Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
Beszélgetés Jankovics Marcellel A János vitéz és eszköztára A János vitéz, s ha országos forradalmazásra nem is került még, már hónapok óta szerepel egy kiemelt budapesti mozi, a Puskin műsorán. Ha az eltelt idő nem is jelent „történelmi” távlatot, ahhoz elég, hogy maga az alkotó is meszszebbről, kívülről figyelje filmjét. Ezzel kapcsolatos gondolatairól kérdeztük meg Jankovics Marcellt, a film rendezőjét. — A János vitéz a nézők, a közönség számára a jelen, számomra azonban már egy kicsit a múlt — felelte. — Ma már abból a szempontból izgat elsősorban, hogy mit tudok belőle a továbbiakban hasznosítani. Félreértés ne essék, a film sorsa nagyon is érdekes, kíváncsi vagyok a közönségre gyakorolt hatásra, a külföldi nézők véleményére, olyan emberek reagálására, akik sem Petőfit, sem a költemény keletkezésének korát nem ismerik — de maga a film befejezett egész, amiről éppen azért tudok objektív hangon beszélni, mert már befejeztem. — És mi az, ami a János vitézből előreláthatólag tovább fog élni az új, leendő filmekben is? — Az, amit legtöbben „stílusként” értelmeznek, a külső megjelenési forma, a grafikai megfomálás mindig az adott téma, az adott mű függvénye, bízom benne, hogy ebből a szempontból sohasem kell majd önmagamat ismételni, mindig lesz erőm a megújulásra. Az viszont, amit én tekintek egy stílus lényeges alkotóelemének, ami a mélyebb, tartalmi megformálás eszköze volt a János vitéz esetében — például a színdramaturgia, s a tárgyak átalakíthatóságával formált metaforikus képnyelv — csírájában már előző filmjeimben is megtalálható. Ha nem is olyan következetesen, mint a János vitézben, de már az Air India részére készült reklámfilmben is alkalmaztam metaforákat, s a Hídavatás is színdramaturgiára épült. Ezeket az eszközöket a János vitéz munkálatai közben szerzett tapasztalatokkal gazdagodva továbbra is alkalmazom. — Szerepel-e további tervei között újabbb játékfilm? — Szándékomban áll játékfilmet csinálni, de most a többieken a sor. Az elkövetkezendő években újra rövidfilmeket szeretnék készíteni, amelyek számomra művészi szempontból ugyanolyan rangos feladatot jelentenek, mint egy-egy játékfilm, azután, ha lehetőség nyílik rá, újra játékfilmbe fogok. A János vitézt természetesen nem érzem csúcsnak, csak lépcsőfoknak. CS. I Ahol az állatok beszélnek Forduljon bizalommal dr. Bubohoz Miért éppen bagolynak képzel el egy tudós orvosprofesszort? — kérdezzük Nepp Józsefet, amint éppen a Kérem a következőt című új tizenhárom részes tévé-sorozatán dolgozik. — Mert az emlékeztet leginkább gyermekkorom jóságos doktorbácsijára. A neve pedig azért lett dr. Bubo med. univ, mert a fülesbagoly latin neve Bubo, sőt Bubo bubo. — S kikből áll a pacientúrája? — Hadd mondjam úgy, hogy csupa közhelyből. Tudnillik dr. Bubo nagy lélekbúvár. Hasonlít is egy kicsit Freud Zsigára. Na már most minden egyes állat, aki felkresi, az éppen rá jellemző idegbajban szenved. A nyúlnak például üldözési mániája van, a szarka kleptomániás, a hörcsög teljesen kimerült a harácsolástól, a bolha nagyzási mániákus, a víziló fogyni szeretne, a kuvik az elmúlás finomtollú poétája, a vaddisznó viszont veri a feleségét... és így tovább. S ebből származnak a kis történetek. — És dr. Bubo kigyógyítja őket? — Hát hogy is mondjam . . . Gyakran fog mellé és ezt viccel üti el. De ebben nem csak ő a hibás. Tudvalevő, hogy korunk a nagy neuraszténiák kora, s minden tünetet és nyavalyát általában ezzel magyarázunk, ami elég tág teret enged a sarlatánságnak. — Hogyan állnak a munkálatok? — Én kitaláltam a főbb figurákat, leírtam a tizenhárom alapötletet, Romhányi József megírta a kedves-szellemes szövegeket. A rendezésben mellémállt Ternovszky Béla, a tervezésben Jankovics Marcell. Folynak a színészekkel a hangfelvételek .. . — Hogy-hogy? Az állatok beszélnek? — Beszélnek ám. Nálam az emberek nem beszélnek. Gusztáv 68 filmben szerepelt, de soha egyetlen kukkot sem szólt. . . Látogatás a Pannónia rajzfilmstúdióban Hugó, Bubo és a többiek