Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-22 / 38. szám
Vámos Miklós jegyzete Két csatornán SZERDÁN teljes gőzzel üzemelt a televízió, mind a két csatornán. A különböző típusú és súlyú műsorok változatosságával elégedettek lehettünk, színvonaluk viszont a szokottnál is egyenetlenebb volt. Közülük négyről szeretnék szólni. Délután végignéztem a Klubról klubra című összeállítást. Ez a műsor a hazai klubmozgalom jelenlegi állásába engedett bepillantást, legalábbis ez lett volna a célja. Három helyszínen , Pécsett és Budapesten egy-egy ifjúsági klubban, valamint a stúdióban gyűltek össze a klubvezetők és klubtagok, hogy kicseréljék eszméiket, tapasztalataikat, ötleteiket. A téma tehát közérdekű, az elgondolás kitűnő. A megvalósítás viszont... Kezdjük azon, hogy ma, amikor a tévé már második csatornát is üzemeltet, bonyolult és nagyszerű technikai apparátus segíti a tévések munkáját, hatalmasat fejlődött a televíziózás Magyarországon, hogyan lehetséges az, hogy a stáb képtelen megoldani a bemikrofonozást. Az adást többször szakította meg a MŰSZAKI HIBA kiírás, a mikrofonok állandóan gerjedtek. A stúdióban ülő Feledy Péter és a klubokban dolgozó riporterek között szemmel láthatólag hiányzott a kontaktus, miközben egy pesti kislánnyal folytatott interjút Kódi György, stúdióbeli kollégája — szinte második szólamként — se szó, se beszéd, mondani kezdte a magáét. Egy darabig kánonban folyt a dolog, aztán kis ideig egyiküket sem hallhattuk, csak némi csatazajt, aztán Feledy lett a győztes. Ezután — ahogy a riporter visszakapta a szót — esze ágában sem volt folytatni a nyilatkozatot, amit pedig mondat közepén hagytak abba, hanem — az interjúalany szemmel látható megrökönyödésére — egy fiút kezdett kérdezgetni, hátha vele nagyobb szerencséje lesz. Egyébként Feledy is, Lódi is igyekezett túlbeszélni a nyilatkozókat, állandóan közbevágtak s a legváratlanabb pillanatokban beléjük fojtották a szót. De ha úgyse kíváncsiak a válaszra, akkor minek kérdeznek? Hadd állítsam ellen például a szellemes Rékai Gábort, ő vérbeli riporterként tevékenykedett, látszott, jól felkészült az adásra, nem beszélni, beszéltetni igyekezett, s a kérdezőnek ez a dolga. A rádióban (Táskarádió) már hosszú ideje bizonyította tehetségét, jó lenne, ha a tévé képernyőjén — ahol még otthonosabban mozgott — is gyakrabban találkoznánk vele. KÉSŐ ESTE a második műsorban láthattuk a NOBEL-DÍJASOK című sorozatban Carl Ferdinand Cori biokémikus portréfilmjét, technikai csőd itt is akadt, csak másodszori nekifutásra sikerült megindítani a hangot. Úgy látszik, a tévé bal lábbal kelt fel ezen a napon. Egyébként a műsoridővel is folyton csúsztak ... Némileg kiengesztelhette a nézőket a SZÍNÉSZMÚZEUM, a Jávor Pál emlékét felidéző összeállítás jó szórakozást biztosított, s a fiataloknak egyben kultúrtörténeti „oktatást” is. Dicséret illeti a forgatókönyv íróját (Bános Tibor), a műsorvezetőt (Farády István) s a szerkesztő-rendezőt (Csenterics Ágnes). A KÍSÉRLETI (2.) műsorban láthattuk a RENDEZTE: ZSURZS ÉVA sorozat újabb darabját, a Krúdy-novellákból készült A hírlapíró és a halál címűt. Nem volna helyes, ha a kitűnő rendezőnő munkásságát épp e tévéjáték kapcsán méltatnánk, ez nem tartozik kiemelkedő alkotásai közé, ennek ellere úgy hiszem, jó szórakozást, kellemes élményt nyújtott mindazoknak, akik először, vagy másodszor végignézték. Ezúttal inkább a sorozatnak szeretnénk örvendezni. Ezen a héten befejeződött az Országutak című NDK filmsorozat. (Jelenet a filmből) A Színészmúzeum első adásának főszereplője Jávor Pál volt. (A képen Karády Katalinnal a Halálos tavasz című filmben)