom játszotta, fehér burettöltönyében, csak a homlokára ragasztott plasztilin­bár szarvacskákat. — És hogyan folytak a próbák, elő­adások? — Volt egy zöld lódenkabátja, ab­ban tartotta a jegyeket. Zsebből árult utcán. Reggel meghozta a darabot, ha leírták a szerepeket, odaadta, ha nem — felolvasta, utána emlékpróba, dél­után színlapokat írtunk, este ment a darab. — Súgónőt szerződtettek? — Dehogy, stafétában súgtunk, az, aki éppen nem volt színpadon. Egyszer jött egy súgónő. „Minden szót súgjak?” — kérdezte a híres Kolozsvárról jött színésztől, Szentgyörgyi Istvántól. Mi­re Szentgyörgyi: „Te csak súgj föl minden szót, majd én kiválogatom, amire nekem szükségem van.” — S most megkérdeznénk: átélte-e életében Bányai sorsát? Írt-e valaha darabot? — Gyermekkoromban nagy buzga­lommal „költöttem” egy verset, a Zász­lónkhoz küldtem be. Választ is kap­tam a szerkesztői üzenetekben: „Ami­kor kis levélkéd kidugta a fejét a bo­rítékból, rögtön a papírkosarat keres­te.” — És a szabadtéri Fridolin? — Azt hiszem, kitűnő ötlet. Fridolin világához hozzátartozik a közeli lövöl­de, a levelek suhogása, a fű, a pony­vák közelsége. Én a színészek: Besse­nyei, Kállai, Tolnay, Demján, az átdol­gozó Kellér Dezső, a rendező, Kerényi Imre szemével is látok próbák köz­ben. Tudom, hogy ők is „látják” a ponyvát. — Hogy is van a híres dal? „Ott túl a domb tetején, hol a város tornya látszik / Ott él sok úri színész, Fridolin-mosollyal — ezúttal a saját kert kapu­ja előtt Bilicsi Tivadar A szabin nők elrablása olvasópróbáján, mellette: Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Bilicsi Mária .

Next